Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 8.
- Részletek
- 2010. július 10. szombat, 04:08
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Orbán Viktor miniszterelnök tegnap az LMP frakciójánál járt és szóba hozta a készülő új alkotmányt. Schiffer András vagy Karácsony Gergely emlékei szerint azt mondta, hogy jövőre el is készül. Aztán a sajtótájékoztatón a miniszterelnök már úgy fogalmazott, hogy a preambuluma jövő tavaszra kész lesz. Ez már is önmagában érdekes, hogy ezek szerint így fog elkészülni, hogy először a preambulum, aztán az első paragrafus, aztán a második és így tovább. Ön szerint valóban így fog készülni? Egyáltalán, hogyan kell alkotmányt írni vagy kell-e, és ha igen, akkor miért kell?
Halmai Gábor: - Arra a kérdésre, hogy miért kell most egy új alkotmányt írni, különösen olyan elvek alapján, amilyenek ebben a bizonyos Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában szerepelnek, én nem tudok válaszolni. Ehhez nyilván egy politikus kellene. Ebben a nyilatkozatban lényegében az szerepel, hogy itt húsz éven keresztül zavaros dolgok történtek, az ország önrendelkezése hiányzott, és részben ezt kell most egy új alkotmánnyal és az annak kapcsán zajló forradalommal helyreállítani. Őszintén szólva, én itt éltem ebben az országban az elmúlt húsz évben és azt megelőzően is, de nem vettem észre, hogy Magyarország önrendelkezése hiányozna vagy, hogy ne lenne egy jogállami alkotmányunk. Ezért én nehezen tudok válaszolni erre a kérdésre. Én egy picit félek attól, hogy ha létezik egy, a függetlenséget a második paragrafusában kimondó, szerintem minden tartalmi vonatkozásában jogállami alkotmány, akkor ezt vajon mivel fogják felváltani. Igazság szerint már azt is nagyon aggódva figyelem, hogy az elmúlt néhány hétben ennek az alkotmányos jogállamnak az intézményeit gyakorlatilag sikerült majdnem teljes egészében leépíteni. Legalábbis azok az elemek, amelyek egy jogállamnak a hatalommegosztással összefüggő garanciáit jelentik, lényegében megszűntek. Azok a jogállami fékek és ellensúlyok, amelyeket a 89-es alkotmány iktatott be, annak érdekében, hogy ne legyen semmilyen szervnek túlhatalma, beleértve magát a parlamentet is, leépülni látszanak. A köztársasági elnök lényegében egy pártpolitikus, és az alkotmánybírák jövőbeni jelölése lényegében egyetlen párt kezébe került. Ugyanígy a független intézmények elnökei, mint az ombudsmanok, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész jelölése, szintén egy pártpolitikus köztársasági elnök kezébe kerültek, és a megválasztásuk egy kormánytöbbség kezében van. Tehát, ha az új jogállami alkotmány terve azt jelenti, hogy visszaállítják ezeket a 89-től kezdődően húsz éven át meglévő garanciákat, akkor az egy örvendetes lépés lenne. Azonban azt gondolom, hogy aki két hét alatt ezeket leépíti, az a közeljövőben nem ezek visszaállításán fog dolgozni.
- Számomra az is kérdéses, hogy ha már hetenként fogadnak el valamilyen alkotmánymódosítást, hogy a kétharmados többség kormányzását még tovább könnyítsék, és mindenféle akadályt, ellensúlyt kivegyenek a rendszerből, akkor mi a fenének kell új alkotmány? Lehet, hogy valamiféle szimbolikus üzenet van benne, másra ugyanis nem igazán lehet használni. A módosítások már benne lesznek addigra, nem?
- Kétségtelen, hogy azok az alkotmánymódosítások, amelyek az elmúlt hetekben bizonyos törvénymódosításokat vagy új törvényeket kísértek, nyilván azzal a céllal is keletkeztek, hogy az alkotmánybírósági ellenőrzést és a köztársasági elnöki vétót kikerüljék. Hiszen a jelenlegi felfogás szerint az Alkotmánybíróságnak nincsenek jogosítványai az alkotmánymódosítás tekintetében. És értelemszerűen, ha nincs ilyen hatásköre a testületnek, akkor a köztársasági elnök nem is küldheti oda az ilyen módosításokat. Tehát valóban úgy tűnik, hogy a kétharmados többség már ennek az alkotmánynak a toldozásával-foldozásával is megoldja a problémát. Szerintem néhány nap múlva már a köztársasági elnök vétójától sem kell majd tartaniuk. Sőt, attól tartok, hogy a nem beláthatatlan jövőben az Alkotmánybíróság akadékoskodásától sem kell majd tartaniuk, hiszen ők maguk fogják jelölni az alkotmánybírókat.
- Azonban olyasmiket lehet olvasni, ráadásul ezt már meg is mondták, tehát ez valószínűleg így lesz, hogy Bihari Mihályt, az Alkotmánybíróság anno szocialisták által jelölt elnökét szeretnék ők javasolni. Emellett olvastam a Magyar Nemzetben, hogy Kukorelli István neve is felvetődött, aki szintén inkább a baloldalhoz állt közel. Tehát még az is lehetséges, hogy ez a jobboldali kétharmados többség a baloldalhoz korábban kötődő alkotmánybírókat nevez ki ismét. Ez esetben is fenntartja mindazt, amit mondott?
- Nagyon is fenntartom, hiszen ez a két alkotmánybíró, de különösen Bihari Mihály, nagyon komoly szerepet játszott abban, hogy az úgynevezett szociális népszavazás - a háromkérdéses népszavazás a vizitdíjról, a kórházi napidíjról és a felsőoktatási tandíjról -, ami végső soron, politikai értelemben, megbuktatta a Gyurcsány-kormányt, végbemehessen. Ez a népszavazás nem kis részben annak volt köszönhető, hogy a Bihari Mihály vezette Alkotmánybíróság, az én megítélésem szerint az alkotmány szellemével ellentétesen, ezeket a népszavazási kérdéseket jóváhagyta. Tehát az is egy lehetséges olvasata Bihari Mihály alkotmánybíróvá jelölésének, hogy tulajdonképpen ezért a gesztusért jutalmazzák őt meg. Még azon sem csodálkoznék, ha a jelenlegi szabályok szerint hátralévő három évét - a hetvenedik életéve betöltéséig - esetleg még meghosszabbítanák.
- Egy alkotmánymódosítással?
- Például egy alkotmánymódosítással. Mondjuk hetven évről feljebb emelik a felső korhatárt.
- Visszatérve az alapkérdéshez, mi szükség van akkor alkotmányra? Egyáltalán mire jó egy alkotmány, mi van abban benne? Meghatározza azt a társadalmi-politikai-gazdasági rendszert, amelyben élünk? Meghatározza például, hogy ez egy polgári demokrácia-e, egypárti diktatúra vagy egy formális többpártrendszer? Mit kell magában foglalnia egy alkotmánynak, és egyáltalán miért születnek alkotmányok - már ahol vannak, mert van olyan ország ahol nincs is, de ott meg négyszáz éve nyírják a füvet?
- Ott is van alkotmány, csak legfeljebb nem egyetlen törvényben összefoglalva. Sajó Andrásnak van egy szellemes megfogalmazása az alkotmányról. Ő azt mondja, hogy az alkotmány mindig az előző rendszerrel kapcsolatos félelmeink terméke, és tulajdonképpen azokkal a dolgokkal szemben szeretnénk valamiféle garanciát az alkotmányba építeni, amelyeket nem szeretnénk, ha megismétlődnének.
- Vagyis mondjuk a Fidesz nem szeretné, ha ez a borzalmas előző nyolc év megismétlődne. Tehát ettől fél, és nem szeretné, ha ilyen még egyszer előfordulna.
- Sőt, ez az említett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata nemcsak az elmúlt nyolc, hanem az elmúlt húsz évet tekinti egyfajta borzalomnak, pontosabban „zavaros két évtizednek”. Tehát ez megfogalmazódik politikai nyilatkozat szintjén is.
- Tehát megfogalmazódik, hogy az a baj, hogy ez a húsz év nyugati típusú polgári demokráciában zajlott. Szép volt vagy nem volt szép, de mégiscsak ez volt.
- Ezt Ön mondta.
- Vállalom.
- Én azt gondolom, ezt a félelem-allegóriát folytatva, hogy azt lehet mondani, hogy van aki fél, mondjuk a parlamentáris demokráciától. Van aki fél mindazoktól a fékektől és ellensúlyoktól, amelyek mondjuk egy parlamenti többség hatalmát korlátozzák. Hiszen egy parlamentáris demokráciában még egy kétharmados parlamenti többséggel sem lehet mindent megtenni, nem lehet túlmenni például az alkotmányon. Az, hogy nálunk úgy alakult, hogy az alkotmány is egy kétharmados többséggel módosítható dokumentum lett, az egy nagyon szerencsétlen momentuma volt a rendszerváltásnak. Azt gondolom, hogy a rendszerváltás egyetlen komoly alkotmányos hibája, hogy nem védte meg ezt a jogállami alkotmányt a kétharmadosnál egy jóval erőteljesebb szabállyal, ahogy azt teszik a komoly demokráciák. Azt hiszem, most ennek isszuk a levét.