„Nem vagyok tojóstyúk!”
- Részletek
- Napi apró
- 2012. szeptember 25. kedd, 03:23
- Lángh Júlia
...– közölte az egyik tábla a nők lázadása tüntetésén a minap, mire Harrach Péter haragosan felszólalt az országházban. Felolvasott egy szöveget (rádióban hallottam, nem élő beszédnek, hanem hangsúlyozott felolvasásnak hallatszott, de különben mindegy) egy vidéki református lelkész mondatlejtésével és pátoszával, ügyes prédikátorként erősen mímelve a haragot. Megdöbbentő, hihetetlen nagy bunkóság! És ezt egy jövendő édesanya mondja? Ó borzalom, ebből a fertőből csak a keresztény hit vezethet ki bennünket – na jó, ezt nem így mondta, de ez volt azt értelme az iskolamesteri dörgedelemnek. „Visszatérni a hagyományos európai értékekhez.”
Próbálom kibogozni, hogy mitől kelt ki ennyire magából ez a keresztény úr. Blaszfémia? Ezt jelentette számára? Hogy tiszta szentségtörés, az anya kultuszának, a Szent Szűz Anyának, illetve a szerepének a kigúnyolása? Ha igen, akkor a világnézete alapjait érinti, ezért önvédelemből üt, csak úgy bele a levegőbe. Bár az is lehet, hogy nem a Szűzanya kultuszát akarta védeni, egyszerűen csak a hagyományos polgári családrendet, apa dolgozik, anya szül, apa olvas, anya mosogat satöbbi. Amihez az is hozzátartozhat, hogy anya beszél, apa nem hallja. Többnyire nincs hozzá antennája.
Ez a keresztény úr sem értette meg, hogy az üzenet hordozója úgy látja, őt csak gyerekszülésre és -felnevelésre valónak tekintik, aminek ugye a tojóstyúk a szimbóluma. Pedig, tessék elképzelni, valamivel több van az agyában, mint egy tyúknak, következésképpen valamivel több szerepre tart igényt, mint egy tojóstyúk. Ezzel a tömör mondattal nem önmagáról alkotott képet, hanem arról a szerepről, amelyet a világ egyik része, ezek szerint Ön is, Harrach úr, tőle elvárna.
Erről most eszembe jut egy kellőképpen blaszfémikus kép, nem tudom, láttam-e valahol, vagy csak képzelem: jó giccses szűzanyafestmény, mint régen a falusi szépszobákban, vagy akár lehetne egy olasz reneszánsz madonna is, lényeg, hogy a közepébe, vagyis az ülő test majdnem egészét eltakarva, azaz inkább helyettesítve – egy tojóstyúk képe. Az egész mint világnézeti összefoglalás.
(Lángh Júlia)
* A szerk. megj.: Részlet Harrach felszólalásából: „Amikor házasságról van szó, mi azt mondjuk, hogy két ember egymásra talált és ebben benne van legalább a véglegesség terve. De vannak, akik az elválás jogát hirdetik. Amikor családról vagy gyermekvállalásról beszélünk, akkor természetes, hogy a családot mint aminek nincs alternatívája, úgy említjük, a legfontosabb közösséget. A gyermekvállalás az élet nagy csodája, amikor egy új személy jön a világba, és valljuk azt, hogy a nő önmegvalósításának a legbiztosabb útja. És akkor jön egy válasz, ami azt hiszem, minden normális embert megdöbbentett. Nemrégen, itt a Kossuth téren olvashattuk: Nem vagyok tojóstyúk. Ezt egy leendő édesanya mondta talán? Megdöbbentő. Hihetetlen nagy bunkóság. Az ilyen válaszok megelőzésének egyetlen feltétele van: visszaérni a hagyományos európai értékekhez.”
(Forrás: hangfelvétel)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!