rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 12.

Az Európai Parlament Romániáról és Magarországról
Tabajdi Csaba, szocialista európai parlamenti képviselő

Bolgár György: - Ma délután az Európai Parlament vitát rendez a romániai fejleményekről, amelyek az elmúlt hónapokban kivívták az európai politikusok érdeklődését, és sok vezető politikus bírálta mindazt, ami ott történik. Bizonyos szempontból számunkra is érdekes ez a romániai vita, mert sokan összefüggésbe hozták a romániai fejleményeket a magyarokkal. Egymáshoz hasonlították a két országot olyan értelemben, hogy mindkettőben kísérletek történtek arra, hogy a demokratikus intézményeket megfosszák valódi jogkörüktől és a kormányok befolyása alá helyezzék őket. Mit tudnak mondani a magyar szocialisták egy ilyen vitában a román szociáldemokrata kormány lépéseiről?

Tabajdi Csaba: - Én azt hiszem, hogy – miként ez a kérdésben is benne volt – a magyar szocialisták többszörösen érintettek a mostani vitában. Egyrészt nincs még egy olyan uniós tagállam, amely ennyire érintett lenne abban a tekintetben, hogy mi történik Romániában, részben a szomszédság, részben a másfél milliós ott élő magyarság miatt. Másrészt valóban azért – ami ennél is evidensebb –, mert a magyarországi demokrácia lebontásának a problémája – hiszen az Orbán-kormány ezt követte el szinte szisztematikusan az elmúlt két évben – háromszor az Európai Parlament elé került. Nemcsak vita volt, hanem az Európai Parlament erős többsége három állásfoglalásban el is marasztalta az Orbán-kormányt. A jelenlegi vitában a magyar szocialisták csak egyet tehetnek. Azt, hogy bírálják a román szociáldemokrata liberális koalíció antidemokratikus intézkedéseit, ugyanakkor rámutatnak arra, hogy az Európai Bizottság sajnos nem egységes, hanem kettős mércével mért az Orbán-kormány és a román kormány ügyében.

- Miért gondolja azt, hogy kettős mércével mértek? Azért, mert Magyarország nem kapott olyan azonnali, konkrét és erős bírálatot, mint amilyet a román kormány?

- Egyrészt az idő is tényező, mert valóban a román kormányra azonnal reagált az Európai Bizottság. Ha optimista akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy tanul az Orbán-kormánnyal szembeni magatartásából az Európai Bizottság, és most csírájában akarta elfojtani a nyáron hatalomra került szociáldemokrata-liberális koalíciót. Ez jó és dicséretes, ugyanakkor furcsa, hogy eddig is megtörténtek ilyen antidemokratikus lépések, amikor pedig nem szólaltak fel. Például Romániában sorozatosan nem parlamenti döntésekkel fogadtak el törvényeket, a korábbi időszakban sem. A Basescu elnöksége alatt lévő jobboldali kormánykoalíció rengetegszer megkerülte a parlamentet, és akkor egy árva szava nem volt se Reding asszonynak – aki az alapvető emberi jogokért felel az uniós biztosok közül –, sem Barroso elnök úrnak. Egyébként a kritika élessége is egészen más volt Románia, mint az Orbán-kormány esetében. Ezeket, ha jóindulatú vagyok, valamennyire lehet magyarázni a kétharmados választási legitimációval, de ez nem menti fel a bizottságot az alól, hogy nagyon sokáig hallgatott. Cinkosan hallgatott az Orbán-kormány lépéseit követően. Van még egy nagy különbség egyébként. Ami Romániában végbement, az szintén bírálandó, elítélendő, kijavítandó, azonban ami Magyarországon két év alatt történt – például a médiaszabadság korlátozása, a Klubrádió betiltása, a demokratikus intézmények egypárti megszállása, valamint az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács és a Médiatanács kisajátítása –, az rendszerszerű lebontását jelenti a jogállamiságnak és a demokráciának. Tehát ez nagyon nagy különbség a két kormány tevékenysége között, és ehhez képest az Orbán-kormányt messze nem illette akkora kritikával, bírálattal az Európai Bizottság, mint most a román kormányt. Helyes, hogy bírálattal illetik őket is, csak jó lenne, ha azt, amit a román kormánytól elvár az Európai Bizottság, elvárná az Orbán-kormánytól is.

- Mit érzékel, az európai kollégái mit gondolnak? Mondjuk a néppártiak belátják azt, amit Ön mond, és azzal magyarázzák ezt az egészet, hogy hát igen, olyan az egy családhoz tartozás logikája, hogy az ellenfelet sokkal szigorúbban bírálja mondjuk az Európai Bizottság néppárti vagy jobboldali vezetése? Vagy azt mondják, hogy éppen a magyar példa mutatta azt, hogy nem szabad késlekednünk és határozottan kell fellépnünk, és most ezért léptek fel másképp? Tehát mi lesz a vitában, milyen véleményeket vár?

- Nagyon kíváncsi leszek arra, hogy a néppárti képviselők most felvetnek-e valami újat a magyar kormánnyal kapcsolatban. Hiszen a parlament három állásfoglalásban határozottan bírálta az Orbán-kormányt. Kíváncsian várom, hogy akkor most hajlandók lesznek-e visszamenőleg is némileg új kritikát gyakorolni. Félek attól, hogy nem, mert vannak nagyon nagy különbségek a két pártcsalád magatartása között. Például az európai szocialisták támogatták azt, hogy ezt a vitát megrendezzük. Hiszen az Európai Parlament szocialista elnöke is határozottan bírálta a román kormányt, amikor találkozott a román miniszterelnökkel még a nyáron, és Svoboda szocialista frakcióvezető is azt nyilatkozta, hogy amit a bizottság mond és megállapít a romániai helyzetről, azt az európai szocialisták nem fogják megkérdőjelezni, hanem támogatják. Tehát van egy határozott különbség a mi magatartásunkban, az európai szocialisták magatartásában és a néppártiakéban, mert ők legfeljebb a folyosón fejezték ki az Orbán-kormánnyal kapcsolatos kritikájukat. Ezért is tudta 40-50 szavazattal megverni a négy frakció – a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és a baloldal – a három a jobboldali frakciót. Egy csomó néppárti ugyan nem szavazott Orbánék mellett, de tartózkodott vagy nem vett részt a megbeszélésen. Vagyis a néppártban nagyon komoly kritika fogalmazódott meg az Orbán-kormánnyal szemben, de az nem nagyon látott napvilágot.

- Az utóbbi napokban olvastam két interjút Viviane Redingtől, a bizottság alelnökétől, aki az alapjogokért felelős biztos is, amelyekben egyformán – legalábbis látszólag egyformán – ítélte el mindazt, ami Romániában és Magyarországon történik, és azt mondta, hogy a jelenlegi pénzügyi válságban nem szabad semmiféle kompromisszumra törekednünk, sem Magyarország, sem Románia, sem más tagország esetében. Úgyhogy lehet, hogy mégiscsak van valami változás, ami korábban talán nem jött elő?

- Én azt hiszem, hogy van egy pozitív változás, amit én személy szerint üdvözlök. Sehol nem lehet engedményt tenni sem jobboldali, sem baloldali kormánynak pusztán pártszimpátia, pártcsaládhoz tartozás alapján, mert a demokrácia, a jogállamiság, a médiaszabadság elveit minden kormánynak be kell tartania. Nem az unió érdekében, hanem az adott ország saját népének az érdekében. Hiszen éppen a média területén látszik Magyarországon, hogy nincs ma már tisztességes tájékozódási lehetősége az állampolgároknak a közszolgálati médiából, amit mi adófizetők fizetünk és tartunk fenn, és mégis megfosztják az állampolgárokat ettől a joguktól. Én azt hiszem, hogy mára az Európai Bizottságban fordulat következett be, és én remélem, hogy a mai vitában akár megnevezik az Orbán-kormányt, akár nem, ennek az egésznek mindenképpen nagyon fontos üzenete lesz a magyar demokraták számára. Illetve a magyar kormány számára is lenne, ha hajlandó lenne meghallani a jogos európai bírálatokat.

- Említette, hogy az Európai Parlament hozott egy elítélő határozatot a magyar kormánnyal, illetve Magyarországgal szemben.

- Bocsánat, hármat hozott. Egyet a médiaszabadság ügyében, egyet a magyar alkotmány ügyében és egyet az általános demokratikus állapotok vonatkozásában.

- Igen. Én a legutóbbira gondoltam. Úgy emlékszem, hogy ott valamiféle számonkérés is bele volt építve a határozatba, de az mindenképp, hogy megfigyelik, hogyan alakul a helyzet, visszatérnek rá, és akár még egy szankció elindítása is elképzelhető. Ennek mikor van a következő lépése, szakasza?

- Én azt hiszem, hogy a mai vitának fontos következtetései lehetnek. Én az unió állapotáról szóló mai vitában úgy fogalmaztam, hogy nagyon jó, ha lesz közös bankfelügyelet, hogy a kormányok ne költekezzenek felelőtlenül, de legalább ugyanilyen fontos lenne egy demokrácia-felügyelet létrehozása is. Ez azt jelentené, hogy az Európai Unióban létrejönne egy olyan szervezet, amely folyamatosan átvilágítaná, ellenőrizné a tagállamokban a demokrácia állapotát, és szankciókat is tudna foganatosítani az adott tagállam kormányával szemben. Ennek a monitoring mechanizmusnak a kérdése napirenden van az állampolgári jogok bizottságában, de Isten és az unió malmai kicsit lassan őrölnek. Időnként félünk mi magyarországi demokraták, hogy mire ez megvalósul, addigra még további elemeket szétbombáz a jogállamiságból az Orbán-kormány, de Európa mindenképpen abba az irányba halad, hogy a kormányok ne garázdálkodhassanak kedvükre a demokrácia megsértése, a jogállamiság és a médiaszabadság terén.

- Végezetül egy olyan dologról szeretném kérdezni, ami nem közvetlenül európai parlamenti kérdés, de talán felvetődik beszélgetésekben. Erről a bizonyos azeri ügyről van szó. A miniszterelnök elismerte, hogy ő hozta a döntést, illetve a kormánya, de ő bólintott rá és ráadásul tisztában is voltak a várható következményekkel. Ez az egész az Európa Tanács által létrehozott szerződés keretei között zajlott, tehát nem az Európai Unióban, mégis európai kérdéssé is vált, ez teljesen nyilvánvaló. Vannak nem hivatalos kommentárok, megjegyzések arról, hogy mit tettünk?

- Olyannyira, hogy holnap lesz is erről egy vita. Az emberi jogok megsértésének a sürgősségi vitája keretében holnap délután egyik napirendi pont lesz ez az örmény-azeri konfliktus. Ennek az előkészületei során pedig nagyon sokak véleménye fogalmazódott meg. Nemcsak a zöld Lunacek véleménye volt hallható, hanem mások véleménye is. Néppártiaké is, csak ezek megint nem jelentek meg a nyilvánosságban. A legtöbben úgy gondolják, hogy ez egy rendkívül felelőtlen lépés volt a magyar kormány részéről, hiszen belátható volt a következménye. Azt pedig morálisan elítélik, hogy emögött nagy valószínűséggel anyagi megfontolások is vannak. Ez egy uniós tagállam kormányának a presztízsét mélyen aláássa.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái