Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 15.

• Nyomtatás

Részletek

2013. február 18. hétfő, 03:12

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2013. február 15-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a magyar gazdaságpolitika bukása, a súlyos GDP-visszaesés után vajon marad-e Matolcsy György, vagy távoznia kellene? Mindenesetre Orbán Viktor miniszterelnök ma reggeli rádióinterjújában azt mondta, hogy nincsenek kormányátalakítási tervei. Ezek szerint a Matolcsy-féle gazdaságpolitika bevált?

Másik témánk, hogy székely zászlót tűztek ki a Parlamentre. Ezt Kövér László rendelte el azon az alapon, hogy most zajlik a Kárpát-medencei magyar képviselők fóruma. Az ülésen egyébként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt mondta: nem szándékunk bármiféle feszültség növelése Romániával. De akkor vajon mi a szándék?

Aztán beszéljük meg, hogy mégiscsak leváltották L. Simon László kulturális államtitkárt, így három éven belül jöhet a harmadik politikus, hogy a kultúrpolitikát irányítsa. Ilyen sok áldozattal jár a kultúrharc?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy vagyonnyilatkozati eljárás indult Zsiga Marcell fideszes országgyűlési képviselő, miskolci alpolgármester ellen, akinek öt napon belül kell választ adnia arra, miből vásárolt negyvenmillió forintos házat Miskolcon. Vagyonnyilatkozata alapján ugyanis erre nem volt pénze. A képviselő, aki a mandátumától is megfosztható, ha lényeges jövedelmi adatot eltitkol vagy valótlanságot közöl, egyelőre nem nyilatkozott, illetve amit mondott, abból semmi nem következtethető arra, hogy honnan is szerezte a pénzt. De vajon el tudják-e képzelni, hogy eltávolítják a parlamentből?

És végül mi a véleményük arról, hogy Magyar Liberális Párt néven alapít pártot Fodor Gábor volt SZDSZ-elnök? Van ennek értelme, vagy a sok liberális kezdeményezés között elvész a szavazó?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A korábbi rendőri vezetők ellen emelt vádról
Krémer Ferenc szociológus

Bolgár György: - Kapóra jött az előző telefonáló, mert mindjárt megkérdezhetem valakitől, aki nem is olyan régen még a Rendőrtiszti Főiskola tanára volt, hogy vajon miért kell a Terrorelhárító Központ (TEK) munkatársainak részt venniük budapesti bordélyházak felszámolásában, ahogy az néhány nappal ezelőtt történt. Az iménti telefonáló azt mondta, hogy azért, mert más erre alkalmatlan, nincs felszerelve.

Krémer Ferenc: - Ebben igaza volt, mert a Terrorelhárító Központ az én ismereteim szerint is elnyelt minden olyan bevetési egységet, amelyik erre alkalmas lett volna, tehát egyeduralkodóvá vált ezen a szakterületen a rendőrségen belül.

– Tehát abban a pillanatban, hogy a rendőrség egy nagyobb akciót hajt végre, ahol fegyveresen is fedeznie kell magát, és fel kell készülnie esetleg fegyveres ellenállásra, nem tehet mást, mint hogy szól a TEK-nek?

– Tulajdonképpen igen.

– Azért ez érdekes dolog, hiszen egy normális rendőrség egyébként fel kell hogy készülve legyen még ilyen nem várt és fegyveres összetűzést eredményezhető esetekre is, nem kell feltétlenül terrorelhárítókat bevetnie, nem? Másutt ez így van?

– Másutt ez úgy van, hogy vannak ugyan olyan egységek, főleg azokban az országokban, ahol a terrorfenyegetettség valós, Magyarország szerencsére ne tartozik ezek közé az országok közé, de vannak a rendőrségnek bevetési egységei, amelyek nem a terroristák ellen használatosak, hanem olyan esetekben, mint például most a bordélyházak elleni akciókban.

– Tehát hacsak a bordélyházat nem terroristák üzemeltetik, hanem esetleg olyan bűnözők, akiknél lehet fegyver is, akkor a rendőrség bevetési egységei erre felkészülnek, de nem kell hozzá terrorelhárítónak lenni. Nálunk meg, úgy látszik, kell.

– Nálunk meg kell, mert különben nem tudtak volna feladatot adni egy egyébként teljesen felesleges szervezetnek, mint amilyen a TEK, amelynek mellesleg a legfőbb feladata a törvény szerint a miniszterelnök és a köztársasági elnök védelme.

– Ez volt a Köztársasági Őrezred régebben, nem?

– Hát nem egészen. Részben igen, tehát nagyon bonyolult módon szervezték át a rendőrséget az elmúlt két és fél évben, de ilyen típusú feladattal a Köztársasági Őrezredet sem bízták meg.

– Akkor most térjünk át arra, amiről eredetileg beszélni akartam Önnel. Szóval néhány nappal ezelőtt a Központi Nyomozó Főügyészség vádat emelt a 2006-os őszi rendőri jogsértések ügyében, méghozzá, azt hiszem, tizennégy volt és jelenlegi rendőr ellen, köztük van Bene László egykori országos és Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány. A dologban az az érdekes azonban, hogy nem az úgynevezett rendőri túlkapások – más megfogalmazásban brutális rendőri fellépés, még inkább más megfogalmazásban a szemkilövető rendőrök – ügyében, és nem ezekkel a vádpontokkal, hanem azért, mert elmulasztották az elöljárói intézkedést. Többnyire így foglalható össze – nyilván vannak még ebben finomságok és egyéb vádpontok –, alapvetően azzal vádolják őket, hogy nem tettek meg mindent a rend megőrzéséért, illetve az utcán lévő rendőrök vagy a köztelevízió védelmét ellátó rendőrök érdekében. Mennyire lepi Önt ez meg, hiszen mindeddig az volt nemcsak az újságokban, nemcsak a médiában és nemcsak a politikai nyilatkozatokban az elsődleges üzenet, hanem még Balsai István, jelenlegi alkotmánybíró, volt fideszes képviselő nagy összeállításában és bűnlajstromában is a legfőbb megállapítás, hogy ezek a rendőri vezetők nagyon súlyos vétkeket követtek el, és alapvetően brutálisan szétverték a békés polgári tüntetéseket 2006-ban!

– Igen, ez is igaz, de közben számos eljárás folyt azok ellen a rendőrök ellen, akik valóban törvénytelenül jártak el a tömegoszlatás közben. Ugyanakkor, ha megnézi a Balsai-féle jelentést, ami már meglehetősen régi, hiszen 2011. március 15-i dátum van rajta, szóról szóra benne van az, a hetedik oldalon egész pontosan, amivel most az ügyészség Bene Lászlót, Gergényi Pétert és a többieket vádolja.

– Hát ebből két következtetést lehetne levonni, az egyik az, hogy Balsai milyen jól és pontosan látta már akkor is, hogy milyen hibákat követtek el vagy milyen törvénybe ütköző intézkedéseket hoztak, vagy nem hoztak éppen a rendőri vezetők, a másik következtetés az, hogy olvasták a főügyészségen is azt, amit Balsai István leírt, és megtetszett nekik.

– Én a második lehetőséget választanám.

– Na de ez ezzel együtt is kevésnek látszik, mert azt várta volna az ember, hogy ilyen politikai és írásbeli előkészítés után azzal fog előállni az ügyészség, hogy a volt rendőrfőkapitányok felelősek abban, hogy állampolgárok sebesültek meg az utcán, és brutálisan lépett föl a rendőrség, nem ismertek se embert, se istent, szétverték a békésen gyülekező és tiltakozó állampolgárokat.

– Én nem vagyok jogász, de valószínűleg erre nincsen megfelelő jogszabály, hogy ezzel megvádolják őket, az intézkedés elmulasztása és a felelősségrevonás elmulasztása viszont bent van a rendőrségi törvényben, tehát annak alapján meg lehet őket vádolni.

– Vagy nem lehet, hogy az történt, amire már utalt is, hogy az elmúlt években indultak eljárások, sőt ítéletek is születtek olyan rendőrök ellen, akikre rá lehetett bizonyítani, hogy nem a megengedett eszközökkel léptek föl a tüntetőkkel szemben, tehát erőszakkal, és túllépték a törvényes fellépés határait, ámde arra vonatkozóan semmiféle adat nem vetődött fel, nem került elő se írásban, se szóban, se tanúvallomásban, hogy erre utasította őket a parancsnokuk vagy a parancsnokuk parancsnoka.

– Pontosan, valószínűleg erről van szó, mert ha bárkit rá lehetett volna venni, hogy ilyen vallomást tegyen, akkor nagyon valószínű, hogy megvádolták volna a rendőri vezetőket ezzel is, ugyanakkor ebben az egészben az az érdekes, hogy 2006. szeptember 18-án a tévészékháznál valóban rengeteg hibát elkövettek a rendőri vezetők, tehát Gergényi Péter személyesen is jelen volt, sőt Szabadfy Árpád is személyesen jelen volt, ő volt a főkapitány-helyettes, mert Bene László, az országos rendőrfőkapitány külföldön tartózkodott. És egyikük sem tudta megfelelően irányítani a tévészékház védelmét, nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek. Kétségtelen, hogy ennek következtében több mint száz rendőr megsérült, köztük többen igen súlyosan.

– Több rendőri sérült volt, mint tüntetők közötti sérült. Ezen az első estén mindenképpen.

– Nemcsak ezen az estén, összességében 2006 őszén több rendőri sérült volt, mint civil. Ezt nem szokták általában emlegetni, de jóval több, a különbség megközelíti a százat, tehát annyival több rendőr sérült meg 2006. őszén, mint civil.

– Tehát azt mondja, hogy már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a legfőbb rendőri vezetők nem álltak a helyzet magaslatán, ez aztán belekerült a különböző későbbi jelentésekbe, a Gönczöl-jelentéstől kezdve más rendőri vezetők jelentéseibe, ez tehát egyértelmű...

– ...és a Papp-jelentésbe, ami azért érdekes, mert most éppen ő az országos rendőrfőkapitány, Papp Károly.

– No most mi következik ebből? Ugye az egyik vádpont – ha jól olvasom –, éppen az, hogy a különböző jelentésekben megfogalmazott elmarasztaló megállapítások ellenére a rendőrség vezetése nem indított belső vizsgálatokat...

– Így van, igen.

– ...és nem vonta le a konzekvenciákat, tehát valószínűleg regisztrálták, hogy – lehet, hogy így van, az is lehet, hogy nem értettek vele egyet, ezt nem tudom, de az lett volna a követendő következő lépés – elkezdik a jelentések alapján vizsgálni, hogy ez miért történt így és ki a hibás, és ha kell, akkor felelősségre vonásig jutnak el?

– Ez lett volna a helyes valóban, és így is kellett volna történnie, ha a rendőrség a rendszerváltás óta folyamatosan nem lenne kiszolgáltatva a politikának.

– Márpedig ez ugye politikailag nagyon kényes pillanat, méghozzá évekig elhúzódó pillanat volt, hiszen ugye a 2006. szeptemberi balhé az az őszödi beszéd után robbant ki, akkor hamarosan következett egy önkormányzati választás, és aztán a tüntetések sorozata és így tovább. Vagyis a rendőri vezetők nyilván folyamatosan mérlegelték, mi van akkor, ha túl szigorúan lépünk fel, ha úgy verjük vissza például a tüntetéseket, hogy abból például az ellenzék azt a következtetést vonhatja le, hogy ezek a brutális rendőrök. Ez szeptemberben nem történt meg, október 23-án megtörtént. De ez azt mutatja valószínűleg, hogy a politikai nyomástól féltek akár kormány-, akár ellenzéki oldalról?

– Nem, én nem is erre gondoltam, nem, nem ez mutatja, hanem az mutatja a politikusok álláspontját, hogy több olyan rendőrt is kitüntettek később, akiket a jelentésekben, a felsorolt jelentésekben azzal vádolnak – idézőjelben –, hogy nem megfelelően jártak el. Tehát többek között például Gergényi Pétert is kitüntette Demszky Gábor.

– De ez mondjuk nem büntetendő, tehát a főpolgármester dönthetett így, ez lehet, hogy politikailag hibás volt de...

– Igen, ez nem büntetendő. De hát pont erről beszélek, tehát ez mutatja a politikusok elvárásait a rendőrséggel szemben! És mivel sajnos nem úgy alakult a magyar rendőrség története, hogy a közvetlen politikai befolyástól függetlenedni tudott volna, ezekre az elvárásokra mindvégig figyeltek a rendőri vezetők, mint ahogy jelenleg is ezt teszik!

– Az ilyen mulasztásos bűncselekmények, amelyek lényegében akörül forognak, hogy nem vonták le a megfelelő következtetéseket, tehát nem valószínű, hogy az eseményeken akkor ott a helyszínen változtatni tudtak volna, de talán ha előbb vonják le a megfelelő következtetéseket, felelősségre vonják azokat a parancsnokokat, akik erre rászolgáltak, és átalakítják a rendőrség működését, akkor későbbi konfliktusokat el lehetett volna kerülni. Szóval azt akarom kérdezni, hogy ezek a mulasztások mennyire számítanak vagy számíthatnak súlyos bűncselekménynek, hiszen ilyen mulasztásos hibákat, azt hiszem, az élet minden területén nap mint nap lehet találni. Más kérdés, hogy ilyen politikailag kényes és egyébként sérülést okozó ügyekben persze ritkán.

– Ez azért is érdekes kérdés, mert amennyire én tudom, alig van vagy szinte egyáltalán nincs olyan rendőri vezető, akit ilyen mulasztás miatt bíróság elé állítottak volna, pláne akit elítéltek volna.

– Bármikor az elmúlt huszonvalahány évben?

– Így van, tehát ez most fog eldőlni, hogy a bíróság mennyire tartja komoly cselekménynek vagy mulasztásnak mindazt, amit a felsorolt vezetők elkövettek.

– Nem tartozik a bírósági ügyhöz, csak a politikai megítéléshez, hogy ugye annak idején, 2006 ősze után az ellenzéki Fidesz politikusai rendszeresen jártak Brüsszelbe, hogy fölhívják az Európai Unió figyelmét arra, hogy itt milyen rendőri brutalitás történt sorozatban. És 2007 tavaszán el is jött az illetékes európai uniós biztos, a Berlusconi pártjához tartozó, azt hiszem, Franco Frattininek hívták, és itt tárgyalt mindenkivel, kormánnyal, ellenzékkel, másokkal, szakmával. Végül azt mondta, hogy ezek a súlyos helyzetek láthatóan meglepetésként érték a magyar rendőri vezetést, pedig erre a demokráciákban fel kell készülni...

– Így van, igen.

– ...és azt ajánlja, hogy különböző tréningeket szervezzenek, és fogadják el az európai országok segítségét, hogy a rendőrség legközelebb megfelelően tudjon reagálni. Vagyis úgy intézte el ezt az illetékes uniós legfelsőbb politikus, hogy abból az következett, hogy Magyarországon ilyen helyzet még nem volt, nem csoda, hogy a rendőrség rosszul szerepelt.

– Igen. Ebben neki igaza volt, de csak részigazság, amit ő megláthatott. Én azt gondolom, hogy ami 2006 őszén történt, az szervesen következett a rendőrség felépítéséből és működésmódjából, tehát arra gondolok, hogy a magyar rendőrség...

– Ami eleve rossz volt, vagy rossz maradt.

– Ami eleve rossz és rossz ma is! Két ilyen sajátosság van, az egyik, ami ezzel összefügg, az a hierarchia, az erős centralizált hierarchia, tehát hogy mindig fölülről várják az utasítást, egyezzen bele a felső vezetés, mondja meg mit csináljunk, mert ha nem mondja meg, akkor lehet, hogy éppen büntetést fogok kapni érte. Ez az egyik része.

– Ezért tűnnek gyakran tehetetlennek a helyszínen lévő parancsnokok.

– Pontosan így van, mert ki vannak szolgáltatva ennek a hierarchiának. A másik legalább ennyire rossz, és nagyon kellemetlen, mert a magyar rendőrség egy kontraszelektált szervezet, tehát az előrejutás egy erős kontraszelekciós mechanizmuson keresztül történik. Vagyis akik magas pozícióba jutnak, azok jelentős részben keresztül kell hogy menjenek ezen a kontraszelektív szűrőn. Tehát nem a szakmai hozzáértés az elsődleges, hanem az, hogy kivel mennyire vannak jó viszonyban, melyik klikkhez tartoznak, kinek az emberei. Nem kizárt természetesen, hogy hozzáértő emberek kerüljenek pozícióba, de az esély messze kisebb, mintha ez a kontraszelekciós mechanizmus nem működne. És ebből a szempontból nagyon érdekes, hogy az a Gergényi Péter kerül most bíróság elé ezzel a váddal, amiről itt beszéltünk, akit – miután kinevezték őt budapesti rendőrfőkapitánnyá – minden párt, a jobboldaltól a baloldalig, tehát a Fidesz is, a szocialisták is, a szabaddemokraták is, mindenki, aki létezett, csodált a teljesítményéért.

– Pedig még, még föl kellett menteni az alól az előírás alól is, hogy főiskolát vagy egyetemet kellett volna végeznie, merthogy ő nem végzett.

– Nem végzett, ezért nem lett ő országos rendőrfőkapitány, holott Medgyessy Péter szerette volna, hogy az legyen. De ha megnézzük, hogy milyen politikát folytat jelenleg Pintér Sándor, a rendőrséget irányító miniszter vagy felügyelő miniszter, akkor ez gyakorlatilag Gergényi Péter programja, tehát ebben ez a döbbenetes, hogy most bíróság elé állítják azt az embert, akinek a programját megvalósítják.

– Na de azért most meg kell kérdeznem, hogy mi is ez a program akkor? Két mondatban mondja el nekünk a végén!

– Hát az egyik mondat arról szól, hogy a Gergényi a zéró toleranciát képviselte, tehát a szegények, az elesettek elleni rendőri föllépést. Ez kiválóan látszik, amióta a Fidesz irányítja a kormányt és a rendőrséget is. A másik pedig, hogy olyan látszatintézkedések tömegét hajtotta végre, vagy hajtja végre a jelenlegi rendőri vezetés, mint amilyeneket Gergényi. Tehát például Budapesten látszatra három hónap alatt szinte megszüntette a rendőri korrupciót. Aztán az irodából kirendelte a rendőröket az utcára. Tehát sorban ugyanazokat teszik! Na most mind a kettő alkalmatlan arra, hogy Magyarországon egy élhetőbb társadalmat hozzon létre.

– Mert a rendőrségnek egy polgárbarát és a társadalom beágyazott, de nem erőszakszervezetként működő szervezetnek kéne lennie, a rend fenntartásában, a biztonság megőrzésében részt vevő szervezetnek...

– Együttműködő szervezetnek, igen.

– ...amelyik nem megfélemlít, hanem megpróbál mindenkit együttműködésre serkenteni.

– És mindenkinek a biztonságára vigyáz, tehát a hajléktalanokéra éppúgy, mint a leggazdagabb vállalkozókéra.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Molinót függesztettek ki a Kossuth térre
Simándi Szelim politológus, a Milla tagja

Bolgár György: - Ön volt az, aki a Parlamentnél néhány nappal ezelőtt megpróbált kitűzni egy molinót?

Simándi Szelim: - Igen, én voltam, illetve a barátaimmal, más Milla-aktivistákkal együtt próbáltuk kitenni.

- Megvan a bűnös, fel van jelentve! De nem, megtalálták Önt azonnal, ellentétben a Civil Összefogás Fórummal, mert olyan észrevétlenül került ki az éhségmenetes tüntetők orra elé, hogy „üdvözöljük a szoci hataloméhségmenet résztvevőit”,  hogy azt se tudta senki, hogyan rakták oda, és azt se, hogy ki rakta oda, csak napokkal később került ki. Bezzeg amikor Ön felmászott az oszlopra, rögtön ott termett az illetékes! Hogy történt?

- Azt azért nem mondanám, hogy észrevétlenül sikerült felrakni azt a molinót, hiszen a képeken jól látszik, hogy amikor a Civil Összefogás molinóját fölhelyezték, az Országgyűlési Őrség és a rendőrség is ott állt, pontosan látták, hogy mi történik.

- Na, de nem vették észre!

- Ugyanúgy látták azt is, ahogy mi megpróbáljuk kirakni. A különbség az volt, hogy a békemenet molinójával szemben nem léptek fel, velünk szemben pedig igen.

- Hogyan léptek fel? Bár én láttam az erről készült videót is, de valószínűleg a hallgatóink többsége nem. Ön szépen felmászott az oszlopra és kezében a molinóval elkezdte volna kifeszíteni, ámde megjelent egy úr, aki civil volt, nem egyenruhás és leparancsolta?

- Nagyjából így történt, igaz, megjelent egy úr, aki azt állította magáról, hogy ő a házőrség egyik munkatársa.

- A biztonsági szolgálat vezetője vagy valami ilyesmit mondott, nem?

- Hogy ő felel az Országház biztonságáért, és felszólított minket, hogy azonnal hagyjuk abba ezt a tevékenységet.

- Van-e közterület-foglalási engedélye, valami ilyesmit kérdezett?

- Igen, ezt is kérdezte, mi, megkérdeztük, hogy ő milyen jogszabály alapján jár el, és tájékoztattuk, hogy nem szükséges közterület-foglalási engedély ahhoz, hogy kirakjuk ezt a molinót, hiszen ez egy spontán flashmob megmozdulás annak érdekében, hogy a politikai véleményünket elmondjuk.

- Igen, történt valami röviddel azelőtt, hogy Önök ezt kirakták volna és erre egyfajta érzelmi reakcióként Önök válaszoltak, tehát ilyen módon még tüntetéseket sem kötelező bejelenteni előre, ha bizonyítani lehet, hogy annyira felháborodott egy csoport, egy tömeg azon, ami éppen történt, hogy kiment az utcára és például kirakott egy molinót. Mi lett volna a molinóra írva?

- A molinóra azt írtuk fel, hogy „Az ország Házon kívül van!” Ezzel arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy az Országházban több mint húsz éve ott ülő politikai elitnek fogalma nincsen arról, hogy mi zajlik jelenleg Magyarországon, hogy milyen kiszolgáltatottságban élnek ma a magyar emberek.

- Szellemesnek szellemes, de az Országgyűlés biztonsági szolgálata éber volt és lecsapott Önökre. Mi a következménye annak, hogy megpróbálták kirakni ezt a feliratot?

- Semmi következménye nincsen ennek, nem szabad, hogy ennek következménye legyen, hiszen egyszerűen a politikai jogainkkal éltünk, erre mindenkinek lehetősége van és lehetősége kell hogy legyen egy európai országban.

- No, de azért megfenyegették Önöket azzal, hogy lesz itt még akár díjfizetési kötelezettség is, nem?

- Valóban kaptunk egy e-mailt az Országgyűlés Hivatalától, amiben arra szólítanak fel minket, hogy százhétezer forint bírságot fizessünk meg. Ennek az az érdekessége, hogy ezek után tájékoztatták a sajtót arról, hogy a békemenetet is felszólították, őket arra, hogy negyvennégyezer forint bírságot fizessenek meg. Nagyon kíváncsiak lennénk, hogy milyen alapon számították ki ezt a bírságot és hogyan lehetséges az, hogy az ugyanakkora méretű molinóink tekintetében, amiket ugyanúgy, bejelentés nélkül helyeztünk ki, mégis mi okozza a különbözetet a vélt bírság tekintetében?

- Lehet, hogy ott baráti árat számoltak, nem?

- Az könnyen lehet, sőt valószínű, hiszen jól tudjuk, hogy a békemenet nagyon szoros, érzékeny viszonyt ápol a jelenleg a hatalmat gyakorló Fidesszel.

- Törvénytisztelő állampolgárként rohannak befizetni a büntetést?

- Abszolút törvénytisztelő állampolgárok vagyunk, viszont ez a büntetés nem létezik, hiszen nincsen jogszabályi alapja. Azzal tartjuk be a jogszabályokat, ha nem fizetjük be, pont azzal sértenénk,  ha erre befizetnénk bármit is.

- Az nem derült ki számomra a videóból, hogy végül is miért engedtek a rábeszélésnek. Mi lett volna, ha Ön visszamászik, és mégiscsak kifeszíti ezt a molinót? Megfenyegették Önt azzal, hogy előállítják vagy megjelentek ott fegyveres, egyenruhás emberek is és azt mondták, hogy ejnye-ejnye, vissza ne merjen menni? Vagy azt mondták, hogy ha itt a biztonsági szolgálat vezetője azt mondta, hogy nem szabad, akkor rendben van, nem szabad?

- Nem, ez az úriember, aki magát a biztonsági szolgálat vezetőjének nevezte, hívta a rendőrséget, akik sokkal felkészültebbek voltak, és teljesen nyilvánvaló volt, hogy tisztában vannak a jogszabályokkal, onnantól kezdve nem akadályozták a molinó kirakását.

- Magyarán akkor mégiscsak megcsinálhatták, amit eredetileg akartak?

- Megcsináltuk. Ezután az Országgyűlés szólított fel minket arra, hogy azonnal szedjük le a molinót vagy ha mi nem szedjük le, akkor ők teszik meg.

- És akkor inkább úgy döntöttek, hogy leszedik saját maguk?

- Nem, időközben aznap öt óráig bejelentettük ezt a flashmobot utólag, és természetesen, a jogszabályoknak megfelelően, öt órakor mi szedtük le ezt a molinót.

- Mennyi ideig volt kinn akkor?

- Három órát nagyjából, kettő körül kezdtük felrakni, ezt akadályozta a házőrség, úgyhogy nagyjából fél három körül raktuk ki.

- Akkor győzött a jogállam!

- Ezt nem mondanám, hiszen az intézkedés, amit a házőrség tett, nem volt jogállamhoz méltó. Bár azt állítja az Országgyűlés, hogy nem volt intézkedés, kíváncsian várjuk, hogy kiderüljön, hogy ki volt akkor az a férfi, aki Országgyűlési Őrség feliratú jelvénnyel, a házőrség tagjaként bemutatkozva ezt megpróbálta megakadályozni. Ez önmagában jogszabálysértő, hiszen ha ő valóban a házőrség állományában áll, akkor a Parlamentet körülvevő kordonon kívül nem is intézkedhetne.

- Hogyhogy nem intézkedhetne, még magánlakásba is bemehet a házőrség! Csak vigyázzon!

- Magánlakásba igen, egészen pontosan úgy szól az országgyűlési törvény, hogy közterületnek nem minősülő területen intézkedhet, illetve az Országgyűlésen belül a kordonon belül intézkedhet. Tehát közterületen nem intézkedhet, de még ha intézkedhetne is, számos olyan alapvető hibát követett el ez az úr, ami abszolút törvénytelen. A törvény szerint ha ez valóban intézkedés volt, akkor elsőként köteles lett volna a nevét és az azonosítószámát elmondani, közölnie kellett volna, hogy ez egy intézkedés, és hogy mi az intézkedés célja, azonban ő semmi ilyet nem tett meg. Egészen szörnyű belegondolni, hogy ha ő valóban a házőrség alkalmazottja volt, akkor vajon milyen felkészültsége lehet a házőrség tagjainak, ha ilyen alapvető dolgokkal nincsenek tisztában.

- Akkor ezek szerint a rendőrség tisztában volt, és ez lehetővé tette, hogy végül is kifüggeszthessék ezt a molinót és megtarthassák ezt a hirtelen támadt tiltakozó kisgyűlést, a flashmobot. A dolognak egyetlenegy kockázata van, ez a százhétezer forint, lehet, hogy ennyibe fog kerülni Önöknek?

- Ez teljesen jogszabályellenes, nem is hiszem, hogy ez bírságkiszabásnak minősülne. Egy e-mailt kaptunk, amelyben felszólítanak minket arra, hogy ezt egy számlaszámra fizessük meg. Én is küldhetek e-mailt akárkinek, hogy fizessen meg egy számlaszámra százhétezer forintot, de ennek nincsen alapja.

- Próbálja ki, hátha támogatni fogják a Millát az Országgyűlésből. Egyet mondjon meg még – ha már egy millással beszélek –, hogy részt vesz ebben a pártalapítási szervezkedésben, ami most zajlik a Milla-Szolidaritás-Haza és Haladás háza táján?

- Mármint hogy személyesen?

- Személyesen gondoltam, igen, miután ilyen aktív.

- Sokan részt veszünk, sokat beszélgetünk erről a témáról, mindannyian eléggé aktívak vagyunk, mindenki elmondja a véleményét, úgy, ahogy ez egy demokratikusan működő közösségekben történik.

- Mennyire erős a Milla? Arra nagyon jó, nagyon alkalmas volt, nagyon erősnek látszott, hogy több óriási tüntetést megszervezzen. Pártalapításhoz vannak elegen?

- A Milla valóban képes volt arra, hogy becsatornázza azt az elégedetlenséget, amire a pártok nem voltak képesek. Az, hogy ezt egy pártba hogyan tudja becsatornázni, egy következő kérdés, mi mindenféleképpen úgy szeretnénk létrehozni pártot, hogy a Milla kapacitásából, a Milla-élményből, amit sok százezren tapasztalhattak az elmúlt években, minél több megmaradjon.

- Erre kíváncsi vagyok és sok sikert kívánok!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A bizalomra rá is kéne szolgálni
Ábrahám Máté, a Középiskolai Hálózat (KiHa) tagja

Bolgár György: - Nagy érdeklődéssel figyeltem, ahogy tegnap Ön hivatalos tárgyalásokat folytatott, egyik diákkollégájával együtt, Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkárral. Meséljen, hogyan zajlott ez? Abszolút úgy ültek ott az újságírók előtt, mint egy nemzetközi tárgyalás résztvevői. Szóval mi zajlott a tárgyalóasztalnál?

Ábrahám Máté: - Valóban ez kívülről egyfajta tárgyalásnak tűnhetett, azonban valódi egyeztetés nem történt. Ez inkább csak egyfajta beszélgetés volt. Feltettünk az államtitkár asszonynak bizonyos kérdéseket, olyan dolgokról, amiket mi kifogásoltunk, és ő ezekre válaszolt. Semmilyen megegyezés vagy a szigorú értelemben vett tárgyalás nem történt. Egyfajta eszmecsere volt ez, ha úgy tetszik. Mi nem vártunk változást, inkább csak a bizonytalanságunkat próbáltuk eloszlatni – nem túl nagy sikerrel.

- Nem kaptak egyértelmű választ a kérdéseikre?

- Én most csak a saját nevemben tudok beszélni. Reményffy Dániel – aki a másik beszélgetőtársa volt az államtitkár asszonynak – nevében nyilván nem vagyok jogosult beszélni. Mindenesetre szerintem kaptunk ugyan válaszokat, de nem egyértelmű és biztos válaszokat. Abban nincs vita, hogy nagy áttörések történtek, viszont mi még mindig úgy látjuk, hogy a bizonytalanság fennáll. Az államtitkár asszony azt kérte, hogy bízzunk benne, és higgyük el neki, hogy jó lesz, hiszen egy ekkora átalakításnál legalább négy-öt év kell, mire megmutatkoznak az eredmények. Én bevallom, egy kicsit úgy állok a dologhoz, hogy közel háromévnyi kormányzás után most már nem feltétlenül kell bizalommal fordulnunk hozzájuk, hanem most már esetleg valami eredményt is kéne látnunk. Ennek ellenére nem látunk semmiféle előrelépést. Tehát most már a bizalomra rá is kéne szolgálni esetleg, mert az nemcsak úgy van!

- Mindjárt rátérek a konkrétumokra, de még mindig egy kicsit a formáról vagy a körülményekről szeretném kérdezni. Milyen hangnemben zajlott ez a beszélgetés? Úgy kell ezt elképzelni, hogy az államtitkár asszony fogadta Önöket, és valami olyasmit mondott, hogy kedves fiatalok, mi is a problémájuk az oktatási kormányzattal, vagy meséljenek nekem, hogy a tanuláson kívül mi foglalkoztatja önöket, vagy mondják el nekem, de őszintén, hogy miért tiltakoznak most már hosszabb ideje? Szóval, hogyan zajlott ez pontosan?

- A tiltakozások nem merültek fel ilyen direkten, hogy akkor most ti miért is tiltakoztok. Az államtitkár asszony egyszerűen megkérdezte, hogy mi mit tartunk kifogásolhatónak ebben az új rendszerben, és mi ezekről a kérdésekről értekeztünk, vagy folytattunk egyfajta eszmecserét. Felvetettünk mi is problémákat, kérdéseket, amik már kicsit lerágott csontnak tűnhetnek, ám amikre biztos választ eddig még nem kaptunk, és ez most sem történt meg.

- Mennyi ideig tartott az eszmecsere? Ha jól emlékszem, nem volt egy rövid beszélgetés.

- Bizony nem volt rövid ez az eszmecsere. Egy jó másfél órás beszélgetés lett ebből a találkozóból.

- Nyilván nem úgy zajlott, mint egy sakkmeccs, sakkórával, de a benyomásai alapján, ennek a másfél órának hányad részét beszélte végig az államtitkár, és mennyit Önök, a két diák?

- Igazából erre azért nehéz válaszolni, mert amikor az ember beszél, sokszor nem is érzi, hogy már mióta.

- Arra voltam kíváncsi, hogy beszélgetés zajlott vagy pedig kérdések voltak és hosszú válaszok?

- Inkább az utóbbi. Én úgy látom, hogy olyan jó hetven-nyolcvan százalékban az államtitkár asszony beszélt, válaszolt. Bár a kérdésfeltevések is hosszúak voltak, és valóban hatalmas témakörökről esett szó, azért az államtitkár asszony nagyon sokat beszélt. Egyébként teljesen jól, témába vágóan beszélt, de azért a beszélgetés nagy részében ő nyilatkozott meg mindenképp.

- Hát remélem is, hogy témába vágóan beszélt, végül is ő az oktatási államtitkár! Ki beszélne ilyen kérdésekről témába vágóan, ha nem ő? A következő kérdésem az volna, hogy csak a közoktatással foglalkoztak, vagyis a középiskolákkal, vagy belementek olyan kérdésekbe is, amelyek már nem tartoznak Hoffmann Rózsához, vagyis a felsőoktatással kapcsolatos dolgokba? Hiszen a tiltakozó mozgalom amiatt indult, hogy a kormány egyik napról a másikra megváltoztatta a felsőoktatásba jutás alapvető feltételeit, és ez a középiskolások számára is meghökkentő és hátrányos volt. Most fölvetették ezt a kérdést?

- Csak egyszer és érintőlegesen említettük a felsőoktatást, és ebben a témakörben az államtitkár asszony eléggé elutasítónak bizonyult. Ezen magunk is meglepődtünk. Azt hiszem, a tárgyalási tapasztalatlanságunkból következően nem firtattuk tovább ezt a témát. Amikor a felsőoktatásról beszéltünk, akkor inkább csak az erkölcstan kapcsán jött szóba. Amikor ezekben a témakörökben kérdeztük az államtitkár asszonyt, azt a választ kaptuk, hogy tartsuk be a játékszabályokat, őhozzá már nem tartozik a felsőoktatás. Ez minket kimondottan meglepett, hiszen attól, hogy most már nem hozzá tartozik a felsőoktatás, még ő vitt véghez bizonyos intézkedéseket, és szerintem a tetteinkért vállalni kell a felelősséget. Szóval az ilyen irányú kérdéseinkre nem kaptunk választ, úgyhogy maradtunk inkább a közoktatás területén.

- Láttam a tárgyalásuk utáni beszámolókból, hogy fölvetették a Nemzeti Alaptantervet, amely Önök szerint túlszabályozott. Aztán az államosítás és annak következményei is szóba jöttek. Nem is a diákokat hozták elő, hanem azt mondták, hogy a tanároknak sem szimpatikus ez a központosítás, államosítás, a függetlenségük megnyirbálása. Hogyhogy már diákként a tanítók, tanárok érdekeit is ennyire szem előtt tartva, egészen úgy tárgyalnak, mint egy igazi politikus?

- Azért úgy még messze nem tárgyalunk, mint egy politikus. Én úgy gondolom, hogy az oktatás összetett dolog, és nem mindig választható külön egységekre. A diákok nevelése és oktatása a tanárokon múlik, és természetesen a mi szempontunkból a diákok sérelmei a legnagyobbak vagy a legszembetűnőbbek, legfájóbbak, de a tanárok nélkül nekünk sincs jövőnk. Tehát ezek a dolgok összefüggnek, különösen egy olyan téren, ahol mind a két fél érdekei vagy jogai sérülnek, vagy a bizonytalanság akkora, hogy ezt tisztázni kell. Mi úgy éreztük, hogy erre itt van a lehetőség, de aztán nem járt ez akkora sikerrel.

- Mármint Hoffman Rózsával szemben nem akkora sikerrel képviselték az álláspontjukat?

- Igazából úgy gondolom, hogy a kérdésekkel bizonytalanságokat akartunk eloszlatni, hogy tisztábban lássunk, és én úgy érzem, hogy ez nem sikerült.

- Lesz folytatása ennek a találkozónak? Ha nem az államtitkár asszonnyal, akkor esetleg más, a minisztériumot képviselő olyan szakemberekkel vagy vezetőkkel, akik el tudják oszlatni az Önök bizonytalanságát, vagy akár a tanárok bizalmatlanságát? Egyébként, ha már ilyen határozottan képviselték a tanárok gondjait, problémáit, érdekeit, akkor mennyire működnek együtt mondjuk a közoktatásban részt vevő tanárokkal, tanítókkal? Tehát most két külön kérdést tettem fel. Az egyik, hogy lesz-e folytatás, a másik, hogy a tanárokkal az együttműködés mennyire megvalósítható, bővíthető?

- Most volt egy ilyen találkozó, de nem tudjuk, hogy lesz-e még folytatás. Az biztos, hogy az államtitkár asszony nagyon elfoglalt, és ha jól emlékszem, azt mondta, hogy áprilisig teljesen be van táblázva. Tehát vele személy szerint már nem fogunk találkozni, de természetesen, ha még kérdéseink vannak, akkor valamelyik témáért felelős szakemberét a rendelkezésünkre bocsátja. Én úgy gondolom, azon kívül, hogy nekünk problémáink vannak, szakértői munkát nem tudunk elvégezni. Tehát szakértői egyeztetéseket mi nem fogunk tudni folytatni, erre megvannak a szervezetek, őket kéne figyelembe venni. Nekünk problémáink vannak, amiknek nyilván szakmai alapja van, de ezeket mi nem biztos hogy fel tudjuk térképezni olyan mélységben, hogy érdemi előrejutást érjünk el. Ezektől a beszélgetésektől változásokat nem vártunk. A kérdéses törvények már nagyon kőbe vésettnek tűnnek. Hiszen például már felállt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amit nyilvánvalóan nem fognak eltörölni. Tehát fennáll az a veszély, hogy igazából döntés nem születik, csak beszélgettünk egyet az államtitkár asszonnyal, esetleg utána sajtótájékoztatót tartunk közösen, közös fotók és így tovább. Ennek megvan az a veszélye, hogy így egy sikerpropagandához szolgálunk díszletként, ezt pedig messzemenőkig szeretnénk elkerülni, különösen addig, amíg a problémáinkat nem látjuk orvosoltnak.

- Tanulásra is jut azért ideje?

- Ez nagyon érzékeny téma, igyekszem időt szakítani rá. Sőt, természetesen azért a tanulás is az első helyen van még mindig. Most nem jut rengeteg időm az iskolára, de most épp szünetem lesz, majd újra rendbe rakom a sorrendet, és remélem, több időt tudok majd újra fordítani a tanulásra. Azért nagy baj nincsen. Még mindig egy normális színvonalon szerepelek az iskolában is, de tény, hogy most már nem olyan eredménnyel, mint mondjuk egy hónappal vagy két hónappal ezelőtt, sajnos.

- Azért szerintem átlátja azt, hogy mi a fontos, mi a kevésbé fontos, és mikor mire kell éppen jobban összpontosítania. Szerintem, ahogy itt az elmúlt hetekben szerepelt, és összefoglalja azt, hogy mit miért csinál, már az is egyfajta tanulás.

- Jaj, nagyon szépen köszönöm, el is pirulok!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >