Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 8.

• Nyomtatás

Részletek

2010. július 10. szombat, 04:08

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. július 8-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a legnagyobb magyar bank vezére szerint kifizethető a bankadó, bár a Bankszövetség szerint a teher olyan súlyos hogy veszélyezteti a pénzügyi szektor normális működését. Csányi Sándor aki Orbán Viktorral tartott közös sajtótájékoztatót, ugyanakkor elismerte, lehetnek olyan bankok, amelyek kénytelenek lesznek visszafogni hitelezésüket, és az sem teljesen igazságos, hogy a költségvetési egyensúly megtartása miatt kirótt adó döntően egyetlen szektort sújt, holott vannak jobban jövedelmezőek is. A Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével tehát e szerint szent a béke?

Következő témánk hogy Kárpátalján jóval többen igényeltek magyar igazolványt, összesen 165 ezren, mint ahány magyar ott él. Vajon mi a tanulság ebből a kettős állampolgárságra nézve? Ezzel kapcsolatban mit gondolnak arról, hogy az új szlovák kormányfő a magyar kettős állampolgársági törvény visszavonását sürgette. Ugyanakkor megígérte a szlovák nyelvtörvény módosítását. Lehetséges-e valamilyen kompromisszum?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz hogy a szocialisták törvénnyel szeretnék megakadályozni Sólyom László újabb lakáshoz jutását. A köztársasági elnököt ugyanis a mostani szabályok szerint hivatali távozása után megilleti egy lakás. De volt alkotmánybírósági elnökként korábban már kapott egyet. Kicsinyesség, vagy törvényi kiskapu?

Mi a véleményük ezen kívül arról, hogy megint támadás indult az előre kért orvosi hálapénzek ellen. A napokban Mikola István egykori egészségügyi miniszter közölte, hogy feljelent egy szülész nőgyógyászt, amiért előre kért meghatározott összeget egy terhes asszonytól. Vajon miért kell ilyen ügyeket most előszedni, hiszen évek óta tudunk hasonlókról?

És végül egy friss hír, amit a híradásunkban hallottunk: Esztergomban nemcsak öt, hanem heti tíz testnevelési óra lesz az önkormányzati iskolákban, általános és középiskolákban egyaránt. Meggyes Tamás fideszes polgármester közölte, hogy miután így erőteljesen megnövekedne az óraszám, a tanórák ideje mindössze negyven perc lenne. Ez az új oktatási rendszer? Ez a megoldás? Így lehet jobb, versenyképesebb fiatalságot nevelni?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Mint az újságokból megtudhattuk, nem találkozik Önnel Orbán Viktor miniszterelnök és nem egyeztet a fővárost érintő ügyekről. De számomra inkább az a kérdés, mert feltételeztem, hogy ez így lesz, hogy Ön miért kért egyáltalán ilyen találkozót?

Demszky Gábor: - Az apropót az a reformterv-elképzelés adta, amelyet a Fidesz még a választási kampányában meghirdetett Budapesttel kapcsolatban és amelynek a kapcsán én úgy gondoltam, hogy itt olyan sok az átfedés azokkal a javaslatokkal, amiket korábban tettem, hogy ezekről mindenképpen érdemes konzultálni. Ráadásul kifejezetten nemzeti konzultációra hívott.

- Gondoltam, hogy be fogja dobni ezt a nemzeti konzultációt, sőt nemzeti együttműködést. Javasolt neki egy együttműködésről szóló találkozót?

- Pontosan. És meglepett, hogy én májusban írtam, és jóval később, egy-két hete kaptam egy levelet, nem tőle, hanem Szijjártó Pétertől, amely három soros. Egy nagyon hosszú levélben sok mindent javasoltam, és ez egy nagyon durva elutasító levél. Azt is lehet mondani, hogy pimasz. Gyermekien pökhendi és pimasz.

- Tudna belőle egy-két jó mondatot idézni?

- Nem kívánok, mert…

-… Nem magánlevél ez.

- Azért nem, mert nem akarok az ő píárjában résztvenni. Nyilván örülne annak, ha ez a levél lejönne és megjelenne. De én ennek semmi értelmét nem látom. Én a miniszterelnöknek írtam, tudomásul vettem, hogy a miniszterelnök nem kíván velem találkozni. Annak ellenére, hogy arra biztattam, csinálja csak végig ezeket a reformokat, mert ez jót tenne Budapestnek. Nemhogy vita nem volt, de tőlem ebben a levélben csak megerősítést kapott.

- Azt mondja, hogy több mint egy hónappal később válaszoltak a levelére?

- Jóval több, mint egy hónappal később.

- Látja, akkor megvan, hogy miért menesztették a Posta vezetőjét. Biztos lassú volt a posta.

- Igen, ez lehetséges. Komolyra fordítva a szót, ez, hogy csökkentik a képviselők számát, rendben van. De ez önmagában csak porhintés, és nagyon kevés hasznot hoz. Egyesíteni kellene végre a várost, és most megvan ehhez a kétharmaduk. Tehát én tényleg őszintén örültem annak, hogy szándékukban áll ebből valamit megcsinálni, és egy nagyon komoly szakmai anyagot is küldtem mellékletként. Ehhez képest ez a hang, hogy is mondjam, nagyon disszonáns és nagyon gyerekes volt.

- Azért húsz év főpolgármesterség után csak nem lehetett annyira naiv, hogy azt higgye, Orbán Viktor majd éppen Önnel fogja megtárgyalni a város átalakítását, átszervezését, egyesítését vagy akármit.

- Én úgy gondolom, hogy nagyon kevés szövetségesre talál ebben az ügyben, mert a kerületek ellenérdekeltek, a polgármestereikkel, képviselőikkel és a körülöttük lévő lobbikkal együtt. Tehát itt mindenféle szakmai javaslat, alátámasztás, kívülről érkező ötlet jól jöhet. Ha hatalmi szóval akarja megoldani vagy elkerülni ezt a problémát, azt is megteheti, de hogy nem veszi komolyan ezt a nemzeti konzultációt, arra bizonyíték az, ami közöttünk történt. Pedig úgy gondolom, hogy az egy jó beszélgetés lehetett volna.

- Úgy látszik, Ön komolyan vette. Nemcsak májusban, amikor levelet intézett hozzá, hanem néhány napja is, amikor, ezek szerint, kirakatta a nemzeti együttműködés nyilatkozatát.

- Természetesen. Először is, ha ez a kormány szándéka, olyan szándéka, amelytől ezer szálon függ a főváros, akkor én ennek eleget teszek. Alaposan végiggondolva arra jutottam, hogy sok példányban, sok helyre kell kifüggeszteni. Kitettük a kerítésre is, mellétéve egy-egy fehér lapot.

- Méltó hely a kerítés?

- Oda is kifüggesztettük, bent a hivatalban is. Ugyanis azt kérte éppen az előbb említett szóvivő, hogy olyan helyen legyen ez a nyilatkozat, ahol sokan járnak, sokan megfordulnak. És a városházán, a park felé eső kerítésen nagy fehér felületek vannak, ahová ki szoktunk mindenfélét ragasztani. Szerencsés módon aznap szedték le az új fényképeket, és volt hely. Sajnos, azóta letépkedték őket.

- Tényleg?

- Ha úgy tetszik, a nép véleményt nyilvánított.

- Akkor folytassuk valami mással. Arról szeretném kérdezni, hogy láthatóan vívódik az MSZP. Talán vívódik az LMP is, hogyan és kit indítson főpolgármester-jelöltnek. A szocialistáknak elvileg ugyan már hónapok óta van jelöltje, az LMP pedig hónapok óta egyértelművé tette, hogy nem akar a szocialistákkal közösködni. De felröppennek különböző nevek, hogy ki lehetne az, aki a középtől balra egyesíteni tudná a szavazókat és nem hagyná, hogy Budapest hagyományosan baloldali és liberális többsége jobb híján a Fidesz mögé kerüljön, mert nincs olyan jelölt, aki mögé odaállhatna. Mint például, lehet, hogy néhányan ezt a szájukat összeszorítva tették, de annyi időn keresztül Ön mögé álltak. Szóval volna esetleg ötlete, hogy kivel lehetne próbálkozni, hogyan lehetne ezt megtenni?

- Mögém állt többször is több párt, így az MSZP is. Így lehetett csak nyerni öt alkalommal. Azt gondolom, hogy most valami hasonló összefogásra lenne szükség, más típusú jelölt mellett, és meg lehetne szorongatni vagy meg lehetne verni Tarlós Istvánt. Ha végiggondolom, hogy típusában ki lehetne alkalmas erre, milyen foglalkozású, társadalmi státuszú ember, tehát milyen szociológiai hátterű, akkor azt mondanám, hogy egy olyan sikeres vállalkozóra lenne szükség, aki teljesen független, és akit nem lehet erkölcsileg lejáratni.

- Egy vállalkozót eleve le lehet járatni, mert ez a szó Magyarországon már-már önmagában prejudikál.

- Van néhány példa olyanokra is, akik köztiszteletben állnak, és nem az államtól szerezték a vagyonukat, nem privatizáció révén, hanem más módon. Én ebben a körben keresnék jelöltet és így már nagyon leszűkítettem a kört, mert a legtöbben az állam privatizációjánál álltak sorba és gazdagodtak meg.

- Valaki olyat kéne keresni, aki a szellemi és üzleti innovációval jutott a csúcsra?

- Így van.

- Tud Ön ilyenről, aki hajlandó volna a politikába fejest ugrani?

- Olyanról tudok, aki nem hajlandó. Egyébként úgy gondolom, hogy van más, aki esetleg igen, és mindent meg kellene tenni azért, hogy egy sikeres menedzser, aki bizonyított már egyszer a szabad piacon, jelöltesse magát, mert erre a szemléletre nagyon szüksége van Budapestnek. Itt kétszáznegyvenezer vállalkozás van, ami az ország gazdaságának a motorja. Ljubljanában egyébként egy ilyen menedzser nyert, aki egy kereskedelmi láncnak volt a sikeres vezérigazgatója és nagyon sikeresen vezeti a várost.

- Tudok én itt ilyenről, csak az illető éppen egyetemet gründol.

- Így van.

- Akkor lehet, hogy ugyanarra gondoltunk?

- Ő például egyetemen gründol, de azért van más is.

- Akkor megnevezek valakit, mert tudom, hogy úgyis abszurdum. Rubik Ernő, aki a Rubik-kocka feltalálója, ugye ezt nyugaton csodakockának hívják, ő biztos tudja még a csodálatos megoldásokat is. Neki van tekintélye, ötletei is volnának, elismert ember, biztos semmi rossz nem tapad a nevéhez. De ilyen embereket a politikába belerángatni valószínűleg nem lehet.

- Hasonlóan gondolkodunk. Azokat lehet belerángatni, akik már mindent elértek, és mintegy az életük csúcsának tekintik ezt, akarnak valamit tenni a közért, és ezt az emberek el is hiszik nekik. Tehát, ha úgy tetszik, nem feltételezik róluk, hogy magánérdekből, magáncélból kezdenek ebbe a pályamódosításba. Egyébként az említett két úr, mert két emberre utalt, tökéletes példák arra, hogy vannak, élnek Budapesten ilyen sikeres nagyvállalkozók.

- De nem csoda, ha félnek attól, hogy a politika sötét oldala őket is be fogja szippantani. És most egy konkrét, Önt érintő dologra kérdezek rá. Bár most kifejezetten nyugodtnak és felhőtlennek hangzik, de hetekkel, hónapokkal ezelőtt éreztem néhányszor feszültséget az Ön hangjában. Az Ön személyes tanácsadóját, Mesterházy Ernőt, hónapokig tartó előzetes fogva tartás után váratlanul szabadon engedte a bíróság. Ugye a BKV-ügyben tartóztatták őt le. A kérdésem az, hogy azóta találkozott-e vele, tud-e valamit arról, hogy mi történt, és hogy zajlik ez a nyomozás a BKV ügyben?

- Erről leginkább az ügyvédjét kell megkérdezni. Én nem akarok ártani Mesterházy Ernőnek, nem is tudnék azzal, hogy bármit mondok, mert nem tudok többet, mint ami a sajtóban megjelent. Az azért figyelemreméltó volt, hogy az ügyészség tiltakozott a szabadlábra helyezése ellen. Ez bíróság döntése volt, és ez azt jelenti, hogy nem zárult le az ügy.

- És azt tudja, hogy ő hogy viselte?

- Én nem beszéltem vele azóta.

- Akkor a lényeg mindenesetre az, hogy visszatérjünk az előbbire, hogy nem csodálom, ha abszolút jó szándékú, sok mindenben sikeres közéleti emberek félnek attól, hogy bevessék magukat főpolgármester-jelöltként egy valószínűleg piszkos politikai küzdelembe és kampányba. Hiszen, még ha teljesen tiszták is, sarat nagyon sok emberre lehet dobálni és meg is van rá az ürügy, meg gyakran a szándék is.

- Ez az egész magyar politikára jellemző. Az egyik oldal mindig olyan erőfölényben van, hogy a másik oldal nyilvánvalóan gyakran az áldozat szerepét játssza. Ez egyre több embert érint, különösen az utóbbi hónapokban. Ugyanakkor, ha nem találunk ilyen jelöltet, akkor Tarlós Istvánnak fogják hívni a főpolgármestert, és nagy valószínűséggel többsége lesz a Fidesznek a Fővárosi Önkormányzatban. Tehát itt az LMP és az MSZP is, akiknek azért még van szavuk, ha pártjuk nincs is, abban érdekeltek, hogy rábeszéljenek valakit, hogy vállalja el ezt a pozíciót, mert még lehet nyerni. Budapest alapvetően liberális-baloldali beállítottságú város, ez a dolog nem fordult meg. Csalódtak az emberek a baloldalban, csalódtak a liberálisokban, csalódtak bennem. De ez nem azt jelenti, hogy az emberek értékrendje megváltozott volna. Az nagyon lassan változik. A politikai hangulat az, aminek a változásai gyorsak. De itt is most már az inga visszafelé kezd lengeni, éppen az előbb említett nyilatkozat, a sorozatos elbocsátások, az elképesztő gazdasági nyilatkozatok az embereket annak a végiggondolására ösztönzik, hogy akarják-e mindezt Budapesten is. Akarják-e a beruházások leállítását, akarnak-e egyfajta voluntarizmust, akarnak-e populizmust az itteni budapesti politikában. Akarják-e, hogy ez a szellemileg szabad város, amely csodálatos színházakat, kulturális intézményeket tart fenn, egyszerre csak egy kormánypropaganda szócsövévé tegye ezeket az intézményeket. Én ezt nem akarom, és azt gondolom, hogy a budapestiek többsége nem akarja.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Orbán Viktor miniszterelnök tegnap az LMP frakciójánál járt és szóba hozta a készülő új alkotmányt. Schiffer András vagy Karácsony Gergely emlékei szerint azt mondta, hogy jövőre el is készül. Aztán a sajtótájékoztatón a miniszterelnök már úgy fogalmazott, hogy a preambuluma jövő tavaszra kész lesz. Ez már is önmagában érdekes, hogy ezek szerint így fog elkészülni, hogy először a preambulum, aztán az első paragrafus, aztán a második és így tovább. Ön szerint valóban így fog készülni? Egyáltalán, hogyan kell alkotmányt írni vagy kell-e, és ha igen, akkor miért kell?

Halmai Gábor: - Arra a kérdésre, hogy miért kell most egy új alkotmányt írni, különösen olyan elvek alapján, amilyenek ebben a bizonyos Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában szerepelnek, én nem tudok válaszolni. Ehhez nyilván egy politikus kellene. Ebben a nyilatkozatban lényegében az szerepel, hogy itt húsz éven keresztül zavaros dolgok történtek, az ország önrendelkezése hiányzott, és részben ezt kell most egy új alkotmánnyal és az annak kapcsán zajló forradalommal helyreállítani. Őszintén szólva, én itt éltem ebben az országban az elmúlt húsz évben és azt megelőzően is, de nem vettem észre, hogy Magyarország önrendelkezése hiányozna vagy, hogy ne lenne egy jogállami alkotmányunk. Ezért én nehezen tudok válaszolni erre a kérdésre. Én egy picit félek attól, hogy ha létezik egy, a függetlenséget a második paragrafusában kimondó, szerintem minden tartalmi vonatkozásában jogállami alkotmány, akkor ezt vajon mivel fogják felváltani. Igazság szerint már azt is nagyon aggódva figyelem, hogy az elmúlt néhány hétben ennek az alkotmányos jogállamnak az intézményeit gyakorlatilag sikerült majdnem teljes egészében leépíteni. Legalábbis azok az elemek, amelyek egy jogállamnak a hatalommegosztással összefüggő garanciáit jelentik, lényegében megszűntek. Azok a jogállami fékek és ellensúlyok, amelyeket a 89-es alkotmány iktatott be, annak érdekében, hogy ne legyen semmilyen szervnek túlhatalma, beleértve magát a parlamentet is, leépülni látszanak. A köztársasági elnök lényegében egy pártpolitikus, és az alkotmánybírák jövőbeni jelölése lényegében egyetlen párt kezébe került. Ugyanígy a független intézmények elnökei, mint az ombudsmanok, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész jelölése, szintén egy pártpolitikus köztársasági elnök kezébe kerültek, és a megválasztásuk egy kormánytöbbség kezében van. Tehát, ha az új jogállami alkotmány terve azt jelenti, hogy visszaállítják ezeket a 89-től kezdődően húsz éven át meglévő garanciákat, akkor az egy örvendetes lépés lenne. Azonban azt gondolom, hogy aki két hét alatt ezeket leépíti, az a közeljövőben nem ezek visszaállításán fog dolgozni.

- Számomra az is kérdéses, hogy ha már hetenként fogadnak el valamilyen alkotmánymódosítást, hogy a kétharmados többség kormányzását még tovább könnyítsék, és mindenféle akadályt, ellensúlyt kivegyenek a rendszerből, akkor mi a fenének kell új alkotmány? Lehet, hogy valamiféle szimbolikus üzenet van benne, másra ugyanis nem igazán lehet használni. A módosítások már benne lesznek addigra, nem?

- Kétségtelen, hogy azok az alkotmánymódosítások, amelyek az elmúlt hetekben bizonyos törvénymódosításokat vagy új törvényeket kísértek, nyilván azzal a céllal is keletkeztek, hogy az alkotmánybírósági ellenőrzést és a köztársasági elnöki vétót kikerüljék. Hiszen a jelenlegi felfogás szerint az Alkotmánybíróságnak nincsenek jogosítványai az alkotmánymódosítás tekintetében. És értelemszerűen, ha nincs ilyen hatásköre a testületnek, akkor a köztársasági elnök nem is küldheti oda az ilyen módosításokat. Tehát valóban úgy tűnik, hogy a kétharmados többség már ennek az alkotmánynak a toldozásával-foldozásával is megoldja a problémát. Szerintem néhány nap múlva már a köztársasági elnök vétójától sem kell majd tartaniuk. Sőt, attól tartok, hogy a nem beláthatatlan jövőben az Alkotmánybíróság akadékoskodásától sem kell majd tartaniuk, hiszen ők maguk fogják jelölni az alkotmánybírókat.

- Azonban olyasmiket lehet olvasni, ráadásul ezt már meg is mondták, tehát ez valószínűleg így lesz, hogy Bihari Mihályt, az Alkotmánybíróság anno szocialisták által jelölt elnökét szeretnék ők javasolni. Emellett olvastam a Magyar Nemzetben, hogy Kukorelli István neve is felvetődött, aki szintén inkább a baloldalhoz állt közel. Tehát még az is lehetséges, hogy ez a jobboldali kétharmados többség a baloldalhoz korábban kötődő alkotmánybírókat nevez ki ismét. Ez esetben is fenntartja mindazt, amit mondott?

- Nagyon is fenntartom, hiszen ez a két alkotmánybíró, de különösen Bihari Mihály, nagyon komoly szerepet játszott abban, hogy az úgynevezett szociális népszavazás - a háromkérdéses népszavazás a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a felsőoktatási tandíjról -, ami végső soron, politikai értelemben, megbuktatta a Gyurcsány-kormányt, végbemehessen. Ez a népszavazás nem kis részben annak volt köszönhető, hogy a Bihari Mihály vezette Alkotmánybíróság, az én megítélésem szerint az alkotmány szellemével ellentétesen, ezeket a népszavazási kérdéseket jóváhagyta. Tehát az is egy lehetséges olvasata Bihari Mihály alkotmánybíróvá jelölésének, hogy tulajdonképpen ezért a gesztusért jutalmazzák őt meg. Még azon sem csodálkoznék, ha a jelenlegi szabályok szerint hátralévő három évét - a hetvenedik életéve betöltéséig - esetleg még meghosszabbítanák.

- Egy alkotmánymódosítással?

- Például egy alkotmánymódosítással. Mondjuk hetven évről feljebb emelik a felső korhatárt.

- Visszatérve az alapkérdéshez, mi szükség van akkor alkotmányra? Egyáltalán mire jó egy alkotmány, mi van abban benne? Meghatározza azt a társadalmi-politikai-gazdasági rendszert, amelyben élünk? Meghatározza például, hogy ez egy polgári demokrácia-e, egypárti diktatúra vagy egy formális többpártrendszer? Mit kell magában foglalnia egy alkotmánynak, és egyáltalán miért születnek alkotmányok - már ahol vannak, mert van olyan ország ahol nincs is, de ott meg négyszáz éve nyírják a füvet?

- Ott is van alkotmány, csak legfeljebb nem egyetlen törvényben összefoglalva. Sajó Andrásnak van egy szellemes megfogalmazása az alkotmányról. Ő azt mondja, hogy az alkotmány mindig az előző rendszerrel kapcsolatos félelmeink terméke, és tulajdonképpen azokkal a dolgokkal szemben szeretnénk valamiféle garanciát az alkotmányba építeni, amelyeket nem szeretnénk, ha megismétlődnének.

- Vagyis mondjuk a Fidesz nem szeretné, ha ez a borzalmas előző nyolc év megismétlődne. Tehát ettől fél, és nem szeretné, ha ilyen még egyszer előfordulna.

- Sőt, ez az említett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata nemcsak az elmúlt nyolc, hanem az elmúlt húsz évet tekinti egyfajta borzalomnak, pontosabban „zavaros két évtizednek”. Tehát ez megfogalmazódik politikai nyilatkozat szintjén is.

- Tehát megfogalmazódik, hogy az a baj, hogy ez a húsz év nyugati típusú polgári demokráciában zajlott. Szép volt vagy nem volt szép, de mégiscsak ez volt.

- Ezt Ön mondta.

- Vállalom.

- Én azt gondolom, ezt a félelem-allegóriát folytatva, hogy azt lehet mondani, hogy van aki fél, mondjuk a parlamentáris demokráciától. Van aki fél mindazoktól a fékektől és ellensúlyoktól, amelyek mondjuk egy parlamenti többség hatalmát korlátozzák. Hiszen egy parlamentáris demokráciában még egy kétharmados parlamenti többséggel sem lehet mindent megtenni, nem lehet túlmenni például az alkotmányon. Az, hogy nálunk úgy alakult, hogy az alkotmány is egy kétharmados többséggel módosítható dokumentum lett, az egy nagyon szerencsétlen momentuma volt a rendszerváltásnak. Azt gondolom, hogy a rendszerváltás egyetlen komoly alkotmányos hibája, hogy nem védte meg ezt a jogállami alkotmányt a kétharmadosnál egy jóval erőteljesebb szabállyal, ahogy azt teszik a komoly demokráciák. Azt hiszem, most ennek isszuk a levét.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Az új szlovák miniszterelnök-asszony, Iveta Radicová figyelemreméltó interjút adott a ma megjelent HVG-nek, amelyben kompromisszumos ajánlatot tett a magyar kormánynak. Azt mondja, hogy a magyar állampolgársági törvényt, amely könnyítené a kettős állampolgárságot, vissza kellene vonni. Szlovákia viszont a maga részéről például változtatna, módosítana a sok vitát és értetlenséget kiváltó nyelvtörvényen. Ha Ön még kormányzati pozícióban volna, akkor hogyan ülne le tárgyalni ezzel az új szlovák kormánnyal?

Szabó Vilmos: - Először is, ugyan még éppen csak elolvastam ezt az interjút, azt gondolom, ez üdvözlendő üzenet, amit nagyon komolyan kell venni. Ha én most abban a helyzetben lennék, hogy válaszolnom kellene, akkor az üzenet az lenne, hogy mindenképpen tárgyaljon a két kormány, a két külügyminisztérium és minden illetékes. Szerintem meg kéne keresni azt a megoldást és azt a megállapodási lehetőséget, amely oldja a két ország közötti feszültséget. A nyilatkozatban az is elhangzik, hogy a kettős állampolgárság intézménye Szlovákiában, a törvény szerint, érvényes, tehát létezik, és ezt nem is kívánják kétségbe vonni. Nyilván egy tárgyalással tisztázni lehetne, hogy a magyar parlament által hozott törvény nemzetközi szerződésekbe ütközik-e, amiről a leendő miniszterelnök-asszony említést tesz, vagy nem. Ezt a szakértők nagyon gyorsan meg tudják állapítani.

- Mindenesetre azt említette, hogy a két ország szerződése értelmében eleve egyeztetni kellett volna Szlovákiával.

- Tulajdonképpen az alapszerződés minden olyan kérdésről, amely érinti a két országban élő kisebbségeket, egyeztetést javasol és ír elő, ha tételesen nem is mondja ki. Szóval azért akkor vagyunk korrektek, ha egyeztetünk. A nyelvtörvénynél és korábban az oktatási törvény változtatásánál hiányoltuk azt, sőt szemrehányást tettünk a Fico-kormánynak azért, hogy nem kérdezett meg minket, nem adott elég időt és lehetőséget az egyeztetésre. Úgyhogy el kell fogadnunk, hogy a szlovák kormány is elvárja az alapszerződés értelmében az egyeztetést. Azt gondolom, hogy ez egy fontos dolog, ami elvárható részünkről és nagyon komolyan kell venni. Azt tanácsolom a ma kormányon lévőknek, a külügyminiszter úrnak vagy az utódomnak Németh Zsolt államtitkár úrnak, hogy ezt vegyék is komolyan, és amint a szlovák kormány megalakul, minél hamarabb üljenek tárgyalóasztalhoz.

- Mindenesetre, ha valaki olyan illúziókba ringatta volna magát, hogy majd ez az új szlovák kormány könnyebb partner lesz vagy minden további nélkül el fogja fogadni a magyar lépéseket, akkor most azért láthatja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Hiszen a jövendő miniszterelnök-asszony azt mondta, ha Magyarország nem módosítja az állampolgársági törvényt, akkor ők Szlovákia területén érvénytelennek fogják tekinteni. Vagyis ha nem is jár olyan szankciókkal esetleg a magyar állampolgárság felvétele a szlovákiai magyar kisebbségiek által, mint amilyet a Fico-kormány elfogadtatott a parlamentben, azért feltételezhetően nem lesz ez egyszerű menet, és főleg nem fog mindent szó nélkül elnézni az új szlovák kormány sem. Valószínűleg hiába vannak vagy lesznek magyarok ebben az új kormányban, úgy tűnik, kemény és kölcsönös kompromisszumokat követelő tárgyalások várnak a két félre.

- Egészen biztosan így van. Egyébként az Orbán-kormány és Martonyi külügyminiszter úr pontosan tudhatja ezt, hiszen korábbi kormányzásukból származóan már volt dolguk hasonló kormánykoalícióval. Pont akkoriban, amikor a kedvezménytörvényről nem tudtak megállapodni. Ezt már csak a Medgyessy-kormánynak sikerült később egy külön megállapodásban rögzíteni. Egyébként azt gondolom, az is visszaütött, amit mi tanácsoltunk és erőteljesen javasoltunk, hogy meg kellene várni az állampolgársági törvény meghozatalával a szlovákiai választásokat, az új szlovák kormányt, akkor is, ha az előzőnek a folytatása az.

- Pontosabban nem az ütött vissza, hogy Önök tanácsolták, hanem hogy az Orbán kormány nem fogadta meg a tanácsukat.

- Igen, így van. De nemcsak mi kértük és tanácsoltuk, hanem a magyar kisebbség mindkét pártja, a Magyar Koalíció Pártja is.

- Sőt, még Csáky Pál is.

- Igen ő is, Duray Miklós is és Bugár Béla is, és teljesen egyértelműen nemet mondtak. És világos, hogy Martonyi úrnak még kijelölt külügyminiszterként tett látogatása nem volt elegendő ahhoz, hogy ezt el tudták volna fogadni. Egyébként, ha egy tárgyaláson ki fog derülni, hogy ez a törvény ütközik valamely nemzetközi megállapodásban foglaltakkal - mert önmagában az alapszerződésbe ez nem ütközik, de a miniszterelnök-asszony általában beszél a nemzetközi megállapodásokról -, akkor azt nyilván komolyan kell venni. A nemzetközi megállapodásokat be kell tartani. Én nem vagyok nemzetközi jogász, de azt gondolom, hogy nem ütközik egyik ilyen megállapodással sem. De ez a vizsgálat szakértők által nagyon gyorsan lefolytatható, és gyorsan megállapítható, hogy nem ütközik, és akkor meg lehet találni a módját a tárgyalásoknak. Egyébként pedig ez nyilván egy pozitív lépés, hiszen a Fico-kormány által meghozott parlamenti döntést, amely mindenféle szankciókat helyez kilátásba, az új kormány visszavonja. Emellett a nyelvtörvénnyel kapcsolatban is nagyon pozitív az üzenet, hiszen azokról a kifogásolt részekről, amelyek sok mindent érintenek - vélhetően a büntetés is ide érthető -, azt mondják, hogy hajlandóak módosítani őket.

- De nyilvánvaló, hogy azt nem engedheti meg magának az új szlovák kormány, hogy egyébként mindent elfogadjon, amit a magyar kormány akar.

- Így van. Egyébként a korábbi miniszterelnök úr, Dzurinda lesz a külügyminiszter, akit Orbán Viktor miniszterelnök úr is jól ismer, hiszen vele nem tudott megállapodni a kedvezménytörvényről, és nyilván Martonyi külügyminiszter úr is ismeri. Tehát kemény tárgyalásra lehet számítani, mert ők kemény tárgyalópartnerek lesznek. Az pozitív, hogy egy magyar párt is bent van a parlamentben. Persze az egyik szemünk sír, a másik nevet, mert ha hallgatnak ránk és hallgatnak a Magyar Koalíció Pártjára, akkor valószínűleg mind a két magyar párt képviselhette volna az érdekeket.

- Így van, és akkor soha nem látott lehetőségei lennének a szlovákiai magyar kisebbségnek. A kedvezménytörvényről vagy státusztörvényről jutott eszembe, egy érdekes fejlemény, amiről Németh Zsolt államtitkár úr számolt be. Mint kiderült, Kárpátalján 160 ezren igényeltek magyar igazolványt, ami legalább 50 ezerrel több, mint az igazolvány kiváltására jogosult, tizennégy évnél idősebb kárpátaljai magyarok száma. Vagyis enyhén szólva visszaélés történt, és ez lehet, hogy csak egy érdekes és figyelmeztető jel, de mi történhet majd a kettős állampolgárság lehetőségével? Bár Ukrajnában elvileg ez nem lehetőség, hiszen ott ezt nem fogadják el, de ki tudja, mi történhet majd akár ott, akár Szerbiában vagy másutt. Ki tudja, hogy kik milyen alapon igényelhetnek majd magyar állampolgárságot, és esetleg évekkel később veszik észre, hogy talán nem kellett volna ezt engedélyezni, mert sokan nem lettek volna rá jogosultak. Vajon vannak ilyesmi tanulságai ennek?

- Azért valamit meg kell jegyeznem arról, amit Németh Zsolt nyilatkozott. Ennek azért utána kellene nézni és pontosítani kellene. Én beszéltem erről Gajdos István elnök úrral.

- Aki az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség elnöke.

- Igen, és Beregszász polgármestere. Ők az MTI-nek már elküldtek egy pontosítást, mert ezek a számok nem stimmelnek. Tehát nem annyian igényeltek igazolványt, amennyit Németh Zsolt mondott, hanem kevesebben. Várjuk meg a pontosítást, mert lehet, hogy a dolog nem pont így van. Zárójelben hozzá kell tennem, hogy a két magyar szervezet közötti vitában a Fidesz korábban is mindent megtett, hogy ezt a szervezetet ne támogassák.

- Az is lehet, hogy ez a hír az ő lejáratásukra szolgál?

- Ez is benne lehet. Az állampolgársági törvénnyel kapcsolatban, amit a parlament meghozott, nagyon fontos, hogy a végrehajtási utasításainak a kidolgozását, előkészítését úgy csinálja meg a kormány, illetve mindazok, akiknek ezzel dolga van, hogy legalább valamennyire kiszűrjék a lehetőségeit az ezzel való visszaélésnek. Ezek nagyon komoly konzuli munkát igényelnek, és komoly technikai eszközök, számítógépes rendszerek telepítését igénylik, amelyekkel megoldható a schengeni rendszerrel való összevetés. Tehát nyilván egy fontos és időben nem rövid előkészítő fázis jön. A másik rész pedig a tárgyalás és egyeztetés, különösen az érintett, szomszédos országok kormányaival és kormányhivatalaival, hogy e tekintetben meglegyen a kellő összhang. Nyilván európai uniós egyeztetési kötelezettséggel is jár ez a dolog. Sőt, még az Amerikai Egyesült Államokkal is egyeztetni kell, hiszen az amerikai vízummentesség a Magyar Köztársaság 93 ezer négyzetkilométernyi területén élő magyar állampolgárra vonatkozik, ezért ezt mindenképpen velük is tisztázni kell. Ezek egyébként megtehető, kivitelezhető dolgok. Szerintem ebben a kárpátaljai esetben van tanulság, amit majd fel kell használni az állampolgársági törvény megtervezésénél vagy végrehajtásánál.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >