Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. február 18.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: – Nem arról fogom kérdezni, hogy a mai Népszavában Andrassew Iván kollégám föltárta: Orbán Viktor évértékelő beszédében öntől idézett. Az ön egyik cikkéből használt jó néhány mondatot anélkül, hogy megemlítette volna, hogy honnét veszi. Ezt csak azért mondom, hogy a hallgatókat orientáljam. Nem erről beszélünk, hanem egy másik Orbán beszédről szeretném a véleményét kérni, hiszen, mint olyan ember, aki évtizedeken át élt nyugati demokráciákban, bizonyára van véleménye arról, hogy egy ilyen írás, amely most a Nagyítás című jobboldali kulturális hetilapban megjelent és annak a beszédnek alapján született, amelyet Orbán Viktor tavaly szeptemberben mondott, ott milyen visszhangot váltott volna ki. Tehát ugye a lényeg az, hogy 15-20 évre egy központi erős kormány, egyetlen kormányzó párttal, állandó kormányzásra törekedve, a kétpártrendszert megszüntetve, a vitákat pedig megfelelő helyre kitolva szeretne működni. Mit szólnának Amerikában vagy Angliában, Nyugat-Európában ilyen politikai célokhoz?
Róna Péter: – Igen, hát én erre két dolgot szeretnék elmondani. Az első az, hogy a fejlett demokráciák egyik jellegzetessége az, hogy a polgárok között van egy értékrend, amelyben meglehetősen széles körben egyetértenek. Tehát amelyben azonos állásponton vannak. Ez kifejezetten jellemző az amerikaiakra, akiknek van egy ilyen kódexük, ha úgy tetszik, íratlan kódexük, amelynek az áthágása szentségtörésszámba megy.
– És ebben egyetértenek republikánusok és demokraták, liberálisok, konzervatívok.
– Sőt még a szélsőségesebb vagy kisebb pártok is. A demokrácia fejletlenségének az egyik jellegzetessége, hogy ennek a közös értékrendnek a kialakítása vagy kialakulása még arrébb van, és hát sajnos ez a mi helyzetünk is.
– A műsor elején betelefonált egy hallgató, akiről kiderült, hogy stratégiai tanácsadó, ő azt mondja, szerinte ezzel Orbán Viktor nemhogy ellenfeleket szerezne magának, de újabb támogatókat, mert Magyarországon a demokrácia nem érték a nagy tömegek szemében. Sőt, mintha arra volna szükségük, hogy valaki erős kézzel csináljon rendet, hogy egy kicsit éljünk jobban, a többi nekem mindegy. Nem akarok semmilyen felelősséget vállalni az ország jövőjéért.
– Ebben van valami, én is úgy látom, hogy bizonyos értelemben az a kalkuláció rejlik a politikai számítás mögött, hogy a magyar választópolgárok egy jelentős hányada belefáradt a demokrácia rendetlenségébe, veszélyeztetve érzi magát, amit ő úgy él meg mint rendetlenséget. Tehát elveszítette a türelmét, és egy másfajta kormányzásra, másfajta berendezkedésre vágyik, amelyik megóvja őt ettől a rendetlen helyzettől.
– De ha a magyar választóval, a magyar választópolgárral nem sikerül megértetni, hogy ez demokrácia nélkül nem fog menni, vagy csak sokkal rosszabbul és sokkal kínosabban és számtalan veszélyt felidézve fog menni, akkor ezek szerint szabad útja van Magyarországon az ilyenfajta politikai gyakorlatnak? Hagyja ezt a nyugati világ vagy miért ne hagyná? Nem számít, hogy a periférián mi történi?.
– Részben világszerte, a nyugati világon is van egy elmozdulás az erősebb, központosítottabb kormányzás irányába. Van egy ilyen politikai vélemény a gazdasági világválság kirobbanása óta, hogy az a szabad piacra épült gazdasági és társadalmi berendezkedés, amit átéltünk mintegy 20-30 éve világszerte, valójában nagyon komoly veszélyekkel jár. Az államnak mint irányítónak jelentősebb szerepet kellene adni. Van egy ilyen elmozdulás minden országban. A magyar eset az elmozdulás egyik, nevezzük úgy, szélsőségesebb formáját fogja ölteni, de még ekkor sem valószínű, hogy európai vagy nemzetközi szinten különösebb megrökönyödéshez vagy komplikációhoz vezetne. Van viszont itt egy másik dolog, amire azért felhívnám a figyelmet. Az erős állam fogalma akkor működőképes, ha következetes. Tehát aki az erős államot létre akarja hozni, az rendezett, következetes és erkölcsi szempontból vitathatatlan módon csinálja azt, amit csinál. Ha ezek közül bármelyik tényező sérül, akkor a próbálkozása is sérülni fog. Úgy érzem, hogy a Fidesz vezetősége, elképzelései és megnyilvánulásai kiforratlanok, és legalábbis az én olvasatomban nem a megalapozott következetesség képét adják. Úgyhogy lehet itt erősködni, hogy erős állam és mit tudom én...
– Egy kormányzó párt 20 év állandó kormányzásra készül, és így tovább.
– Igen, igen. Ilyeneket lehet mondani és lehet erre törekedni, de ehhez nagyon nagy mértékű, nagyon szépen felépített és meggyőző jövőképre van szükség, amelyet az eredmények igazolnak, és mindenek fölött a következetesség. Egy kicsit úgy, mint a szigorú apa. Persze hogy lehet szigorú egy apa, és vannak olyan elméletek, amelyek szerint az a jó, ha szigorú, de ha következetlenül szigorú és önkényesen szigorú, akkor bizony baj van.
– Azért hadd értetlenkedjek egy kicsit azon, hogy ön azt mondja, lehet ilyeneket mondani. A Lajtától nyugatra volt és van Haider-féle párt, tehát van szélsőség is. Viszont mondhat-e egy jobbközép, magát polgárinak nevező párt vezetője ilyet, hogy erős kormányzás egyetlen kormányzópárttal? A vitákat megfelelő helyre hajtva vagy terelve? Vagyis nem a centrumban, hanem valahol a periférián lefolytatva, állandó kormányzásra törekedve, a kétpártrendszert megszüntetve. Mi történne az osztrák Néppárttól kezdve a brit konzervatívokig, ha egy ilyen kijelentés elhangzana? Nálunk lehet ilyet mondani?
– A brit konzervatívok, akiket elég jól ismerek, ezen nevetnének. Itt két dologról van szó. Az egyik az a kérdés, hogy ezeket a kijelentéseket nem díjaznák, nem üdvözölnék és nem helyeselnék. Más kérdés, hogy elhinnék-e és komolyan vennék-e.
– Lehet nem komolyan venni a jelenlegi legnagyobb népszerűséggel rendelkező párt vezetőjét?
– A nyugati tapasztalat eltér a közép-európai tapasztalattól. A nyugati tapasztalat az, hogy a politika ingatag dolog, és az óriási erőfölény hónapokon belül elolvadhat. Lásd például Obama esetében az Egyesült Államokban, aki most nagyon meggyengült, annak ellenére, hogy egy évvel ezelőtt bizony nagyszerű erőfölénnyel indult. A nyugati tapasztalatban minden erőfölény ideiglenes, nem gondolják, hogy ez sokáig fog tartani. Más kérdés, hogy egy viszonylag fejletlenebb demokrácia esetében mekkora esélye van az erőfölényre alapozott berendezkedésnek és hosszabb fenntartásának. Ezt az esélyt, ennek a dimenzióit én úgy látom, hogy a nyugati államok nem igazán értik, mert nem ilyen az élettapasztalatuk.
– Ez így van. Akkor már csak egy mondatot idéznék, ez egy mai Orbán-beszédből való. A Kereskedelmi és Iparkamara szervezett egy gazdasági fórumot, amelyen Orbán] gazdasági vezetők és vállalkozók előtt mondta azt, hogy le kell számolni azzal az ultraliberális gazdaságpolitikával, amit eddig folytattak. Ebben, gondolom, elvileg még ön is egyetért vele, mert többször írt erről. El kell felejteni, hogy a piac magától is működik, de aztán hozzátette – és ez az igazán figyelmet felkeltő, kíváncsi volnék arra is, hogy mit szólnának ehhez mondjuk a brit konzervatívok –, hogy nem elméletek kellenek, hanem 30 markos legény a gazdaság talpra állítására.
– Na tessék; az ilyenfajta kijelentések azok, amelyek szerintem az elképzelések kiforratlanságát visszaigazolják.
– Magyarországon ennek van támogatói visszhangja? Gazdasági vezetők lelkesen tapsolnak és azt mondják, tényleg csak 30 markos legény kell és minden jóra fordul?
– Nem tudom, én nem voltam jelen, úgyhogy nem tudom, hogy...
– A közeget azért mégiscsak ismeri valamennyire.
– Hát körülbelül ismerem. Nem tudom, de én ebből a közegből nem igazán hallok ilyen hangokat. A markos legény mint metafora nem jön be, és más kategóriákban gondolkodnak azok, akik komolyan és felelősségteljesen keresik a kiutat a magyar gazdaság számára. Nem markos legényről van szó. Nem az kell. Okos emberekről van szó, azok kellenek. Ezt a kijelentést nem tudom hova tenni. Nem veszem komolynak.
– Szóval úgy viselkedik, mint az angol konzervatívok. Csak hát nem akárkitől hangzott el.
– Olyan szempontból komolyan veszem, hogy ő tényleg ezt mondja, és ebben látom a veszélyeket. Hogy ebből valamiféle működőképes gazdasági politika kerekedne ki, azt kétlem.
