Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 14.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. február 16. szombat, 07:05; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Az érpataki katonaruhás polgármester kivezettette a becsületnapi rendezvényről
Tódor János újságíró

Bolgár György: - A MÚOSZ honlapján is és a holnap megjelenő, de már a kezemben lévő Élet és Irodalomban is látom, hogy Érpatakon jártál, ahol múlt szombaton az általános iskolában a helyi polgármester vezényletével a ’45-ös budavári nyilas-náci kitörési kísérletre emlékeztek. Te meg akartad ezt örökíteni egy riportban, ámde a polgármester rendőrökkel vezettetett ki. Ahhoz képest, hogy ez nem történik minden nap egy demokráciában, hogy egy nyilvános rendezvényről újságírót vezessenek ki, aki semmit sem csinált, csak ott ült és figyelt, én azon vagyok igazán megdöbbenve, hogy ebben a rendőrség segédkezett. Hogy a polgármester ezt akarta, esetleg az önkormányzat néhány embere kitessékelt volna, az is törvénytelen és felháborító, de hogy ebben a rendőrség nyújt segédkezet, ez engem meglep. Hát Téged?

Tódor János: - Igen, engem is eléggé meglepett. Ráadásul a probléma az, hogy az önkormányzat embereinek nem nagyon lehetett volna lehetőségük beleszólni, mert ők nem is voltak jóformán jelen, leszámítva a hivatal néhány dolgozóját, akit a polgármester kirendel minden ilyen rendezvény alkalmából. Ugyanis ez – a polgármester állításával szemben – nem lehetett önkormányzati rendezvény, mivel körülbelül harminc-harmincöt nem oda tartozó, nem is községi lakos volt jelen, többségükben betiltott félkatonai, illegális szervezetek tagjai, akikről sikerült kiderítenem, hogy a magyar nemzeti arcvonalhoz tartoztak, de a vármegyések is ott voltak tudomásom szerint. Ráadásul polgármester sem volt jelen, egy virtuális katonatiszt jelent meg polgármesterként.

- Vagyis a polgármester felöltözött katonaruhába?

- A polgármester – most harmadik esetben kerül sor erre a községben – mindig beöltözik ilyen második világháborús honvédtiszti egyenruhához, gyakorló terepruhához hasonló maskarába, antantszíjjal és a fején zöld rohamsisakkal, amelyen rendszerint egy motoros szemüveget is visel.

- Azért ez nem akármilyen megemlékezés.

- Ez meglehetősen abszurd helyzet.

- Ezt Ionesco megírhatná egy abszurd drámában.

- Ez teljesen olyan volt. Igen, ahogy várják a kopasz énekesnőt, ugyanígy várt a polgármester, és közölte velünk, hogy ha nem hagyjuk el a termet, akkor hívja a rendőreit. Tehát nem a rendőrséget, hanem a „rendőreit” hívja. Akik aztán meg is érkeztek, körülbelül húsz perccel később, és annak rendje és módja szerint tisztelegtek az egyenruhás állítólagos polgármesternek, aki fogadta őket, utána pedig kezet fogtak az úgynevezett jobbikos kézfogás szerint.

- Milyen a jobbikos kézfogás?

- Egy ilyen kifordított kézfogás. Tudjuk, hogy az amerikai a bandákban meg a börtönpopulációban is vannak mindenféle elterjedt kézfogások.

- Hogy azonosítani tudják egymást.

- Igen és a rendőrjárőrök vezetője így köszönt, illetve így fogott kezet a polgármesterrel.

- Én elhiszem, hogy ezek az emberek közeli munkakapcsolatban vannak, és akár kezet is foghatnak, de ha egyszer hivatalosan rendelték oda őket, mondjuk egy feltételezett rendzavaró miatt, amilyen például egy csendesen ott ülő újságíró, akkor akár jobbikosan, akár másképp, nem hiszem, hogy kezet kell fogni. Akkor jön a rendőr és intézkedik. Azt mondja, hogy jó napot kívánok polgármester úr, mi a probléma, ő pedig elmondja. Ezek szerint a helyzet nem így állt.

- Erre nem került sor, tehát semmiféle információváltásra sem a polgármesterrel, sem pedig velünk. Ugyanis a dolgok lényegéhez tartozik, hogy azért volt ennek oka, tehát nem ok nélkül történt ez a kivezetés. Ugyanis én most már körülbelül egy éve foglalkozom az érpataki helyzettel és az átlátszó.hu oknyomozó portálon írtam egy háromrészes riportot. Elsősorban ez váltotta ki a polgármester felháborodását. És a commmunity.eu portálon is szoktam foglalkozni vele, amely a Méltóságot mindenkinek Magyarországon portál, tehát közösségi hálózat. És a másik, hogy a polgármesternek az elsőszámú közellensége a faluban Szöllősi Gábor, a helyi TASZ-pont aktivistája.

- Tehát Társaság a Szabadságjogokért.

- Igen. Őt körülbelül ötvenszer jelentette fel eddig.

- Jó, de ez még mind nem ok a kivezetésre. Te írtál több riportot, a TASZ ott élő embere többször tiltakozott, nyilván amiatt, ami ott folyik, és többször fel lett jelentve emiatt. Na de ez még mind nem ok arra, hogy ne nézhettétek volna meg ezt a rohamsisakos megemlékezést.

- Még az is az okok között szerepelt, amit körülbelül huszonöt percen keresztül sorolt, miután egyébként egyórás késéssel érkezett meg a rendezvényre, ahol mindenki rá várt, és utána elkezdett velünk foglalkozni, gyakorlatilag kizárólag ránk irányítva az embereit.

- Magyarán nem kezdődött meg a megemlékezés, részben mert egy órát késett, és utána, amikor megérkezett, észrevette, hogy ti ott vagytok.

- Akkor körülbelül huszonöt percig velünk foglalkozott.

- Majd kihívta a rendőrséget.

- Előzőleg, hogy odajött volna hozzánk, illetőleg elkezdte volna a produkcióját, odahívta az embereit. Mert jellemző az úgynevezett érpataki modellre, amely az ő nevéhez fűződik, hogy mindent és mindenkit megfigyelnek, kameráznak, főleg a mezőőrök segédletével mindent felvesznek. Tehát odaküldte a kamerás embereit és utána kezdte csak el az úgynevezett liberális mocskolódók – ezek voltunk mi – megleckéztetését.

- Tehát liberálisok nem mocskolódhatnak még úgy sem, hogy ott ülnek és figyelnek. Ezen az alapon kihívta a rendőröket és a rendőrök azt mondták nektek, hogy tessék innen elmenni?

- Természetesen nem voltunk hajlandók távozni, amikor ő felszólított. Vártuk a rendőröket, akik kijöttek tizenöt-húsz perccel később, bejöttek, majd az előbb elmesélt érdekes abszurd szituáció zajlott le, amin mi mosolyogtunk egyébként. Hozzá kell tennem, hogy a hallgatóság, akik között ezek a nemzeti arcvonalasok voltak zömében, nem volt velünk ellenséges. Aki elolvassa az ÉS-ben majd a riportomat, abból kiderül, hogy előtte velük beszélgettünk, és ők meglepődtek, hogy én mennyire informált vagyok. Elég régen foglalkozom ezekkel a neonáci szervezetekkel, és tudtam nekik újat mondani. Ezért aztán, mert először provokátornak neveztek bennünket, ugyanis valószínűleg már kaptak információt arról, hogy ott vagyunk a faluban, de később megbékéltek, és ők nem szóltak nekünk egyáltalán semmit. Meg kell mondanom, szerintem ők is elképedve nézték ennek az úgynevezett polgármesternek a fellépését.

- De ez nem egy titkos gyűlés volt, hanem egy hivatalos, nyilvános megemlékezés.

- Nyilvános megemlékezés, ahol egy betiltott félkatonai szervezet vesz részt.

- Az általános iskolában ráadásul.

- És ezt biztosította a rendőrség. De nem a teremben, hanem kint.

- Mármint, hogy a magyar gárda betiltott?

- Nem, a Magyar Nemzeti Arcvonal.

- Ja, igen. De mintha olvastam volna a riportodban, hogy a Magyar Gárda is be van tiltva.

- Ők is ott voltak valószínűleg, de ez nem derült ki. Ezekből az egyenruhákból, ami gyakorlatilag fekete nadrágból és dzsekiből áll, az arcvonalasok megkülönböztetők voltak, amit ők elismertek egyébként a beszélgetésünkben.

- Magyarán betiltott szervezetek képviselői az egyenruhájukban azonosíthatóan ott ülnek egy nyilvános megemlékezésen az általános iskolában, és a polgármester kihívja a rendőröket, és nem ezeket viszik el a rendőrök, hanem az újságírót.

- Megkérdeztük, hogy miért hagyjuk el a termet, és a rendőrség azt közölte velünk, hogy igazoltatnak bennünket. Mi természetesen kimentünk, mert nem akartunk ott balhét, és kérdeztem a rendőrt, hogy mi fog történni. Mondta, hogy semmi, nyugodtan elmehetünk, ha gondoljuk. Mondtam, hogy panaszt kívánok tenni, amire azt mondta, hogy akkor várjam meg a főnökét, mindjárt érkezik. Megérkezett egy kisbusz, kiszállt belőle hat egyenruhás rendőr és egy hölgy, akiről kiderült, hogy ő az újfehértói rendőrőrs újdonsült vezetője. Tőle kérdeztem meg, hogy mégis hogy van ez. Azt is megkérdeztem, hogy lehet az, hogy egy betiltott újhungarista, újnyilas szervezet egy ilyen megemlékezést tart egy közintézményben, amelyről kijelenti már a megemlékezésen a polgármester, hogy ez egy önkormányzati rendezvény. Az a polgármester, aki katonának öltözve jelenik meg ezen a náci farsangon. Erre ő azt mondta, hogy erre ő nem tud válaszolni, nem kaptam semmire választ. Magyarázkodva azt mondta nekem, hogy elnézést kér, és hogy ő csak a munkáját végzi. Egyébként rendkívül udvariasak voltak a rendőrök, ezt hozzá kell tennem.

- Na de mi a munkája? Elvinni az újságírót a rendezvényről, ami nyilvános?

- Számomra az derült ki, hogy neki halvány fogalma nem volt arról, hogy mi zajlik ott. Buzgón jegyzetelt, amikor beszéltem neki az arcvonalról meg egyebekről. Láttam, hogy életében először hall erről.

- És utána a rendőrök nem mentek be és nem kezdtek el igazoltatni?

- Nem, nem történt semmi. Utána mi elindultunk a TASZ-irodába, ami egyben Szöllősi Gábor háza és lakása, és utánunk jöttek a rendőrök. Már majdnem hazaértünk, és akkor megállítottak bennünket rendőrautóval, és igazoltattak végül is bennünket. Tehát rájöttek, hogy nem történt intézkedés.

- Ja, értem, valamilyen okot mégiscsak kellett rögzíteni.

- Igen. De aztán még fokozódott a helyzet, mert utána volt egy fáklyás felvonulás a megemlékezés résztvevői részéről, ami érintette a Szabadság utcát is, ahol Szöllősi Gáborék laknak. És ott meglehetősen agresszív és botránykeltő, garázda módon léptek fel. De nem a résztvevők megint csak, hanem a polgármester.

- Ez mit jelent, mit csináltak?

- A polgármester uszítva felhívta a résztvevők figyelmét a TASZ-pontra, mert ki van téve egy tábla Gáborék házánál. Kézi reflektorral világított. Mi kimentünk, kijött a Gábor édesanyja is, aki súlyos cukorbeteg és rendkívüli rossz állapotban volt.

- És a rendőrök addigra már elmentek?

- Körülbelül ötven méterre követték őket a rendőrautók, és amikor odaértek, próbáltak intézkedni, próbálták őket továbbhaladásra bírni. Erre nem nagyon voltak hajlandók és akkor már odajöttek többen is, és már gyakorlatilag taszigálták a polgármestert, hogy menjen már feljebb. Akkor én bejelentettem azt is, hogy felháborító, hogy itt hogyan intézkednek. A TASZ aktivistája egyből felhívta a megyei rendőrkapitányság életvédelmi osztályát és védelmet kért.

- És ezt az aktivista fiatalembert milyen atrocitások érik egy ilyen környezetben, ilyen polgármesterrel, ilyen körülmények között? Hiszen mindenki tudja róla, hogy ő kicsoda és hogy ez ellen tiltakozik.

- Igen, náluk az elmúlt évben kétszer törték be az ablakokat és támadták meg őket. Erről is annak idején – azért vagyok én a polgármester bögyében – kétszer beszámoltam, többek között a Népszabadságban. Akkor sem történt semmi, tehát a rendőrség lezárta ismeretlen tettessel az ügyet.

- Hogy lehet ezt bírni lelkileg, idegileg?

- Ezt nem tudom. Én rendkívül becsülöm őt, ő egy matematika-fizika szakos tanár, egy huszonnyolc éves fiatalember, aki a beteg édesanyjával él. Tehát tiszteletreméltó. És éppen ezért is vagyok rajta ezen a dolgon, mert egyszerűen felháborítónak tartom, ami történik. Egyébként az ominózus riportsorozatban megkerestem az összes illetékest, és gyakorlatilag mindenhonnan meglehetősen cinikus és közömbös válasz érkezett. Egyebek mellett a megyei főügyész közölte velem levélben, hogy ez a tavalyi rendezvény is ugyanígy zajlott le, akkor újságírót nem vittek ki, de ugyanezek az alakulatok jelentek meg, és hogy a Magyar Nemzeti Arcvonal és a további felsorolt betyársereg, gárda, új magyar gárda, vármegye nem legális, hanem betiltott szervezetek, ezért velük a magyar ügyészség nem foglalkozik.

- Micsoda? Azért, mert betiltott szervezetek, nem foglalkoznak velük?

- Igen. Ők csak bejegyzett, törvényes szervezetekkel foglalkoznak, azokat felügyelik.

- Ez nagyon jó. Hát ez drámai.

- Egyébként az Alkotmányvédelmi Hivatal foglalkozik velük, mint az köztudott, ők be is vannak oda épülve. De ettől függetlenül igazában jogorvoslat nincs velük szemben.

- Na de az ügyészség nem lép fel betiltott szervezet ellen, mondván, hogy én csak a bejegyzett szervezetekkel foglalkozom?

- Nézd, Budapesten is tapasztalhattuk ezt, legutóbb az Új Színház előtti tavaly januári megemlékezésen.

- Most például éppen az Indexen olvasom, hogy a norvégiai Norvég Helsinki Bizottság vezetője, aki Magyarországról készített egy jelentést, külön kiemelte ezt az Új Színház előtti tüntetést, hogy meghökkentette őt, hogy a rendőrség hogy nem lépett fel.

- Ott a rohamrendőrök mellett alakzatban mozogtak az új gárdisták, hogy jobbra át, balra át, vigyázz. Én ezeken nem csodálkozom, mert siralmas a kép, de ugyanaz a helyzet most is. Egyelőre vizsgálják az ügyet.

- De a helyzet ezek szerint rosszabb, mert most már kivezették az újságírót.

- Egyértelműen rosszabb a helyzet. Az újságírónak egyszerű a dolga, mert hazajön, aztán kész, de például Szöllősi Gábor és az édesanyja ott maradnak.

(Lásd ehhez összeállításunkat: Érpatak, 2013, Magyarország)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!