Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 8.
- Részletek
- 2010. július 10. szombat, 04:08
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Mint az újságokból megtudhattuk, nem találkozik Önnel Orbán Viktor miniszterelnök és nem egyeztet a fővárost érintő ügyekről. De számomra inkább az a kérdés, mert feltételeztem, hogy ez így lesz, hogy Ön miért kért egyáltalán ilyen találkozót?
Demszky Gábor: - Az apropót az a reformterv-elképzelés adta, amelyet a Fidesz még a választási kampányában meghirdetett Budapesttel kapcsolatban és amelynek a kapcsán én úgy gondoltam, hogy itt olyan sok az átfedés azokkal a javaslatokkal, amiket korábban tettem, hogy ezekről mindenképpen érdemes konzultálni. Ráadásul kifejezetten nemzeti konzultációra hívott.
- Gondoltam, hogy be fogja dobni ezt a nemzeti konzultációt, sőt nemzeti együttműködést. Javasolt neki egy együttműködésről szóló találkozót?
- Pontosan. És meglepett, hogy én májusban írtam, és jóval később, egy-két hete kaptam egy levelet, nem tőle, hanem Szijjártó Pétertől, amely három soros. Egy nagyon hosszú levélben sok mindent javasoltam, és ez egy nagyon durva elutasító levél. Azt is lehet mondani, hogy pimasz. Gyermekien pökhendi és pimasz.
- Tudna belőle egy-két jó mondatot idézni?
- Nem kívánok, mert…
-… Nem magánlevél ez.
- Azért nem, mert nem akarok az ő píárjában résztvenni. Nyilván örülne annak, ha ez a levél lejönne és megjelenne. De én ennek semmi értelmét nem látom. Én a miniszterelnöknek írtam, tudomásul vettem, hogy a miniszterelnök nem kíván velem találkozni. Annak ellenére, hogy arra biztattam, csinálja csak végig ezeket a reformokat, mert ez jót tenne Budapestnek. Nemhogy vita nem volt, de tőlem ebben a levélben csak megerősítést kapott.
- Azt mondja, hogy több mint egy hónappal később válaszoltak a levelére?
- Jóval több, mint egy hónappal később.
- Látja, akkor megvan, hogy miért menesztették a Posta vezetőjét. Biztos lassú volt a posta.
- Igen, ez lehetséges. Komolyra fordítva a szót, ez, hogy csökkentik a képviselők számát, rendben van. De ez önmagában csak porhintés, és nagyon kevés hasznot hoz. Egyesíteni kellene végre a várost, és most megvan ehhez a kétharmaduk. Tehát én tényleg őszintén örültem annak, hogy szándékukban áll ebből valamit megcsinálni, és egy nagyon komoly szakmai anyagot is küldtem mellékletként. Ehhez képest ez a hang, hogy is mondjam, nagyon disszonáns és nagyon gyerekes volt.
- Azért húsz év főpolgármesterség után csak nem lehetett annyira naiv, hogy azt higgye, Orbán Viktor majd éppen Önnel fogja megtárgyalni a város átalakítását, átszervezését, egyesítését vagy akármit.
- Én úgy gondolom, hogy nagyon kevés szövetségesre talál ebben az ügyben, mert a kerületek ellenérdekeltek, a polgármestereikkel, képviselőikkel és a körülöttük lévő lobbikkal együtt. Tehát itt mindenféle szakmai javaslat, alátámasztás, kívülről érkező ötlet jól jöhet. Ha hatalmi szóval akarja megoldani vagy elkerülni ezt a problémát, azt is megteheti, de hogy nem veszi komolyan ezt a nemzeti konzultációt, arra bizonyíték az, ami közöttünk történt. Pedig úgy gondolom, hogy az egy jó beszélgetés lehetett volna.
- Úgy látszik, Ön komolyan vette. Nemcsak májusban, amikor levelet intézett hozzá, hanem néhány napja is, amikor, ezek szerint, kirakatta a nemzeti együttműködés nyilatkozatát.
- Természetesen. Először is, ha ez a kormány szándéka, olyan szándéka, amelytől ezer szálon függ a főváros, akkor én ennek eleget teszek. Alaposan végiggondolva arra jutottam, hogy sok példányban, sok helyre kell kifüggeszteni. Kitettük a kerítésre is, mellétéve egy-egy fehér lapot.
- Méltó hely a kerítés?
- Oda is kifüggesztettük, bent a hivatalban is. Ugyanis azt kérte éppen az előbb említett szóvivő, hogy olyan helyen legyen ez a nyilatkozat, ahol sokan járnak, sokan megfordulnak. És a városházán, a park felé eső kerítésen nagy fehér felületek vannak, ahová ki szoktunk mindenfélét ragasztani. Szerencsés módon aznap szedték le az új fényképeket, és volt hely. Sajnos, azóta letépkedték őket.
- Tényleg?
- Ha úgy tetszik, a nép véleményt nyilvánított.
- Akkor folytassuk valami mással. Arról szeretném kérdezni, hogy láthatóan vívódik az MSZP. Talán vívódik az LMP is, hogyan és kit indítson főpolgármester-jelöltnek. A szocialistáknak elvileg ugyan már hónapok óta van jelöltje, az LMP pedig hónapok óta egyértelművé tette, hogy nem akar a szocialistákkal közösködni. De felröppennek különböző nevek, hogy ki lehetne az, aki a középtől balra egyesíteni tudná a szavazókat és nem hagyná, hogy Budapest hagyományosan baloldali és liberális többsége jobb híján a Fidesz mögé kerüljön, mert nincs olyan jelölt, aki mögé odaállhatna. Mint például, lehet, hogy néhányan ezt a szájukat összeszorítva tették, de annyi időn keresztül Ön mögé álltak. Szóval volna esetleg ötlete, hogy kivel lehetne próbálkozni, hogyan lehetne ezt megtenni?
- Mögém állt többször is több párt, így az MSZP is. Így lehetett csak nyerni öt alkalommal. Azt gondolom, hogy most valami hasonló összefogásra lenne szükség, más típusú jelölt mellett, és meg lehetne szorongatni vagy meg lehetne verni Tarlós Istvánt. Ha végiggondolom, hogy típusában ki lehetne alkalmas erre, milyen foglalkozású, társadalmi státuszú ember, tehát milyen szociológiai hátterű, akkor azt mondanám, hogy egy olyan sikeres vállalkozóra lenne szükség, aki teljesen független, és akit nem lehet erkölcsileg lejáratni.
- Egy vállalkozót eleve le lehet járatni, mert ez a szó Magyarországon már-már önmagában prejudikál.
- Van néhány példa olyanokra is, akik köztiszteletben állnak, és nem az államtól szerezték a vagyonukat, nem privatizáció révén, hanem más módon. Én ebben a körben keresnék jelöltet és így már nagyon leszűkítettem a kört, mert a legtöbben az állam privatizációjánál álltak sorba és gazdagodtak meg.
- Valaki olyat kéne keresni, aki a szellemi és üzleti innovációval jutott a csúcsra?
- Így van.
- Tud Ön ilyenről, aki hajlandó volna a politikába fejest ugrani?
- Olyanról tudok, aki nem hajlandó. Egyébként úgy gondolom, hogy van más, aki esetleg igen, és mindent meg kellene tenni azért, hogy egy sikeres menedzser, aki bizonyított már egyszer a szabad piacon, jelöltesse magát, mert erre a szemléletre nagyon szüksége van Budapestnek. Itt kétszáznegyvenezer vállalkozás van, ami az ország gazdaságának a motorja. Ljubljanában egyébként egy ilyen menedzser nyert, aki egy kereskedelmi láncnak volt a sikeres vezérigazgatója és nagyon sikeresen vezeti a várost.
- Tudok én itt ilyenről, csak az illető éppen egyetemet gründol.
- Így van.
- Akkor lehet, hogy ugyanarra gondoltunk?
- Ő például egyetemen gründol, de azért van más is.
- Akkor megnevezek valakit, mert tudom, hogy úgyis abszurdum. Rubik Ernő, aki a Rubik-kocka feltalálója, ugye ezt nyugaton csodakockának hívják, ő biztos tudja még a csodálatos megoldásokat is. Neki van tekintélye, ötletei is volnának, elismert ember, biztos semmi rossz nem tapad a nevéhez. De ilyen embereket a politikába belerángatni valószínűleg nem lehet.
- Hasonlóan gondolkodunk. Azokat lehet belerángatni, akik már mindent elértek, és mintegy az életük csúcsának tekintik ezt, akarnak valamit tenni a közért, és ezt az emberek el is hiszik nekik. Tehát, ha úgy tetszik, nem feltételezik róluk, hogy magánérdekből, magáncélból kezdenek ebbe a pályamódosításba. Egyébként az említett két úr, mert két emberre utalt, tökéletes példák arra, hogy vannak, élnek Budapesten ilyen sikeres nagyvállalkozók.
- De nem csoda, ha félnek attól, hogy a politika sötét oldala őket is be fogja szippantani. És most egy konkrét, Önt érintő dologra kérdezek rá. Bár most kifejezetten nyugodtnak és felhőtlennek hangzik, de hetekkel, hónapokkal ezelőtt éreztem néhányszor feszültséget az Ön hangjában. Az Ön személyes tanácsadóját, Mesterházy Ernőt, hónapokig tartó előzetes fogva tartás után váratlanul szabadon engedte a bíróság. Ugye a BKV-ügyben tartóztatták őt le. A kérdésem az, hogy azóta találkozott-e vele, tud-e valamit arról, hogy mi történt, és hogy zajlik ez a nyomozás a BKV ügyben?
- Erről leginkább az ügyvédjét kell megkérdezni. Én nem akarok ártani Mesterházy Ernőnek, nem is tudnék azzal, hogy bármit mondok, mert nem tudok többet, mint ami a sajtóban megjelent. Az azért figyelemreméltó volt, hogy az ügyészség tiltakozott a szabadlábra helyezése ellen. Ez bíróság döntése volt, és ez azt jelenti, hogy nem zárult le az ügy.
- És azt tudja, hogy ő hogy viselte?
- Én nem beszéltem vele azóta.
- Akkor a lényeg mindenesetre az, hogy visszatérjünk az előbbire, hogy nem csodálom, ha abszolút jó szándékú, sok mindenben sikeres közéleti emberek félnek attól, hogy bevessék magukat főpolgármester-jelöltként egy valószínűleg piszkos politikai küzdelembe és kampányba. Hiszen, még ha teljesen tiszták is, sarat nagyon sok emberre lehet dobálni és meg is van rá az ürügy, meg gyakran a szándék is.
- Ez az egész magyar politikára jellemző. Az egyik oldal mindig olyan erőfölényben van, hogy a másik oldal nyilvánvalóan gyakran az áldozat szerepét játssza. Ez egyre több embert érint, különösen az utóbbi hónapokban. Ugyanakkor, ha nem találunk ilyen jelöltet, akkor Tarlós Istvánnak fogják hívni a főpolgármestert, és nagy valószínűséggel többsége lesz a Fidesznek a Fővárosi Önkormányzatban. Tehát itt az LMP és az MSZP is, akiknek azért még van szavuk, ha pártjuk nincs is, abban érdekeltek, hogy rábeszéljenek valakit, hogy vállalja el ezt a pozíciót, mert még lehet nyerni. Budapest alapvetően liberális-baloldali beállítottságú város, ez a dolog nem fordult meg. Csalódtak az emberek a baloldalban, csalódtak a liberálisokban, csalódtak bennem. De ez nem azt jelenti, hogy az emberek értékrendje megváltozott volna. Az nagyon lassan változik. A politikai hangulat az, aminek a változásai gyorsak. De itt is most már az inga visszafelé kezd lengeni, éppen az előbb említett nyilatkozat, a sorozatos elbocsátások, az elképesztő gazdasági nyilatkozatok az embereket annak a végiggondolására ösztönzik, hogy akarják-e mindezt Budapesten is. Akarják-e a beruházások leállítását, akarnak-e egyfajta voluntarizmust, akarnak-e populizmust az itteni budapesti politikában. Akarják-e, hogy ez a szellemileg szabad város, amely csodálatos színházakat, kulturális intézményeket tart fenn, egyszerre csak egy kormánypropaganda szócsövévé tegye ezeket az intézményeket. Én ezt nem akarom, és azt gondolom, hogy a budapestiek többsége nem akarja.