Sapienti sat
- Részletek
- Napi apró
- 2013. január 08. kedd, 04:27
- Huszár Ágnes
Kevés szóból ért az okos ember – így fordítható magyarra ez a tömör latin mondás. Ebből nyilván kiderül, hogy tanultam latinul a gimnáziumban. Amikor tehát értesültem róla, hogy a tavaly decemberben nyilvánosságra hozott kerettantervek kötelezővé teszik a nyolcosztályos gimnáziumok számára a latin nyelv oktatását, ellenérzésem nem az antik kultúra nem ismeréséből, az iránta való proletár ellenszenvből fakad. Nemcsak tanultam a latint, hanem szívesen, nagy gyönyörűséggel olvasgattam a latin auktorok szövegeit, egy ízben még egy országos versenyen is értem el helyezést Ovidius Tristiájának fordításával.
Szóval nem a latinnal van baj, dehogy, hanem – mint oly sokszor már – az Oktatási Államtitkárság koncepciótlanságával.
A kerettanterv két évi nyelvtanítást ír elő (a hetedik és a nyolcadik osztályban), az ötödikben és a hatodikban ezt megalapozandó viszont egy Latin örökségünk című tantárgyat. A két tantárgy beiktatásának indoklása: „megalapozza a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést”. Valamint egy zavaros fejtegetést arról, hogy a jogászoknak és az orvosoknak amúgy is kell a latin, azonkívül a latin nyelv mintegy megalapozza más nyelvek tanulását, valamint kezdjük a bonyolultabb nyelvvel és azután milyen könnyű dolgunk lesz egy egyszerű megtanulásával.
Nyelvészként és nyelvtanárként csak annyit mondhatok: tömény szakszerűtlenség. Nemcsak azért, mert tizenhat éves korban késő egy nyelv tanulását elkezdeni, két év alatt pedig amúgy sem lehet elsajátítani. Megalapozásként pedig éppen fordítva kellett volna elhelyezni: a tanulási folyamat elejére. Így volt ez egyébként a klasszikus humán gimnáziumokban: először a latint és a görögöt tanították, ezekhez társult a felső osztályokban valamely modern nyelv. A jogászi és az orvosi szakmára való hivatkozás sem helytálló: ők szaknyelvet használnak valamilyen korlátozott mértékben, ennek ismeretét a klasszikus latin – Livius, Tacitus, Horatius szövegeinek olvastatásával – csak nagyon mérsékelten segíti elő.
A többire – a szaktanárok számára, a taneszközök meglétére – kitérni sem érdemes. A „közjóra való törekvés” értelmében csak annyit jegyzek meg: ez az államtitkárság részéről ismét a figyelem elterelésére szolgáló kommunikációs fogás. Felhívtam a figyelmet erre már akkor, amikor azzal volt tele a sajtó, hogy az angol helyett a németet teszik kötelezővé első nyelvként (A könnyű nyelv legendája mint kommunikációs trükk).
Az államtitkárságon mindig, amikor a közoktatás és a felsőoktatás megoldhatatlannak látszó problémáiról kívánják elterelni a figyelmet, előveszik a Milyen nyelvet is tanuljon a gyerek? nevű médiakonform gumicsontot.
Javaslom az államtitkárságon dolgozó „szakembereknek” Cicero De oratore című művének olvasgatását. Megtanulhatnák belőle a hiteles meggyőzés, a hatásos kommunikáció alapjait. Amit ugyanis a kerettanterv indokoló részében írtak, az nem meggyőző érvelés, csak ócska, demagóg rabulisztika.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
