Ronald Dworkin (1931–2013)
- Részletek
- Napi apró
- 2013. február 15. péntek, 04:40
- Hanák András
A minap, vagyis tegnap, egy könyvbemutatón vettem részt Budapesten. Hozzászóltam a kibontakozó diskurzushoz, szerettem volna egy kicsit jobban megvilágítani, mit üzen az olvasóknak, részben a magyar olvasóknak, Ronald Dworkin írása (What Is Democracy?).
A könyvbemutató végén a magyar alkotmányosság egyik ifjú barátja tárgyilagosan jelentette be a megjelenteknek és a lelkes hozzászólónak: aznap délelőtt Londonban meghalt Ronald Dworkin, a korszak kiemelkedő jogfilozófusa.
Ronald Dworkin – Wikipedia
Dworkin liberális töltetű morálfilozófiájával sok vitában állt ki a harcmezőre, és irigylésre méltóan sztoikus fellépése és példátlan erudíciója eredményeként ritkán távozott vesztesen. A siker egyik komponensét ritkán ismerik fel a tudomány, az akadémia emberei. A siker egyik támasza ugyanis az, Dworkinnál az volt, hogy tudta, miről beszél, mit ír – bő négy évig ügyvédként dolgozott az egyik patinás (white shoe) New York-i irodában. Ezek az évek, a realitással és az abszurddal való szembesülés, nem múltak el nyomtalanul. Ez az ember – ismétlem – tudta, mit beszél. Ráadásul, ügyvédi évei előtt, közvetlenül a diplomaszerzését követően segédmunkatársa volt Learned Handnek, a korszak kiemelkedő bírájának. Hand bíró a munkatársak gyöngyszemének nevezte a Harvard egyetem jogi karán végzett fiatalembert, szerette volna, ha Dworkin a Legfelső Bíróság egyik főbírájának hivatalában is lehúz egy évet. Learned Hand bíró elragadtatása őszinte volt, vélhetően ennek tudható be, hogy levelében Roland néven méltatta Ronald Dworkint. Jó tíz évvel ezelőtt Dworkin Budapesten járt, előadást tartott a Central European University Nádor utcai auditóriumában. A vendéglátó magyar filozófus nem kívánta ugyanezt a hibát elkövetni. Nem küszködve a filozófus keresztnevével, egyszerűen csak így jelentette be: Dworkin.
Amikor 2012-ben a magyar alkotmányos demokrácia barátai számára írt egy rövid esszét, szintén az eszénél volt, és tudta, miként világíthatja meg a legjobban a különbséget a többségi demokrácia és az együttműködő, polgártársi demokrácia között. Írásának végén visszatért Learned Hand egyik történelmi beszédére, amelyet a bíró a második világháború éveiben tartott. Arról beszélt, hogy a demokrácia csak addig él, amíg a szabadság szelleme az emberek szívében él, mert ha ott kialszik, akkor nincs az az alkotmány, jogrend és bíróság, amely újraélesztheti. Természetesen ez egy amerikai történet, mondtam én tegnap a hallgatóimnak, az új világban ezek a szavak nem hamisak. De Dworkin a tanár, a filozófus és ügyvéd jól tudta, hogy magyar barátai számára a történet mintegy vice versa működik, és a szabadság szelleme toposznak megvan a maga „verzája”: a Constitution for a Disunited Nation kötet olvasói számára az érem másik oldalával zárta a dolgozatát: mindaddig, amíg a szabadság szelleme él, ott pislákol az emberek szívében, addig az alkotmány, a jogrend, a bíróságok szolgáltatják a szabadság tüzének ébrentartásához nélkülözhetetlen oxigént.
Ez az oxigén február 14-én elfogyott Dworkin számára. Őrizzük meg az emlékét, és tartsuk szárazon az oxigént.
(Hanák András)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
