Nem ugyanaz!
- Részletek
- Napi apró
- 2013. február 26. kedd, 03:47
- Huszár Ágnes
2013. február 23-án emlékeztek meg a budapesti Nehru-parkban a tatárszentgyörgyi gyilkosságok évfordulójáról. A rasszista gyűlölet áldozataira emlékezve a Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára is letett egy koszorút és felolvasta az államtitkárság hivatalos közleményét. Ebben többek között ez áll: „Tatárszentgyörgy, Nagycsécs és Olaszliszkai áldozatai ugyanannak a gyűlöletnek az áldozatai.”
Amivel megint sikerült egy retorikai fogással az áldozatokról elterelni a figyelmet és egy post hoc ergo propter hoc fogással az első cselekményt a második okaként feltüntetni. Ezzel a logikai trükkel sikerült egy kegyeleti megemlékezésen felkelteni a gyűlölet érzelmét. Ki ellen is? Az olaszliszkai gyilkosok ellen. De mi köze volt hozzájuk a tatárszentgyörgyi áldozatoknak? Tényszerűen: semmi. Hacsak az nem, hogy ők is – akárcsak rajtuk kívül több százezer ember Magyarországon – romának számítanak.
Az államtitkárság közleménye tehát egyéni cselekedeteket, bűnöket etnikai csoportoknak tulajdonít és ilyen módon relativizál. Nem kétséges, hogy a két csoport – magyarok és romák – közül melyik jár rosszabbul. Nyilván a romák, hiszen a logikai trükk szerint: „ők kezdték”. És ez a közlemény ártatlanul meggyilkolt emberekre, köztük egy kisgyermekre való megemlékezés alkalmából született.
Az emberek etnikai csoportok szerinti megítélése jellemzőnek látszik az államtitkárságot is vezető EMMI miniszter, Balog Zoltán gondolkodására. Beiktatása után az első nagy interjút a Heti Válasznak („Nem nyugszunk bele”, 2012. május 25.) adta. Abban ezt nyilatkozta: „A szegénység közös, de van roma arca. Vannak bűncselekmények, amelyek e csoport bizonyos tagjaira jellemzőek.”
A „kettős mérce” elleni retorika a zsidókkal kapcsolatos atrocitások megítélésében is jellemző Balog Zoltán miniszterre. Amikor az Európa Tanács által a gyűlöletbeszédről szervezett konferencián megkérdezték Gyöngyösi Márton parlamenti „listázási javaslatáról”, azt mondta: „határozottan visszautasítjuk” a megkülönböztetés minden formáját. Majd – nyilván a kiegyensúlyozottság jegyében – azt mondta, hogy „a kommunista diktatúra időszakában parancsolt volt embercsoportok – például parasztság – kirekesztése”. A gyűlöletbeszéd tovább él, folytatta Balog, a „mi dolgunk” határozottan fellépni ellene.
Úgy látszik, amióta Balog Zoltán az első – lelkipásztori – elhívása után megkapta a másodikat – a miniszterit – nem emlékszik már a krisztusi szavakra: „Legyen a ti igenetek igen, és a nem nem. Ami ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.” (Máté 5:37)
Helyette van az „ugyanaz”, meg az „egyrészt – másrészt”. Még az ártatlanul meggyilkoltak emléke előtt is.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
