Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 5.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. február 07. csütörtök, 07:17
- Megbeszéljük
Mezőkövesden a molinóival az éhségmenetelőket is, a munkanélkülieket is megalázta a városvezetés
Nyeste László volt középiskolai tanár, az MSZP mezőkövesdi elnöke
Bolgár György: - Csak zárójeles bekezdésként, mielőtt elmondaná, hogy mi is történt most Mezőkövesden az éhségmenettel, megkérdezem: van állása?
Nyeste László: - Igen, szerencsére január közepétől sikerült elhelyezkednem. Sajnos nem tanárként, de hát minden lehetőséget meg kellett ragadnom és sikerült munkahelyet találnom.
– Na jó, ennek örülök, és ezek szerint időszerű volt a kérdés, mert egy kirúgott középiskolai tanár nagy nehezen pár hete talált állást, azért ez is valami. No de ugye ott van Önön a bélyeg, hogy MSZP-s, és ráadásul részt vett az éhségmenetben tavaly is, most is. Most pedig Mezőkövesd azért került megint a hírekbe, mert a fideszes városvezetés megint kedveskedik Önöknek. Mivel?
– Amikor reggel elindultunk Mezőkövesdről, mert a mezőkövesdi MSZP-s irodában szállt meg az éhségmenet az első nap után, Emődnél leszúrtuk a kardot, ahogy szoktuk mondani, és itt szálltunk meg Mezőkövesden a pártirodában. Másnap reggel innen indultunk tovább, és amikor elindultunk Mezőkövesdről a reggeli órákban, azt tapasztaltuk, hogy itt az általunk egyébként jogszerűen bejelentett demonstráció helyszínén több molinó is ki van feszítve a városban. Az egyiken azt látom, hogy MSZP egyenlő cirkusz, Fidesz egyenlő munka. A másik molinón, pontosan a demonstráció helyszínén MSZP-hatalom-éhségmenet. A követekező molinón a munkát keresd ne a balhét. És a legutolsó molinón pedig: Hozzátok vissza az ellopott hólapátot felirat szerepelt.
– Szóval tolvajok. Még a hólapátot is elvitték tavaly, mikor pedig a városvezetés megkínálta Önöket egy kis hótakarítással.
– Így van. Az igazság egyébként az, hogy amikor a városvezetés megkínált minket az elmúlt évben munkával, akkor azok az emberek, akiknek nem volt munkájuk, felvették a munkát, tisztességgel végigdolgozták az egész napot éjfélig, és nyolc órában vállalták a munkát. És mi magunk is, ahogy ezt korábban is elmondtuk, szolidaritást vállalva dolgoztunk. De mivel nekünk nem adtak hólapátot, nem adtak szerszámokat, hiszen mi nem voltunk hivatalosan felvett munkások, ezért mi magunk is vásároltunk hólapátokat, és mi a saját hólapátjainkkal lapátoltuk végig a nyolc órát ott, egészen éjfélig. Nem értem, hogy milyen hólapátokat keresnek, hiszen akik dolgoztak, azok hivatalosan leadták a munkaidő végén úgy, ahogy az elő volt írva, a hólapátokat és így volt lehetséges egyáltalán, hogy eljöjjenek arról a helyről. Különben a munkavezető, aki ott volt velünk éjfélig, a munkaidő végéig, nem is engedte volna el őket.
– Miért idegesíti ennyire a fideszes vezetést ez az éhségmenet? Ekkora figyelmet kelt a városban? Vagy miért?
– Most egy demonstrációt hirdettünk meg, pontosan azért, hogy Mezőkövesden is felhívjuk a figyelmet arra, milyen óriási problémákkal küzd a régió, milyen óriási problémákkal küzd Kelet-Magyarország, Északkelet-Magyarország és ezen belül Borsod megye. Arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy elég volt abból, hogy nincsenek munkahelyek, elég volt abból, hogy folyamatosan megalázó helyzetbe kényszerítik családok százezreit. És arra is szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy az a politika, amit most a Fidesz folytat, valójában a szegény emberek, az úgynevezett társadalom peremén élő emberek hátrányait sokszorozza, és azokat az embereket hozza egyébként is kedvező helyzetbe, akik ezt a maguk erejéből is meg tudják teremteni. Tehát olyanoknak segít a kormányzat, akik egyébként nem szorulnak rá. Azokon pedig nem segít, Orbán Viktor szóhasználatával élve az út szélén hagyja őket, akik viszont rászorulnának erre. Ezt a demonstrációt mi szabályosan meghirdettük, pontosan próbáltunk eljárni az ügyben, és azon csodálkozom, és ez nagyon érdekes jogi kérdés, hogy az általunk bejelentett és lefoglalt demonstráció helyszínén hogyan lehetséges az, hogy a feltételezhetően a Fidesz helyi szervezete által kirakott molinókat otthagyják. Mi ezt próbáltuk jogi keretek között elintézni, hogy szedjék le ezeket a molinókat, hiszen nyilván az volt a céljuk ezzel, hogy ha a demonstráció tart és a televízió bejátszik egy képet a demonstrációról, akkor azonnal látszik, hogy itt vannak ezek a molinók, de nem látszik rajta, hogy ki rakta ki őket. És amikor a televízióban látják az emberek, akkor ezzel is azonosítják magát a demonstrációt. Ami teljesen fals megközelítés.
– És nem tudták például letakarni? Vagy nem volt elérhető egyik sem?
– Hát ez öt vagy hat méter magasan van. A zászlótartórúdra felerősítve…
– Ügyes, ügyes.
– …hatalmas csomókkal. Kerestük a jogi lehetőségeit ennek, hogyan lehet eltávolítani, de ha ezt levágtuk volna a demonstráció kezdetén, akkor szabálysértési eljárás indult volna azok ellen, akik ezt megteszik. Mi pedig nem akartunk semmiféle cirkuszt, nem akartunk semmiféle botrányt. Mi azt szerettük volna, hogy meg tudjuk tartani tisztességesen, becsülettel és méltósággal a demonstrációt. Ahol egyébként nagyon sokan voltak.
– Na. Mennyi a nagyon sok úgy körülbelül?
– Hát több száz ember vett részt a demonstráción.
– Az Mezőkövesden valami, nem?
– Igen. Éppen azt emeltem ki én is a beszédemben, hogy Mezőkövesden egy éve még ez elképzelhetetlen volt, hogy több száz ember nyilvánítson véleményt és figyeljen oda a szavunkra, figyeljen oda arra, amit képviselünk. És abban a városban, ahol a politika határoz meg mindent, a politikai kapcsolatok határozzák meg az előrelépés lehetőségét, és mint az én esetem is mutatja…
– A kirúgás lehetőségét is a politika határozza meg.
– Így van. Így van. Ezt is az határozza meg, tehát aki nincs velük, az ellenük van. Az én példám is ezt erősíti. És akik adták az arcukat ehhez itt Mezőkövesden, minden tiszteletem az övék, és ezúton is szeretnék nekik köszönetet mondani, hogy kijöttek erre a rendezvényre.
– Ezért féltek annyira a fideszes vezetők? Ezért várták Önöket ilyen molinókkal, ilyen jelszavakkal? Ezért akarták Önöket kényelmetlen helyzetbe hozni, mert ők is valószínűleg érzékelik, hogy van már fogadókészség az Önök tiltakozására, az Önök szavaira, az Önök akcióira?
– Igen. Úgy gondolom, hogy ez egyértelmű, hiszen ellentüntetést is szerveztek. Az ellentüntetők tényleg minősíthetetlen hangnemben kiabáltak be, és én nekik is azt mondtam, hogy ők is kerülhetnek még nehéz helyzetbe, ők is kerülhetnek még olyan életszituációba, amikor segítségre szorulnak, amikor szükségük lesz arra a szolidaritásra, amelyet most mi szeretnénk mindenkitől kérni a szegényeknek és a nehéz helyzetben élőknek. De én azt mondtam az ellentüntetőknek is, hogy ránk számíthatnak. Ennek ellenére számíthatnak ránk, hogy minket anyáznak és ordítanak be a beszédek alatt, mert mi őértük is küzdünk.
– Békemenet volt az is, az az ellentüntetés is?
– Tizenöt-húsz ember állt itt árpádsávos zászlókkal, és kiabáltak be, próbálták megzavarni a demonstrációt. Nem tudom, kik szervezték, nem tudom, milyen szervezet hozta ide őket az utcára, de mégiscsak a szándék az, hogy egyrészt a molinókkal alázzák meg ezeket az embereket, akik egy tiszta és szép célért küzdenek, másrészt pedig megpróbálják hitelteleníteni az ellentüntetők a mi közösségünket. Ez felháborító és elutasítandó minden körülmények között. Mindenkinek joga van demonstrálni. És egy ilyen demonstráció, ami ilyen célokért küzd, amelyeket az előbb megfogalmaztam, rendkívül lényeges és rendkívül fontos. Amit mondtam Bolgár úr. Az elmúlt évben Tállai András azt mondta itt Mezőkövesden, hogy aki ma Magyarországon dolgozni akar, annak a kormány biztosít munkát. Ez egy éve hangzott el. És ha csak Mezőkövesd példáját nézzük, ez egy kis mikrokörnyezet az országban. Mezőkövesden tavaly több mint ezer munkanélküli volt. Ebben az évben szintén ezer munkanélküli van Mezőkövesden, több mint ezer. És egy nagy cég bezárásával több mint háromszáz ember fog az utcára kerülni hamarosan. Valószínűleg március hónaptól. Tehát drasztikusan fog növekedni Mezőkövesden a munkanélküliek száma. És ami még ennél is elkeserítőbb adat, hogy Mezőkövesden ma hatszáz regisztrált ellátatlan él. Tehát hatszáz olyan ember, és ezt nyilván fel kell szorozni a családtagokkal, akik valójában semmilyen ellátásban, semmilyen juttatásban nem részesülnek. A társadalmi szolidaritás itt nem létező fogalom.
– Ez drámai. És mit csinálnak ezek az emberek? Hatszáz ember, az már tömeg.
– Ez a szám tavaly óta gyakorlatilag változatlan, nem történik az ő esetükben lényegében véve semmi. Nem tudom, hogy miből élnek.
– Hogy nem halnak éhen.
– Hát ezt egyébként én magam is, amikor a karácsony előtti időszakban adománygyűjtést szerveztem, pontosan ezeket az embereket szerettem volna elérni, a családosokat, akiknek nincs arra lehetőségük, hogy egyáltalán ételhez jussanak, és én magam is kezdeményeztem már többször is a városban olyan adománygyűjtéseket, ami ezt a szolidaritást erősíti. És most tizenöt családnak tudtunk segíteni tartós élelmiszerrel, gyerekruhával, női ruhával, és mindent megpróbáltunk annak érdekében, hogy segítsük az ő problémáikat, és megoldjuk a gondjaikat. Mindent nem tudunk megoldani természetesen, hiszen nem vagyunk olyan helyzetben.
– Hát a rendszernek kéne felkarolnia ezeket az embereket. És nem hagyni elveszni.
– És pontosan erről szól a mai demonstráció, hogy igenis értsék meg, hogy a kétharmad által kapott felhatalmazással végre úgy éljenek, hogy az az emberek többségének a javát szolgálja. Annak a négymillió szegénységi küszöb alatt élő embernek a javát szolgálja, akikért ők is felelősséggel tartoznak. Nemcsak a középréteg javát kell szolgálni. Az is fontos természetesen, de nagyon fontos, hogy a társadalom peremén élőket is próbálják meg valamilyen módon segíteni, és próbáljanak meg olyan viszonyokat teremteni, hogy emberhez méltó életet tudjanak élni ezek az emberek is.
– Milyen hangulatban vannak az éhségmenetelők? Nyilván egy ilyen nagy létszámú demonstráció a hangulatot javítja, és nyilvánvalóan erőt ad, de azért a körülmények nem túl jók ilyenkor télen.
– Azt tudom mondani, hogy a menet tagjai már jól kipróbált emberek, akik korábban is már képviselték ezt az ügyet. Volt egy kis feszültség bennem, nem tagadom, és bennünk is a menetben, amikor megtudtuk, hogy mi fog következni itt Mezőkövesden, de természetesen ezt próbáltuk méltósággal viselni és próbáltuk úgy szervezni, hogy semmiféle provokációnak, semmiféle atrocitásnak nem ülünk fel. Hiszen rólunk itt azt akarták bebizonyítani, hogy mi nem vagyunk méltóak arra, hogy ezeket az embereket képviseljük. És mi most a demonstrációnkkal bebizonyítottuk, hogy mi vagyunk az a csoport, amelyik méltóképpen tudja képviselni ezeknek az embereknek az érdekeit és igenis számíthatnak ránk. Nemcsak most, a jövőben is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
