A bizalomról
- Részletek
- 2013. február 24. vasárnap, 04:52
- Deák Dániel
MTI 2013. február 22.: „Az Erste elemzője szerint 300 milliárd forintos, az ING szakértője szerint pedig 200 milliárd forint körüli kiigazító csomagra lehet szükség Magyarországon az Európai Bizottság friss előrejelzése alapján, míg a Takarékbank elemzője szerint alapvetően nem is lenne szükség korrekcióra.”
Nem látszik, hogy az Orbán-kormánynak jelentős belső ellenzéke lenne. Az Európai Bizottság minapi előrejelzése azonban világossá teszi: a magyar kormány nem élvez bizalmat, vagyis nem lehet jövője. Magyarországgal legjobb esetben ugyanaz történhet, mint a Meciar-kormány vezette Szlovákiával pár éve: a nemzetközi környezet kikényszeríti az autoriter politika, a populista kormány távozását. Magyarország nyilvánvalóan ki fog kerülni a túlzottdeficit-eljárás alól, de azon az áron, hogy az áprilisi konvergencia-csomagba újabb drasztikus megszorításokat kell beépíteni. Mivel azonban ezek az intézkedések még jobban szűkítik majd a gazdasági növekedés esélyeit, ördögi körbe kerülünk: csökkenő gazdasági teljesítmény mellett újabb és újabb megszorítások szükségesek a költségvetési egyensúly fenntartásához (nem szólva a fenntartható, tudás-alapú és befogadó növekedésből adódó európai követelményekről).
A bizalom a gazdaságban közvetlenül pénzre váltható, a bizalom hiánya pedig romláshoz vezet. Tényszámokat ugyan csak a múltra nézve tudunk, a gazdaságban azonban legalább ennyire fontosak az előrejelzések, mert a siker legfontosabb tényezője a bizalom. A teljesítmény elismerése ugyanis attól függ, mennyire hiszem el partneremnek, hogy az, amit nyújt, jó. A brüsszeli hatóságok a demokrácia-kritériumokat csak a belépéskor tudják meghatározni. A továbbiakban igen csekély lehetőségük van rá, hogy befolyásolják, miként alakuljanak egy tagállam belső politikai folyamatai. Arra azonban nagyon is képesek, hogy gazdasági eszközökkel megvonják az éltető levegőt egy olyan országtól, amelynek kormánya nem együttműködő a tagállamok koncertjében.
Május végén a belső propaganda lelkesült lesz, és a magyar kormány sikerét kívánja majd elhitetni. A szomorú valósággal azonban minden komoly elemzőnek szembe kell majd néznie: az újabb megszorítások szükségessége miatt a magyar kormánynak nincs életlehetősége Európában. Ehhez arra lenne szükség, hogy gyökeresen változtasson a gazdaságpolitikáján. Példát elegendő csak egy területről említeni: a fiskális politikában szakítani kellene a költségvetési hiányt okozó és mélyen igazságtalan jövedelemadózással, csökkenteni kellene a közvetett adózás elviselhetetlenül magas szintjét, ami aláássa a gazdasági növekedést, jelentősen mérsékelni kellene a versenytorzító ágazati adókat.
Jól látszanak az Orbán-kormány alkalmazkodásának jelei. Az országban jelen lévő tőke kicserélődik: a magas hozzáadott értéket képviselő szolgáltatások, a zöld beruházások, az innovációt és kreativitást felhasználó tudás helyett Magyarország az autóvázak és gumiabroncsok összeszerelő üzemévé válik. A termelőközpont jelszava betanított munkát jelent, bölcsészek helyett műköszörűsök kellenek, mert Parragh úr ezt szeretné. Az önfenntartó felsőoktatás mélységesen hamis jelszavával az Orbán-kormány pont azt rombolja le, ami az ország jövőjét jelentené, a magasan kvalifikált tudás termelését és megosztását. Csak egy példa: ma már nem lehetséges a szakképzési és az innovációs járulék terhére egyetemet támogatni. Lehetséges viszont a társasági adó terhére átláthatatlan és szükségtelen cirkuszi sportprojektekbe közpénzt ölni.
Észrevehetjük: ahogy Brüsszel nem hisz a magyar kormánynak, úgy az uralkodó politikai osztály sem hisz a magyar emberben. A munka alapú társadalom orbáni jelszava mögött az húzódik meg, hogy az orbáni emberkép is súlyosan bizalomhiányos. Eszerint aki nem akar – nem tud – dolgozni, ingyenélő, megbecsülést nem érdemel, mert nincsenek javai. Támogatást sem érdemel, mert a szolidaritás nem lehet ingyenes, meg kell szolgálni. Egy ilyen emberképből fájóan hiányzik az, hogy lehetséges lenne szeretetet, irgalmat, együttérzést megelőlegezni.
Jól látszik például az utcai szegényekkel szembeni ellenséges magatartásból, hová vezet a gyakorlatban az ilyen istentelen felfogás. A bizalomhiány az oka az ország kóros centralizálásának is. Iskolák, egészségügyi intézmények, települési önkormányzatok, bírák, és lassan mindenki az „elvont centralizáció” (Herzen) áldozatává válik.
Európa számára túl nagy a kockázata és elviselhetetlenül magas a költsége az Orbán-kormánnyal való együttélésnek. A magyar kormánynak ezért nincs jövője, még akkor sem, ha belső támogatása továbbra is rendkívül jelentős. A kérdés csak az, hogy mikor és milyen áron kerülhetünk ki ebből a súlyosan demokráciadeficites és bizalomhiányos helyzetből.
Írása a Galamusban: Populizmus
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!