Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 6.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. február 08. péntek, 03:31; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Vesz-e Putyin magyar állampapírt, és ha igen, mit kér cserébe?
Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő

Bolgár György: - Elég meghökkentőnek látszó hír jelent meg délután, a HVG értesülése, eszerint Oroszország hajlandó volna 4 milliárd 600 millió dollárnyi magyar állampapírt jegyezni, mégpedig nagyon alacsony, számunkra kedvező, 2,25 százalékos kamattal. Amit aztán a Kreml szinte azonnal cáfolt, de olyan felemás módon. Tehát azt írták és mondták, hogy nem született erről megállapodás, ugyanakkor voltak pénzügyi együttműködésről tárgyalások. Önnek mit súgnak ezek az értesülések illetve cáfolatok?

Sz. Bíró Zoltán: - Erre a hírre egyértelműen sem igent, sem nemet nem tudok mondani. Első hallásra nekem nagyon meglepőnek és váratlannak tűnt. Figyelve az orosz politika és gazdaság magatartását a globális válság első hullámának bekövetkeztétől, idegennek és váratlannak tűnne ez a döntés. 2008-09 idején, amikor Oroszországot is elérte a globális válság első hulláma, ennek következményei rendkívül súlyosan érintették, a gazdaság drámaian esett vissza és ez általában is óvatossá tette őket. Ezen kívül ebben a periódusban néhány stratégiai területen kísérletet tettek fontos akvizíciók megvalósítására, fontos beruházásokra szánták el magukat. Ebbe a csoportba tartozott a Mol-részvények vásárlása, de szerették volna magukat bevásárolni az Opelbe is és még néhány ilyen kísérletet tettek. Ezek az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatban rendre kudarccal zárultak, ez is óvatossá tette őket az ilyen típusú gazdasági lépésekben. Harmadrészt pedig főleg 2011-től lehet érezni mind Putyin, mind az elit megszólalásaiban, hogy egyre szkeptikusabbak az Európai Unió pénzügyi-gazdasági helyzete, jövője tekintetében. Tehát ez az óvatosság ezért is teljesen érthető. És még egy negyedik példát említenék, ami közvetetten azt mutatja, hogy ez a hír lehet hogy igaz, lehet hogy nem, ez pedig Ciprus példája. Ciprus jó ideje pénzügyi nehézségekkel küzd, és többször felmerült, hogy Oroszországhoz kellene fordulni. Fordultak is. Nagyságrendben hasonló pénzekről, hasonló hitelekről lett volna szó. És ha van ország, amelynek pénzügyi stabilitásában az orosz elit egy nem jelentéktelen része erősen érdekelt, akkor Ciprus mindenképpen az. És mégis, ezeknek a hiteleknek a folyósítása nem történt meg. Tehát ha mindezt egymás mellé teszem, akkor nagyon váratlannak, nagyon idegennek tűnik ez a döntés, amennyiben megszületett. Szokatlan az elmúlt négy év általában követett orosz üzleti magatartása alapján.

- Na de a Kreml-cáfolat mégiscsak olyan volt, hogy az orosz elnök szóvivője egyrészt hallatlanul gyorsan nyilatkozott a Bloomberg hírügynökségnek a magyar értesülés nyilvánosságra kerülése után, tehát már ez a gyorsaság is meglepő. De azt azért megerősítette, hogy a Putyin-Orbán-találkozón szó volt a pénzügyi együttműködésről. Hogy ez államkötvény-jegyzés volt-e vagy esetleg egy atomerőmű orosz meghitelezése, azt persze nem mondta, de ezek szerint valami van.

- Én is biztos vagyok benne, hogy valami van. Erre utal egyébként a magyar delegáció összetétele is, mert ha egy kicsit figyelmesebben megvizsgáljuk, hogy kiket is vitt magával a miniszterelnök, abból lehet látni, hogy egy nagyon diszkrét, nagyon szűk körben tartott információ kezelésére készültek, és nyilvánvalóan kísérletet tettek arra, hogy például hitel-ügyekben is valamilyen megállapodásra jussanak. És ha itt megegyezés született vagy nagyon előrehaladott megállapodás történt a találkozón, akkor ezért Magyarországnak valami nagyon komoly ellentételezést kellett megígérni és bizonyos típusú garanciákat is fel kellett vázolni. Ellenkező esetben nem tudom elképzelni, hogy miért érné meg Moszkvának egy ilyen döntés. És ez az ellentételezés, ha sorba veszem, hogy milyen lehetőségei vannak Magyarországnak, nagyon leszűkül és lényegében egyetlen irányba mutat, ez a paksi bővítés. Itt van egy olyan nagyon jelentős pénzügyi tétel, amely Moszkva politikai fantáziáját és üzleti fantáziáját meglódítja. Arról nem is beszélve, hogy Moszkva számára a pénzügyi előnyökön túl az imázs, az általános nemzetközi kép szempontjából sem közömbös, hogy ne csak energiaszállítóként, nyersanyagszállítóként, hanem a fejlett technológiák bizonyos piaci részesedésében is megmutathassa magát.

- Meg aztán így a következő ötven-hatvan évre bebiztosítja magát egy közép-európai uniós tagországban, mert a magyar energiaellátás meghatározó résztvevője, főszereplője lesz, ha az új atomerőművet is Moszkva építi.

- Így van. Az atomerőmű-ügy körül magyar oldalról két nagy probléma van. Az egyik, hogy messze nem látom már azt a korábban meglévő konszenzust, ami jellemezte a 2010 előtti politikai osztályt, amikor a mértékadó politikai szereplők abban meglepő módon egyetértettek, hogy szükség lesz ilyen bővítésre. Ma már azért a parlamentben egyrészt az LMP, másfelől az Együtt-2014 parlamenten kívüli megnyilatkozásaiból is azt olvasom ki, hogy ez a konszenzus már a politikai osztályon belül sem olyan maradéktalan és teljes, mint korábban volt. Ebben nyilvánvalóan a fukushimai események is közrejátszanak, illetve ennek németországi következményei. Ugye a német kormány bejelentette, hogy 2020-tól elkezdi leállítani nukleáris erőműveit, és addig sem kezd semmiféle új nukleáris fejlesztésbe. Tehát egyfelől így kellene megtárgyalni, nagyon sok szempontból, hogy valóban szükség van-e a bővítésére. Ennek ökológiai, üzembiztonsági, technológiai, műszaki, nemzetbiztonsági, külpolitikai, megtérülési, gazdaságossági, tehát millió elágazása van. Szerintem ez konzervatív becslés szerint is 2-4 ezermilliárd forint. Tehát 7-14 milliárd euró. És ráadásul hitelből fogjuk valószínűleg megépíteni, ha erre sor kerül.

- Másból nem tudjuk. Erre nem lesz a magyar gazdaságnak több ezer milliárdja.

- Pontosan. Ez olyan elképesztő összeg, hogy ebből 16 Déli Áramlat magyar szakaszt lehetne megépíteni. Kicsit pikírt módon jegyzem meg, hogy 2008 tavaszán, amikor az első, egyébként semmire nem kötelező megállapodást a Gyurcsány-kormány aláírta a Déli Áramlatról, akkor aznap délután már alkotmányos puccsot kiáltottak. Ha 16-szor nagyobb beruházás valamiféle társadalmi párbeszéd nélkül történne meg, akkor az vajon mi lenne?

- Éppen ez az, hogy egyrészt Orbán Viktor nyugodtan, egy pillanatnyi gondolkodás nélkül aláírná ezt, és ha sikerülne, akkor valami nagy nemzeti diadalként mutatná be. De ha véletlenül ez a mostani államkötvény-jegyzési hír igaznak bizonyul, és nincs is közvetlen összefüggésben esetleg az atomerőmű-építéssel, hanem csak közvetett összefüggésben van, akkor az micsoda politikai irányváltás volna! Hogy az IMF nem kell, ne szóljanak bele a mi gazdaságpolitikánkba, ellenben szépen odavonulunk Moszkvába, és velük jegyeztetjük az államkötvényeinket, ők fognak bennünket finanszírozni, ráadásul olcsón! Mit kell ezért cserébe adnunk nekik, hogy az orosz vezetés mondjuk 2,25 százalékon adjon nekünk hitelt vagy ilyen hozamért vásároljon magyar államkötvényt? Sőt, a HVG szerint még további ötmilliárd euró értékű, de rubelben igénybe veendő kötvényről is szó esett. Szóval ez egy totális politikai – és most a pénzügyiről nem beszélek – irányváltás volna.

- Én is azt gondolom, és tényleg ott maradna az ember aggodalma, mert annyira elképzelhetetlennek, annyira hihetetlennek tűnik. A politika nem szentimentális műfaj, mindennek megvan az ára, mindennek megvan a következménye. Miért kellene Oroszországnak ezeket az aktívumait, ezeket a tartalékait éppen ilyen Magyarország számára kedvező hozamú államkötvényekbe fektetni, ha Moszkva valahol, valamilyen tekintetben ennek nem várná el ellentételezését. Tehát ilyen értelemben mindig ott lenne az aggodalom és a kétség, hogy vajon ezért mit várnak el. Én egyébként elvileg sem az atomerőmű bővítésnek, sem Oroszországgal való együttműködésnek nem vagyok ellenfele, de a transzparenciát, az átláthatóságot, a világos viszonyokat a mindenkori ellenzék és a civil társadalom joggal várja el.

- És ráadásul a magyar társadalom is, a magyar ellenzék is, a magyar szakma is, mert ugye ez egy szakmai, műszaki, biztonsági kérdés is. De tegyük hozzá, már csak a nukleáris biztonság miatt is, meg aztán ennek az egyéb energiabiztonsági vonzatai miatt, Nyugat-Európa, az Európai Unió, sőt az Egyesült Államok miatt is, hogy itt nem lehet úgy ugrálni, hogy közben senkit nem tájékoztatunk, és hirtelen száznyolcvan fokot fordulunk. Ennek elképzelhetetlen következményei lesznek.

- Pontosan. Ezért is utaltam rá, hogy a műszaki-gazdasági paraméterek mellett nemzetbiztonsági és külpolitikai következmények is vannak. Ez olyan fokú bizalomvesztést jelentene, különösen ha a döntéshozatal ilyen nagyon furcsa, nagyon zárt körülmények között történne, aminek a következményei szerintem felmérhetetlenek. Most arról már nem is érdemes beszélni, hogy ez milyen éles kontrasztban áll azzal a magatartással, amely egy pragmatikus kapcsolatépítés időszakában 2008–09-ben kísérte az akkori kormány magatartását. Ahhoz képest ez a fordulat, ezek az együttműködési formák köszönő viszonyban nincsenek, és sokkal több kockázatot hordoznak.

- Nem lehetséges, hogy Putyin jó érzékkel és saját sértettségét félretéve 2,25 százalékos kamatra bevásárolta magát az Európai Unió közepébe? És aztán majd használja ezt arra, amire tudja, de ott van. Teremtett magának egy bázist és aztán ki tudja, mire lehet ez még jó.

- Azt kell mondjam, hogy nem tudom ezt kizárni, de ez egy nagyon érdekes váltás lenne az orosz magatartás tekintetében is. Szokatlan és új lépés lenne. Putyin a meglepetések embere, és ezt nem egyszer mutatta, úgyhogy még egyszer mondom, kizárni a hír igazságtartalmát nem tudom.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!