Megérdemeljük!
- Részletek
- Napi apró
- 2012. szeptember 20. csütörtök, 05:35
- Krémer Ferenc
Van-e értelme még a demokrácia visszaállításáról beszélni, elemezni az alternatívákat? Van-e értelme bármit mondani ezeknek a politikusoknak? Bocsánat, ezeknek a beképzelt és szűklátókörű értelmiségieknek, akik teljesen alkalmatlanok arra, hogy felfogjanak, megértsenek és megoldjanak egy problémát. Jelen esetben azt, hogy miként lehet vonzó politikai alternatívát nyújtani azoknak a millióknak, akik nem állnak egyetlen párt mellé sem. Legvilágosabb pillanataikban is csak egy-egy részfelismerésig jutnak el. Ilyen például, hogy a demokrácia visszaállításához le kell váltani az orbánistákat. Erre a szellemi magaslatra hágott fel az LMP frakcióvezetője és most büszkén csücsül rajta. Ennél némileg komolyabb felismerés, hogy a konzervatív szavazók nélkül nem lehetséges a demokrácia újraszületése – ahogyan ezt a Milla főszervezője belátta.
Vagyunk néhányan, akik egyre inkább úgy érezzük, hogy eltévedtünk a magyar ugaron, mert hiába fordulunk bárkihez, senki sem fogja fel, hogy politikusoknak és demokráciát óhajtó választóknak egyetlen reményünk van: akár utáljuk egymást, akár nem, meg kell találniuk azt, amiben egyetértenek, s az a kevés elegendő lesz a győzelemhez. Az utak csak a demokrácia mezőjén ágaznak szerteszét, addig egy irányba futnak, és később sem vezethetnek kifelé. Döbbenetes, hogy ezt az új demokratikus szerveződések nemigen hajlandóak felfogni. Ha így folytatják, csodás jövő vár majd rájuk, épp olyan, amilyen az NDK-ban, Lengyelországban vagy éppen Csehszlovákiában várt a kommunista párt mellett vegetáló pártokra.
A jelen helyzet a magyar értelmiség csődje. Az értelmiség egy része fiatalok és idősebbek egyszerűen eladja magát az éppen regnáló hatalomnak. Korrupció ez is, bármilyen színű mázzal kenik is be. Aztán a jobboldali értelmiség egy része beleragadt a nacionalista frázisok mocsarába, más része elégtételt kíván venni az országon képzelt vagy valós sérelmeiért. A baloldali értelmiség pedig egy része a kapitalizmusellenességet képtelen újraértelmezni, s nem tud mit kezdeni a mai kiszolgáltatottsággal, mert még mindig 19. századi kategóriákban gondolkodik. Aztán az értelmiség nagy része nő, cigány- és szegényellenes. Mit várhatunk ettől az elittől?
A kérdés, amit a magyar értelmiség feltesz magának egyre kevésbé az, hogyan válhat az ország szabaddá jelenlegi hazug és sunyi uraitól. A kérdés a számukra mindinkább az, hogyan adhatják meg magukat az önkényuralomnak.
Ha így teszünk, megérdemeljük, ami velünk történik! Ha így teszünk, alkalmatlanok vagyunk a túlélésre. Jó lenne végre tudomásul venni, hogy mindannyian felelősek vagyunk az ország sorsáért…
(Krémer Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
