rss      tw      fb
Keres

Egészpályás unortodoxia



Egy évvel ezelőtt, amikor az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy a magyar gazdaság 2012-ben stagnálni fog (0,1 százalékos növekedést jeleztek), Matolcsy György Fideszen belüli suttogó propagandája még mindig 2 százalékos GDP-többletet jósolt, mondván, Brüsszelben megint rosszul számolnak. Még a 2013. évi költségvetés összeállításakor is pozitív tartományba várta a növekedés mértékét a kabinet, amivel szemben a múlt évben negyedévről negyedévre mélyült a recesszió. A magyar gazdaság visszaesése hatszor akkora lett 2012-ben, mint az unió egészéé, s a leszakadása nőtt a 2004-ben és a később csatlakozottak körétől is. Valaki tényleg rosszul számolt, és ez a valaki most sem képes reális számvetésre, a valós tényekkel való szembenézésre.

Így aztán most ugyanaz játszódik le, mint egy évvel ezelőtt, noha a 2012-es „események” láttán az előrejelzők rendre lefelé korrigálják a 2013-ra szóló prognózisaikat. Ám a kormány, folytatva a szédelgő feldicsérést, az általa stabilnak vélt költségvetési egyensúlyi alapokon felemelkedést, gyarapodást vár ebben az esztendőben, a költségvetésben lefektetett 0,9 százaléknál is nagyobbat. Várja a csodát az unió helyzetének javulásától, a természeti katasztrófák idei szünetelésétől, a bankok élénkebb hitelezésétől, a munkahelyvédelmi programtól, a szuperbruttó eltörlésétől, az infláció feletti bér- és jövedelem-kiáramlástól, a közmunkák kiterjesztésétől. A befolyásos nagyvállalkozó ehhez még hozzáteszi: kapjanak a KKV-k ingyen tőkejuttatást, s „a haza fényre derül”.

Bár igaz, hogy a növekedés elméletileg a felsorolt tényezőktől is függ, gyakorlatilag ennél jóval több elemnek kellene együttállnia ahhoz, hogy a vágyott növekedés erőt kapjon. Mindezek az elemek ugyanis csak akkor hatnak, ha a kormányon kívül a munkaadók, a munkavállalók, a bankok, a beruházók és a fogyasztók is hisznek a gazdasági helyzet közeli és távolabbi jövőben bekövetkező jobbra fordulásában. A külső piacok bővülésétől függetlenül is abban, hogy a kormány együgyű gazdaságpolitikája – amely a túlzott deficiteljárás alól való kiszabadulást, Orbán Viktor személyes döntési szabadságának tágítását célozza – nem kíván további adócentralizációt, a jövedelemszabályozás kiszámítható lesz, nem lesznek további támadások a magántulajdon ellen. Ha a bankok biztosan remélhetik szorongatottságuk érdemi enyhítését, a vállalatok pedig a hitelekhez való könnyebb hozzájutást. Ha a háztartások mint jövedelemtulajdonosok bizonyosak lehetnek a devizahitel-törlesztő részletek tartós, forintárfolyam-erősödésen alapuló csökkenésében, hihetnek a nyílt munkaerőpiac állásajánlatainak bővülésében, és számolhatnak azzal, hogy nem kell a korábbiaknál nagyobb megtakarításokat képezniük gyerekeik taníttatására, egészségügyi ellátásukra, időskorúkra.

Minderre a 2013 eleji, mai Magyarországon nincs remény. A magyar társadalom valóban átalakulóban van, alkalmazkodik a Fidesz-újraszabta keretekhez. Maga is unortodox módon viselkedik, ezért nem hathatnak az ortodox körülmények közt ismert növekedési hajtóerők.

(Petschnig Mária Zita)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!