Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 20.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. szeptember 22. szombat, 02:46
- Megbeszéljük
Az azeri ügy és a családon belüli erőszak előzményeiről
Avarkeszi Dezső, volt államtitkár Demokratikus Koalíció politikusa
Avarkeszi Dezső: - Egy kedves betelefonáló javasolta, hogy népszavazást kellene kezdeményezni a regisztráció ügyében. Természetesen a DK elnökségében mi is megvizsgáltuk ezt a lehetőséget, de az alaptörvény ezt kizárja. Szóval az alaptörvénynek a 8. cikke foglalkozik az országos népszavazással és ennek a harmadik bekezdése A-tól J-ig felsorolja azokat az ügyeket, amelyekben nem lehet országos népszavazást tartani. És a C mondja ki, hogy nem lehet népszavazást tartani az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról. Tehát ez a megoldás sajnos így nem működik.
Bolgár György: - És abba nem lehet belekötni valamilyen jogi szőrszálhasogatással, hogy ez nem a választási törvény, ez egy választási eljárási törvény.
– Azért nem, mert itt pontosan fogalmaz az alaptörvény, mert azt mondja, képviselők választásáról szóló törvények, tehát valamennyi törvény. Tehát többes számot használ, ebben az úgynevezett anyagi törvények is benne vannak és az eljárási törvények is. Ezért is nem választottuk mi magunk ezt a megoldást, hogy aláírást gyűjtöttünk volna egy ilyen népszavazás kiírása érdekében.
– Hát akkor ez a dolgot sajnos tényleg eldönti és jellemző, hogy így aztán bármit megcsinálhat a kormány, amit akar a kétharmadával, tényleg a feje tetejére is állíthatja az országot. És még ráadásul számos fontos esetben népszavazást sem lehet szervezni.
– Így van. Számos más kérdésben sem. Ha megengedi nagyon röviden hadd szóljak két másik dologról, amik az elmúlt időkben központi témák voltak az országban is és az Ön műsorában is. Az egyik ez a baltás gyilkosnak a kiadatása. Még az előző ciklusban, amikor az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára voltam, engem is megkeresett az akkori azeri nagykövet ebben az ügyben, és egy pillanatig nem tette kérdésessé azt, hogy ők nem bűnösnek, hanem áldozatnak tartják ezt az embert. Tehát azt hiszem, hogy mindenféle olyan magyarázkodás, hogy becsapták a magyar kormányt ebben az ügyben, hamis, teljesen világos volt, hogy ha ezt az embert Magyarország kiadja, hazaküldi, akkor ott egy napot nem fog börtönben ülni, hanem nemzeti hősként fogják őt kezelni.
– Ez nagyon érdekes, ilyet még nem hallottam, mert azt, hogy megkereste az azeri kormányzat, illetve a nagykövetség a magyar kormányt, azt nem is egyszer, többször. De, hogy világossá tették azt, hogy ők nem bűnözőnek tekintik, hanem nemzeti hősnek, tehát még csak nem is titkolták, nem akarták Önöket félrevezetni sem, ez új.
– Két dologról beszélt akkor nekem az azeri nagykövet. Az egyik, hogy az ő véleményük szerint a magyar bírósági eljárásban hibák voltak, én elmondtam neki, hogy természetesen nálunk a kormánynak nincs arra joga, hogy felülbíráljon bírósági döntést. Bírósági döntések felülvizsgálatának megvan a maga eljárási rendje. És mondom, a másik pedig ez volt, hogy kifejezetten azt mondta, ez egy szerencsétlen ember, aki áldozat, akinek a családját elüldözték, és hogy ők ezt egészen másképp látják. Nem volt kétséges és nyilván, amikor a kollégáim felkészítettek erre a tárgyalásra, ők is nyomatékosan felhívták a figyelmet erre a helyzetre. És ahogy tudjuk, ma az Igazságügyi Minisztériumban is, illetve a Külügyminisztériumban is az a javaslat született, hogy ne történjen meg ez a kiadás. Tehát a szakértők ezt eddig is tudták.
– Egyfelől tehát őszinte volt az azeri nagykövet, mert elmondta, hogy ők hogy tekintenek erre a gyilkosra, másfelől nem helyezett kilátásba valamiféle jutalmat?
– Nem, nem.
– Vagy ez nem a nagykövetnek a reszortja volt.
– Nem, nem, nem. Semmi ilyesmi szerencsére. Sem Magyarországnak, sem személyesen nekem, természetesen semmi ilyesmi nem hangzott el, de az kemény visszautasítást kapott volna. A másik dolog ez a családon belüli erőszak. Itt egy még régebbi dologra szeretnék visszautalni. Volt ennek előzménye, talán a hallgatók nem emlékeznek arra, de 1998 előtt nem lehetett büntetni nemi erőszakért azt a férfit, aki a saját feleségét erőszakolta meg. Akkor változtattuk meg a Büntető Törvénykönyvet, a Horn-kormány nevében én nyújtottam be ezt a javaslatot a parlamentben, és egyik jobboldali párt sem támogatta ezt a módosítást. Az egyik jobboldali pártnak a vezérszónoka vízióról beszélt, de jobboldali női politikusok is olyasmikről beszéltek, hogy ez csak arra jó, hogy egy esetleges házassági bontópernél fel lehessen használni. Meg volt, aki a feleség házastársi kötelességeiket hozta elő.
– Ez is, ez agyrém. Ez komoly?
– Ez agyrém, utána egy Európa Tanács-i rendezvényen én idézeteket olvastam fel a parlamenti jegyzőkönyvből, és az ott levő aktivisták nem tudták, hogy sírjanak vagy nevessenek-e ezeken a mondatokon.
– No, két újdonságot is mondott, ennek a másodiknak talán érdemesebb is konkrétabban utána nézni, mert a parlamenti naplóban jegyzőkönyvekben nyilván olvasható is, hogy ki miért ellenezte ezt.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő