Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 9.

Nyomtatás

Részletek: 2012. október 11. csütörtök, 03:37; Megbeszéljük

4. oldal / 5

Nem pártellenesek, csak nem akarnak pártokat a tüntetésükön
Juhász Péter, a Milla szervezője

Bolgár György: - A Milla főaktivistája Ön? Vagy minek nevezzem? Fő szóvivő, spiritusz rektor? Már ilyeneket olvasok Önről.

Juhász Péter: - A Milla egyik szervezője vagyok.

- Jó. Ez hangzik a legszerényebben, de azért Ön szerepel újabban a legtöbbet, nem?

- Igen, ennek több oka is van. Most ez a szóvivő megnevezés rám ragadt pillanatnyilag, de egyébként nincs választott szóvivő, tehát többféle módon szoktunk megnyilvánulni. Felszólalunk tüntetéseken, illetve vannak különböző programjaink. Ma délután is van egy, éppen a politikai szimbólumokról. Mindenhol mások szerepelnek, így a média rám ragadt mostanában.

- A legújabb hírek között lehet olvasni, hogy a kormányoldal sem tétlenkedik, és megint szerveznek egy békemenetet október 23-ára. Tekintve, hogy már régóta tudni lehet, hogy a Milla október 23-án szinte már hagyományosan szervez egy nagy ellenzéki tüntetést, ez azért egy kicsit aggasztónak látszik, hiszen a békemeneten legutóbb biztos hogy volt egy-kétszázezer ember. Ha ez a hatalmas tömeg két oldalról találkozik Budapesten, abból nem lesz sok köszönet. Nem aggódnak?

- Én egyáltalán nem aggódom. Azt gondolom, a rendőrség majd elvégzi a munkáját, ami a biztosítást illeti. Szerintem nem voltak százezernél többen a békemeneten, tehát az egy széthúzott tömeg volt. A Milla rendezvényén össze vannak zsúfolva az emberek, egy négyzetméteren akár három-négy ember áll. Ott pedig tíz négyzetméterre jutott egy. Azt szokták mondani azok, akik járatosak ilyen tüntetés szervezésében, hogy ha kevés emberre számítasz, akkor vonulj. Most, hogy mondja, elgondolkodtam, mi lenne, ha mi is vonulnánk egyet és akkor összemérhetővé válik a két tömeg, ha ez fontos. Mehetünk egymás mögött, és akkor nem találkozunk szembe.

- Nem szállt inába a bátorsága, ez biztos. Induljunk el, aztán majd lesz valahogy, megmutatjuk, hogy mi vagyunk többen. Körülbelül így gondolkodik?

- Én azt sem tartom fontosnak, hogy megmutassuk, hogy mi vagyunk többen. A békemenetet nyilvánvalóan kormányzati pénzből és hatalmas infrastruktúrával, Kubatov-listákkal kiegészítve szervezik. Tehát ne verjük át magunkat, vagy legalább mi ne dőljünk be annak, hogy itt ilyen rengeteg emberről van szó. A Milla gyakorlatilag költségvetés nélküli szervezet, civilek összeállnak, és a saját módjukon kommunikálnak és juttatják el az információt, szervezik meg a tüntetést. Mi így hozzuk össze a saját tömegünket. Tehát egyszerűen nem lehet összehasonlítani a kettőt. Mégis, méretében közel azonos a kettő, vagy mi akár többen is leszünk. De gondolom, nem ez számít. Ráadásul megpróbálják elriasztani minden módon a hozzánk csatlakozókat vagy résztvevőket. Emlékeznek, tavaly azzal riogattak, hogy a mentő nem jön ki, és minden évben van valami, amivel bepróbálkozik a hatalom. De szerintem nem kell félni tőlük, meg kell mutatni, hogy bátrak vagyunk, sokan vagyunk, és le fogjuk váltani a kormányt 2014-ben. Ez számomra nem kérdés.

- A mondat végéig szerintem minden hallgató lelkesen bólogatott Önnek. De közben azért itt a műsorban is és másutt is hallani, hogy valami nem stimmel a Millával. Miért ódzkodnak annyira a pártoktól, miért nem szeretik Gyurcsányt, mi a bajuk az MSZP-vel, miért nem akarnak közösködni a pártokkal? És látszik, hogy ez a vita már igazán a felszínen van. Gyurcsány Ferenc egy tegnapi tévényilatkozatában a szokásosnál kicsit markánsabban mordult rá a Millára, aztán még Majtényi Lászlóval is, aki pedig felszólalt januárban azon az emlékezetes operaház előtti tüntetésen, ilyenfajta vitába keveredtek, hogy hogy is kéne majd rendbehozni a köztársaságot. Ön válaszolt Majtényi Lászlónak, és ebből látszik, hogy vannak koncepcionális különbségek még az ő, illetve az Önök felfogása között is. Úgyhogy lassan, vagy inkább gyorsan valóban eljön az ideje annak, hogy tisztázzák, mit is akar a Milla.

- Igen. Először is hadd tegyek egy kiegészítést. Nagyon sok félreértés kering a Milla körül, ez nyilván azért is van, mert valami egészen új dolgot hoztunk be a magyar politikai életbe. Mégpedig azt, hogy nem követni akarjuk a pártokat, hanem mintegy megrendelőként fellépni velük szemben. Hiszen az a célja egy pártnak, hogy megfelelő számú embert képviseljen, viszont akkor érdemes odafigyelni ezekre az emberekre is. És ehhez hozzátartozik az a tény, hogy ma többségben vannak azok, akik nem tudnak pártot választani, tehát egyre inkább hangsúlyos az a vélemény, amit mi akarunk. Én azt gondolom, hogy Majtényi Lászlóval nem vagyunk vitában. Ahhoz a nyolc ponthoz, amiben megfogalmazták, hogy a jogállam helyreállításának milyen elvek mentén kell zajlania, mi csak kérdéseket tettünk fel. Minden egyes pontjával egyetértünk, és egyébként folyamatos a kapcsolat az Eötvös Károly Intézet és a Milla között ilyen értelemben. Tehát folyamatosan publikáljuk az anyagaikat, amit csak tudunk, minél nagyobb nyilvánossághoz eljuttatjuk. Egyszerűen kérdéseket tettünk fel, amiket nem láttunk még tisztán, hogyan képzelik, és elindult egy kommunikáció ilyen értelemben.

- Én a kérdéseikből arra következtettem, hogy nem biztos hogy egyetértenek azzal, hogy mondjuk a bírói igazgatás vezetését le kellene váltani egy kormányváltás után, mert enyhén szólva nem legitim, ahogy kiválasztották és megválasztották őket. Vagy akár az alkotmánybírák jelölése és megválasztása sem tekinthető legitimnek. Önök szerint azért ez nem ilyen egyszerű.

- Hadd szakítsam meg, egyáltalán nem erről van szó. Teljesen egyetértünk azzal, amit az Eötvös Károly Intézet, illetve Majtényi László ír. Csak kicsit tovább mentünk a gondolatmenetben. Hogy mi lesz ennek a menete. Tehát az egy dolog, hogy illegitim módon most megválasztották a bírókat, de hogy lehet ezt jogállami módon helyreállítani? Mert ha most meglépjük ugyanazt, amit a Fidesz megtett, hogy a jogállam kereteit túllépve leváltjuk őket, az nyilván nem lesz helyénvaló. Az a kérdésünk, hogy mi a javaslata erre az Eötvös Károly Intézetnek. Ez egy egyszerű kérdés, ők nyilván jobban értenek hozzá.

- Értem, akkor végképp nem szeretném félreérteni és belemagyarázni azt, ami ezek szerint nincs benne. De legalább tisztáztuk, hogy ne legyen félreértés. Tehát egyetértenek ezzel, csak a konkrét módjait kellene kitalálni.

- Pontosan.

- Akkor térjünk át másra. Elterjedt a híre annak és már Ön reagált is rá, hogy Bajnai Gordon esetleg megszólalna október 23-án. Ahogy az egyik reakciójából látom, ennek az igazi súlya foglalkoztatja Önöket, hogy abban a pillanatban, hogy Bajnai Gordon mint volt miniszterelnök megszólal ott, még ha nincs is neki pártja jelen pillanatban, ez akkor is valamiféle politikai zászlóbontás lenne, és olyan jelleget kölcsönözne az eseménynek, mintha a Milla odaállna Bajnai mögé. És lehet, hogy ez jó, lehet, hogy ez fontos is volna adott pillanatban, de biztos, hogy az eddigi teljesen civil kezdeményezés megváltozna és más irányt venne.

- Nem pontosan így van, tehát nem ez az alapvető kérdéskör. Nekem igazából az őszinte válaszom az, hogy sajnos nem vagyok feljogosítva arra, hogy a felszólalókról beszéljek. Ennek egyetlen oka van, hogy holnap este lesz egy Milla-gyűlés, ahol mi eldöntjük, hogy konkrétan ez hogy fog zajlani. Megmondom őszintén, vannak feltételek, amiknek teljesülnie kell addig.

- De Bajnai szóba került? Vagy még ezt sem mondja meg?

- Igen, és nagyon sok más is szóba került. De holnap lesz erről döntés a Millán belül, és addig teljesen fölösleges lenne bármit mondanom. Nem ez a problémánk, hogy politikai zászlóbontás történik, tehát semmiféle ilyen jellegű gondunk nincs. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi a szerepünk. Mi azt gondoltuk eddig is, hogy a civilek hangját akarjuk megszólaltatni, Bajnai Gordon pillanatnyilag egy civil egyesületben tevékenykedik, még ha egyébként miniszterelnök is volt. Ez is egy félreértés, hogy mi politikusokat nem engedünk a színpadra, mert számtalan alkalommal lehet politikus a színpadunkon. Tehát az is egy alapvető félreértés a Millával kapcsolatban, hogy politika-ellenesek vagy politikus-ellenesek lennénk. Mi magunkat is politikusnak tartjuk, csak éppen nem pártban politizálunk. Gondoljunk mondjuk Molnár Péterre, aki az egyik legaktívabb tagja médiaügyben a Millának. Ő több párt színeiben is képviselő volt a parlamentben. Vagy a Matolcsy elleni tüntetésnél Kerék-Bárczy Szabolcs állt a színpadunkon, aki MDF-tag volt. Mi azt szoktuk kérni, hogy a pártok hagyják otthon a szimbólumaikat. Ez nem azért van, mert nem szeretjük a pártokat, vagy ne lennénk tisztában a pártok fontosságával. Ennek egyetlen oka van, hogy nem szeretnénk azt, hogy a tömeget identitás szerint megosszuk. Tehát azt szeretnénk, hogy mindenki jól érezze magát ott, és aki mondjuk nem tud azonosulni az LMP-vel vagy az MSZP-vel, vagy a DK-val, vagy bármelyik párttal, annak ne kelljen a zászlója alatt vonulni. Illetve azért is van ez, hogy egyenlő mértékben tudjanak megjelenni a pártok. Ennek ugye két lehetséges verziója lenne, az egyik, hogy kiosztunk pártlógókat, és akkor benne lennének a parlamenten kívüli pártok is egységesen. De ez hogy nézne ki? Vagy belefuthatnánk abba, hogy akinek nagyobb erőforrásai vannak, azok hatalmas molinókkal jönnek ki, és úgy tűnne, mintha egy adott párt tüntetése lenne. Ez kerülendő, főleg az első pontot figyelembe véve, hogy mindenki jól érezhesse magát, az is, aki nem tudna pártot választani. Ezért azt a megoldást találtuk a legmegfelelőbbnek, ha itt mindenki otthon hagyja a jelképeit, azzal a tudattal, hogy tisztában vagyunk vele, hogy minden párt szavazója és szimpatizánsa eljön egy civil demonstrációra, hiszen ez pont arról szól, hogy közösen vagyunk jelen. Nem az számít, hogy ki melyik párt szimpatizánsa, de az nem azt jelenti, hogy bármelyik is ne jöjjön el, vagy ne érezze jól magát ott, vagy ne szólna neki ez a tüntetés.

- Én ezt értem. És mondjuk az első egy-másfél évben volt is ennek kétségtelen indoka, magyarázata, érthető alátámasztása, hiszen az emberek kiábrándultak a pártokból, és úgy látták, tehetetlennek érezve magukat, hogy nincs mit tenni a kétharmados parlamenti többség ellen. De mostanra mégiscsak ráfordultunk már a ciklus második félidejére, és úgy látszik, hogy azért van némi elmozdulás a pártok népszerűségi sorrendjében is. Vagyis lehet, hogy a Millának is változtatnia kell. Lehet, hogy Önök már ezen dolgoznak és holnap estére már minden világos lesz, legalábbis Önöknek, aztán 23-án már nekünk is. De én elvileg olyat tudok elképzelni, hogy a Milla valamiféle ernyőként borulna rá a magukat demokratikusnak tartó ellenzéki pártokra, felajánlva valamiféle szövetség megalakításának lehetőségét, akár a Milla segítségével vagy keretein belül. Vagy a Milla azt mondja, hogy akkor kilépek ebből a civil voltomból, hiszen én, Juhász Péter, politikus vagyok, és mások is, akik itt vannak a vezetésben, és úgy gondoljuk, hogy a mi politikánk ez és ez, körülbelül ilyen a programunk, meg akarjuk méretni magunkat, párt akarunk lenni. Szövetségben a többi ellenzéki párttal, de mégiscsak egy a néhány között. Nem kéne választaniuk a két lehetőség között?

- Én azt gondolom, hogy gyakorlatilag mi már választottunk bizonyos értelemben. Többször jeleztük, hogy nem leszünk párt, és ennek pontosan az az oka, hogy egyszerűen nincs értelme még egy versengő pártot létrehozni, amikor arról szól a választási törvény, hogy így is, úgy is egy tömbbe kell majd rendeződni, hogy a Fidesz leváltható legyen. Az első verzió az, ami közelebb áll hozzánk, de itt egy kicsit még fordítva tekintünk magunkra, tehát mi nem gondoljuk, hogy a pártok felett álló ernyő vagyunk, hanem mondjuk úgy inkább, hogy mi vagyunk a termőföld, a civil társadalom, amiből kinőnek a pártok. Tehát ilyen értelemben mi vagyunk legalul, mi vagyunk a választók, mi szeretnénk kitermelni magunkból.

- Na de akkor engedniük kellene a pártokat. Hiszen, ha Önök a termőföld, akkor ki kell, hogy nőjön az MSZP, a DK, az LMP, tegyük fel, hogy a Szolidaritás is esetleg párttá alakul, stb. Akkor a mi tüntetésünkön vagy demonstrációnkon a mi földünkből kinőtt ellenzéki pártok vezetői szólaljanak meg. Gondolom én.

- Világos. Folyamatát tekintve teljesen egyetértünk. Megmondom egészen őszintén, mi két éve, amikor a Millában elkezdtünk egyáltalán beszélgetni arról, hogy hol a helyünk, mit csinálunk, már akkor felmerült az, hogy bízunk benne, hogy idővel minden pártot fel tudunk engedni a színpadra. De először meg kell mutatni az erőnket, úgy mondom inkább, hogy meg kell tanítanunk a politikusokat arra, hogy tiszteljék a választópolgárt. Nem alattvalók vagyunk, akik rohannak utánuk bármi áron, hanem feltételeket szabunk. Azért akarjuk őket hatalomra juttatni, hogy képviseljenek minket, nem azért, hogy hatalomban legyenek. Ha azt szeretnék a pártok, hogy szavazzunk rájuk, akkor bizonyos feltételeket be kell vállalniuk. Egy példán keresztül, mondjuk a pártfinanszírozást alapul véve, nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy bármely pártot támogatnánk mi civilek, és ebben azt hiszem, hogy baloldali, jobboldali, konzervatív, liberális éppúgy egyet kell hogy értsen, hogy továbbra is a korrupcióra van kihegyezve az egész pártfinanszírozás, mert az mindenkinek árt. Tehát állapodjunk meg olyan alap dolgokban, amelyek bármely párt támogatásával elengedhetetlenek kell hogy legyenek.

- Lesz Milla ellenzéki kerekasztal?

- Nem tudok ilyen konkrétumokat mondani, és nem biztos, hogy ez csak a Milla kell hogy legyen. Számos olyan civil szervezet van, amelyik egyébként hasonlóan gondolkodik. Én azt gondolom, hogy egy olyan civil közösséget kell összehozni, ahol nekünk nincs nagyobb szerepünk, mint bármilyen más civil szerveződésnek vagy szervezetnek. Meg kell válogatni a kartelleket nyilván. Ezalatt azt értem, hogy olyanok kellenek, akik hasonlóan gondolják, hogy a demokrácia alapjait kell felépíteni, és utána tudunk majd következő lépéseket tenni. Én azt remélem és abban vagyok biztos, hogy ebben lesznek partnereink. És abban a pillanatban meg fogunk tudni állapodni a pártokkal is, ha vállalják ezeket a kritériumokat. Tehát én nem félek attól, hogy nem váltjuk le az Orbán-kormányt, viszont azt nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak úgy leváltsuk és aztán nem tudjuk, hogy mi jön utána, mert a kormányváltás másnapján szintén lesz nap, meg még egy év, meg még három év, meg négy év, amikor jó kormányzásnak kell következnie, különben nem leszünk előrébb, mint ma vagyunk. Emlékezzünk vissza, hogy azt hallottuk évekig, hogy Gyurcsány takarodjon, és mindenki reménykedett – ezért kapott a Fidesz kétharmadot –, hogy valami más jön. A mindenki alatt értem azokat, akik megszavazták a Fideszt. Ehhez képest most én azt gondolom, hogy ők a legcsalódottabbak. Nem akarunk ugyanebbe a hibába esni, hogy Orbán takarodj, de nem tudjuk, mi következik másnap. Mi tudni akarjuk, mi következik másnap, hogy nehogy még egy ilyen hibába essünk, mint ami 2010-ben történt.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!