rss      tw      fb
Keres

Robert Fico legjobb magyar tanítványa

Amikor a volt szlovák miniszterelnök nem oly régen azzal az ötlettel állt elő, hogy a szlovák állam különféle szimbólumait és szimbolikus dokumentumait kötelező legyen a nyilvánosság számára elhelyezni az állami intézményekben, a szlovákiai közvélemény gúnykacajban tört ki, s az egész magyar média ezen szórakozott hetekig. És íme, a magyar miniszterelnök követte ex-kollégája példáját! Az ún. nemzeti együttműködési nyilatkozat mindenhová kiteendő, ahol az emberek megfordulnak, hadd lássák és hadd olvassák, hogy íme van nemzeti együttműködés, ha már ez másként nem érzékelhető.

Az ilyen helyeken megforduló emberek pedig nyilvánvalóan csapatostul, sőt igazi tömegként fognak majd odagyűlni a nyilatkozat szövege elé – jobb dolguk nem lévén, mert ügyeik intézésére kicsit várniuk kell –, részletesen tanulmányozandó azt, elismeréssel adózva közben az alkotóinak. Majd imígyen fogják nyilván a tömeges tetszésüket spontán fölkiáltásokkal kinyilvánítani: „Éljen a mi bölcs miniszterelnökünk! Éljen példaképünk a nagy Szov… Szlov… Szlovákia!”

És hogy a mi miniszterelnökünk valóban titokzatos bölcsességgel rendelkezik, az abból is látszik, hogy megmondta: a nyilatkozat csak addig kell a falon legyen, míg el nem készül az új alkotmány, s akkor annak preambuluma lesz kifüggeszthető már jövő tavasszal. Mármost az alkotmányt ugye az alkotmányozó nemzetgyűléssé alakuló országgyűlés fogja megalkotni. Hogy mikorra, és milyen szerkezetben, az az ő hatáskörébe tartozik. Miniszterelnökünk azonban már most a jövőbe lát, és tudja, hogy jövő tavaszra meglesz az alkotmány, s hogy annak preambuluma lesz!

Nemhiába, már Vico úgy vélte, hogy az ember azt ismeri igazán, amit maga csinál. Az pedig egyenesen kész szerencse, hogy a miniszterelnök megmondta: ő tudja, hol a határ humor és cinizmus között. Mert mi lenne itt, ha nem tudná?

(Lendvai L. Ferenc)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!