A francia Google és a magyar érzékenység
- Részletek
- 2012. november 17. szombat, 02:00
- Huszár Ágnes
Mint a médiából tudjuk, a XVI. kerületi rendőrkapitányság büntetőeljárást folytat a Népszava online változatának kommentelői ellen (Mihancsik Zsófia: Papcsák úrnak az internetes hangnemről). A két kifogásolt komment nem tartalmaz sem trágár, sem becsületsértő szavakat, szóválasztása helyenként – pl. népnyúzó – egyenesen tizenkilencedik századi kedélyességet áraszt. De Papcsák úr – az uralkodó kétharmad más képviselőihez hasonlóan – nagyon kényes a becsületére, így a rend őreihez fordult.
Addig is, amíg az ügyben végleges döntés nem születik, körbenézünk egy kicsit az internetes kommentek világában, különös tekintettel a baloldali publicistákat és közéleti szereplőket érintő hozzászólások nyelvhasználatára. A Mandiner.hu internetes portálon rendszeresen foglalkoznak a hozzánk közel álló szellemiségű orgánumokkal és a publikációk szerzőivel. (Nem mondanivalójuk árnyalt elemzésével, tételes cáfolatával, hanem a személyükkel.) Kitüntető figyelem illeti meg a galamus.hu szerzőit is. A kommentelők által használt jelzők durván szexisták (kurva, fószer), a szerzők életkorára utaló módon ageisták (kriptaszökevény, múmia), de nem riadnak vissza a konkrét fenyegetésektől sem (ismerünk benneteket, majd levadászunk stb.). De van még egy sajátossága ezeknek az üzeneteknek. A saját személyemre vonatkozó kommentekből idézek két példát: zsidó picsa, ballibsi liba. A trágár és szexista szavak az illető (vélelmezett) zsidóságára is utalnak. Ez egyébként a kommentek jó részében előfordul, függetlenül az illető szerző bármely csoporthoz való tartozásától. Egyszerűen szólva, akit utálnak, azt lezsidózzák. És tehetik ezt büntetlenül, a portál működtetői nem moderálnak, vagy ha igen, az olvasó számára észrevehetetlen módon.
A jelenség azonban tágabb körű. Ha beírjuk a Google keresőjébe egy ismert baloldali politikus vagy médiaszemélyiség nevét, a harmadik vagy a negyedik sorban ezt adja ki: X. Y zsidó. És ha rákattintunk erre, megjelenik az úgynevezett Metapédia: Zsidók a magyar közéletben című internetes portál.
Itt egy fényképalbum is látható azokról, akiknek „külleme és szereplése erősen valószínűsíti zsidó voltukat”. De a portál működtetői nem vélik magukat csalhatatlannak, felszólítják olvasóikat, jelezzék, ha valaki a listán szereplők közül „sem nem zsidó származású, sem nem zsidó kötődésű”. A Metapédia adatainak megbízhatóságára jellemző egyébként, hogy számos benne szereplő adatai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal – ismerőseimen teszteltem le –, és vannak olyan fényképek, amelyek nem a szócikkben szereplő személyről készültek. Olvashatók viszont a Metapédiában a Völkischer Beobachter terminológiájával és stílusában írott fejtegetések és tipológiák a fajzsidókról, a kriptozsidókról, valamint a zsidóbérencekről. Tanácsadás arról, hogyan ismerjük fel a zsidókat a kampós orr, húsos fül, jellegzetes járás alapján. A szemléletesség kedvéért mindez mai magyar közéleti személyek nevével illusztrálva.
Nem tudok róla, hogy valaki is büntetőeljárást kezdeményezett volna ez ellen a nyíltan rasszista portál ellen. Sem az érintettek (ezt megértem), sem azok a politikusok, akik nemzetközi fórumokon olyan büszkén nyilatkoznak arról, hogy „nemzetünk” mentes a rasszizmustól, az antiszemitizmustól. Vannak szórványos kilengések, de ezek ellen a törvény szigorával járnak el.
Egy külföldi példa. Mint a New York Times és más világlapok hírül adták, a bíróság 2012 júniusában elutasította a SOS Racisme, valamint franciaországi zsidó diákegyesületek keresetét, amelyet a Google ellen nyújtottak be. Ebben a rasszizmus terjesztésével vádolják meg a világcéget, mivel az internetes keresés során bizonyos közéleti személyek nevével kapcsolatban szinten azonnal megjelenik a „zsidó” jelző. A Google jogi képviselői előadták, hogy az együttes előfordulást automatikusan működő, a keresési gyakoriságon alapuló algoritmusok hozzák létre. Ezek működésén nem is kívánnak változtatni. „Nem a Google a rasszista, hanem a keresőprogramokat működtető társadalom” – hangzik frappáns érvelésük.
A probléma lényege iránt azonban a Google képviselői egyáltalán nem maradtak érzéketlenek. Elhatározták, hogy a keresetet benyújtó szervezetekkel együttműködve kidolgoznak toleranciaerősítő és antirasszista programokat.
Vajon az uralkodó kétharmad – személyes becsületükre olyan kényes – politikusai miért és meddig tűrik érzéketlenül a mások emberi méltóságába gátlástalanul beletipró internetes portálok működését?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
