Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 15.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. február 18. hétfő, 03:12
- Megbeszéljük
A korábbi rendőri vezetők ellen emelt vádról
Krémer Ferenc szociológus
Bolgár György: - Kapóra jött az előző telefonáló, mert mindjárt megkérdezhetem valakitől, aki nem is olyan régen még a Rendőrtiszti Főiskola tanára volt, hogy vajon miért kell a Terrorelhárító Központ (TEK) munkatársainak részt venniük budapesti bordélyházak felszámolásában, ahogy az néhány nappal ezelőtt történt. Az iménti telefonáló azt mondta, hogy azért, mert más erre alkalmatlan, nincs felszerelve.
Krémer Ferenc: - Ebben igaza volt, mert a Terrorelhárító Központ az én ismereteim szerint is elnyelt minden olyan bevetési egységet, amelyik erre alkalmas lett volna, tehát egyeduralkodóvá vált ezen a szakterületen a rendőrségen belül.
– Tehát abban a pillanatban, hogy a rendőrség egy nagyobb akciót hajt végre, ahol fegyveresen is fedeznie kell magát, és fel kell készülnie esetleg fegyveres ellenállásra, nem tehet mást, mint hogy szól a TEK-nek?
– Tulajdonképpen igen.
– Azért ez érdekes dolog, hiszen egy normális rendőrség egyébként fel kell hogy készülve legyen még ilyen nem várt és fegyveres összetűzést eredményezhető esetekre is, nem kell feltétlenül terrorelhárítókat bevetnie, nem? Másutt ez így van?
– Másutt ez úgy van, hogy vannak ugyan olyan egységek, főleg azokban az országokban, ahol a terrorfenyegetettség valós, Magyarország szerencsére ne tartozik ezek közé az országok közé, de vannak a rendőrségnek bevetési egységei, amelyek nem a terroristák ellen használatosak, hanem olyan esetekben, mint például most a bordélyházak elleni akciókban.
– Tehát hacsak a bordélyházat nem terroristák üzemeltetik, hanem esetleg olyan bűnözők, akiknél lehet fegyver is, akkor a rendőrség bevetési egységei erre felkészülnek, de nem kell hozzá terrorelhárítónak lenni. Nálunk meg, úgy látszik, kell.
– Nálunk meg kell, mert különben nem tudtak volna feladatot adni egy egyébként teljesen felesleges szervezetnek, mint amilyen a TEK, amelynek mellesleg a legfőbb feladata a törvény szerint a miniszterelnök és a köztársasági elnök védelme.
– Ez volt a Köztársasági Őrezred régebben, nem?
– Hát nem egészen. Részben igen, tehát nagyon bonyolult módon szervezték át a rendőrséget az elmúlt két és fél évben, de ilyen típusú feladattal a Köztársasági Őrezredet sem bízták meg.
– Akkor most térjünk át arra, amiről eredetileg beszélni akartam Önnel. Szóval néhány nappal ezelőtt a Központi Nyomozó Főügyészség vádat emelt a 2006-os őszi rendőri jogsértések ügyében, méghozzá, azt hiszem, tizennégy volt és jelenlegi rendőr ellen, köztük van Bene László egykori országos és Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány. A dologban az az érdekes azonban, hogy nem az úgynevezett rendőri túlkapások – más megfogalmazásban brutális rendőri fellépés, még inkább más megfogalmazásban a szemkilövető rendőrök – ügyében, és nem ezekkel a vádpontokkal, hanem azért, mert elmulasztották az elöljárói intézkedést. Többnyire így foglalható össze – nyilván vannak még ebben finomságok és egyéb vádpontok –, alapvetően azzal vádolják őket, hogy nem tettek meg mindent a rend megőrzéséért, illetve az utcán lévő rendőrök vagy a köztelevízió védelmét ellátó rendőrök érdekében. Mennyire lepi Önt ez meg, hiszen mindeddig az volt nemcsak az újságokban, nemcsak a médiában és nemcsak a politikai nyilatkozatokban az elsődleges üzenet, hanem még Balsai István, jelenlegi alkotmánybíró, volt fideszes képviselő nagy összeállításában és bűnlajstromában is a legfőbb megállapítás, hogy ezek a rendőri vezetők nagyon súlyos vétkeket követtek el, és alapvetően brutálisan szétverték a békés polgári tüntetéseket 2006-ban!
– Igen, ez is igaz, de közben számos eljárás folyt azok ellen a rendőrök ellen, akik valóban törvénytelenül jártak el a tömegoszlatás közben. Ugyanakkor, ha megnézi a Balsai-féle jelentést, ami már meglehetősen régi, hiszen 2011. március 15-i dátum van rajta, szóról szóra benne van az, a hetedik oldalon egész pontosan, amivel most az ügyészség Bene Lászlót, Gergényi Pétert és a többieket vádolja.
– Hát ebből két következtetést lehetne levonni, az egyik az, hogy Balsai milyen jól és pontosan látta már akkor is, hogy milyen hibákat követtek el vagy milyen törvénybe ütköző intézkedéseket hoztak, vagy nem hoztak éppen a rendőri vezetők, a másik következtetés az, hogy olvasták a főügyészségen is azt, amit Balsai István leírt, és megtetszett nekik.
– Én a második lehetőséget választanám.
– Na de ez ezzel együtt is kevésnek látszik, mert azt várta volna az ember, hogy ilyen politikai és írásbeli előkészítés után azzal fog előállni az ügyészség, hogy a volt rendőrfőkapitányok felelősek abban, hogy állampolgárok sebesültek meg az utcán, és brutálisan lépett föl a rendőrség, nem ismertek se embert, se istent, szétverték a békésen gyülekező és tiltakozó állampolgárokat.
– Én nem vagyok jogász, de valószínűleg erre nincsen megfelelő jogszabály, hogy ezzel megvádolják őket, az intézkedés elmulasztása és a felelősségrevonás elmulasztása viszont bent van a rendőrségi törvényben, tehát annak alapján meg lehet őket vádolni.
– Vagy nem lehet, hogy az történt, amire már utalt is, hogy az elmúlt években indultak eljárások, sőt ítéletek is születtek olyan rendőrök ellen, akikre rá lehetett bizonyítani, hogy nem a megengedett eszközökkel léptek föl a tüntetőkkel szemben, tehát erőszakkal, és túllépték a törvényes fellépés határait, ámde arra vonatkozóan semmiféle adat nem vetődött fel, nem került elő se írásban, se szóban, se tanúvallomásban, hogy erre utasította őket a parancsnokuk vagy a parancsnokuk parancsnoka.
– Pontosan, valószínűleg erről van szó, mert ha bárkit rá lehetett volna venni, hogy ilyen vallomást tegyen, akkor nagyon valószínű, hogy megvádolták volna a rendőri vezetőket ezzel is, ugyanakkor ebben az egészben az az érdekes, hogy 2006. szeptember 18-án a tévészékháznál valóban rengeteg hibát elkövettek a rendőri vezetők, tehát Gergényi Péter személyesen is jelen volt, sőt Szabadfy Árpád is személyesen jelen volt, ő volt a főkapitány-helyettes, mert Bene László, az országos rendőrfőkapitány külföldön tartózkodott. És egyikük sem tudta megfelelően irányítani a tévészékház védelmét, nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek. Kétségtelen, hogy ennek következtében több mint száz rendőr megsérült, köztük többen igen súlyosan.
– Több rendőri sérült volt, mint tüntetők közötti sérült. Ezen az első estén mindenképpen.
– Nemcsak ezen az estén, összességében 2006 őszén több rendőri sérült volt, mint civil. Ezt nem szokták általában emlegetni, de jóval több, a különbség megközelíti a százat, tehát annyival több rendőr sérült meg 2006. őszén, mint civil.
– Tehát azt mondja, hogy már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a legfőbb rendőri vezetők nem álltak a helyzet magaslatán, ez aztán belekerült a különböző későbbi jelentésekbe, a Gönczöl-jelentéstől kezdve más rendőri vezetők jelentéseibe, ez tehát egyértelmű...
– ...és a Papp-jelentésbe, ami azért érdekes, mert most éppen ő az országos rendőrfőkapitány, Papp Károly.
– No most mi következik ebből? Ugye az egyik vádpont – ha jól olvasom –, éppen az, hogy a különböző jelentésekben megfogalmazott elmarasztaló megállapítások ellenére a rendőrség vezetése nem indított belső vizsgálatokat...
– Így van, igen.
– ...és nem vonta le a konzekvenciákat, tehát valószínűleg regisztrálták, hogy – lehet, hogy így van, az is lehet, hogy nem értettek vele egyet, ezt nem tudom, de az lett volna a követendő következő lépés – elkezdik a jelentések alapján vizsgálni, hogy ez miért történt így és ki a hibás, és ha kell, akkor felelősségre vonásig jutnak el?
– Ez lett volna a helyes valóban, és így is kellett volna történnie, ha a rendőrség a rendszerváltás óta folyamatosan nem lenne kiszolgáltatva a politikának.
– Márpedig ez ugye politikailag nagyon kényes pillanat, méghozzá évekig elhúzódó pillanat volt, hiszen ugye a 2006. szeptemberi balhé az az őszödi beszéd után robbant ki, akkor hamarosan következett egy önkormányzati választás, és aztán a tüntetések sorozata és így tovább. Vagyis a rendőri vezetők nyilván folyamatosan mérlegelték, mi van akkor, ha túl szigorúan lépünk fel, ha úgy verjük vissza például a tüntetéseket, hogy abból például az ellenzék azt a következtetést vonhatja le, hogy ezek a brutális rendőrök. Ez szeptemberben nem történt meg, október 23-án megtörtént. De ez azt mutatja valószínűleg, hogy a politikai nyomástól féltek akár kormány-, akár ellenzéki oldalról?
– Nem, én nem is erre gondoltam, nem, nem ez mutatja, hanem az mutatja a politikusok álláspontját, hogy több olyan rendőrt is kitüntettek később, akiket a jelentésekben, a felsorolt jelentésekben azzal vádolnak – idézőjelben –, hogy nem megfelelően jártak el. Tehát többek között például Gergényi Pétert is kitüntette Demszky Gábor.
– De ez mondjuk nem büntetendő, tehát a főpolgármester dönthetett így, ez lehet, hogy politikailag hibás volt de...
– Igen, ez nem büntetendő. De hát pont erről beszélek, tehát ez mutatja a politikusok elvárásait a rendőrséggel szemben! És mivel sajnos nem úgy alakult a magyar rendőrség története, hogy a közvetlen politikai befolyástól függetlenedni tudott volna, ezekre az elvárásokra mindvégig figyeltek a rendőri vezetők, mint ahogy jelenleg is ezt teszik!
– Az ilyen mulasztásos bűncselekmények, amelyek lényegében akörül forognak, hogy nem vonták le a megfelelő következtetéseket, tehát nem valószínű, hogy az eseményeken akkor ott a helyszínen változtatni tudtak volna, de talán ha előbb vonják le a megfelelő következtetéseket, felelősségre vonják azokat a parancsnokokat, akik erre rászolgáltak, és átalakítják a rendőrség működését, akkor későbbi konfliktusokat el lehetett volna kerülni. Szóval azt akarom kérdezni, hogy ezek a mulasztások mennyire számítanak vagy számíthatnak súlyos bűncselekménynek, hiszen ilyen mulasztásos hibákat, azt hiszem, az élet minden területén nap mint nap lehet találni. Más kérdés, hogy ilyen politikailag kényes és egyébként sérülést okozó ügyekben persze ritkán.
– Ez azért is érdekes kérdés, mert amennyire én tudom, alig van vagy szinte egyáltalán nincs olyan rendőri vezető, akit ilyen mulasztás miatt bíróság elé állítottak volna, pláne akit elítéltek volna.
– Bármikor az elmúlt huszonvalahány évben?
– Így van, tehát ez most fog eldőlni, hogy a bíróság mennyire tartja komoly cselekménynek vagy mulasztásnak mindazt, amit a felsorolt vezetők elkövettek.
– Nem tartozik a bírósági ügyhöz, csak a politikai megítéléshez, hogy ugye annak idején, 2006 ősze után az ellenzéki Fidesz politikusai rendszeresen jártak Brüsszelbe, hogy fölhívják az Európai Unió figyelmét arra, hogy itt milyen rendőri brutalitás történt sorozatban. És 2007 tavaszán el is jött az illetékes európai uniós biztos, a Berlusconi pártjához tartozó, azt hiszem, Franco Frattininek hívták, és itt tárgyalt mindenkivel, kormánnyal, ellenzékkel, másokkal, szakmával. Végül azt mondta, hogy ezek a súlyos helyzetek láthatóan meglepetésként érték a magyar rendőri vezetést, pedig erre a demokráciákban fel kell készülni...
– Így van, igen.
– ...és azt ajánlja, hogy különböző tréningeket szervezzenek, és fogadják el az európai országok segítségét, hogy a rendőrség legközelebb megfelelően tudjon reagálni. Vagyis úgy intézte el ezt az illetékes uniós legfelsőbb politikus, hogy abból az következett, hogy Magyarországon ilyen helyzet még nem volt, nem csoda, hogy a rendőrség rosszul szerepelt.
– Igen. Ebben neki igaza volt, de csak részigazság, amit ő megláthatott. Én azt gondolom, hogy ami 2006 őszén történt, az szervesen következett a rendőrség felépítéséből és működésmódjából, tehát arra gondolok, hogy a magyar rendőrség...
– Ami eleve rossz volt, vagy rossz maradt.
– Ami eleve rossz és rossz ma is! Két ilyen sajátosság van, az egyik, ami ezzel összefügg, az a hierarchia, az erős centralizált hierarchia, tehát hogy mindig fölülről várják az utasítást, egyezzen bele a felső vezetés, mondja meg mit csináljunk, mert ha nem mondja meg, akkor lehet, hogy éppen büntetést fogok kapni érte. Ez az egyik része.
– Ezért tűnnek gyakran tehetetlennek a helyszínen lévő parancsnokok.
– Pontosan így van, mert ki vannak szolgáltatva ennek a hierarchiának. A másik legalább ennyire rossz, és nagyon kellemetlen, mert a magyar rendőrség egy kontraszelektált szervezet, tehát az előrejutás egy erős kontraszelekciós mechanizmuson keresztül történik. Vagyis akik magas pozícióba jutnak, azok jelentős részben keresztül kell hogy menjenek ezen a kontraszelektív szűrőn. Tehát nem a szakmai hozzáértés az elsődleges, hanem az, hogy kivel mennyire vannak jó viszonyban, melyik klikkhez tartoznak, kinek az emberei. Nem kizárt természetesen, hogy hozzáértő emberek kerüljenek pozícióba, de az esély messze kisebb, mintha ez a kontraszelekciós mechanizmus nem működne. És ebből a szempontból nagyon érdekes, hogy az a Gergényi Péter kerül most bíróság elé ezzel a váddal, amiről itt beszéltünk, akit – miután kinevezték őt budapesti rendőrfőkapitánnyá – minden párt, a jobboldaltól a baloldalig, tehát a Fidesz is, a szocialisták is, a szabaddemokraták is, mindenki, aki létezett, csodált a teljesítményéért.
– Pedig még, még föl kellett menteni az alól az előírás alól is, hogy főiskolát vagy egyetemet kellett volna végeznie, merthogy ő nem végzett.
– Nem végzett, ezért nem lett ő országos rendőrfőkapitány, holott Medgyessy Péter szerette volna, hogy az legyen. De ha megnézzük, hogy milyen politikát folytat jelenleg Pintér Sándor, a rendőrséget irányító miniszter vagy felügyelő miniszter, akkor ez gyakorlatilag Gergényi Péter programja, tehát ebben ez a döbbenetes, hogy most bíróság elé állítják azt az embert, akinek a programját megvalósítják.
– Na de azért most meg kell kérdeznem, hogy mi is ez a program akkor? Két mondatban mondja el nekünk a végén!
– Hát az egyik mondat arról szól, hogy a Gergényi a zéró toleranciát képviselte, tehát a szegények, az elesettek elleni rendőri föllépést. Ez kiválóan látszik, amióta a Fidesz irányítja a kormányt és a rendőrséget is. A másik pedig, hogy olyan látszatintézkedések tömegét hajtotta végre, vagy hajtja végre a jelenlegi rendőri vezetés, mint amilyeneket Gergényi. Tehát például Budapesten látszatra három hónap alatt szinte megszüntette a rendőri korrupciót. Aztán az irodából kirendelte a rendőröket az utcára. Tehát sorban ugyanazokat teszik! Na most mind a kettő alkalmatlan arra, hogy Magyarországon egy élhetőbb társadalmat hozzon létre.
– Mert a rendőrségnek egy polgárbarát és a társadalom beágyazott, de nem erőszakszervezetként működő szervezetnek kéne lennie, a rend fenntartásában, a biztonság megőrzésében részt vevő szervezetnek...
– Együttműködő szervezetnek, igen.
– ...amelyik nem megfélemlít, hanem megpróbál mindenkit együttműködésre serkenteni.
– És mindenkinek a biztonságára vigyáz, tehát a hajléktalanokéra éppúgy, mint a leggazdagabb vállalkozókéra.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
