Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. október 8.
- Részletek
- 2012. október 10. szerda, 02:53
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2012. október 8-ai műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy lendületbe jöttek a szocialisták. A dunaföldvári polgármesterválasztás után most egy időközi soproni önkormányzati választások is győztek. Mit jelent ez? Semmit? Valamit? Sokat?
Másik témánk, hogy sztrájkra készülődnek a pedagógusok a megint elhalasztott béremelés miatt. Vajon lesz-e bennük elég erő és bátorság, hogy így tiltakozzanak. Mindenesetre Hoffmann Rózsa államtitkár nem fél, mert ma közölte, hogy esze ágában sincs lemondani. Jól teszi, hogy marad? Vagy nem számít?
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a kormányszóvivő Giró-Szász András a viharba került hajón konyakot rendelő utasokhoz hasonlította a béremelést sürgető tanárokat. Vihar van? És olyankor nem is szabad inni?
Mit gondolnak aztán arról, hogy Rogán Antal közbenjárására Blikket tettek egy múlt századi rikkancs kezébe egy új szobron. De miért is?
Mi a véleményük továbbá arról, hogy kizártak a KDNP-ből két képviselőt, köztük Soltész Miklós államtitkárt, mert nem fizettek tagdíjat. Párton kívüli bolsevikok?
Beszéljük meg, hogy Orbán Viktor szerint Magyarországot talán minden ország közül a legnehezebb kormányozni, mert ez tízmillió szabadságharcos országa. Ezt vajon komolyan gondolja?
És végül, most hallottuk, hogy a magyar kormány talán már tavaly januárban döntést hozott az azeri baltás gyilkos átadásáról egy most nyilvánosságra került email szerint. De akkor vajon mi tartott mostanáig? És vajon miről tárgyal a magyar-azeri gazdasági vegyesbizottság Budapesten?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A soproni választási sikerről és a saját elfogadottságáról
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke
Bolgár György: - Egy pillanatig haboztam, hogyan is szólítsam Önt, elnök úrnak vagy esetleg tábornok úrnak. Mindjárt megmagyarázom, félre ne értse. Orbán Viktor egy szélsőkonzervatív amerikai lapnak nyilatkozott, és abban azt állította, hogy Magyarországot a legnehezebb kormányozni, ugyanis itt tízmillió szabadságharcos él. Ha tízmillió szabadságharcos van itt, akkor Ön egy szabadságharcos tábornok. No, mit szól ehhez?
Mesterházy Attila: - Hozzászoktunk ahhoz, hogy a miniszterelnök nemcsak a politikában kiszámíthatatlan, lassan már nem is beszámítható a politikája. Talán emlékszik rá, legutóbb a turulba is beleszeretett a miniszterelnök úr és arról is beszélt, hogy egy jó politikus a jelekből is tud olvasni. Most úgy látom, hogy megint az ezotéria irányába indult el. Sok sikert kívánok hozzá, mi inkább a reálpolitikában és a hétköznapokban maradnánk, van itt elég gond, amit meg kell oldani, turul nélkül is.
- Azért valami előrelépést tapasztalok, legalább nem labancozta vagy idegenszívűzte le Önöket. A szabadságharcos mégis jobban hangzik, nem?
- Igen, csak tudja ez a szabadságharc sokba került már az országnak, ha megnézi, akkor szinte minden ágon fizetnek a magyar választópolgárok – sajnos különösen a kisebb keresetűek – ezért a politikáért. Nem is beszélve a kis- és középvállalkozói szektorról. Már épp ideje lenne ezt az őrültséget befejezni, egy valódi gazdaságpolitikai fordulatot csinálni, amely munkahelyteremtésre és gazdasági növekedésre koncentrál. Egy új adórendszert kéne bevezetni, ezáltal el lehetne kerülni azt, hogy újabb és újabb megszorító csomagokat kelljen a kormánynak bejelentenie, amiben megint csak újra meg újra az átlag állampolgárról akarnak még egy bőrt lehúzni.
- Akkor ezzel a Matolcsy-féle megszorító csomaggal átfordultunk a hétvégi választásra és annak eredményére. Sopronban ugyanis időközi önkormányzati képviselőválasztást nyert meg meggyőző fölénnyel a szocialista jelölt. Ez bizonyos szempontból újdonság, bár volt a közelmúltban egy dunaföldvári polgármester választás, ahol szintén győztek, de azt megelőzően két évig akárhol, akármi történt, többnyire, illetve mindenhol a Fidesz győzelmét hozták a választások, ha nem éppen a függetlenekét. Úgy látszik, hogy valami megfordult. Ön ezt mivel magyarázza? Például azzal, hogy az emberek is lassan megértik, hogy ezek a különböző csomagok lényegében megszorítások és a Fidesz ígéretei ellenére egyre rosszabbul élnek?
- Szerintem is van jelentősége ennek a két választásnak, hiszen Dunaföldváron 58-42-re vertük meg a Fideszt. Sopronban pedig négy körzetből háromban szocialisták nyertek. Ennek az az üzenete, hogy a Fidesz igenis megverhető, Orbán Viktor pedig leváltható. Talán ez a legfontosabb, hiszen – ahogy Ön is utalt rá – a miniszterelnök nyakra-főre itthon és külföldön is állandóan arról beszélt, hogy nincs itt semmi gond, az ő támogatottságuk töretlen, hiszen az összes időközi választást megnyerte a Fidesz eddig. Itt van egy csattanós válasz, mind Dunaföldváron, mind Sopronban bebizonyosodott, hogy a Fidesz leváltható, ezt a példát a szocialista párt tudta hozni, ami természetesen nagy öröm a számunkra. Sopronban az is látszódott, hogy egy jó jelölttel, reális programmal és nagyon sok lábmunkával – hogy így fogalmazzak –, a választópolgárokkal való személyes találkozókkal lehet sikereket elérni. Még úgy is, és ez egy nagyon fontos dolog, hogy kiszorították a szocialistákat az ottani médiafelületekből. Ráadásul belekezdtek egy nagyon komoly osztogatásba, azt hiszem, pénteken még volt egy rendkívüli közgyűlés Sopronban, ahol a körzetet érintő projektekbe rögtön pozitív döntéseket hoztak, és ezt szórólapokon gyorsan tudatták is még szombaton az ott élő választópolgárokkal. Pénzt, paripát, fegyvert.
- Ne vicceljen, a helyi közgyűlés egy pénteki döntést rögtön elkezdett szórólapon propagálni? Vagy a Fidesz?
- Így van, ezt hallottam a helyiektől. Ráadásul a jelöltünkkel éppen arról beszéltünk a záró sajtótájékoztatón pénteken, hogy ha mást nem is tudtunk elérni, csak azt, hogy a Fidesz gőzerővel nekilátott a körzetben megvalósítani az eddigi ígéreteit, akkor már sikert értünk el. Akkor még persze nem tudtuk a választási végeredményt. De győzött a szocialista párt úgy, hogy volt fideszes, jobbikos, civil jelölt és LMP-s is, nagyon széles palettáról tudtak választani a soproniak. Ennek ellenére a szocialista pártot választották, látható módon egy erős pólusképző erővé is vált a szocialista párt Sopronban és az országban is.
- 2006-ban ugyanitt milyen eredmény született? 2010-ben mindent vitt a Fidesz.
- A 2010-es eredményt tudom, akkor mindent vitt a Fidesz. 2010-ben több mint kétszáz szavazattal kaptunk ki, egy körzetben a négyből, ilyen értelemben nagy változás volt a 2010-es eredményekhez képest.
- Sopron egyébként milyen hely a szocialisták szempontjából? Nem az elmúlt két évre gondolok, még talán nem is az 2006-os időszak óta eltelt évekre, hanem korábbra. Azt szokták gondolni, mondani, hogy Nyugat-Magyarország nem a szocialisták terepe. Régebben talán a szabaddemokraták mutattak ott némi erőt, de a Fidesz lényegében uralta ezt a területet. Ez mostanáig alapvetően így volt?
- Abszolút, azt szoktuk mondani, hogy Sopron nem a szocialisták fellegvára. Szerintem a rendszerváltás óta nem volt szocialista győztese az országgyűlési választásokon. Önkormányzatban egyszer volt, amikor egy független, de szocialisták által támogatott polgármestere volt Sopron városának, akkor az önkormányzati választásokon kicsit jobban szerepeltünk.
- Amikor 2002-ben átfordult sok minden a szocialisták oldalára.
- Így van, de azóta nem volt ilyen jelentős siker, és azért azt érdemes értékelni, hogy öt jelöltből a szocialista mégiscsak a legtöbb szavazatot tudta összeszedni. Ha jól megnézem, akkor a Fidesz és a Jobbik együtt ért el durván annyit, mint a szocialista párt egymagában. Ez mindenféleképpen egy meggyőző, bíztató, reményt adó eredmény mindazok számára, akik szeretnék már a történelem szemétdombján látni Orbán Viktort és a kormányát.
- Azért ahhoz még kell egy kis idő, jó másfél év. Ez persze lehetőséget ad a szocialistáknak is arra, hogy felkészüljenek a következő választásra. A soproni helyzetre visszatérve, Ön is ott járt és nehezményezte is, hogy nem hagyták szóhoz jutni Önt a helyi médiában, ezek szerint nemcsak Önt, hanem az MSZP-t úgy általában igyekeztek távol tartani attól, hogy szóba tudjon állni a közönséggel. Ezért kellett lábmunkát végezniük, hogy megtalálják a szavazóikat. Mi volt a benyomásuk, akár Önnek személy szerint, akár a képviselőjelöltnek, aki most önkormányzati képviselő lett, akár a többi aktivistának, mit mondanak az emberek Sopronban?
- Ugyanazt, amit az országban. Itt nemcsak a soproni tapasztalatokról tudok beszámolni, előző nap vagy pont aznap délelőtt Szombathelyen voltunk kihelyezett frakcióülésen, hogy egy másik nyugat-magyarországi települést mondjak. Mindenhonnan az a visszajelzés jön, hogy várják a szocialistáktól a programot, az alternatívát. Egyre többen akarnak nekünk segíteni különböző szakmai anyagok megírásában, például a Nyugat-Magyarország programunk elkészítésében helyi szakértők tömkelege vesz részt ebben az ottani országrészből. Azt látjuk, hogy nemcsak hogy kivárnak az emberek, hanem most már proaktív módon keresik is a velünk való kapcsolatot, és ez egy óriási változás az elmúlt két évhez képest. Önnek nem kell magyarázzam, hogyan indult ez a ciklus, teljesen gettóba volt zárva a szocialista párt, a kutya nem akart velünk se beszélni, se együtt mutatkozni, se a véleményét, tanácsát elmondani. Ez alatt a két év alatt sikerült ledolgozni ezt a hatalmas hátrányt, újjáépíteni, talpra állítani a szocialista pártot. Ma azt látjuk, hogy egyre többen adnak tanácsot, segítséget ingyen és bérmentve, hogy minél jobb, hatékonyabb és reálisabb programmal tudjunk előállni az emberek érdekében, hogy legyen gazdasági növekedés, legyenek munkahelyek, hogy az életminőség javuljon az országban, és hogy minél több demokrácia és kiszámíthatóság, jogbiztonság legyen.
- Mi az, amit elsősorban nehezményeznek az emberek? Hogy az élet rosszabb és a Fidesz becsapta őket vagy legalább ilyen sokat nyom a latban az is, hogy a Fidesz kormány szétverte a demokráciát? Mennyire tartják ez utóbbit fontosnak az átlagszavazók?
- Azt látom, hogy leginkább a drágulás nyomaszt mindenkit. A rezsiköltségek, az árak egyfolytában csak emelkednek, nincsenek munkahelyek. Ha vannak is munkahelyek, akkor nagyon rossz fizetésekkel. Ez az a rész, ahol a jövedelemmel, az egzisztenciával kapcsolatos kérdések az elsők, amelyek az emberek fejében felmerülnek.
- Ráadásul a fejükben visszhangzik az, hogy itt nincsenek megszorítások, hogy egymillió új munkahely lesz, tehát pont az ellenkezőjét kapták és kapják nap mint nap most is.
- Így van, Matolcsy úr még ma is azt mondta, hogy az embereket nem fogja érinteni ez a megszorító csomag, miközben csak a hülye nem látja, hogy bizony ez pont az emberekre, a kis- és középvállalkozókra, a legszegényebb rétegekre fog hatni, és például a szociális plafon okán ez a mostani csomag negatív hatással lesz. Aztán másodsorban érzékelik az emberek azt, hogy nincs jogbiztonság, hogy a jogállam nem működik normálisan, és természetesen egy kis beszélgetéssel az is hamar kiderül, hogy ez azért nagyon szoros összefüggésben van a gazdasági növekedéssel, a munkahelyteremtéssel is. Ahol nincs jogbiztonság, ott nincs beruházás, ahol nincs beruházás, ott nincs munkahely, akkor ott fizetés sincs és akkor nem lehet miből fizetni a család számláit. Nem kell Nobel-díjas közgazdásznak lenni ahhoz, hogy mindenki értse, hogy bizony a jogállam, a demokrácia szoros összefüggésben van a mindennapi, hétköznapi értelemben vett jólétünkkel is.
- Félelem van az emberek között? Olyanfajta félelem, hogy most mit fog szólni a főnököm vagy a hivatal, a hatóság? Egyáltalán mutatkozhatom-e egy MSZP-ssel a nyilvánosság előtt, nem lesz-e ennek valami káros következménye és hasonlók. Ilyesmik érezhető?
- Érezhető, főleg az államigazgatási és az önkormányzati szektorban vagy az olyan cégeknél, ahol az ügyfelek között van valamilyen önkormányzati vagy államhoz köthető cég, itt nagyon világosan kitapintható. Viszont pont ez a soproni kampányzáró rendezvény volt nagyon érdekes tanulság, ahol egy ilyen harminc, harmincöt közötti hölgy meg néhány fiatal is odajött hozzám, és azt mondták, hogy azért jöttek el, mert igenis akarják vállalni azt ezzel a sok mocsoksággal szemben, hogy a nevüket adják, odaállnak mellénk, hogy igenis legyen egy közös fénykép a pártelnökkel. Egyszerűen elegük van abból, ami Sopronban történik, elegük van abból, amit az országban művel a Fidesz. Igenis öntudatosan, dacosan és büszkén odaálltak és azt mondták, hogy mindenki menjen a csudába, ők vállalják azt, hogy baloldaliak, hogy MSZP-sek, és mernek véleményt mondani és ezt ki is nyilvánítják, büszkén.
- Az biztosnak mondható, hogy ez a két választási siker egyértelműen az Ön személyes sikere is és nyilvánvalóan megerősíti a helyzetét a pártban, bár ezt senki nem látszott kétségbe vonni mindeddig. De vajon a szavazók hogyan értékelik például az Ön szerepét, az Ön helyzetét? Elfogadják egyértelműen, mint az MSZP megkérdőjelezhetetlen irányítóját és egy olyan új arcot, aki ugyan indult a 2010-es választáson, de lényegében vezető kormányzati pozícióban még nem mutathatta meg magát? Elfogadják-e Önt egy olyan politikusnak, akire nem lehet rásütni az „elmúlt nyolc évezést” állandóan?
- Azért vagyok nehéz helyzetben, mert ezt a választók tudják elmondani.
- De azért biztos Ön is érzékel valamit a gesztusokból, nem?
- Nekem ilyen típusú problémám még soha nem volt, ha megnézi a közvélemény-kutatásokban a politikusi népszerűségi adatokat, az elmond valamit erről. Nekem se kell mindig ezt bújni, de azért titokban minden politikus azért ezt is nézi, nem szeretnék úgy csinálni, mint aki eljátssza, hogy nem érdeklik a közvélemény-kutatások meg a személyre vonatkozó felmérések. Már többedik hónapja én vagyok a legnépszerűbb ellenzéki politikus. Ez talán azt jelzi, hogy olyan elutasítottsága nincs a személyemnek, ami miatt ilyen típusú feltételeket szabnának a választópolgárok. 2010-ben azzal a tudattal vállaltam el a párt miniszterelnök-jelöltségét, hogy tudtam, veszíteni fogunk. Próbáltuk a veszteségeinket, amennyire csak lehet, minimalizálni, de nekem akkor már az volt a szándékom, hogy abban szeretnék részt venni, hogyan építjük újra a szocialista pártot, hogyan állítjuk talpra és mutatjuk meg ennek a bagázsnak, a Fidesznek, hogy igenis talpon fogunk maradni és számolniuk kell velünk a négy évvel későbbi választásokon. Építettem egy stratégiát, egy forgatókönyvet és egy időmenetrendet. E szerint haladunk és hála Istennek ebben – le kell hogy kopogjam – időarányosan úgy állunk, ahogy azt eredetileg, 2010-ben terveztük.
- Kétségtelenül nem szabad lebecsülni ezt a két választási győzelmet, de nem érzi-e annak az esetleges veszélyét, hogy talán túlbecsülik, túlértékelik, hogy úgy fognak dönteni saját maguk között, hogy na lám, megmutattuk egyedül is megy ez, és ezért az MSZP esetleg kevesebb energiát fektet abba, hogy megpróbálja a demokratikus erőket összehozni.
- Higgye el, hogy mi, akik két évig itt végigcsináltuk ezt a nagyon nehéz időszakot, amikor köpködtek bennünket, amikor elfordultak, amikor inkább csak megaláztatásban volt mindenkinek része, aki ki mert állni a Magyar Szocialista Párt mellett és egy baloldali értékrend mellett, bőven megtanultuk azt, hogy kellő alázattal és empátiával kell fogadni a sikereket, különösen a kudarcokat. Magyarul, mi nem szeretnénk túlértékelni ezt, én annyit látok ebben országosan, amit Önnek mondtam, hogy bebizonyítottuk, hogy a Fidesz megverhető, és ebben a szocialista párt tud egy világos alternatívát adni a választópolgároknak. Viszont a 2014-es választás még nagyon messze van, kicsit több mint másfél év van hátra. Nagyon-nagyon sok munka van még előttünk, amiből mindenkinek ki kell venni a részét, aki a demokratikus oldalon civil szervezetként, pártként működik és dolgozik. A következő nagyon fontos mérföldkő előttünk a gazdasági programunk lesz, amit most október végén fogunk meghirdetni, amiből látni fogják az emberek, hogy mi mit gondolunk a gazdaságról, hogyan csinálnánk másképpen, mint a Fidesz. Hiszen ez határozza meg az összes többi szakpolitikai mozgásteret az országban, így a szocialista párt számára is. Isten ments, nem akarunk sem elbizakodottak lenni, sem túlzó következtetéseket levonni. Talán Ön is megérti, hogy egy olyan pártnál, amelyik éveken keresztül csak szívott és látványosan, a választópolgárok számára is látható módon csak kudarcokban volt része és mindenki folyamatosan alulértékelte, akkor ebben az egy-két napban, amikor a választási győzelem után vagyunk, egy picit örülünk, talán egy kicsit jobban, mint egy külső szemlélő teszi. Ez azért van, mert nagyon nagy volt rajtunk a nyomás és nagyon kevésszer volt sikerben részünk, legalábbis látványos sikerben. De Isten ments, semmiféleképpen nem fogjuk túlértékelni, tesszük a dolgunkat, megyünk továbbra is előre.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A lipcsei konfliktusról
Dalos György, Németországban élő magyar író
Bolgár György: - Ön lesz a főszereplője annak a holnapi rendezvénynek Lipcsében, amelyen a német egyesítésre, illetve az azt megelőző békés, például lipcsei tiltakozásokra fognak emlékezni. És miután Ön Németországban él hosszabb ideje, valószínűleg sokat tud mondani arról is, hogy a németek hogyan élték meg azt az időszakot, meg talán valamit tud arról is, hogy a magyarok mennyiben és hogyan járultak hozzá a német újraegyesítéshez Németország hatalmas változásához a fal leomlásához. Szóval mindenképpen alkalmasnak látszik arra, hogy egy ilyen ünnepségen beszéljen. A mai Népszabadságban azonban azt olvastam, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, nem ilyen szép, nem ilyen idilli, ahogy megpróbáltam összefoglalni. Nem a hagyományos kölcsönös magyar-német barátság és tisztelet jegyében zajlik, hanem némi politikai huzavonával. Tudniillik a magyar kormány részéről ott lesz Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter is, és a magyar kormány azt szerette volna, ha inkább ő áll az események, a megemlékezések középpontjában. Mit tud erről?
Dalos György: - Engem ez év március elején kért fel Lipcse, hogy tartsam meg ezt a beszédet. Minden évben október 9-én, azoknak a bizonyos hétfői demonstrációknak az emlékére tartanak egy beszédet a Nicolai Kirchében amelyre a béke imádságai után került sor, és az egyre nagyobb részvételű tüntetésekre. Tavaly a lengyel nagykövet mondta a beszédet, és Lengyelország volt a fő téma, most pedig hazánk a fő téma. És én mondom ezt a beszédet. Ennek én tulajdonképpen, a nagy megtiszteltetésen kívül, különösebb aktuálpolitikai jelentőséget mindaddig nem tulajdonítottam, ameddig nagyjából egy-két hónapon belül nem kaptam az első olyan jelzéseket, hogy a kormányzat nem szeretné ezt a dolgot. Illetőleg felmerült egy olyan terv, hogy Balog Zoltánnal együtt ketten beszéd helyett egy dialógust tartanák ebben a templomban. Én ezt akkor azzal hárítottam el, hogy egyrészt műfajilag nem stimmel a dolog, hiszen itt beszédről van szó, másrészt én természetesen hajlandó vagyok Balog Zoltánnal bárhol bármikor bármiről vitatkozni, de nem itt és nem ezen alkalommal.
– Hát innét a távolból megítélve, nem is igazán illik egy ilyen eseményhez meg egy templomi megemlékezéshez, hogy na akkor vitatkozzunk egy jót.
– Hát nagyon furcsa az, ha a történelmi események egy bizonyos módon történnek, és a rájuk való emlékezés ettől némileg eltér. Hiszen ha belegondolunk abba a bizonyos 1989-es nyárba-kora őszbe, akkor Magyarországon az történt, hogy egymással egyébként nem túl jó viszonyban lévő erők, az akkori még kommunista kormány és az ellenzék, de még az ellenzéken belül is több dologról vitatkozó erők össze tudtak fogni egy ügyben. Nevezetesen abban, hogy az a szabadság, ami a magyar állampolgároknak már akkor kijárt, az megilleti az NDK állampolgárait is. És ehhez csatlakozott az akkor éppen születőben lévő civil társadalom. Most ehhez képest a megemlékezés inkább széttartó irányú, mintha minden ilyen évforduló és megemlékezés csak alkalmat nyújtana arra, hogy mi magyarok demonstráljuk, hogy nem értünk egyet és elhatárolódunk egymástól.
– De mintha nemcsak a magyarokkal lenne így ebben az esetben, mert olvastam néhány héttel ezelőtt, hogy lipcsei baloldaliak, talán szociáldemokraták is, de a baloldali párt különböző szereplői vagy képviselői mindenképpen arra szólították fel a szociáldemokrata lipcsei polgármestert, hogy ne hívja meg ezúttal Balog Zoltán minisztert, mert a magyar kormány olyan feltűnő és felháborító antidemokratikus lépések sorozatát teszi meg, hogy nem igazán vet jó fényt mindarra a demokratikus változásra, amiről itt éppen megemlékezni akarnak.
– Na most ez kétségtelenül így van, én is megkaptam ezt a felhívást. Én úgy gondolom azonban, hogy a német vendégszeretettel ez nem fér össze. És most újabban egyébként a baloldal is visszavonta, nem hangoztatja. Minden kritikáját fenntartja. Kétségkívül beleszóltunk azonban a német pártügyekbe egy másik vonalon, ugyanis a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítvány a békeimádság időpontjára, ez 17 órakor van délután minden évben, és az én beszédem időpontjára, ami fél hétkor kezdődik, egy ellenrendezvényt produkáltak, amelyen meg akarják védeni Magyarországot az állítólagos támadások ellen. Tehát valamilyen módon sikerült nekünk beavatkozni a német politikai csatározásokba, nem olyan szerencsétlenül, mint mondjuk az azeri és örmény ügyekbe. De a németek természetesen civilizáltan és óvatosan próbálják kezelni ezt a problémát.
– És az Ön tudomása szerint ez valamiféle magyar kormányzati ösztönzésre született? Mármint ez a Konrad Adenauer Alapítvány-féle pódiumvita, amit gondosan röviddel a megemlékezés elé tettek, hogy hát talán mégiscsak üsse azért az Ön megemlékező beszédét.
– Hát nem lehet pontosan tudni, hogy itt tulajdonképpen a farok csóválta-e a kutyát vagy fordítva, de az kétségtelen, hogy egy ilyen összejövetelt hosszan elő kellett készíteni, és már szeptember 12-én megvolt a műsorterv, nyomdába ment. A lipcsei szervezők, akik az ottani történeti hivatal emberei, tehát nem a Linke, hanem egy ellenzéki hátterű társaság, akiknek már kész program volt a kezében, hiszen ez egy egyhónapos hosszú sorozat, a lipcsei szervezők nem tudtak erről a rendezvényről, vagyis ez teljesen új. A kicsit zavart indokolása a CDU körüli társaságnak itt az, hogy aki még akar, az el tud menni az én beszédemre is. Na most megmondom őszintén, én ebből nem csinálok kabinetkérdést, én beszélek körülbelül kétszázötven ember előtt. Azonban pontosan tudom, hogy ennek következtében először valószínűleg 89 óta a békeimádságra se jön el a CDU-sok egy része, ami hát egy keresztény párt részéről kicsit furcsa.
– Ez valóban azzal fog járni… most egy kicsit jobban belegondoltam ebbe, mert hogy az alapítvány rendez egy pódiumvitát, ez egy dolog. De hát attól a CDU lipcsei vezetői miért ne jelenhetnének meg ezen a megemlékezésen és az Ön beszédén?
– A vezetők valószínűleg megjelennek valamilyen formában, a templom tele van, mint hallom, kétszázötven-háromszáz ember lesz. Tehát ott nincs probléma. Van egy másik probléma, a Magyarország tiszteletére rendezett fényünnepség, amely nyolc órakor kezdődik, és amelyet Jung főpolgármester és Balog Zoltán nyit meg. Na most itt körülbelül nyolcvanezren lesznek, nem biztos, hogy mindenki lelkes híve lesz a magyar kormánynak. De kétségkívül lelkes híve Magyarországnak.
– Valószínűleg azért a nyolcvanezer lipcsei ünneplő nincs annyira tájékozva a magyarországi fejleményekről. Azt tudja, hogy Magyarország komoly szerepet játszott a német újraegyesítésben, ezt nyilván nem is felejtik el nekünk. De hogy Orbán Viktor éppen mit csinált tegnap, tegnapelőtt vagy az elmúlt két évben, nem biztos, hogy a lipcseiek jórészét egyáltalán elérte. Nem?
– Hát amit Magyarországról körülbelül tudni lehet, az mondjuk ennek a német médiának a közvetítésében elég erősen negatív kép. És ezzel a negatív képpel a magyar diplomácia és egyáltalán a magyar kormány nem sokat tud kezdeni. Borzasztó nehéz cáfolni olyan kritikákat, amelyekkel szemben nem szoktak érveket hangoztatni.
– Mondjuk a német sajtó ebből a szempontból tényleg kivételes, mert azt hiszem, nincs olyan ország a világon, ahol ennyire alaposan és ilyen rendszerességgel és ilyen mélyen foglalkoztak volna a magyarországi fejleményekkel. Még a jobboldali konzervatív lapok is erőteljes kritikával illették és illetik az Orbán-kormányt. Ezért is lep meg engem, hogy ez az Adenauer Alapítvány, hát ha nem is konszenzust a német politikában Magyarországot illetően, de azt a fajta hallgatólagos megegyezést, hogy sem a baloldal a szociáldemokraták, sem a jobboldal a kereszténydemokraták nem nagyon szeretik azt ami Magyarországon történik, felrúgja. Itt úgy látszik, mintha azért mégis az a jobb, ha megvédjük Orbánt és kormányát.
– Van a CDU-nak, tehát a német konzervatív tábornak egy része, amelyik feltételesen ugyan és bizonyos fenntartásokkal, de támogatja az Orbán-kormányt. Én hát pláne a CSU-nak Bajorországban. Itt inkább az a probléma, hogy bármennyire támogatják, nem lehet bizonyos dolgokkal németként azonosulni. Tehát a múlt kísérteteinek azzal a mesterséges feltámasztásával, ami hazánkban, illetőleg Erdélyben nemrégiben zajlott, hát ezzel egy német ember nem tud mit kezdeni, mert ők ezt a dolgot a maguk részéről egyértelműen lezárták. Én fontosabbnak tartom azt, hogy Németország ezzel együtt is nyilván nagyon jó kapcsolatokat szeretne Magyarországgal, egyébként én csak vélem, hogy ez a mostani izgalom azzal függ össze, hogy két nap múlva Orbán Viktor Angela Merkellel fog tárgyalni. Tehát itt most a két ország viszonyában nyilván nem szeretnének semmiféle zavaró tényezőt. És én, mondjuk, a holnapi beszédemben – nem árulok el államtitkot – az alkalomnak megfelelően nem egy olcsó politikai polémiába akarok bocsátkozni, elmondom a véleményemet, de nekem semmiképpen sem lehet az célom, hogy rontsam ezeket a kapcsolatokat.
– Hiszen a magyar-német kapcsolatok független az Orbán-kormánytól, azért fontosak és alapvetőek Magyarország számára.
– Igen, és bizonyos értelemben Németország számára is, amely ezt az 1989-es nyarat természetesen nem felejtette el, és a kisemberek, akiket én akkor ismertem, könnyes szemmel beszéltek erről a magyar gesztusról. Tehát igen, itt sajnos van egy különbség Magyarország mint ország és a jelenlegi magyar kormány megítélése szempontjából. Illetve ebben van különbség. Én abban bízom, hogy azok, akik akár ezt az ellenrendezvényt is csinálják és azok, akik Magyarországot itt hivatalosan képviselik, túlteszik magukat a hazai kisszerű belső torzsalkodásaikon, és megpróbálnak úgy viselkedni, mint egy ünnepelt nemzet képviselői.
– A szervező Lipcse város vezetői, képviselői, aggódnak egy kicsit az Ön megérzése szerint vagy netán kényelmetlenül érzik magukat, hogy hű, milyen helyzetbe keveredett Ön, aki ennek az ünnepségnek a szónoka, díszvendége lesz és lám itt valamilyen politikai huzakodás részévé vált.
– Hát persze itt mondjuk a német udvariasság erősebb, mint a berlini fal volt, tehát amikor én velük beszélek, még azt is csak nagyon óvatos formában éreztetik velem, hogy meglepte őket ez a különös rendezvény, ami holnap készül. Mármint az ellenrendezvény. De én úgy gondolom, hogy itt tényleg két különböző rendezvényről lett volna eredetileg is szó, tehát a főpolgármester jelenlétében megnyitandó fényünnep valóban este nyolckor van, az én beszédemet megelőzi a hagyományos ünnep. De amennyire látom, ezen az alkalmon megjelennek a legkülönbözőbb diplomáciai képviseletek is, ott lesz például dr. Czukor József, Magyarország berlini nagykövete és ott lesz a szlovák nagykövet, a cseh, a lengyel és más diplomaták is. Ott lesznek Bundestag-képviselők, városi képviselők. Ez a városon belül is probléma, ugye, egy olyan szociáldemokrata városi tanács irányítja Lipcsét, amelyben nagyon kicsi a többsége a szociáldemokratáknak. Tizenhatan vannak. Ennél többen vannak szám szerint a baloldaliak, tizenheten, és a CDU is tizenhét emberrel képviselteti magát. De a CDU eredetileg, legalábbis ebben az ügyben és most is, hivatalosan azon a véleményen van, hogy én vagyok a szónok.
– Kíváncsi vagyok a történtekre, úgyhogy ha véletlenül valami bármilyen szempontból pozitív vagy negatív szempontból izgalmas dolog történik, akkor kérem beszéljünk még a héten.
– Igen. Mindenesetre én azt szeretném, hogy ha ezen a dolgon nem nyernék se én, se a másik oldal, hanem Magyarország külföldi képe nyerne.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Újabb visszamenőleges törvénymódosítás gazdasági érdekcsoportok érdekében
Baja Ferenc, az MSZP országgyűlési képviselője
Bolgár György: - A múlt hét végén arra hívta fel a figyelmet, hogy a Fidesz megint egy visszamenőleges törvény meghozatalára készül. Nem hiszem el.
Baja Ferenc: - Én is rendkívül kétkedő voltam, de a mai napon a gazdasági és informatikai bizottság Rogán Antal képviselő úrnak a vezetésével – a képviselő úr jegyzi egyébként ezt a bizonyos törvénymódosító javaslatot is –…
– Hát ez a fideszes szokás. A kormány még csak véletlenül se nyújtson be törvényjavaslatot, majd elintézik ezt helyette a különböző képviselők. Hogy maguktól-e vagy odanyomják a kezükbe, ezt nem tudom.
– Hát azt kell Önnek mondanom, hogy a mai bizottsági meghallgatás után a számok egyértelműen azt mondatják velem, hogy lényegében a Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság egy körülhatárolhatatlan fideszes és talán a Fidesz mögött álló gazdasági érdekcsoportnak a befolyása alá került. És lényegében ez az egyébként nemzeti intézményként definiált hatóság tulajdonképpen a teljes kormányzati, a teljes parlamenti és a teljes nyilvánosságszféra kontrolljaként kezd el működni. Mondok Önnek egy példát. A hírközlési törvényt ötödik alkalommal módosítja a parlament az Orbán-kormány ideje alatt. Ötödik alkalommal! Ebből az öt alkalomból mindig csak és kizárólag fideszes képviselői módosító indítványok kerültek a ház elé. Ezeket lehetett megszavazni. A kormány soha nem tett javaslatot. Egyrészt. Másrészt ez az öt indítvány sok dologban különbözik. Egy dologban azonban teljesen egyértelműen egy tendencia mutatkozik meg benne, nevezetesen, hogy a Hírközlési és Médiahatósághoz csoportosít át nagyon jelentős jogosítványokat a kormánytól és a parlamenttől. Lényegét tekintve tehát ez azt jelenti, hogy kivonják az egész infokommunikációs szektor döntési kompetenciáját a kormány és a parlament irányítás alól.
– Tehát még akkor se kerüljön a parlament elé, ha tudjuk, hogy ott kétharmados fideszes többség van, de mégis valamiféle nyilvánosságot kaphatnak mindazok az elképzelések vagy lépések, intézkedéseket amelyeket a Média és Hírközlési Hatóság meghozni készül. Ha kivonják a parlamenti ellenőrzés alól, akkor ezt gyakorlatilag mindenkinek a háta mögött lehet megtenni?
– Az az állításom főszerkesztő úr, hogy maguk a fideszes parlamenti képviselők sem tudják, hogy mi történik. Én úgy látom, hogy egy nagyon szűk beavatotti kör van tájékoztatva arról, hogy például a másodfokú bíróságnak arra a döntésére, amellyel szakmai indokokra való hivatkozással kilenc pontban törvényellenesnek tartva a frekvencia árverést, kimondták a Hírközlési és Médiahatóság inkompetenciáját, milyen válasz érkezett.
– De ez most, hogy félreértés ne essék, nem a Klubrádió frekvenciájára vonatkozik, hanem az állami mobilszolgáltató felállításával kapcsolatos frekvenciaárverésre.
– Ez pontosan így van. Ugyanannak a hatóságnak két különálló szakterületén láttuk – ugye a rádiófrekvenciák ügyében, az Önök esetében, a Klubrádióban sokszor hallottuk ezt –, hogy mennyire és milyen módon hagyták figyelmen kívül a bíróság döntését. Most ugyanez történt a mobiltelefonos frekvenciák ügyében. Lényegében a bíróság azt mondta ki, hogy egyrészt szabálytalan volt az eljárás, nem lett volna joga a hatóságnak romingdíjakat előírni, egyrészt, másrészt az állami negyedik mobilszolgáltatóhoz kötődő pályáztatás jogszerűtlen volt, szakmai hibák, szakmai butaságok sorozatát követte el a hatóság, aminek eredményeként úgy tűnik most, hogy mintegy hetvenmilliárd forintot vissza kellene fizetni.
– Mármint, hogy az államnak illetve a pályázó állami vállalatoknak kéne visszafizetni ennyit?
– Így van. De ez hiányozni fog a büdzséből. Hát látjuk, hogy most egy nagyon komoly megszorító csomagot fogad el a kormány. Látjuk, hogy pedagógusbért se fizetnek, de mégis itt hetvenmilliárdot kell majd visszafizetni egy szakmai hiba miatt.
– És ezt akarják ezzel a törvénymódosítással megakadályozni?
– Igen. A múlt héten kérdést tettem fel az érintett miniszternek, hogy mi a helyzet, milyen stratégiai, milyen konkrét intézkedéseket terveznek, ki a felelős mindezért, indítottak-e vizsgálatot. Az államtitkár úr, aki a miniszter asszony nevében válaszolt, nagyon udvariasan, de egyértelműen türelmet kért arra vonatkozóan, hogy elemezzék a helyzetet. Hát az elemzés eredményeként a kormány egy szót nem szól, viszont Rogán képviselő úr benyújtotta azt a javaslatot, amelyik visszamenőlegesen megváltoztatja a hírközlési törvényt. Ugyanúgy, mint annak idején, amikor emlékszik főszerkesztő úr alkotmánybíróság bizonyos kérdésekben jogszerűen kifogásolt bizonyos törvényeket, akkor erre az volt Orbán Viktornak és a fideszes többségnek a válasza, hogy megváltoztatták az alkotmányt. Itt is ez történt.
– És akkor ez ezzel a mostani visszamenőleges hatályú törvénymódosítási javaslattal meg nem történtté tehetik a jogerős bírói ítéletet?
– Ugye az a furcsasága ennek a helyzetnek, hogy az egyik pályázó felülvizsgálati eljárás keretében a kúriát kérte döntésre. Most arról van szó, hogy megalapozzák azt a lehetőséget, hogy a kúria adott esetben szakszerűnek nyilváníthassa a pályázatot, mert ha addig elfogadja a parlament, és ne adj Isten a köztársasági elnök nem kifogásolja, meg az alkotmánybírósághoz nem kerül el, és ennek eredményeként visszamenőleg szabályozzák a hírközlési hatóságnak ezeket a jogosítványait, akkor a kúria már nem tud mit tenni, mert ezzel csak egy nagyon komoly jogbizonytalanság állítódik elő. Furcsa a helyzet. Annak idején az alkotmánybíróságnak azt kellett volna mondania egyébként, hogy a parlament ilyen körülmények között és így nem módosíthatja az alkotmányt. Na de figyelemmel a jogelvekre, és talán azt lehet mondani, hogy pici bátortalanság okán, nem ezt az utat járta az Ab. Most ugyanebbe a helyzetbe fog kerülni a kúria, hiszen közben a parlament visszamenőlegesen jogszerűnek minősítette az eljárást. Na most akkor ő mit csináljon? A bírósági első-, másodfok véleményét vegye figyelembe? Vagy fogadja el, hogy közben a parlament fideszes képviselői módosítóval átalakították a jogszabályt? Olyan mértékű jogbizonytalanság keletkezik, ami példátlan. Egy egész ágazatot érintően. Én tudom, hogy nagyon fontos a nyilvánosság és nagyon fontos az Önök ügye, és a jogsérelem egyébként is eminensen fontos mindenki számára. De higgye el nekem, itt az infokommunikációs szektor az utolsó olyan ágazat, amelyik még az elmúlt évben is nyereséget termelt. Ezt az ágazatot teszik lehetetlenné.
– Hát a dolog összefügg. Mert ugye ha mi nem lennénk, és ha mondjuk a médiahatóság megtehetné, amire ugye minden kísérletet megtesz, akkor lassan nem maradna olyan hely, ahol például erről a mostani jogtiprásról beszélni lehetne. De akkor visszatérve erre az állami mobilszolgáltatóval kapcsolatos bírósági ítéletre és az ezt megtorpedózni akaró visszamenőleges hatályú törvénymódosító javaslatra. Miért mondja, hiszen ezzel indult, hogy fideszes érdekcsoport befolyása alá került a Média és Hírközlési Hatóság? Hiszen azt lehet mondani, hogy de hol van itt a fideszes érdekcsoport. Hát az állam nagyvállalatai alakítottak egy konzorciumot, és be akarnak lépni a piacra, hogy még nagyobb verseny legyen itt. Mi ezzel a baj?
– A helyzet a következő. Ahogyan jeleztem Önnek, Magyarországon még a jelenlegi jogi keretek között is bizonyos egyeztetési kötelezettségek léteznek. A jelenlegi szituációban is a kormánynak van felelősségrevonási élhetősége. A jelenlegi helyzetben is indokolt lenne mondjuk a kormányban a közigazgatási és igazságügy minisztert megkérdezni arról, hogy elnézést miniszter úr, hát hogy van az, hogy gyakorlatilag megszüntetik a frekvenciagazdálkodás területén a jogorvoslat első és második fokát, nem lehet bírósághoz fordulni majd, hanem egyenesen a kúriához. Ez az egyetlen, nincs más ilyen jogszabály. Egyetlenegy sem. Közigazgatási hatósági eljárás keretei között meghozott határozatot mindig a bírósághoz kell elküldeni.
– Na de képviselő úr, hát nem hallott még az unortodox politikáról? Hát eddig a gazdaságpolitika volt unortodox, most a jogalkotási politikai lesz unortodox. Bár az már eddig is az volt, csak nem használták rá a jelzőt. De folytatják az unortodox módszereket.
– Az rendben van, hogy unortodox, ezzel egyetértek. De azért mondtam azt, hogy itt csak egy bizonyos érdekcsoportról lehet beszélni, mert nem merik elvinni a kormány elé, szilárd meggyőződésem, ezt a javaslatot.
– Mert a kormányülésen, azt gondolja, hogy a szakminiszterek egyszerűen nem hagyhatnák jóvá? Nem vállalhatnák annak a felelősségét, hogy ezt helyeseljék és jóváhagyják és egyetértsenek vele?
– Nézze, nekem sok rossz megjegyzésem és kritikám van az Orbán-kormányról. De szilárd meggyőződésem, hogy ennek a kormánynak is van annyi tekintélye, van annyi szakmai kompetenciája, hogy egy ilyen típusú törvényjavaslat nem megy át a kormányon. Jelen állapotban a következő a helyzet. Amikor a gazdasági és informatikai bizottságban tárgyaltuk ezt a javaslatot, akkor a kormány nevében a helyettes államtitkár úr volt jelen, aki annyit tudott mondani, hogy a tárca álláspontját tudja elmondani, és a tárca álláspontja támogató. Hozzáteszem, ez a módosítás nemcsak ezt a tárcát érinti, hanem ahogyan jeleztem, itt nagyon komoly jogi kérdések is vannak. Sőt tovább megyek, én azt gondolom, hogy a Legfelsőbb Bíróság véleményét is ki kellene kérni a kérdésről, hiszen a bírói ágba olyan mélyen nyúlnak bele ezzel a határozattal, hogy ha ez a precedens megteremthető, akkor hol lesz ennek a határa. Mi az a határ, amikor majd Magyarországon kizárják az első és másodfokot, törvénnyel. Egyszer csak bejön majd valami fideszes határozat, mondjuk nyolcvan tételben, ahol azt mondja a Fidesz, hogy társadalmi okokból itt kizárjuk az első-másodfokot, és majd csak a kúria fog dönteni bizonyos körülmények között.
– Hát örüljenek, ha nem a király fogja eldönteni bíróság nélkül. Nem?
– Hát igen, de azért az Európai Unióban vagyunk, és ez is egy nagyon fontos eleme annak, hogy arra kértem a Rogán képviselő urat, erre fogom kérni egyébként a parlamentet is, hogy tekintsenek el ettől a módosítástól, mert nagyon komoly károk fognak keletkezni. A romingdíjaknak, összekapcsolási díjaknak az ilyen típusú szabályozása ellentétes az európai uniós szabályozással. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok a bizonytalanság, és a végén nagyon sok pénzbe fog kerülni ez Magyarországnak.
– Tehát uniós büntetésekbe fog kerülni, ha ezt erőltetik tovább.
– Pontosan. Ráadásul még egyszer mondom, egy olyan szakterületen lesz teljes a bizonytalanság, amelyik a magyar gazdaságnak meghatározó része. És még valami. Én azt hiszem, hogy ezzel ez a hivatal lényegében illegitimmé válik. Azt kell Önnek mondanom, hogy ez egy elképesztő történet. Ugye fél éve nem látunk a hivataltól egy embert sem, semmilyen kommunikációs ügyre nem hajlandóak válaszolni. Beküldözgetnek még a fideszes parlamenti képviselőknek is, most úgy látom, még a kormánynak is bizonyos javaslatokat, fideszes érdekcsoportokon keresztül. Azt megszavaztatják a parlamenttel mint kijáró figurákkal, és ülnek, mint Marci Hevesen, bezárkózva egy csodapalotába. Szilárd meggyőződésem, hogy a következő választások után ez a hatóság nem maradhat így. Sem szakmailag nem kompetens, sem politikai értelemben nem legitim. Egy demokratikus jogállamban ilyen típusú hatóság ilyen típusú működési környezettel nem működhet.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!