Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 12.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. február 14. csütörtök, 04:14; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Tisztába kéne jönni a náci típusú beszédmód és szóhasználat gyökereivel
Marsovszky Magdolna, antiszemitizmus kutató

Marsovszky Magdolna: - Münchenből telefonálok, és Schmidt Máriával kapcsolatban szeretnék mondani valamit, mert hallottam a vele készült interjút.

Bolgár György: - És akkor a hallgatóknak elmondom, hogy a galamus.hu-n éppen az elmúlt napokban jelent meg egy nagyon érdekes háromrészes tanulmánya az etnonacionalizmusról és a magyarországi gondolkodásról meg erről az eszmeáramlatról. Úgyhogy akit érdekel, az olvashat Öntől.

– Igazán megtisztelő, hogy ezt most megemlíti, és örülök, hogy olvasta. Szóval arról az osztrák hölgyről, aki a cikket írta Schmidt Mária előadásáról… Majdnem biztos vagyok benne, hogy Marta Halpertről van szó.

– Igen, róla.

– Olvastam a cikkét, és egy picit szeretnék rávilágítani arra, miért van az, hogy német nyelvterületen, Ausztriában meg Németországban, sok mindent antiszemitizmusként értelmeznek, amit Magyarországon esetleg nem.

– És nem is annak szánnak. Ugye?

– Pontosan. Egy percig sem tételezem fel, hogy Schmidt Mária ennek szánta, de én olvastam az ő előadását németül, és bizony van benne olyasmi, ami antiszemita toposznak számít a németországi kutatások szerint. Mondok példát. Hát először is ő a zsidóság tragédiájának nevezi a holokausztot, tehát a zsidóságból indul ki. A németországi kutatások mindegyike viszont a többségi társadalomból indul ki. Mert az egész demokrácia tragédiáját a többségi társadalom jelentette.

– Aha, tehát ahogy Schmidt Mária is elmondta itt magyarul az előadása első mondatát, itt van németül, az az ungarische judentum, tehát a magyar zsidóság sorsával kezdődik.

– Pontosan.

– Maga ez a fogalom használat az, ami már önmagában Németországban feltűnik?

– Feltűnik, de főleg az antiszemitizmussal kapcsolatban, mert ugye az antiszemitizmus zsidója nem azonos a reálisan létező zsidóval. Az antiszemitizmus zsidója nem más, mint az az antiszemita fejekben keletkezett ellenségkép, amelyet amit zsidónak neveznek. Tehát a németországi kutatások mindig ezzel az ellenségképpel dolgoznak, ha az antiszemitizmusról van szó, nem pedig a zsidókkal mint reálisan létező emberekkel. És éppen ezért nem a zsidóság tragédiája a holokauszt – természetesen az emberek tragédiája, akiket megöltek –, hanem az egész demokrácia tragédiájáról van szó. A következő antiszemita toposz például az, hogy Schmidt Mária azt írja az előadásában, hogy a zsidóság egyezséget kötött a liberálisokkal, valamint sejteti – bár nem mint a saját véleményét írja le, de végső soron igazat ad neki –, hogy sokan az 1918-as, 19-es forradalom miatt a terrort a zsidósággal azonosították. Erre pedig az indoklása az, hogy a zsidóság megszegte azt az íratlan szabályt, hogy távol tartja magát a politikai hatalomtól. Na most ebben az állításban három, az antiszemitizmus kutatásában ismert antiszemita toposz van. Az első az, hogy a zsidóságot azonosítjuk a liberálisokkal. A második az, hogy az 1918-as 19-es forradalmat zsidó forradalomként értelmezzük. A harmadik pedig, hogy végső soron a zsidók lennének felelősek a sorsukért, mert ha nem politizáltak volna, akkor nem lett volna semmi baj. Ugye ismerjük, szoktuk is hallani, hogy ha a zsidó csöndben maradt volna, akkor nem verték volna be a fejét.

– Sőt ez manapság is gyakran elhangzik. És hogy értse is a hallgató, hogy miért antiszemita toposz: természetesen nem igaz, hogy Magyarországon a zsidók liberálisok lettek volna. Volt köztük sok neves liberális, de valószínűleg a zsidók többsége nem nevezhető liberálisnak. Ugyanígy csak néhány száz volt közöttük olyan, aki a kommunista tanácsköztársaságban részt vett, de a zsidók többségének semmi közvetlen köze nem volt az egészhez. De mégis így terjedtek el, így rögzültek.

– Pontosan így van. Nagyon-nagyon elterjedt, és ebből az antiszemita toposzból ered az is, hogy ma már elég csak azt mondani valakire, hogy libsi, és máris tudja az ember, hogy hol van az ellenség. Vagy hogy komcsi, vagy bolsi vagy liberálbolsevik kommunista, és akkor máris tudja, hogy itt tulajdonképpen, idézőjelben, a zsidókról van szó.

– Máris a zsidókra is gondol. Így van.

– A kommunista forradalom zsidó forradalomként való értelmezése mögött is a kutatásokból ismert „a zsidó mint kommunista” mítosza rejlik. Tehát nagyon jó lenne, ha odafigyelnének ezekre a szándékában egyáltalán nem antiszemita – mert ezt nem feltételezem Schmidt Máriáról –, de hatásában nagyon is antiszemita megfogalmazásokra. Ebből ered az, hogy Marta Halpert azt írt a cikkében, hogy végső soron Schmidt a holokausztért magukat a zsidókat teszi felelőssé. Így áll össze ez a kép, így zárul be a kör, és vezet vissza megint kvázi a zsidósághoz. És ez az amit Schmidt Mária nem vesz észre. Talán nem akarja, vagy nem mondta neki senki, hogyan hangzik ez német nyelvterületen.

– Miért vagyunk mi itt Magyarországon, akár a tudósok is, érzéketlenebbek ezek iránt, mint Németországban? Ez egyszerűen annak a következménye, hogy Németországban lezajlottak nagyon alapos tudományos és társadalmi viták is a német nácizmus felelősségéről, míg Magyarországon ezek a viták nem voltak sem elég mélyek, sem elég nyilvánosak, sem elég alaposak? Ezért aztán akár szándékuk ellenére is megmaradtak még tudós emberekben is olyan előítéletek, amelyeket ők nem is gondolnak előítéletnek.

– Valószínűleg erről van végül is szó, hogy azért sokkal régebben folynak ezek a kutatások, talán sokkal intenzívebben, sokkal mélyrehatóbban a német társadalomban. De hát itt nem rosszabb vagy jobb emberekről van szó, egyszerűen nagyon jó lenne a retorikát, a kutatási eredményeket egyeztetni. A retorikáról jut eszembe, van még valami, amit feltétlenül szeretnék megemlíteni. Schmidt Mária előadásában szerepel például az a kifejezés, hogy zsidó népgondolat. Ez náci kifejezés. Szóval ha ő ezt a kifejezést egy német nyelvű előadáson – nem tudom ki fordította a szöveget, lehet, hogy teljesen jóhiszeműen vette át a fordító ezt a kifejezést –, de ha ezt mondja egy ilyen előadáson Schmidt Mária, akkor mindenkinek a gyomra összeszorul, aki ismeri a náci szövegeket. Talán intenzívebben kellene olvasni német nyelven is szövegeket, náci szövegeket Magyarországon, hogy tanuljon az ember belőlük, hogy ezt vagy azt a kifejezést nem szabad használni. De egyelőre nagyon úgy érzem, hogy ez tabusítva van. Pedig kellene vele foglalkozni, és sokat lehetne belőle tanulni. Mi szemináriumokon azt csináljuk, hogy szövegeket elemzünk, és akkor az emberben a vészcsengő is sokkal hamarabb meg tud szólalni, ha ismeri a náci szövegeket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!