Hamis mondatok, hamis helyen
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2010. február 19. péntek, 04:14
"Nagy a felelősségünk, mert az elmúlt húsz esztendő legjelentősebb fordulópontjához érkeztünk. Olyan rendkívüli nagy döntés előtt áll a nemzet, amit csak együtt, közösen, a lehető legnagyobb közös szándékkal és akarattal lehet és kell meghozni" – mondta Vértesaljai László jezsuita templomigazgató, az Imahét a nemzetért elnevezésű programsorozat szervezője.
A két mondat záró gondolata formailag tisztességes és jóakaratú. Csak egyetérteni lehet azzal, hogy amikor rendkívüli nagy döntés előtt áll a nemzet, olyankor különösen fontos az összefogás.
Legnagyobb sajnálatunkra azonban a beszélő tisztességét és jó szándékát megkérdőjelezi az, amire hivatkozva meghirdeti az összefogást. Magyarországon ugyanis jelen pillanatban a választás a legkevésbé sem „rendkívüli nagy döntés”, hanem kifejezetten „rendkívül szűk lehetőségű” döntés. Nem kell semmiféle pártállással rendelkezni ahhoz, hogy valaki rálásson a mai helyzet struktúrájára: a választás erősen korlátozott, hiszen csak módosítani tudja a helyzetet, de érdemben változtatni nem tud azon. A döntő fordulaton, vagyis az ország abnormális – mert színtisztán ideológiai alapú – kettéosztásán s a vágányok egy irányba állításán rég túlvagyunk; a váltó már nem átállítható. Egyértelmű, hogy az egyik oldal éppen meggyengült, így most a másik fog a pluralizmushoz képest egyoldalú módon nyerni. A kérdés az ország egészét tekintve az, hogy lehetséges-e mérsékelni az egyetlen párt aránytalan győzelmét, vagyis sikerül-e elérni, hogy valamiféle mérhető egyensúly mégiscsak létrejöjjön. Ezt a kényszerszerűséget, kármentést „nagy döntés” -nek nevezni enyhén szólva bizarr.
Az persze lehetséges, hogy a párt győzelme valóban hoz majd perdöntő fordulatot. De hogy mekkorát, vagyis hogy tényleg durva egypárti berendezkedést próbál-e kialakítani, és hogy az meddig lesz életképes, arról pillanatnyilag csak a találgatások szintjén lehet nyilatkozni. A döntésről tehát ma még nem tudhatjuk, hogy pusztán fordulópont lesz-e, mint minden választás, vagy több annál: sorsfordulat, a plurális demokrácia visszafordítása. Ám aki erről a helyzetről már eldöntötte, hogy „a nemzet sorsfordulója”, melynek ráadásul az előmozdítására buzdít, az nyilvánvalóan nem a nemzetről, hanem kizárólag arról a győztes erőről beszél, amelyhez boldogan csatlakozik. És amelynek túlhatalma semmiféle kétséget vagy aggodalmat nem ébreszt benne. A „rendkívüli nagy döntés” az ő mondatában egyszerűen azt jelenti, hogy rendkívüli lehetőséget lát felvillanni a szeme előtt. Azzal, hogy odaállhat az általa kedvelt erő mellé, most végre elérheti, hogy a kizárólagos hatalmúak, a „legnagyobb urak” alattvalója legyen. Valamint hogy ezt az oldallojalitását most igazán úgy képviselheti, azzal a patetizmussal, ahogyan aztán tényleg csak a legmagasztosabb hatalmasok reá is vetülő fényében lehetséges tündökölni.
Vértesaljai Lászlónak és az összes művésznek, orvosnak, zenésznek, akit maga mellett az imahéten felvonultat, szíve joga pártot választani, és annak győzelméért a legnagyobb odaadással imádkozni. Ahhoz azonban semmi joga, hogy ezt a pártosság helyett az univerzális nemzetiesség álcájában tegye. Vértesaljai mondatai tehát akkor fejeznék ki a realitást, ha így hangoznának: "Nagy a felelősségünk, mert pártunk, a Fidesz, húsz esztendő eltelte után, történetének legjelentősebb fordulópontjához érkezett. Olyan rendkívüli nagy lehetőség előtt áll a nacionalista jobboldal, amire csak együtt, közösen, a lehető legnagyobb közös szándékkal és akarattal lehet és kell felkészülni."
Ha Vértesaljai így fogalmazott volna, akkor senki sem feltételezné, amit az eddigi tapasztalatai alapján sajnos kénytelen feltételezni, hogy t.i. az általa szervezett imahét nem lesz egyéb, mint kenetteljes, ám annál kitartóbb uszítás a nemzet mindazon tagjaival szemben, akik sem a vallássá tett politizálásnak, sem az egypárt- és egyhitrendszernek, sem a Fidesznek nem hívei.
Mondatainak természetesen akkor sem a templomban volna a helyük, de legalább igazak és hitelesek lennének, így igényt tarthatnának a méltányosságra és megértésre. Így azonban csak az undorra tarthatnak igényt.
