Orbán lelke
- Részletek
- Napi apró
- 2012. október 21. vasárnap, 04:11
- Huszár Ágnes
A magyar szólások a nyugtalan embert hasonlítják Orbán lelkéhez, amely „jön-megy, tekereg, tévelyeg (a pokolban)” (O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások. Gondolat, 1982. 519. l.)
A jelenlegi magyar miniszterelnök spirituális útja csakugyan tekervényes. A parlamentben a „csuhásokon” gúnyolódó hetyke fiatal demokratából pártja keresztény-konzervatív színeváltozása után ha nem is buzgó templomjáró, de magát református templomi környezetben szívesen fényképeztető politikus lett. A Képmás internetes családmagazin 2002-es első számának címlapján az akkori (és mostani) miniszterelnök áll imára kulcsolt kézzel, lehajtott fővel egy templompadban, mellette ül – az ökumenizmus jegyében – katolikus felesége.
A hit efféle médiatudatos megvallása persze soha nem győzte meg a jó emberismerőket. Iványi Gábor metodista lelkész, aki az Orbán család első két gyermekét keresztelte, tartózkodóan csak ennyit mondott: „Nem mély a hite”.
Orbán a politikai kommunikációban is gyakran utal az országa és a maga kereszténységére (illetve a kálvinista szóhasználat szerint: keresztyénségére). Brüsszelben országa-népe sajátosságaként vágta oda az ott ülők arcába: „Mi keresztények vagyunk!”. Mintha – Géza fejedelem bizánci tájékozódása után – a magyarok nem éppen Európától vették volna át a (nyugati típusú) kereszténységet, hanem fordítva. Ellentmondó, kötekedő vitastílusát pedig ekként magyarázta: „Én protestáns vagyok!”
A belpolitikai térben is érvként utal felekezeti, vallási indokokra. Balog Zoltán emberi erőforrás miniszterré való kinevezését idén tavasszal Balog „erős református hité”-vel indokolta. (Az ő Hold utcai gyülekezetéhez tartozik Orbán maga is, habár személyesen ritkán keresi fel a templomocskát.)
A szeptember 29-i ópusztaszeri beszéd aztán egészen új mozzanatokkal gazdagítja az Orbán spiritualitásáról alkotott képet. „A turul őskép, a magyarok ősképe. Beleszületünk, akárcsak nyelvünkbe és történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik.”
Megpróbálom elképzelni, hogy egy nyugat-európai, mondjuk német politikus hasonló szóvirágokat enged meg magának nyilvánosan. És nem is a hűvösen racionális, fizikából doktorált, lelkészlány Merkel, hanem bárki más, akár egy jelentéktelen vidéki politikus. Ha valaki – leszámítva a neonáci köröket – politikai rendezvényen vérségi kapcsolatot állapítana meg maga és népe, valamint egy mitológiai szárnyas: a birodalmi sas, esetleg Hugin és Munin, az Odin isten vállán ülő két fekete holló között, rögtön elküldenék a politikai Walhallába, a lejárt szavatosságú vezérek nyughelyére. A mitikus madárhoz kapcsolt „vér és a föld” (Blut und Boden) mint hivatkozás pedig minden felvilágosult európai számára olyan hírhedt módon kötődik a náci propaganda szóhasználatához, hogy minden külföldi kommentátor felfigyelt rá és kiemelt helyen, gúnyosan vagy felháborodottan idézte.
De a turulos oszlopot avató miniszterelnök még ennél is tovább ment. Az ópusztaszeri beszéd azzal vált a vallási szinkretizmus kivételesen viszolyogtató példájává, hogy a bibliai (a Prédikátor könyvéből vett) idézethez: „ideje van a szólásnak és ideje van a hallgatásnak” a pogány hitvilágot idéző „jeleket” kapcsolta, saját magát pedig – „aki kormányoz” – a „jelek” autentikus értelmezőjeként pozícionálta. A Szent Mihály arkangyal harca a sátánnal szókép a miniszterelnök a világot jókra és rosszakra, angyalokra és ördögökre osztó manicheus szemléletének adekvát kifejeződése. Semmi kétség: önmagára a megmentő földöntúli harcos, az arkangyal szerepét osztotta.
És a miniszterelnök prédikátori hevülete csak nem lankad. Az Európai Néppárt EPP bukaresti kongresszusán ezt a teológiailag nehezen megfejthető mondatot üzeni Európának: „A józan ész mellé az Emeljük fel a szívünket is oda kell tenni – ez a kettő együtt újíthatja meg Európát, s erről bátran kell beszélni, mert ha mi, kereszténydemokraták nem beszélünk róla, a liberálisok meg a szocialisták biztosan nem fognak.” Csak a „mi kereszténydemokraták” szókapcsolat valószínűsíti, hogy Orbán Viktor ezúttal keresztény üzemmódban üzent Európának.
Közeledik október 31., a reformáció emléknapja. A miniszterelnök majd valamelyik protestáns templom mózesszékében fényképezteti magát és járul úrvacsoraosztáshoz a kamerák össztűzében.
A sámánok és a táltosok közben készítik már számára a rovásírásos meghívót a téli napfordulós tűzugráláshoz.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
