Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. december 14.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. december 18. kedd, 02:47
- Megbeszéljük
A gyógyíthatatlan rákbeteg korlátozott kezelésének tervéről
Donáth László evangélikus lelkész, volt MSZP-s országgyűlési képviselő
Bolgár György: - Mondhatnám azt is, hogy aki ma nem nyilatkozik, az Balog Zoltán református lelkész, az emberi erőforrások minisztere, akihez több kérdésem is lett volna a felsőoktatási átalakítással meg a diáktüntetéssel kapcsolatban. A téma, amit Önnek vetnék föl, hogy az egészségügyi kormányzat tervezete szerint bizonyos előrehaladott stádiumban lévő rákbetegek nem juthatnának hozzá a korszerű, viszont drága gyógyszeres kezeléshez. Azért mondom, hogy Balog Zoltánt is megkérdezhetném, egyrészt, mert illetékes, másrészt mert Önhöz bizonyos szempontból más összefüggésben fordulok ebben az ügyben. Teológiailag megközelíthető-e valahogy ez a nagyon praktikusnak, gyakorlatiasnak látszó intézkedési terv? Nincs pénze az egészségügynek, mit csináljunk, spórolnunk kell, akiken már nem nagyon tudunk segíteni vagy csak kicsit könnyebbíteni tudjuk az életük hátralévő részét, azokon ne segítsünk, vagy ne segítsünk annyira. Van-e tehát valamilyen teológiailag érvényes és az egész társadalomra erkölcsileg érvényes, lehetséges megközelítés is?
Donáth László: - Szeretném azt hinni, hogy Balog Zoltán erről semmit nem tud! Szeretném azt gondolni, hogy ő, aki valamikor verbum domini volt, ezzel a hihetetlen sok területet maga alá vonó minisztériummal nem veszítette el sem az emberi arcát, sem a nevét, sem azt a lelkészi esküt, amely minden teremtmény, nemcsak az erősek, a gazdagok, a sikeresek, hanem még inkább a nyomorultak, az út szélére lököttek, a fogyatékosok, a sokfajta testi-lelki kínt hordozók szolgálatára rendelte legalább harminc éve. Ebből az következik, hogy amiről Ön beszél, az nem egyszerűen valamely speciális keresztényetikai szempontból vagy teológiaetikai szempontból súlyos, hanem az ember emberségét érintő, egyetemlegesen érvényes botrány. Ember és ember között különbséget tenni egészségi állapota, betegségi foka, gyógyíthatósága, hasznossága szerint, a társadalom szempontjából megengedhetetlen. Nem játszhat szerepet a gazdasági mutatók javítása szempontjából az, hogy valakit minél gyorsabban eltüntessenek az élők közül.
- Szóval azt mondja, hogy ez nemcsak keresztényi erkölcsbe ütköző, hanem az általános emberi normáknak sem megfelelő lépés volna?
- Azt gondolom, hogy az a szerencsétlen miniszteriális tisztviselő, aki ezt az egészet papírra rótta, az vagy elfelejtette, hogy őt is anya szülte és egyszer neki is – egy kórházi ágyon vagy az otthonában – szembe kell néznie a halállal, a fájdalommal, a magánnyal, annak a botrányával, hogy mit is jelent az emberi lét. Ha pediglen parancsra tette – az sem egy könnyebb helyzet –, akkor azokat kell tetemre hívni, akik úgy gondolják, hogy szabad, hogy nagyobb értéke van annak a gazdasági nyereségnek, pénznek, amit így meg lehet spórolni az OEP-en keresztül, mint annak a gyalázatnak, ami csak növeli a magyar társadalom morális züllöttségét.
- Ön azonban több parlamenti cikluson keresztül is országgyűlési képviselő volt és szembe kellett néznie azokkal a dilemmákkal, amelyek minden kormányzó erőt hatalmukban tartanak, hogy tudniillik ezt is el kéne intézni, ezt is meg kellene csinálni, itt is tisztességesnek kellene lenni, de ehhez sincs pénz, meg ahhoz sincs pénz, meg amahhoz sincs pénz.
- Muszáj Önbe fojtanom a szót, mert ezek a közhelyek haszontalanok, kár erre az időt fecsérelni! Ez pont ugyanígy van egy család életében, minden család gazdálkodik, ahol több gyermek, több nemzedék van, ott még komplikáltabb, nehezebb a család pénztárcáját jól kézben tartani.
- Csak arra akartam rákérdezni, hogy amikor a szocialista-szabaddemokrata kormányok próbáltak meg mondjuk kifejezetten az egészségügyben spórolni bizonyos szolgáltatások vagy ellátások leépítésével, korlátozásával, akkor nem ütközött-e hasonló problémákba, mint amit ez a mostani tervezet nagyon egyértelművé tesz mindenki számára?
- Az én emlékezetem szerint, ha az akkori kormányzatok ilyen megszorításokra kényszerültek, azokat komoly parlamenti vita előzte meg, az a nyilvánosság előtt folyt, különben nem tudtam volna hozzászólni. Amiről Ön beszél, az egy miniszteri rendelet, amely ha nem kerül ki a minisztérium honlapjára, az ördög nem talál rá és senkit nem fog megbotránkoztatni, az OEP úgy hajtja végre, mint annak idején a náci Németországban a fogyatékosok legyilkolását teherautógázzal.
- Na de emlékszik Ön is, hogy éppen Molnár Lajost, a szabaddemokrata egészségügyi minisztert „mengelézték” le valamilyen tiltakozó gyűlésen annak idején, pedig nem voltak ilyen konkrét lépései, hanem csak az egész rendszert próbálta meg valamiféle racionális vagy feltételezhetően racionális keretbe szorítani.
- Ez mindig újra és újra annak a közösségnek közös ügye, disputája lehet, illetve annak kell lennie, akiket érint. Hiszen itt arról van szó, hogy olyan rákbetegeket segítő gyógyszerek felírása vagy fel nem írása a probléma, akiket kvázi gyógyíthatatlannak minősítenek vagy olyanoknak, akikkel már nem érdemes bajlódnia az egészségügynek, ezen emberek érdekében megszólalni akkor is morális kötelesség, ha egy darab kenyere is alig marad az embernek – félreértés ne essék.
- Úgy látszik, hogy az Alapvető Jogok Országgyűlési Biztosa, az ombudsman is hasonlóképpen gondolkodik, mert negyvennyolc óra telt el a hír napvilágra kerülése óta, és ma írt egy levelet az egészségügyi államtitkárnak, amiben nagyon élesen kifogásolja és elfogadhatatlannak tartja ezt a tervezett intézkedést. Vagyis úgy látszik, hogy vannak határok, amelyeket még az államigazgatás vagy a közélet bizonyos fontos helyein lévő vezető tisztségviselői sem tartanak normálisnak és elfogadhatónak, és kilépve a saját működési keretük szabályaiból, nem várják meg a nem tudom én hány napos határidőket, meg nem gyűjtik össze a tiltakozásokat és aztán fogalmaznak egy panaszt, hanem azonnal reagálnak rá. Ennyire súlyosnak érzi Ön is, hogy ez tipikusan olyan lépés vagy olyan tervezet, amire azonnal reagálni kell és el kell utasítani?
- Persze. A gond abban van, hogy rengeteg olyan dolog történik körülöttünk – és ez az élet szükségszerűsége –, amely újra és újra megbotránkoztat. Ha Ön ismeri az Evangéliumot – bízom benne, elég régóta beszélgetünk akár rádióban, akár attól függetlenül, s én mindig újra és újra Szentírást citálom a fejére –, azt mondja Názáreti Jézus, hogy botránkozások kell hogy essenek, de jaj annak, aki botránkoztat. A világ tele van szörnyűséggel, újabb és újabb az ember emberségét megkérdőjelező, az arcunkat tönkretevő törekvésekkel, erre mondjuk azt, hogy van ebben a világban valami nagyon ördögi, ugyanakkor aki ezzel azonosul, aki ehhez adja a nevét, az arcát, a tehetségét, a szorgalmát, a munkaidejét, annak jaj!
- Lehet, hogy pénz nincs, de akkor is emberségesnek kell lenni?
- Pénzből mindig kevés van, és akinek nagyon sok van, az mondja a leginkább, hogy nincsen neki. Nem kívánom kutatni azt, hogy hol vannak a pénzek, mi lett a pénzekkel, ki mire hasznosítja vagy nem hasznosítja őket. Egyet tudok, akár van pénz, akár nincs pénz, a másik ember emberségét meggyalázni olyan, mint a Názáreti Jézust leköpni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
