A „magyar furfang” nem elég
- Részletek
- Napi apró
- 2010. július 07. szerda, 05:07
- Lázár György
Petschnig Mária Zita többek között arról ír, hogy az Orbán kormány csúnyán elszámította magát a költségvetési deficit kérdésében. Teljesen igaza van! Jómagam még áprilisban írtam itt a Galamuson arról, hogy az a fideszes „médiablöff”, amely szerint az IMF és az EU tolerálni fog egy a mostaninál jóval magasabb államháztartási hiányt, alaptalan és gyengítheti a forintot. Brüsszel aztán közölte Orbán Viktorral, hogy a 3,8 százalékos deficittől nem lehet eltérni, majd a kormány kapkodni kezdett. Ennek jele a nem egészen átgondolt 200 milliárdos bankadó is.
Az sem tűnik túlzásnak, amikor Petsching „államcsőd felé tartó helyzetről” ír. Oszkóék ugyan sikeresen kimerészkedtek a hitelpiacokra, de a görög események után már nehezen lehetne a piacokon finanszírozni az adósságot.
Most a legnagyobb veszélyt a leminősítés jelentheti. A Moody’s már nem a befektetési minőség alá, amit a szakmában junknak (szemétnek) hívunk, hanem az alá, a „szemetek szemetévé” nyilvánította a MÁV-ot. A szlovák vasút (Zeleznice Slovenskej Republiky) a magyarnál legalább 6 lépcsővel(!) magasabb hitelképességi fokon áll a Moody’s listáján. A hitelminősítő akciója azt jelzi, hogy hamarosan újabb leminősítések jöhetnek, és nemcsak az állami vállalatok vannak pácban, hanem a nagy magáncégek is, a MOL és az OTP is a befektetési minőség legalsó fokain lavíroznak.
Az Orbán-kormánynak nem lesz ereje ahhoz, hogy a gazdaságot strukturálisan átformálja, senki ne várjon mélyreható változásokat az egészségügy, oktatás vagy éppen a juttatások területén. A következő 6 hónapban a kormány minden energiáját fel fogja emészteni a pénzügyi tűzoltás, az örökölt deficit, a forint és a bankrendszer stabilizálása. A nemzetközi pénzpiac számára a forint elkerülhetetlen gyengülése már 2008 végén nyilvánvaló volt, és Király Júlia MNB elnökhelyettes mostani bejelentése talán azt is jelzi, hogy ma már az MNB is a gyengébb forintot preferálja, legalábbis addig amíg a bankok sztressztesztje ezt támogatni képes. Barry Eichengreen szemináriumán, amelyet tavaly a kaliforniai Berkeley Egyetemén rendeztek, éppenséggel én vetettem fel azt, hogy az MNB megpróbálhatná „kicentizni” a forintgyengítést egy olyan határértékig, amelynél még nem rendülnek meg a bankok, de elég arra, hogy beindítsa a reálgazdaságot.
Amíg a felszínen konfliktusosnak tűnik az MNB és a kormány kapcsolata, a háttérben remélhetőleg csendes csapatmunka folyik, Király, Kopits és Szapáry megnyilvánulásai biztatóak. Egy esetleges kamatemelés, az erős forintkurzusra való visszatérés most mindenképpen káros lenne. És sokkal több kompetens pénzügyi szakértőre lenne szükség a pénzügyi szervezetek (MNB, PSZÁF) átszervezéséhez, a sokat hangoztatott „magyar furfang” nem fog segíteni. Szakmai munkára és sok-sok szerencsére lesz szüksége az országnak ahhoz, hogy elkerülje a pénzügyi leolvadást.
(Lázár György)
