rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 19.

A tendenciózus közvéleménykutatásokról
Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója

Bolgár György: - Tegnap folytattam egy beszélgetést a Nézőpont Intézet egyik munkatársával arról a közvélemény-kutatásról – nevezzük így –, amelyet a Magyar Nemzet megbízásából készítettek arról, hogy mit szól a közvélemény az IMF diktátumaihoz. Ezeket a diktátumokat Orbán Viktor, illetve előzőleg a Magyar Nemzet közzétette, azonban valójában nem léteznek, mint az néhány órával később ki is derült. Az IMF is az Európai Unió is cáfolta, leveleket látott az Index munkatársa, amelyekben szó sincs azokról a feltételekről, amelyeket pontról pontra végigkérdez a Nézőpont Intézet. Ez az egyik feltűnő közvélemény-kutatás az elmúlt napokból, a másik a Századvégé, az se áll túl messze a kormányzattól. Ők azt tudakolták, hogy kit tart felelősnek a közvélemény az azeri baltás gyilkos elengedése vagy átengedése kapcsán kirobbant botrány miatt. Azt hozták ki, hogy Azerbajdzsánt tartja a többség felelősnek. Csak az a közvélemény-kutatás is erősen necces volt. Mit szól egy közvélemény-kutató több évtizedes tapasztalattal a háta mögött ezekhez a – legalábbis kétségesnek látszó – felmérésekhez?

Hann Endre: - Engem eléggé megviselt ez a történet. Általában kellemetlen, ha a szakmánk hitelességét megkérdőjelezik, és most ez óhatatlanul felmerült több helyen is. A Facebookon is láttam elég sok olyan megjegyzést, amelyek sok mindent kétségbe vonnak, egyáltalán a kutatások létét is, meg összefüggésbe hozzák a közvélemény-kutatókat kormányzati megrendelésekkel. Ez semmiképp sem jó, van egy alapvető közös szakmai érdek, mégpedig az, hogy a szakmánk, a közvélemény-kutatás hiteles legyen.

- Ha az egyik hitelessége megkérdőjeleződik, akkor ez könnyen rávetülhet a másikra meg a harmadikra is. Ha egyszer félre lehetett vezetni a megkérdezetteket, meg még egyszer félre lehet, meg egy harmadik is félrevezeti, akkor mi a biztosíték arra, hogy a negyedik nem teszi ugyanezt? Kérdezi az ártatlan, de a közügyek iránt érdeklődő ember.

- Igen, általában össze is szokták téveszteni a közvélemény-kutatókat. Azt mondják, hogy egyik kutya, másik eb, egyszerű szóval. Persze, hogy mindannyian hibázhatunk. Ez a mostani két példa egyébként – főleg az egyik – nagyon is rávilágít arra, hogy mennyire óvatosan kell bánni a kérdésekkel, hogy a kérdések megfogalmazásán milyen sok múlik. Nagyon gyakran felmerül az, hogy vajon amikor az emberek válaszolnak, akkor mennyire tudatosan, mennyire a valódi, kiérlelt, ismereteken alapuló véleményüket mondják el. Ezt éppenséggel nagyon sokszor vizsgálni is kellene. A Századvég-felmérés ebből a szempontból nagyon vicces…

- Még egy pár ilyen jó vicc és sírva fakadunk. Nem?

- Bocsánatot kérek ezért a szóért. Tehát annyiban különleges, hogy az a kérdés, aminek a válaszait tényleg gyakran idézik, hogy a magyarok abszolút többsége azzal ért egyet, hogy a kialakult helyzetért – mármint itt az azeri-örmény-magyar hármas helyzetért – inkább az azerbajdzsáni kormány felelős, önmagában nem tendenciózus, nincs benne semmi sugalmazás.

- Mert ott az van, hogy inkább Azerbajdzsán felelős vagy inkább Magyarország felelős vagy nem tudja? Talán ez volt a három elem ennél a kérdésnél.

- Így van, tehát eleve felkínálnak két lehetőséget, és az emberek jóhiszeműen válaszolhatnak. Itt az a dologban a csel, hogy az előző kérdésben meghatároztak egy bizonyos tendenciózus irányt, talán azt is inkább szó szerint idézném. „Hallott Ön arról, hogy Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, ahol az írásos megegyezés ellenére szabadon engedték?” Azzal, hogy ebben a kérdésben meg van fogalmazva egy nagyon határozott állítás – nevezetesen, hogy az írásos megegyezés ellenére engedték szabadon az azeriak –, már nagyon határozottan megfogalmazták Azerbajdzsán felelősségét.

- Miközben látszólag az egész kérdés csak arra irányult ártatlan formában, hogy egyáltalán tetszett-e már hallani erről az ügyről. De nem, benne van a vélemény is, hogy nahát, ezek meg elengedték.

- Nagyon fontos, hogy feltettek egy tájékozottságra vonatkozó kérdést, ezt én nagyon helyesnek tartom. Erre mindig nagyon kell törekednünk, hogy legalább lássuk, hogy a társadalomban mekkora hatása volt egy ügynek, mekkora tájékozottságot eredményezett. Itt viszont még azzal is kiegészítették ezt, hogy az ügy fontosságára is rákérdeztek. Tehát bizonyos szempontból nagyon korrekten jártak el, csak ezzel az egy beszúrt alárendelt gondolattal – hogy az írásos megegyezés ellenére szabadon engedték – definiálták a felelősség egyik nagyon fontos mozzanatát. Most nem akarok abba belemenni, hogy ez így volt-e vagy sem, hogy volt-e írásos megegyezés vagy nem volt. Van még egy fontos mozzanat, a válaszadóink jelentős része, még ha azt mondja is, hogy hallott a dologról, nem jelenti azt, hogy kiérlelt véleménye van, hogy biztosan tájékozott abban, mi is történt. Ráadásul ez egy meglehetősen bonyolult és ellentmondásos ügy volt, ahol a konfliktus legalább három résztvevője, de még ezenkívül nagyhatalmak is megfogalmaztak különböző véleményeket és álláspontokat. Tehát valószínűleg nagyon sok ember volt bizonytalan, és mindig az a veszélyes, hogy akiknek nincs határozott véleményük, azokat egy ilyen sugalmazás egyértelműen valamilyen irányba billenti el. Szokták mondani, ez egy szakmai fogalom, hogy az igent mondásra való hajlam sokkal erősebb az emberekben, ezért sohasem szabad úgy feltenni kérdést, hogy egyetért-e Ön azzal, hogy. Mindig hozzá kell tenni, egyetért vagy nem ért egyet azzal. És ahogy már az előbb beszéltünk erről, maga a véleményre vonatkozó kérdés ebből a szempontból kiegyensúlyozott, csak előtte már meghatározták, tulajdonképpen pozícionálták a válaszadók véleményét. Ez egy bonyolult szakmai kérdésnek tűnik, de ugyanakkor arra is rávilágít, hogy tényleg milyen műgonddal és aprólékos figyelemmel kell a kérdéseket megfogalmazni. Ha publikáljuk ezeket, akkor ez a felelősség még súlyosabb.

- De a publikálásban elkövettek egy további finom kis műgonddal végzett igazítást, hogy finomak legyünk. Az igazítás lehet jó is meg rossz is, ugye? Elmondom, hogy mire gondolok. Tudniillik a harmadik kérdésben valóban az van korrektül, hogy „inkább” az azeri kormány felelős vagy „inkább” a magyar kormány a felelős. Akkor még nincs is a teljes felelősség az egyik vagy másik kormányra hárítva. Ez tehát korrektnek látszik. Igen ám, csak az egész közvélemény-kutatásról készült közleményük címében és magában az adatok elé hozzárakott és kvázi összefoglalóként mellékelt szövegben már nem az szerepelt, hogy „inkább”, hanem az, hogy az azeri kormány a felelős. Ez szerepel a címben is meg magában az összefoglalóban is. Nem az, hogy „inkább” felelős, mert abból kiderülne, hogy ja, hogy még a magyar is felelős lehet. Igen, egyébként a magyar is az sokak szerint, de a Századvég összefoglalója szerint nem. Szerintük az azeri kormány a felelős.

- Ha ennyire górcső alá vesszük ezt a közleményt, akkor én azért még hozzátennék egy apróságot.

- Elkezdődött a licit.

- De nem, én nem állítom. Abban biztos vagyok, hogy ilyen sugalmazó felmérést mi nemigen tettünk közzé, de azért óvatos lennék. Azt mondom, hogy mindenki kritizálható és mindenütt lehet találni kisebb-nagyobb hibákat. De ha már itt tartunk, akkor én azt a kérdést is kifogásolom, hogy „Ön szerint mely ország kormánya felelős inkább a kialakult helyzetért”. Mi az, hogy kialakult helyzet? Nem tudjuk pontosan, hogy a megkérdezettek ugyanarra gondolnak, amikor a kialakult helyzetről beszélnek, mert korábban csak arról volt szó, hogy kiadtunk egy bizonyos személyt, itt nincs nincsenek olyan súlyos jelzők.

- Nincs baltás gyilkosra kihegyezve.

- Nincs. De ezt sem bánom, mert ez is egy olyan hangulatfestő elem, amely lehet hogy elvinné a dolgot másik irányba. Ebből a szempontból azt lehet mondani, hogy rendben van a kérdés, de nem tudjuk, hogy a válaszadók miről beszélnek. Arról, hogy kiadtuk, arról, hogy az azeriek azonnal szabadon engedték vagy arról – és itt ez nagyon fontos –, hogy azt kellett látnunk a tévéképernyőkön, hogy örmény tüntetők letépik a magyar zászlót? Ez azért érzelmileg erősen telített dolog. Ha végig akarjuk ezt az egész helyzetet zongorázni, akkor itt azért az örmények szerepét is érdemes lenne megnézni. Viszont kétségtelen, hogy ebben azért egy átlagos magyar válaszadó valószínűleg nem elég tájékozott. Egy szó, mint száz, ez nagyon szép példája annak, hogy mennyire fontos egy kérdés megfogalmazása, hogy ne legyen tendenciózus, befolyásoló.

- Itt a Nézőpont kutatása, amely arról szólt, hogy Ön inkább elfogadhatónak vagy inkább elfogadhatatlannak tartja az IMF azon követeléseit, hogy a magyar kormány törölje a bankadót, vezessen be ingatlanadót, csökkentse az állami tulajdont, privatizáljon, emelje a személyi jövedelemadót, juttasson még több pénzt a bankszférának, emelje a nyugdíjkorhatárt, csökkentse a nyugdíjakat, csökkentse a családi pótlékot. Miközben tudjuk, csaknem biztos, hogy a megkérdezettek is tudják, a Nézőpont Intézetnek viszont tudnia kell, hogy ilyen IMF-diktátumok nem léteznek. Viszont gond nélkül elutasíttathatják a megkérdezettekkel.

- Igen, itt azt kell mondanom, hogy az előző témához, a Századvég felméréséhez képest sokkal kevésbé szakmai, mint amennyire politikai a kérdés. Mert itt, ha száraz szakmai alapon közelítem és vizsgálom ezeket a kérdéseket, akkor azt kell mondanom, hogy nincs velük semmi baj.

- Ha valódiak volnának a feltételek.

- Az embereknek lehetőségük van négyfokú skálán a radikális elutasítástól a teljes mértében elfogadhatóig választani.

- Ötfokú. Teljes mértékben elfogadható, inkább elfogadható, inkább elfogadhatatlan, teljes mértékben elfogadhatatlan és nem tudja, nem válaszol. Jó, akkor ez az ötödik.

- A nem tudja, nem válaszolt, ezt ne vegyük be a fokozatokba. Lehetne ez is egy érdekes szakmai kérdés, hogy szabad-e középső fokozatot is felajánlani, általában nem szeretik, mert akkor a bizonytalan emberek inkább oda húznak. Na de itt egyszerűen nem lehet bizonytalan embereket feltételezni, rendkívül kis valószínűségű olyan embert találni, aki azt mondja, hogy teljes mértékben elfogadhatónak tartja azt, hogy emeljék a személyi jövedelemadót, hogy emeljék a nyugdíjkorhatárt, hogy csökkentsék a nyugdíjakat. Nem véletlen, hogy ez az utóbbi érte el a legnagyobb elutasítást. Tehát igazából ezért nem is nagyon érdemes közvélemény-kutatást csinálni, ha ilyen kérdéseket teszünk fel, mert bizonyos szakmai rutinnal – és ez a nézőpontos kollégáknak is megvan – nagyon nagy pontossággal meg lehet adni a válaszokat. De nyilván nem ez volt a cél, hanem az, hogy bizonyos tematizálást – ami két héttel ezelőtt kezdődött – fenntartsanak. Nagyon szomorú, hogy az olvasótáborok is mennyire megoszlanak nálunk. Egy normális demokráciában is vannak persze valamilyen irányzatú lapok, egyik lap inkább liberális, másik inkább baloldali. De azért nem hiszem, hogy az olvasótáborok – maga a tábor szó is kifejez valamilyen harcias dolgot – és a szavazótáborok olyan mértékben elszakadjanak egymástól, mint nálunk.

- Annyira, hogy a valóságtól is hajlandók legyenek elszakadni.

- Ez nyilvánvalóan a Magyar Nemzet saját közönségének szól, nagyon fontos fenntartani azt a harci szellemet, amelynek fontos része, hogy az IMF valamilyen kártékony, legalábbis velünk szemben a kíméletlenségig szigorú intézmény. A címe – ha az előbb szerkesztő úr szóba hozta a Századvég közleményének a címét – ennek is egy nagyon erős szót tartalmaz. A közlés címe, hogy Elfogadhatatlan IMF-diktátumok. Ha igaz lenne az, hogy vannak bizonyos feltételek, azért annak is egy sokkal erősebb megfogalmazása a diktátum szó.

- Hiszen az azt jelzi, hogy nincs mit tenni, ezt el kell fogadni, megadjuk magunkat, legyőztek bennünket, úgyhogy a győztes diktálja a feltételeket.

- Bevallom, mint gondolom, nagyon sok honfitársam sem, én sem ismerem annak a levélnek a pontos szövegét, amit a magyar kormánynak elküldtek. De azért több forrás megerősítette, magyar kormányzati források is...

- Hogyne, a kormányszóvivő is, hogy ilyen levél lényegében nincs. Amit összeszedtek, az az elmúlt évek legkülönbözőbb IMF-megállapodásaiból összeollózott kis tarka csokor.

- Ezt a műfajt, amikor valamilyen téma életben tartását közvélemény-kutatási eszközökkel érik el, az Egyesült Államokban elég nagy rutinnal használják és persze ott is elég vitatott. Nem biztos, hogy ezt a legszerencsésebb átvenni, kampányokban különösen nem. Úgy nevezik, hogy push-poll, talán elég sok hallgató érti ezeket a szavakat. A poll a felmérést jelenti, a push pedig a nyomást. Ez egy ilyen nyomásgyakorló, az embereket valamilyen irányba nyomni akaró felmérés, ahol már maga a kérdésfeltevés – az, hogy kiknek teszik fel – is orientált valahogy. Ez persze csak körülbelül ezer emberre vonatkozik, ebben az esetben azt hiszem ezer fő volt. Olyat is csinálnak egyébként – és ezt most nem javaslatként mondom, mert szerencsére ez a magyar kampány gyakorlatban még nagyon kismértékben elterjedt módszer –, hogy nagyon sok embert felhívnak telefonon és látszólag közvélemény-kutatási kérdést tesznek fel. De a kérdésekkel valamire emlékeztetik vagy valamire befolyásolják az embereket. Ez egy kicsit ilyen push-poll-szerű dolog. Legalábbis akkor, ha ezt megjelentetik egy kormánypárti lapban.

- Akkor fordítsuk magyarra ezt a push-pollt, szárazon tartják a puskaport.

- Igen, lehet egy ilyen szójátékkal élni. Valóban, a saját szavazótábor folyamatos megerősítése, egyben tartása a cél.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái