A katolikus Mauriac és a francia szélsőjobb
- Részletek
- Napi apró
- 2013. február 06. szerda, 04:28
- Ádám Péter
François Mauriac naplóját olvasom (Bloc-notes, 1952–1957). Nem magyarul, mert a Kairosz Kiadónál nemrég közreadott Irodalmi napló, 1952–1957 (a műnek Sziebert Mónika által jegyzett amatőr fordítása) olvashatatlan, érthetetlen, élvezhetetlen.
1952. december 23-án az író feljegyzi, hogy Thierry Maulnier megküldte neki Maurras-esszéje nyomdai levonatát. (Az Action française-hez sokáig közelálló Thierry Maulnier ismert jobboldali esszéírója azoknak az éveknek.) Mindez jó alkalom, hogy naplójában Mauriac is kifejtse, mi a véleménye a Vichy-rendszert támogató nacionalista és antiszemita Charles Maurras-ról. Annál is inkább, mivel korábban több olvasója is sürgetette, hogy írjon a francia szélsőjobb legismertebb és legtehetségesebb ideológusáról, ő azonban sokáig hallgatott.
Ekkor azonban, magyarázatképpen, beilleszti naplójába azt a levelet, amelyet pár hónapja egyik olvasójához intézett (a Mauriac-idézetek fordítása tőlem való): „Úgy érzem, a hallgatás az egyetlen lehetséges attitűd annak az embernek a sírja előtt, akivel soha semmiben sem értettem egyet [Charles Maurras abban az évben, vagyis 1952-ben hunyt el – Á. P.]. Ön szereti Maurras-t, és elképzelni se tudja, milyen kemény szavakkal írnék róla. […] Szó, ami szó, semmilyen tiszteletet nem érzek ez előtt az élet előtt, amelyet a Dreyfus-perben dokumentumokat hamisító Henry alezredes dicsőítése meg az 1943-as antiszemita őrjöngés foglal keretbe.”
E két véglet, jegyzi fel Mauriac a naplójába, mint „két fekete fáklya” világítja meg a Maurras-képet. És hozzáteszi: „A dokumentumhamisító Henry alezredes dicsőítésében már ott az egész nácizmus – hiszen elképzelni se lehet annál aljasabb dolgot, mint törekedni egy ártatlan ember elveszejtésére –, vagyis az az eszeveszett gyűlölet, amelyen 1943-ban a sárga csillag látványa sem tudott enyhíteni. De abbahagyom. Ezekről a dolgokról képtelen vagyok higgadtan beszélni […]. Maurras ellen a bennem lakozó keresztény tiltakozik a leghevesebben.”
Bizony, nagyon más ez a francia jobboldaliság, ahogyan nagyon más ez a francia katolicizmus is, mint az itteni, amely mintha épp a Mauriac által határozottan elítélt Charles Maurras-hoz állna közelebb. Ezért olyan különös érzés a mai Magyarországon újraolvasni ezeket a kerek hatvan éve papírra vetett sorokat.
(Ádám Péter)
(A szerző műfordító, újságíró)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
