Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 4.
- Részletek
- 2013. január 07. hétfő, 03:46
- Megbeszéljük
Csak az választhat nyugdíj és bér közt, akinek megengedik, hogy tovább dolgozzon
Forgács Imre, volt igazságügyi és rendészeti miniszter
Forgács Imre: - A közszféra nyugdíjügyeivel kapcsolatban a beszélgetésekben egy olyan kép rajzolódik ki, amihez képest a helyzet valójában sokkal rosszabb. Ugyanis a közvélemény általában arról beszél, és a hivatali utódommal kapcsolatban feltett kérdés is arról szól, hogy a közszféra nyugdíjkort betöltött szereplői április 30-ig kaptak határidőt, hogy válasszanak a nyugdíj vagy a fizetés között. Ez vonatkozik minden közszféra-alkalmazottra, kivételt csak a parlamenti képviselők, alkotmánybírák, polgármesterek jelentenek. A másik szabály, amiről szinte azt lehet mondani, hogy senki...
– És a miniszterek azok hova tartoznak?
– A miniszterek is ebbe a körbe tartoznak, tehát majd erről lehet nyilatkozni.
– Tehát Pintér nem képviselő, de miniszter, úgyhogy a kivételek közé tartozik.
– A másik szabály, ami a fontos, és tulajdonképpen én ezt szeretném behozni a képbe, hogy december 29-én, ha jól emlékszem, tehát az év utolsó napjaiban a kormány elfogadott egy határozatot, amely hatályba is lépett, ez január 31-ig minden miniszternek határidőt ad arra, hogy az adott ágazatban megszüntessék minden kormánytisztviselőnek és állami közalkalmazottnak a foglalkoztatását, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárt. Tehát mindenkiét! Ezek közül a kormány majd egyenként dönt arról, hogy ha kéri valaki, akkor kinek engedi meg a továbbfoglalkoztatását, és kinek nem. Ez utóbbiak természetesen ugyancsak a nyugellátás szüneteltetése mellett foglalkoztathatók tovább. Sőt, a kormány még arról is e kormányhatározat szerint egyenként fog dönteni, hogy az államigazgatási szervek, állami közintézetek az ebbe a körbe tartozók közül kivel köthetnek megbízási vagy vállalkozási szerződést. Tehát hogy mondjak egy konkrét példát, mert ez így kicsit elvont, hogy ha mondjuk a fehérgyarmati napközis tanár néni betöltötte a hatvankettedik életévét, akkor szépen megkapja a felmondólevelét, és ha esetleg kéri, és a kormány ehhez hozzájárul, akkor esetleg folytathatja a tevékenységét. Ez érinti a teljes egészségügyi szakellátást, az államosított közoktatást és a minisztériumoktól egészen a járási hivatalokig minden állami hivatalt.
– Tehát nemcsak orvosokról van itt szó, orvosok ezreiről, hanem nővérek ezreiről vagy tán tízezreiről...
– Így van.
– ...egészségügyi szakdolgozókról pedagógusokról és így tovább.
– A teljes állami közoktatás valamennyi dolgozójáról.
– Ez több tízezer ember összességében, nem?
– Így van. Azért mondom, hogy ez egy viszonylag új dolog, de a beszélgetések erről egyáltalán nem szólnak, hogy persze lehet választani a nyugdíj vagy a fizetés között, de csak azoknak, akik maradnak. Tehát az első szabály a nyugdíjtörvény alapján, hogy kiknek engedélyezik a továbbfoglalkoztatását. Ez egy nagyon jelentős különbség, és ezért van a jogos izgalom és felháborodottság ezekben a közszférákban.
– Milyen értelmét látja Ön egyébként ennek az intézkedésnek?
– Megmondom őszintén, hogy az eredeti szándékom az volt, hogy egy ilyen jogi pontosítást tegyek, de nekem az a baljós érzésem van, hogy itt egy generáció elleni eléggé nyilvánvaló támadásról is szó van. Tehát az a hatvanéves korosztály – ugye ez a témakör már felmerült a bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban –, amely adott esetben a szakmai pályája csúcsán vagy az életpályájának egy olyan szakaszába van, amikor rendkívül hasznos lehet az a tevékenység, amelyet végez, de szabaduljunk már meg tőlük, mert ezeknek esetleg önálló véleménye van arról a tevékenységről, amit mi folytatunk!
– És már túl függetlenek, őket nem lehet azért annyira sarokba szorítani, ugye?
– Igen, nekem van egy ilyen sejtésem, hogy ez egy koncentrált és hozzá kell tennem, hogy felelőtlen támadás egy korosztállyal szemben. Ezt most nemcsak azért mondom, mert én is már sajnos ebbe a korosztályba tartozom, hanem mert az egész közszolgáltatási szférát alapjaiban veszélyezteti ez, tehát mindenki, aki ezt ma szóvá teszi, minden állami vezető, minden szakszervezeti vezető, minden érdekképviseleti vezető, annak teljesen igaza van, hogy ez egy nagyon súlyos felelőtlenség, ami történik. És mondom, ez a kormányhatározat pedig, amely néhány napja született, még nem is ismert.
– De akkor az emberben fölvetődik az, hogy ha egyszer a kormány azt mondja, hogy vagy nyugdíj, vagy fizetés, akkor legalább miért nem próbál valamiféle példát mutatni, és miért nem szólítja föl a minisztereit, hogy figyeljetek ide, hát nem múlik ezen semmi, mondjatok le látványosan a nyugdíjatokról. Mert egy pillanat alatt kiderül, hogy több olyan miniszter is lehetséges például még ebben a kormányban is, aki nyugdíjat és fizetést is fölvesz egyszerre, ehhez képest ugye a belügyminiszter azt mondja, hogy ő ezt nem szégyelli, neki az a nyugdíj jár, amiben egyébként igaza van!
– Én tökéletesen egyetértek az Ön érvelésével, ezt már egy korábbi beszélgetőpartnernek is elmondta. A nyugdíjnak a jogi alapjai is megvannak, az nem valamiféle állami kegydíj vagy olyan jutalom az államtól, amit ki kell érdemelni, hanem az a járulékfizetéssel megalapozott olyan járandóság, ami jár, és amit a tulajdonjog védelméhez azonos szintű alkotmányos védelem kell hogy megillessen!
– Ön még talán nem volt miniszter, de talán emlékszik rá, hogy a Gyurcsány-kormány volt közlekedési minisztere esetében a Fidesz nem volt ennyire megértő, mert nekirontottak egy azonnali kérdéssel, hogy micsoda dolog az, hogy fölveszi a miniszteri fizetését és a nyugdíját is egyszerre, csakhogy közben már az illetőnek a nyugdíját saját kérésére fölfüggesztették, úgyhogy nem vette föl. De akkoriban ez, úgy látszik, kérdés volt, most meg nem kérdés!
– Igen, hát hosszasan tudnánk beszélni, de azt hiszem, hogy nemcsak ez a mostani műsoridő, hanem általában is kevés lenne a műsoridő ezekhez a jogalkotási különlegességekhez. Hadd mondjak csak egy példát, ami a kedvenceim közé tartozik az elmúlt két és féléves jogalkotási gyakorlatból, ez a lex barátaink és üzletfeleink, ugye, a lex Járai, a lex Szász, a lex Szapáry, satöbbi, ugye a hallgatók nyilván jól ismerik, hogy miről van szó! Ha az adott jelöltünk nem felel meg azoknak az előírásoknak, amelyek az adott tisztség betöltéséhez szükségesek, akkor hozzáigazítjuk a jogszabályokat. Na most ilyen a világon nincs, én ezt állítom. Ugyan nem néztem meg, hogy Azerbajdzsánba vagy Észak-Koreába milyen a jogi szabályozás, de nagy biztonsággal merem állítani, hogy ilyen a világon sehol másutt Magyarországon kívül nincs, és ezzel természetesen nemcsak az a probléma, hogy az az adott szféra, ahol ezek a közszereplők megjelennek, hogyan fogadja ezt, hanem ez általában a jogszabályok és a jogalkotásba vetett közbizalmat is súlyosan veszélyezteti. Azt már nem is mondom, hogy az Európai Unióban a csodánkra járnak.
– Majd minket fognak követni, figyelje meg!
– Hát ezt azért kevéssé gondolom!
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő