Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 14.

• Nyomtatás

Részletek

2013. február 16. szombat, 07:05

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2013. február 14-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy véget ért a magyar tündérmese. Sokkal nagyobb lett a gazdaság visszaesése, mint ahogy azt az elemzők várták. 2012 utolsó negyedében az össztermelés, a GDP 2,7 százalékkal csökkent az előző év hasonló időszakához képest. És ezzel az egyik legrosszabbak vagyunk az unióban. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint persze az uniós válság és az aszály volt a hibás. Hogyhogy nem Gyurcsány vagy Bajnai?

Ezzel összefüggő témánk, hogy vajon milyen következménye lesz annak, ha az Orbán-kormány a gazdaság súlyos válsága ellenére elkezd osztogatni. Majd csak 2014-ben állunk fejre? Vagy ezt is megússzák?

Beszéljük meg aztán, hogy a kormány teljes erővel nekitámadt a Magyar Nemzeti Bank távozó vezetésének, ezúttal az Állami Számvevőszék vádolta meg törvénysértéssel a Simor András vezette MNB-t. Vajon miért?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a kormánypárti civil összefogás fórum kifeszíthetett egy éhségmenet elleni molinót a parlament előtt, a millások viszont hiába akartak egy olyat kirakni, amelyen az szerepel: „Az ország házon kívül van”, nekik érdekes módon a házőrség és a rendőrség már nem engedte. Kétharmaddal megy ez, mint a karikacsapás?

És végül mi a véleményük arról, hogy a terrorelhárítás részt vett három budapesti bordélyház felszámolásában. De mi köze a kuplerájnak a terrorfenyegetéshez? És mi köze Lázár János miniszterelnökségi államtitkárnak ahhoz, hogy milyen luxusautókat akar beszerezni a TEK? Miért ő tiltja ezt meg? Hiszen van a terrorelhárításnak főnöke, a belügyminiszter. Vagy nem?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Vidnyánszky Securitate-módszerekkel vádolja
Tompa Andrea színikritikus

Bolgár György: - Arról szeretném Önt kérdezni, ami két nappal ezelőtt megütötte a fülemet. Az ATV Húzós című műsorában, annak is a legvégén a Nemzeti Színház igazgatói posztját elnyert Vidnyánszky Attila rendező arra a kérdésre, hogy honnan fogja tudni, jó színházat csinál-e, azt válaszolta, hogy a közönségtől és a külföldi kritikából, mert a magyarra nem számíthat. Miért, mert nagyon politikus kritika?, kérdezte Rónai Egon, amire azt a választ kapta,, hogy igen, ráadásul most nagyon csúnya nemzetközi lejárató történet van folyamatban, Tompa Andrea írt egy borzasztó szöveget, leginkább egy Securitate-szöveghez hasonlít és megy szét a világ színházaiban, hogy én milyen csúnya ember vagyok. A barátaim hívnak és értetlenkednek, mondta Vidnyánszky. Az, hogy a színikritikusok 2000-es években Securitate-szöveget írnak, elég durván hangzik. Mit írt és hova?

Tompa Andrea: - A Nemzeti Színház igazgatói kinevezéséről írtam februárban egy német lapnak, azt hiszem Európában ez a legnagyobb hatású színházi újság. Én is meglepődtem – bár az elmúlt években elég sokat írtam külföldre –, hogy mekkora hatása van.

- És mekkora a hatása, ha Önt meglepte? Mit jelentett a hatás? Sokan felhívták vagy írtak Önnek e-mailt, vagy mi történt, amikor írt egy cikket?

- Semmi azon kívül, hogy Vidnyánszky Attila ezt Securtitate-hangneműnek nevezte. A világon nyilván más visszhangja nem volt.

- Akkor lehet, hogy nem is volt olyan nagy hatása, csak Vidnyánszkynak valaki szólt, ő meg felháborodott, aztán kész. Nem?

- Tulajdonképpen sok kritikusnak vágya ebben a lapban megjelenni, mert nagyon jelentős lapról van szó. Ha tájékozódni akarunk arról, hogy mi van a világban, mi a német színház, hogyan kell a színházról gondolkodni vagy hogyan gondolkodnak mások, akkor valószínűleg ez az egyik mérvadó lap, amiből nincs nagyon sok. Tehát ilyen értelemben van ennek nagy hatása. Azt nehéz felmérni, hogy Magyarországra hogyan hat vissza, amit az ember külföldön esetleg publikál. Például tavaly elég sokat írtam a Trafó igazgatói kinevezéséről, szintén külföldre, nyilván annak is Securitate-hangneme lehetett, hiszen ha az ember a saját hazájáról külföldre ír, akkor rögtön úgy gondolják, hogy hazaáruló.

- Az hagyján, hogy hazaáruló, de színházi kritikai titkosrendőrség vagy micsoda ez? Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy lehet a Securitatéhoz, vagy nevezzük magyar nevén, az ÁVH-hoz hasonlítani ezt.

- Kolozsvári vagyok, életem első húsz évét Erdélyben töltöttem, úgyhogy lehet, hogy ilyen módon is kötődik hozzám a román állambiztonság.

- Ja, akkor átküldték Önt a románok, és most azok ellen használják és vetik be, akik éppen az egykori román kommunista titkosrendőrségnek nem tetszenének. Így jó?

- Valószínűleg ennél egyszerűbb az ok. Van egyfajta paranoia a köztudatban, ha az ember külföldre ír, ez persze különösen mostanában alakult ki. Én tíz éve írok külföldre, valamikor még egy állami intézmény alkalmazottjaként az volt a dolgom, hogy a világot tájékoztassam egy hírlevélben arról, mi van a magyar színházban. Ma valahogy ez a független kritikusi tevékenység feljelentésnek minősül, és most, hogy a Facebookon erről írogattam, több kolléga is írta azt, hogy ejnye-bejnye, még a magyar sajtóban hagyján, de külföldre írni arról, hogy mi van Magyarországon, az igazán csúf dolog.

- Kíváncsi volnék, hogy ha valamiféle dicshimnuszt írt volna arról, milyen fantasztikus dolog, hogy most Vidnyánszky kerül a Nemzeti élére, akkor is felháborodnának-e rajta. Vagy külföldön csak dicsérni szabad?

- Én azért nagyon sok dicsérőt is írok külföldre. Van egy elég jó amerikai lap, amelyet a Yale Egyetem ad ki, annak a szerkesztőbizottsági tagja vagyok. Ezért is sokat írok külföldre, mert két nemzetközi lapnak vagyok a szerkesztője. 2008-ban megjelent egy magyar szám ebben az újságban, amelyben a függetlenekről írtam elég hosszasan dicshimnuszokat és egy Vidnyánszky Attila-interjú is volt benne. Azt gondolom, a felháborodást most az okozhatja, hogy egyáltalán valaki szóba meri hozni külföldön azt, hogyan ment az az igazgatói kinevezés, ami azért, valljuk be – és ezt nyilván már sokan elmondták, leírták –, egyáltalán nem volt rendben.

- Nem nyugat-európai módszer.

- Nagyon átlátszó volt, és nem kellett volna ehhez ilyen pályázati mókát játszani. Ki kellett volna nevezni Vidnyánszky Attilát, ennyi az egész.

- De kit minősített ebben a cikkben? A kormányzati eljárást, magát Vidnyánszkyt is vagy az ő művészi tevékenységét?

- Ez egy meglehetősen rövid, ezerszavas cikk egyébként, amely arról szól hideg, tárgyilagos hangnemben, hogy 2010 óta a Nemzeti Színház ellen milyen támadásokat indítottak, milyen diskurzus folyt a parlamentben, és ezzel párhuzamosan Vidnyánszky Attila hogyan emelkedett fel. Nagyon sok tisztséget töltött be az elmúlt két évben, a miniszteri színházi bizottság tanácsadó testületi elnöke, Kaposváron intézetigazgató volt.

- Aztán egy viszonylag új színházi társaságot is vezet.

- Ami nagyon nagy hatású, mert ez a színházi társaság tulajdonképpen meg tudta változtatni a színházi törvényt. Ő egy nagyon nagyhatású ember lett, az ő felemelkedéséről van egy kevés szó. Ezenkívül arról írok, hogy tulajdonképpen Vidnyánszky Attila beszállt abba, hogy a Nemzeti Színház előadásait kommentálja, bírálja. 2010-ben az általam vezetett szervezetnek, a Színházi Kritikusok Céhének már volt egy nyílt levelezése Vidnyánszky Attilával, amikor ő az Alföldi Róbert által rendezett János vitézt elkezdte minősíteni és azt mondta – talán az volt a formula –, hogy nem hűséges az előadás. Erről kezdtünk el levelezni, hogy ugyan biza hogyan gondolja ő ezt a szerzőhöz való hűséget, hiszen ő maga is úgy rendezte a Három nővért, hogy a harmadik felvonással kezdte el a darabot. Csodálatos előadás volt mellesleg.

- Na de majd most megmutatja, hogy képzeli el, mert a János vitézzel nyitja a működését a Nemzetiben.

- Így van. Még az is lehet, hogy csodálatos előadás lesz, miért ne, hiszen egy rendkívül tehetséges emberről van szó, aki sajnos ebbe az egész politika játszmába beszállt.

- Tehát a lényeg az, hogy politikai befolyást szerzett és a politikai befolyásával – mondjuk így finoman – él.

- Azt gondolom, hogy ő nagyon akarta ezt a színházat, és ez teljesen rendben van, hiszen nem vezetheti a Nemzeti Színházat olyan ember, aki nem akarja azt vezetni. De nem kellett volna ehhez a politikát ilyen szinten használnia, és főleg nem kellett volna a színházat folyamatosan bírálni, mert most is ezt teszi. Pont belenéztem a Népszavában publikált interjújába, abban is azt mondta, hogy ilyen-olyan liberális esztétika van most a Nemzetiben. Nem, szerintem ez nem dolga. Menjen, rendezze meg, csináljon nagyszerű színházat, ezt kellett volna tennie. Amit én még észrevettem – és ez egy antropológiai megfigyelés, amiben semmilyen bírálat nincsen –, hogy az elmúlt két évben Vidnyánszky Attila publikus megjelenéseiben az öltözködése is megváltozott.

- Nem mindig így nézett ki, ahogy mostanában?

- Annyiban nem, hogy ha megnézzük, milyen módon jelent meg a nyilvánosság előtt jóval korábban, akkor elég átlagos kinézetű volt, nem viselt semmilyen jelet magát. Most pedig főleg a konzervatív jobboldalra jellemző bocskais, magyaros fehér inget, mellényt hord, ami teljesen rendben van mint viselet, és ebben semmilyen ítélet nincsen, de ő nyilvánvalóvá akarja tenni a nézeteit a ruházkodásában is. Hiszen ez ma Magyarországon kvázi szimbolikus üzenet: aki így öltözik, az kinyilvánítja a hovatartozását. A Heti Válasz címlapján és amikor nagy eseményeken jelenik meg – azt hiszem, a kaposvári kinevezésekor –, akkor is ezt viseli. Ez egy ilyen jel.

- Azt mondja Vidnyánszky, hogy ez egy csúnya, nemzetközi lejárató történet, nevezzük, mondjuk, kampánynak. De akármit ír Ön akárhova, a Yale Egyetem akármilyen folyóiratába vagy bárhova máshova, akkor se történik semmi. A Nemzeti Színházban Vidnyánszky a következő években azt rendez, amit akar, és a magyar kritika is úgy fogadja, ahogy akarja, de még a nemzetközi is. Attól, hogy Ön bármit ír, idejön egy német kritikus és elájul attól, hogy milyen fantasztikus a Nemzeti Színház. Hogy lehet egy kritikus külföldön megjelent cikkéből bármiféle olyan következtetést levonni, hogy most majd akkor le lesz járatva a Nemzeti Színház? Kit érdekel? A dolgot persze elraktározzák a fejükben, a magyar kultúrpolitikáról levonhatnak következtetéseket, de hogy milyen lesz egy darab, hogy fogja megrendezni Vidnyánszky vagy bárki más, valószínűleg senkire nem lesz hatással, nem?

- Persze, én nem is mentem bele semmilyen esztétikai kérdésbe, ez nem arról szólt, hanem arról, hogy ma Magyarországon hogyan mennek az igazgatói kinevezések. Nyilvánvaló, hogy az egész nemzeti színházi kinevezés egy nagyon rossz, romlott rendszer része.

- A Ceausescu-rendszer aztán nagyon romlott volt, és mégis voltak fantasztikus színházi előadások.

- Igen, igazából nem szükséges egy nyomorult diktatúra ahhoz, hogy jó színház legyen.

- Nem. Én csak azt mondom, hogy ha megírja azt, hogy a rendszer romlott, abból még nem következik az, hogy Vidnyánszkyt majd annak megfelelően fogja megítélni a kritika. Meglehet a személyéről a véleménye egy külföldi vagy egy magyar kritikusnak is, meg a nézőnek is, de a személy és az előadás nyugodtan elválhat.

- Igen. Bár azt hiszem, hogy egy ilyen kinevezősdivel nagyon rossz kezdet beülni egy székbe. Ez nem egy jó indulás. Valahogy nagyon megnyomja azt, hogy az a színház vagy a művész esetleg milyen lehet.

- Az Ön tapasztalatai és ismeretei szerint a külföldi színházi szakma, rendezők, művészek, kritikusok, mennyire figyelnek Magyarországra és mennyire helyezik el azt, ami például a magyar kultúrában történik az európai politikai, illetve művészi életben? Elszigetelt jelenségnek tartják vagy belehelyezik abba, ami itt Magyarországon folyik és azt ennek megfelelően értékelik?

- Azt kell mondanom, az, hogy Vidnyánszky Attila most ilyen dühös rám vagy inkább azt mondanám, hogy ránk, mert a Céhre is dühös, annak tudható be, hogy március elején a Céh szervez egy budapesti színházi showcase-t, amire külföldieket is hív és nagyon nagy létszám van máris, körülbelül száz külföldi lesz itt és néz meg darabokat. A programban összesen tizenkilenc előadás van. Iszonyú érdeklődés van külföldről Magyarország iránt. Ez régen is így volt, a 2000-es évek óta. Ez jobbára a Krétakörnek köszönhető. Magyarország eléggé színházi nagyhatalomnak számít Kelet-Európában, ha az ember összeállít egy ilyen programot, arra dől a néző, mert nagyon kíváncsiak. Az elmúlt két év még tovább srófolta és csigázta a kíváncsiságot Magyarország iránt, hiszen a színpadon is megjelenik mindaz, ami a társadalomban. Leképeződik az a feszültség, bizonytalanság, amely a társadalomban van, megjelenik a színpadon, hiszen egy csomó előadás nyilván politizál is. Erre elég fogékony különösen Nyugat-Európa, Amerika. Egy nagyon nagy amerikai csoport a magja az egésznek, nagyon nagy az érdeklődés. Az persze sajnálatos, hogy ebben a budapesti programban Vidnyánszky Attilának nincs előadása, ahogy Tompa Gábornak, Bocsádi Lászlónak sincs, akik vidéken vagy a határon túl vannak.

- És ebből Vidnyánszky talán arra következtet, hogy ha meglesz a külföldi visszhang, akkor az nem róla lesz adott esetben jó, hanem például Alföldiről.

- Igen. Mondjuk személyesen beszéltem múlt héten Vidnyánszky Attilával, elhívtuk őt és Fekete Pétert, hogy találkozzanak a külföldiekkel, különösen azzal a nagy amerikai csoporttal, akik közül sokan voltak Debrecenben tavaly a Vidnyánszky Attila szervezésében. Attila azt mondta, hogy mivel nem lesz előadásuk itt Budapesten, ő nem akar eljönni. Kértem, hogy akkor legalább legyen informális találkozó, de nem akartak eljönni. Érthető, meg nem is, mindegy. Ez mindenesetre egy budapesti esemény lesz most.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A kormány most sokkal magasabb kamattal árazta át a magyar államadósságot
Oszkó Péter, volt pénzügyminiszter

Bolgár György: - Nagyon szomorú GDP-adat látott napvilágot: az elemzők várakozásainál is rosszabbra sikerült a múlt év utolsó negyede, 2,7 százalékos visszaesés az előző év hasonló időszakához képest. Ez elég szomorú, mert azt mutatja, hogy a magyar gazdaság mélyebb válságba került, mint ahogy sokan vagy a többség feltételezte. Mi következik ebből Ön szerint?

Oszkó Péter: - Hát az következik, hogy ez tartós tendencia lesz. Tehát hogy a negyedik negyedévben már a külső környezetben nem voltak olyan alacsonyak az értékek, ami miatt ez a jelentős visszaesés indokolható volna. Tudom, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium az aszályra hivatkozik például, de az aszállyal magyarázni egy vártnál rosszabb negyedik negyedéves adatot, tehát októberről, novemberről, decemberről beszélünk, ez megint kissé komikus. Ebből az látszik, hogy a kormány gazdaságpolitikája tartós károsodást okozott az ország növekedési képességében, és olyan bizalmatlanság és olyan borúlátás alakult ki a vállalkozói szférákban, hogy az ilyen mélyre nyomta a beruházásokat, az ipari termelést és mindent, ami a növekedést érinti. És ebből sajnos az is várható, hogy idén sem lesz fényes a magyar gazdaság pályája.

– De annyiból igaza van a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, hogy Európa is válságba került, az Európai Unió is, a 27 ország együtt és az eurózóna is. Igaz, hogy jóval kisebb arányú ez a visszaesés, mint nálunk, de ott sem növekedés van, hozzáteszem, hogy persze a környezetünkben Szlovákia, Románia, Bulgária növekedett.

– Pont erről van szó. Sőt ha megnézzük a balti államokat, ott 3-5 százalékos növekedések vannak. Tehát az a típusú külső környezetváltozás, ami az Európai Uniót érte, olyan jellegű, ami a régiónak nem ártott meg. A régiós országok vidáman tudtak növekedni, Magyarország viszont sereghajtó nemcsak a régióban, hanem az egész Európai Unióban. Tehát mögöttünk a negyedik negyedéves adattal Görögország, Ciprus meg Portugália van csak talán.

–A legsúlyosabban válságba zuhant országok.

– Így van. Tehát magunknak csináltuk. Ezt nem lehet rákenni a külső környezetre. Rajtunk kívül – a tényleg a legnagyobb válságnak kitett országokat kivéve – mindenki jobban vészelte át a válságot.

– Még a spanyolok is, pedig ők aztán igazán eléggé reménytelennek látszó helyzetbe kerültek. Mégis ott is kisebb a GDP visszaesése mint nálunk. Ez furcsa.

– Hát nyilván, ahol egy kormány hathatósabb eszközökkel tudja kezelni a válságot, illetve értelmesebb módon avatkozik be a gazdaságba, ott nincsenek ilyen károk. Magyarországon ugye 2009-ben ennél sokkal mélyebb recesszióban volt az ország, 2010-re sikerült növekedésbe visszafordítani. Tehát az Orbán-kormány növekedésben vette át a gazdaságot a Bajnai-kormánytól. Ezt sikerült visszanyomniuk recesszióba. De nem nagyon lehet mást remélnünk, ha lényegében minden politikai célú intézkedésükre a gazdaságból vonják el a növekedési forrásokat, a növekedési tartalékokat: a lakosság magánmegtakarításait vették el sok ezer milliárdos értékben, a banki hitelezési forrásokat vonják el sok száz milliárdos értékben. A beruházások forrásait vonják el sok száz milliárdos értékben. Így nem lesz növekedés, nem lesznek munkahelyek, nem lesz bővülés.

– Ön szerint mit fognak tenni 2013-ban? Két dolog egész biztosan le van cövekelve. Az egyik, hogy mindenképpen tartani akarják ezt a 3 százalék alatti hiányt. Ha hetenként háromszor változtatják meg a költségvetést, akkor is. Látjuk, ezt az elmúlt évben is így csinálták. A másik pedig, hogy elkezdenek osztogatni, mert meg akarják nyerni a választást. Ez is holtbiztos, hogy így lesz. Mi lesz ennek a következménye?

– Hát a kettő együtt nem megy. Ez nyilvánvaló. Osztogatni nem lehet semmit, márpedig ha a 3 százalékos hiánycélt akarnak megtartani, akkor már most még több pénzt kellene elvenni mindenhonnan, mert már most sem érjük el a 3 százalékos hiánycélt. Tehát én nem hiszek valójában abban, hogy a kormány tartani szeretné a 3 százalékos hiánycélt. Valójában ezt a célt és ezt a szigorúságot addig próbálja felmutatni, amíg reménykedik abban, hogy kikerül a túlzottdeficit-eljárás alól, tehát kikerül az uniós szigor alól. Ha ez ne adj Isten megtörténik, szerintem abban a pillanatban el fogják engedni a költségvetési egyenleget. Nem lesznek szégyenlősek még annyira sem, amennyire mondjuk 2006-ban a szocialisták voltak. Ők is azért eléggé elengedték a hiányt, de hogy a Fidesz ebben semmivel sem jobb, sőt akár rosszabb is tud lenni, ezt azt hiszem, bebizonyította már az elmúlt években is. Nem a hiányt engedte el, hanem a tartalékokat, illetve ez lényegében ugyanaz. Tehát én azt gondolom, hogy látszat költségvetési fegyelem lesz, amíg el nem dől, hogy kikerülünk-e a túlzottdeficit-eljárás alól vagy nem, utána szerintem is könnyen vad osztogatásba kezdhet a Fidesz. Kivéve, ha a piacok ezt a forintárfolyamban az állampapírkeresletben bekorlátozzák. De látszik, hogy addig is úgy próbál osztogatni a Fidesz továbbra is, hogy lényegében nem az állam forrásaiból vagy nem csak az állam forrásaiból, onnan is amennyit tud, hanem a gazdaságból von el forrásokat. Ez még tovább nyomhatja lefelé a növekedést. Az persze jó dolog, hogy rezsicsökkentést ígér a lakosságnak, de szerintem úgy kéne a rezsicsökkentést csinálni, hogy stabilabb és erősebb forint árfolyam mellett, kiszámítható gazdaságpolitika mellett lehetővé kéne tenni az árcsökkentést. Ezek ugye erőnek erejével rákényszerítik mindenkire a rezsicsökkentést. Most forrásokat vonnak ki a gazdaságból, és odaadják a lakosságnak. Ahelyett, hogy hozzásegítenék a gazdaságot ahhoz, hogy jövedelemtöbbletet termeljen, és ebből jutna a lakosságnak több. Azt hiszem, a második megoldás sokkal racionálisabb lenne, de a Fidesz nem ezt csinálja, 2010 óta nem ezt csinálja. Nem azt éri el, hogy az országban több legyen a jövedelem és többet lehessen elosztani, hanem mindenhonnan elvesz, megfojtja a növekedést, azaz egyre kevesebb jövedelmet lehet szétosztani. Csak a kedvezményezettnek, a preferáltaknak próbál alamizsnát juttatni. És ezáltal mindenre kevesebb jut. Az oktatásra, az egészségügyre, a devizahitelesek megmentésére, mindenre kevesebb jut.

– Ez gazdaságilag abszolút irracionális, ámde választási szempontból mégiscsak racionális. Mert az emberek nehezebben értik meg azt, vagyis nehezebben érzékelik, hogy majd ha több jövedelmed lesz, akkor több jut a rezsire is, meg ha több jövedelem vagy több pénz jut az oktatásra, akkor majd jobb lesz a gyerekeknek is, mert ezek mind közvetve és hosszabb távon érezhető és érzékelhető eredmények. Ellenben az azonnal meglátszik a számlán, főleg ha narancssárgára lesz nyomtatva az új villanyszámlán és a gázszámlán, és még tán az is oda lesz írva, hogy köszönhető a mi drága kormányunknak, hogy X ezer forinttal kisebb lett a villany- meg a gázszámla.

– De ugyanezektől az emberektől ez a kormány rengeteg pénzt elvett. Az áfaemeléssel, az adójóváírás megszüntetésével, a tranzakciós adóval, sok minden mással rengeteg pénzt kirángatott ezeknek az embereknek a zsebéből. Most alamizsnaként ebből valamennyit visszaad, nagyon keveset egyébként, a töredékét. És az lesz a kérdés, hogy ezek az emberek, ezek a választók, a lakosságnak ez a része, igen nagy része, mennyire fogja átlátni ezt a helyzetet. Önnek valóban igaza van, az lesz a kérdés, hogy emlékszik-e arra, hogy de hát bocsánat, tőlem elvették a magánnyugdíjpénztári megtakarításomat, sokkal több áfát kell hogy fizessek, minden pénzügyi tranzakciónál, minden csekkbefizetésemmel egy csomó adót kell fizetnem, és most kérem szépen ennek a töredékét visszakapom rezsicsökkentésben. Ez lenne az az alamizsna, amiért ezt a kormányt támogatni kéne, ezt a gazdaságpolitikát támogatni kéne? Kérdés, hogy ezt az emberek ennyire át fogják-e látni és ezt a kérdést felteszik-e maguknak.

– Hát ez is kérdés, meg például az államadósság elleni harc is kérdés. Itt az elmúlt napok egyik nagy sikereként van beállítva, hogy 3 és egynegyed milliárd dollárnyi magyar államkötvényt bocsátottak ki, óriási érdeklődés mellett, úgyhogy nemcsak forintban, hanem devizában is finanszírozzuk magunkat, vagyis nem lesz szükség IMF-hitelre. Igaz, hogy jelentős hozamfelárral vették meg ezeket az államkötvényeket, és még megnéztem azt is, hogy 2010 elején, amikor még a Bajnai-Oszkó-kormány volt hatalmon, akkor is volt egy dollárkötvény-kibocsátás, és az akkori hozamfelár kisebb volt, mint a mostani. Vagyis kedvezőbben adtuk el magyar szempontból ezeket a kötvényeket, kisebb kamatot kellett rájuk fizetni, mint most az Orbán-kormánynak egy elvileg sokkal jobb helyzetben. És mégis úgy adják el ezt, mint valami óriási sikert.

– Hát mert nyilván ez a kormány lényegében már a propagandából próbál élni. Igyekszik elzárni az embereket a valóság megértésétől, és abban reménykednek, hogy ha ilyen fordított üzeneteket közvetítenek, akkor mégiscsak valamennyit meg tudnak őrizni a népszerűségből. De valóban az a lényeg, amit Ön mond. Magyarország nem egy csődhelyzetben lévő ország. Tehát az sosem volt kérdés, hogy ha kötvényt bocsátunk ki, akkor elvigye valaki. Mindig az volt a kérdés, hogy mennyiért jegyzi le. Mennyi kamatot kell fizetni. Ma az a helyzet, hogy háromezer milliárdnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítást felhasznált a kormány elvileg adósságcsökkentésre, persze tudjuk, hogy ennek egy része nemcsak adósságcsökkentésre ment, és valójában messze nem csökkent ennyivel az államadósság. De ehhez képest kamatokban többet kell fizetnünk, mint korábban a nagyobb tömegű adósságban.

– Igen. Még soha nem fizettek ki ennyit kamatokban, mint 2012-ben.

– Így van. Tehát nincs valós megtakarítás. Azt sikerült elérni, hogy egy kisebb adósságösszegre nagyobb kamatokat kell fizetnünk. És ez a dollárkötvény-kibocsátás ezt a helyzetet tartósította. Ezt persze gyakorlatilag hosszú évekig kell majd ezt a kamatterhet fizetni, amit most az Orbán-kormány csinált, vagyis hogy sokkal magasabb kamattal árazta át a magyar államadósságot, és ez az államadósság hosszú évekig nagyon sokba fog kerülni az adófizetőknek.

– Akkor mit tenne egy új, mondjuk Bajnai- vagy Bajnai-Mesterházy-kormány 2014 tavaszán, ha a demokratikus ellenzéknek sikerülne megnyernie a választásokat, és mondjuk Oszkó Péter lenne a pénzügyminiszter? Mihez nyúlna hozzá? Milyen kényelmetlen, nem szeretem, megszorító vagy fájdalmas intézkedéseket kellene bevezetni, hogy ezt a sok látszólag csodálatos de valójában a magyar gazdaságot megbénító lépést valamilyen módon semlegesítsék vagy megfordítsák?

– Hát nehezet kér tőlem, amikor azt szeretné, hogy én itt fél percben egy kormányprogramot lefessek.

– Adok kettőt is.

– Kettő percben sem tudom megtenni. Ami jó hír, hogy láthatóan folyamatosan a gazdaságpolitikáról van a vita, hiszen abban… bár nehéz eldönteni miben okozott legnagyobb károkat a Fidesz. Mert okozott az oktatáspolitikában, az alkotmányosságban, a médiaszabályozásban, mindenben. Brutális károkat okozott. De a gazdaságpolitikában is. És a mai nap ez a téma. És miután ez most nagyon kurrens téma, meg amúgy is megígértük, jövő héten lényegében nyilvánosságra hozzuk a Haza és Haladás gazdaságpolitikai javaslatait 2014-től.

– És abban benne lesz a kérdésemre is a válasz, hogy mit csinálnának?

– Abban nagyon részletes válasz lesz az Ön kérdésére. Adópolitikában, beruházás-támogatásban, foglalkoztatáspolitikában, minden másban.

– Akkor annyiból kérek csak választ Öntől, hogy át lehet-e állítani a magyar gazdaságot egy növekedési pályára ebben a helyzetben, amibe most belelavíroztuk magunkat, és nagyon fájdalmas lesz-e ez a magyar társadalom többségének? Vagy meg lehet-e ezt úszni, tehát el lehet indítani egy növekedést, és úgy lehet elindítani, hogy ez a társadalom jelentős része számára vagy azok számára, akik több terhet már valóban nehezen viselnének el, nem lesz további terhekkel súlyosbítva.

– Ugye 2009-ben Bajnai Gordon azzal vállalta el a válságkezelő kormányzást, hogy jelezte, fájni fog, és ezt fogadja el mindenki. Akkor 6 százaléknál mélyebb recesszióban volt az ország, és most nem gondolom, hogy ez a helyzet. Egy csomó otromba hibát elkövetett az Orbán-kormány. Pusztán azt, hogy az ország ne recesszióban legyen, hanem legalább minimális növekedést elérjen, ezeknek az otromba hibáknak a kijavításával el lehet érni.

– Akkor ugye, a világgazdasági válság kellős közepén, olyan recesszióba zuhantunk, amiből muszáj volt kijönni, nem volt választás, és nagyon súlyos lépéseket kell megtenni.

– Így van.

– Most viszont elrontották.

– Most a bajt magunknak okoztuk, így van. Ezeket a triviális hülyeségeket kell korrigálni, bocsánat, hogy ilyen szleng kifejezéssel élek, és akkor már a nagy bajt elhárítottuk, akkor már azt, hogy lényegében most egy leszakadó recessziós pályán van Magyarország, tudjuk korrigálni. Azt azonban, hogy tényleg egy olyan stabil növekedési pálya alakuljon ki, amivel fel tudunk zárkózni most már nemcsak Nyugat-Európához, hanem a régióhoz is, hiszen onnan is lassan leszakadunk, az egy sokkal hosszabb és nehézkesebb munka. Beruházásokat visszahozni Magyarországra, üzleti bizalmat javítani, hazai közérzetet, hazai vállalkozói közérzetet javítani, foglalkoztatási struktúrát javítani, az nem megy egyik napról a másik napra. Ott már nemcsak az Orbán-kormány hibáit kell korrigálni, ott bizony sokéves építkező munkát kell elvégezni. Tehát van esély gyors sikerekre, gyors és bizonyos mértékig korlátozott kisebb sikerekre, és aztán a nagy célokat hosszú évekre kell kitűzni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az érpataki katonaruhás polgármester kivezettette a becsületnapi rendezvényről
Tódor János újságíró

Bolgár György: - A MÚOSZ honlapján is és a holnap megjelenő, de már a kezemben lévő Élet és Irodalomban is látom, hogy Érpatakon jártál, ahol múlt szombaton az általános iskolában a helyi polgármester vezényletével a ’45-ös budavári nyilas-náci kitörési kísérletre emlékeztek. Te meg akartad ezt örökíteni egy riportban, ámde a polgármester rendőrökkel vezettetett ki. Ahhoz képest, hogy ez nem történik minden nap egy demokráciában, hogy egy nyilvános rendezvényről újságírót vezessenek ki, aki semmit sem csinált, csak ott ült és figyelt, én azon vagyok igazán megdöbbenve, hogy ebben a rendőrség segédkezett. Hogy a polgármester ezt akarta, esetleg az önkormányzat néhány embere kitessékelt volna, az is törvénytelen és felháborító, de hogy ebben a rendőrség nyújt segédkezet, ez engem meglep. Hát Téged?

Tódor János: - Igen, engem is eléggé meglepett. Ráadásul a probléma az, hogy az önkormányzat embereinek nem nagyon lehetett volna lehetőségük beleszólni, mert ők nem is voltak jóformán jelen, leszámítva a hivatal néhány dolgozóját, akit a polgármester kirendel minden ilyen rendezvény alkalmából. Ugyanis ez – a polgármester állításával szemben – nem lehetett önkormányzati rendezvény, mivel körülbelül harminc-harmincöt nem oda tartozó, nem is községi lakos volt jelen, többségükben betiltott félkatonai, illegális szervezetek tagjai, akikről sikerült kiderítenem, hogy a magyar nemzeti arcvonalhoz tartoztak, de a vármegyések is ott voltak tudomásom szerint. Ráadásul polgármester sem volt jelen, egy virtuális katonatiszt jelent meg polgármesterként.

- Vagyis a polgármester felöltözött katonaruhába?

- A polgármester – most harmadik esetben kerül sor erre a községben – mindig beöltözik ilyen második világháborús honvédtiszti egyenruhához, gyakorló terepruhához hasonló maskarába, antantszíjjal és a fején zöld rohamsisakkal, amelyen rendszerint egy motoros szemüveget is visel.

- Azért ez nem akármilyen megemlékezés.

- Ez meglehetősen abszurd helyzet.

- Ezt Ionesco megírhatná egy abszurd drámában.

- Ez teljesen olyan volt. Igen, ahogy várják a kopasz énekesnőt, ugyanígy várt a polgármester, és közölte velünk, hogy ha nem hagyjuk el a termet, akkor hívja a rendőreit. Tehát nem a rendőrséget, hanem a „rendőreit” hívja. Akik aztán meg is érkeztek, körülbelül húsz perccel később, és annak rendje és módja szerint tisztelegtek az egyenruhás állítólagos polgármesternek, aki fogadta őket, utána pedig kezet fogtak az úgynevezett jobbikos kézfogás szerint.

- Milyen a jobbikos kézfogás?

- Egy ilyen kifordított kézfogás. Tudjuk, hogy az amerikai a bandákban meg a börtönpopulációban is vannak mindenféle elterjedt kézfogások.

- Hogy azonosítani tudják egymást.

- Igen és a rendőrjárőrök vezetője így köszönt, illetve így fogott kezet a polgármesterrel.

- Én elhiszem, hogy ezek az emberek közeli munkakapcsolatban vannak, és akár kezet is foghatnak, de ha egyszer hivatalosan rendelték oda őket, mondjuk egy feltételezett rendzavaró miatt, amilyen például egy csendesen ott ülő újságíró, akkor akár jobbikosan, akár másképp, nem hiszem, hogy kezet kell fogni. Akkor jön a rendőr és intézkedik. Azt mondja, hogy jó napot kívánok polgármester úr, mi a probléma, ő pedig elmondja. Ezek szerint a helyzet nem így állt.

- Erre nem került sor, tehát semmiféle információváltásra sem a polgármesterrel, sem pedig velünk. Ugyanis a dolgok lényegéhez tartozik, hogy azért volt ennek oka, tehát nem ok nélkül történt ez a kivezetés. Ugyanis én most már körülbelül egy éve foglalkozom az érpataki helyzettel és az átlátszó.hu oknyomozó portálon írtam egy háromrészes riportot. Elsősorban ez váltotta ki a polgármester felháborodását. És a commmunity.eu portálon is szoktam foglalkozni vele, amely a Méltóságot mindenkinek Magyarországon portál, tehát közösségi hálózat. És a másik, hogy a polgármesternek az elsőszámú közellensége a faluban Szöllősi Gábor, a helyi TASZ-pont aktivistája.

- Tehát Társaság a Szabadságjogokért.

- Igen. Őt körülbelül ötvenszer jelentette fel eddig.

- Jó, de ez még mind nem ok a kivezetésre. Te írtál több riportot, a TASZ ott élő embere többször tiltakozott, nyilván amiatt, ami ott folyik, és többször fel lett jelentve emiatt. Na de ez még mind nem ok arra, hogy ne nézhettétek volna meg ezt a rohamsisakos megemlékezést.

- Még az is az okok között szerepelt, amit körülbelül huszonöt percen keresztül sorolt, miután egyébként egyórás késéssel érkezett meg a rendezvényre, ahol mindenki rá várt, és utána elkezdett velünk foglalkozni, gyakorlatilag kizárólag ránk irányítva az embereit.

- Magyarán nem kezdődött meg a megemlékezés, részben mert egy órát késett, és utána, amikor megérkezett, észrevette, hogy ti ott vagytok.

- Akkor körülbelül huszonöt percig velünk foglalkozott.

- Majd kihívta a rendőrséget.

- Előzőleg, hogy odajött volna hozzánk, illetőleg elkezdte volna a produkcióját, odahívta az embereit. Mert jellemző az úgynevezett érpataki modellre, amely az ő nevéhez fűződik, hogy mindent és mindenkit megfigyelnek, kameráznak, főleg a mezőőrök segédletével mindent felvesznek. Tehát odaküldte a kamerás embereit és utána kezdte csak el az úgynevezett liberális mocskolódók – ezek voltunk mi – megleckéztetését.

- Tehát liberálisok nem mocskolódhatnak még úgy sem, hogy ott ülnek és figyelnek. Ezen az alapon kihívta a rendőröket és a rendőrök azt mondták nektek, hogy tessék innen elmenni?

- Természetesen nem voltunk hajlandók távozni, amikor ő felszólított. Vártuk a rendőröket, akik kijöttek tizenöt-húsz perccel később, bejöttek, majd az előbb elmesélt érdekes abszurd szituáció zajlott le, amin mi mosolyogtunk egyébként. Hozzá kell tennem, hogy a hallgatóság, akik között ezek a nemzeti arcvonalasok voltak zömében, nem volt velünk ellenséges. Aki elolvassa az ÉS-ben majd a riportomat, abból kiderül, hogy előtte velük beszélgettünk, és ők meglepődtek, hogy én mennyire informált vagyok. Elég régen foglalkozom ezekkel a neonáci szervezetekkel, és tudtam nekik újat mondani. Ezért aztán, mert először provokátornak neveztek bennünket, ugyanis valószínűleg már kaptak információt arról, hogy ott vagyunk a faluban, de később megbékéltek, és ők nem szóltak nekünk egyáltalán semmit. Meg kell mondanom, szerintem ők is elképedve nézték ennek az úgynevezett polgármesternek a fellépését.

- De ez nem egy titkos gyűlés volt, hanem egy hivatalos, nyilvános megemlékezés.

- Nyilvános megemlékezés, ahol egy betiltott félkatonai szervezet vesz részt.

- Az általános iskolában ráadásul.

- És ezt biztosította a rendőrség. De nem a teremben, hanem kint.

- Mármint, hogy a magyar gárda betiltott?

- Nem, a Magyar Nemzeti Arcvonal.

- Ja, igen. De mintha olvastam volna a riportodban, hogy a Magyar Gárda is be van tiltva.

- Ők is ott voltak valószínűleg, de ez nem derült ki. Ezekből az egyenruhákból, ami gyakorlatilag fekete nadrágból és dzsekiből áll, az arcvonalasok megkülönböztetők voltak, amit ők elismertek egyébként a beszélgetésünkben.

- Magyarán betiltott szervezetek képviselői az egyenruhájukban azonosíthatóan ott ülnek egy nyilvános megemlékezésen az általános iskolában, és a polgármester kihívja a rendőröket, és nem ezeket viszik el a rendőrök, hanem az újságírót.

- Megkérdeztük, hogy miért hagyjuk el a termet, és a rendőrség azt közölte velünk, hogy igazoltatnak bennünket. Mi természetesen kimentünk, mert nem akartunk ott balhét, és kérdeztem a rendőrt, hogy mi fog történni. Mondta, hogy semmi, nyugodtan elmehetünk, ha gondoljuk. Mondtam, hogy panaszt kívánok tenni, amire azt mondta, hogy akkor várjam meg a főnökét, mindjárt érkezik. Megérkezett egy kisbusz, kiszállt belőle hat egyenruhás rendőr és egy hölgy, akiről kiderült, hogy ő az újfehértói rendőrőrs újdonsült vezetője. Tőle kérdeztem meg, hogy mégis hogy van ez. Azt is megkérdeztem, hogy lehet az, hogy egy betiltott újhungarista, újnyilas szervezet egy ilyen megemlékezést tart egy közintézményben, amelyről kijelenti már a megemlékezésen a polgármester, hogy ez egy önkormányzati rendezvény. Az a polgármester, aki katonának öltözve jelenik meg ezen a náci farsangon. Erre ő azt mondta, hogy erre ő nem tud válaszolni, nem kaptam semmire választ. Magyarázkodva azt mondta nekem, hogy elnézést kér, és hogy ő csak a munkáját végzi. Egyébként rendkívül udvariasak voltak a rendőrök, ezt hozzá kell tennem.

- Na de mi a munkája? Elvinni az újságírót a rendezvényről, ami nyilvános?

- Számomra az derült ki, hogy neki halvány fogalma nem volt arról, hogy mi zajlik ott. Buzgón jegyzetelt, amikor beszéltem neki az arcvonalról meg egyebekről. Láttam, hogy életében először hall erről.

- És utána a rendőrök nem mentek be és nem kezdtek el igazoltatni?

- Nem, nem történt semmi. Utána mi elindultunk a TASZ-irodába, ami egyben Szöllősi Gábor háza és lakása, és utánunk jöttek a rendőrök. Már majdnem hazaértünk, és akkor megállítottak bennünket rendőrautóval, és igazoltattak végül is bennünket. Tehát rájöttek, hogy nem történt intézkedés.

- Ja, értem, valamilyen okot mégiscsak kellett rögzíteni.

- Igen. De aztán még fokozódott a helyzet, mert utána volt egy fáklyás felvonulás a megemlékezés résztvevői részéről, ami érintette a Szabadság utcát is, ahol Szöllősi Gáborék laknak. És ott meglehetősen agresszív és botránykeltő, garázda módon léptek fel. De nem a résztvevők megint csak, hanem a polgármester.

- Ez mit jelent, mit csináltak?

- A polgármester uszítva felhívta a résztvevők figyelmét a TASZ-pontra, mert ki van téve egy tábla Gáborék házánál. Kézi reflektorral világított. Mi kimentünk, kijött a Gábor édesanyja is, aki súlyos cukorbeteg és rendkívüli rossz állapotban volt.

- És a rendőrök addigra már elmentek?

- Körülbelül ötven méterre követték őket a rendőrautók, és amikor odaértek, próbáltak intézkedni, próbálták őket továbbhaladásra bírni. Erre nem nagyon voltak hajlandók és akkor már odajöttek többen is, és már gyakorlatilag taszigálták a polgármestert, hogy menjen már feljebb. Akkor én bejelentettem azt is, hogy felháborító, hogy itt hogyan intézkednek. A TASZ aktivistája egyből felhívta a megyei rendőrkapitányság életvédelmi osztályát és védelmet kért.

- És ezt az aktivista fiatalembert milyen atrocitások érik egy ilyen környezetben, ilyen polgármesterrel, ilyen körülmények között? Hiszen mindenki tudja róla, hogy ő kicsoda és hogy ez ellen tiltakozik.

- Igen, náluk az elmúlt évben kétszer törték be az ablakokat és támadták meg őket. Erről is annak idején – azért vagyok én a polgármester bögyében – kétszer beszámoltam, többek között a Népszabadságban. Akkor sem történt semmi, tehát a rendőrség lezárta ismeretlen tettessel az ügyet.

- Hogy lehet ezt bírni lelkileg, idegileg?

- Ezt nem tudom. Én rendkívül becsülöm őt, ő egy matematika-fizika szakos tanár, egy huszonnyolc éves fiatalember, aki a beteg édesanyjával él. Tehát tiszteletreméltó. És éppen ezért is vagyok rajta ezen a dolgon, mert egyszerűen felháborítónak tartom, ami történik. Egyébként az ominózus riportsorozatban megkerestem az összes illetékest, és gyakorlatilag mindenhonnan meglehetősen cinikus és közömbös válasz érkezett. Egyebek mellett a megyei főügyész közölte velem levélben, hogy ez a tavalyi rendezvény is ugyanígy zajlott le, akkor újságírót nem vittek ki, de ugyanezek az alakulatok jelentek meg, és hogy a Magyar Nemzeti Arcvonal és a további felsorolt betyársereg, gárda, új magyar gárda, vármegye nem legális, hanem betiltott szervezetek, ezért velük a magyar ügyészség nem foglalkozik.

- Micsoda? Azért, mert betiltott szervezetek, nem foglalkoznak velük?

- Igen. Ők csak bejegyzett, törvényes szervezetekkel foglalkoznak, azokat felügyelik.

- Ez nagyon jó. Hát ez drámai.

- Egyébként az Alkotmányvédelmi Hivatal foglalkozik velük, mint az köztudott, ők be is vannak oda épülve. De ettől függetlenül igazában jogorvoslat nincs velük szemben.

- Na de az ügyészség nem lép fel betiltott szervezet ellen, mondván, hogy én csak a bejegyzett szervezetekkel foglalkozom?

- Nézd, Budapesten is tapasztalhattuk ezt, legutóbb az Új Színház előtti tavaly januári megemlékezésen.

- Most például éppen az Indexen olvasom, hogy a norvégiai Norvég Helsinki Bizottság vezetője, aki Magyarországról készített egy jelentést, külön kiemelte ezt az Új Színház előtti tüntetést, hogy meghökkentette őt, hogy a rendőrség hogy nem lépett fel.

- Ott a rohamrendőrök mellett alakzatban mozogtak az új gárdisták, hogy jobbra át, balra át, vigyázz. Én ezeken nem csodálkozom, mert siralmas a kép, de ugyanaz a helyzet most is. Egyelőre vizsgálják az ügyet.

- De a helyzet ezek szerint rosszabb, mert most már kivezették az újságírót.

- Egyértelműen rosszabb a helyzet. Az újságírónak egyszerű a dolga, mert hazajön, aztán kész, de például Szöllősi Gábor és az édesanyja ott maradnak.

(Lásd ehhez összeállításunkat: Érpatak, 2013, Magyarország)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >