rss      tw      fb
Keres

Merkel és Orbán




Két olyan hír is megjelent a napokban, amely arra utal, hogy a német kormány – Angela Merkel – úgy döntött, tudomást vesz Orbán Viktor magyar miniszterelnök létezéséről, azaz két év után hajlandó őt fogadni, sőt – bizonyára világpolitikai megfontolásokból (lásd a Guardian elemzését) – mentesíti a felelősség alól az Orbán-kormányt az azeri ügyben. Bár kérdés, hogy melyik a rosszabb, ha Orbán és saját különbejáratú külügyminisztere, Szijjártó felült olyan megalapozatlan ígéreteknek, amelyeknek – Martonyi szerint (lásd lejjebb) – „Magyarország” (értsd: a Medgyessy-, a Gyurcsány-, a Bajnai-kormány) nyolc évig nem ült fel, azaz pancser módon jártak el, vagy ha a saját „keleti nyitás”-politikájuk és érdekkapcsolataik miatt fütyültek a világpolitikai következményekre, azaz mélyen cinikusak voltak. Mindenesetre érdemes lesz figyelni a magyar-német kapcsolatokra, és találgatni, mi van a láthatóan vagy látszólag javuló kapcsolatok mögött. (m.zs.)

2012. szeptember 5., szerda

Orbán Viktor Berlinbe látogat októberben

Orbán Viktor miniszterelnök októberben hivatalos látogatást tesz Berlinben, ahol találkozik Angela Merkel német kancellárral – mondta az MTI-nek Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár szerdán Berlinben.*

Orbán Viktor a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről, a stratégiai gazdasági kapcsolatok továbbépítéséről és az Európai Unió előtt álló feladatokról folytat majd megbeszélést Angela Merkellel.

Szijjártó Péter a kormányfői látogatást készítette elő a német fővárosban. Találkozott többek között Christoph Heusgennel, Angela Merkel kül- és biztonságpolitikai tanácsadójával, s egyben a kancellári hivatal külügyi osztályának vezetőjével, Cornelia Pieperrel, a külügyminisztérium államminiszterével, Peter Hintzével, a gazdasági minisztérium parlamenti államtitkárával és Andreas Schockenhoff-fal, a CDU/CSU konzervatív pártszövetség parlamenti frakciójának kül- és biztonságpolitikáért, valamint uniós ügyekért felelős helyettes vezetőjével.

Szijjártó Péter német partnereinek kifejtette, hogy Magyarország egyetért Németországgal abban, hogy erős Európára van szükség, Magyarország ezért támogatja azokat a német törekvéseket, amelyek az unió és az euró megerősítéséhez vezetnek**. Elmondta nekik azt is, hogy „a magyar kormány sikeresen szorította 3 százalék alá a költségvetés hiányát és adósságféket épített az alaptörvénybe”, az államadósságot pedig „hivatalba lépése óta folyamatosan csökkenti”. Szerinte német tárgyalópartnerei mindezt „nagyra értékelték”.

A megbeszéléseken szerinte egyetértés volt abban is, hogy „a válság után a növekedés motorja Németország és a közép-európai térség együttműködése lesz”, ezért tovább kell fejleszteni Magyarország és Németország stratégiai együttműködését. Az együttműködés elmélyítésének „a magyar oldalon bevetett eszköze az, hogy a Magyarországon működő nagy német vállalatokkal a közeljövőben stratégiai megállapodást kötünk, valamint folytatjuk a bürokrácia visszaszorítását és az adórendszer egyszerűsítését”.



* Lásd erről Bolgár György interjúját Gyurcsány Ferenccel: „Nézze, két év után sikerült eljutnia ide. […] Hozzáteszem, egyszer már volt Berlinben a miniszterelnök úr jó egy évvel ezelőtt, akkor Merkel csalódást okozott nekünk, magyar demokratáknak, mert a sajtótájékoztatóján még csak nem is igazából érintette a vitás kérdéseket. Nézzük meg, hogy most mi fog történni. Mert nagyon más akkor a találkozó, ha a kancellárasszony pár egyenes, világos mondatot mond a sajtótájékoztatón, ha egyáltalán lesz sajtótájékoztató. Az is beszédes lesz, ha nem lesz. És az is, ha esetleg meg sem említi ezeket a dolgokat. De én ezt nem tekintem nagyon nagy dolognak, ne haragudjon. Itt az a borzalmas, hogy most már lassan az fontos magyar diplomáciai hír, hogy a miniszterelnök elmehet Berlinbe. Ne ezt tekintsük hírnek, azt tekintsük hírnek, hogy két éve lényegében szinte senki nem fogadja, és ez alapvetően nem fog megváltozni most sem.”

** Lásd Orbán Viktor számos megjegyzését a hanyatló, a válságkezelésben sikertelen Nyugat-Európáról, amelyről Magyarországnak le kell válnia, illetve a „nem leszünk gyarmat” típusú kijelentéseit.




2012. szeptember 8. szombat

Berlin szerint Magyarország jóhiszeműen járt el

A német kormány szerint a magyar kormány jóhiszeműen járt el* az örmény katonatársa 2004-es budapesti meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Ramil Safarov azeri katonatiszt kiadatása ügyében – derül ki a német külügyminisztérium állásfoglalásából, amelyet egy német civil szervezet közölt a honlapján.

A népirtások feltárásáért küzdő Arbeitsgruppe Anerkennung - Gegen Genozid, für Völkerverständigung e.V. (Elismerés munkacsoport – Egyesület a népirtás ellen és a népek közötti megértésért) elnevezésű civil szervezet az azeri kiadatási üggyel összefüggésben állásfoglalást kért a német külügyminisztériumtól.

Thorsten Hutter, a tárca közép-európai osztályának vezetője írásbeli válaszában kifejtette: a német kormány Catherine Ashtonnal, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével együtt nagyon aggódik Ilham Aliyev azeri elnök döntése miatt, amellyel Ramil Safarovot kegyelemben részesítette és kitüntette. A döntés „lehetséges hatásai aggodalomra adnak okot”, írta Hutter szeptember 7-én kelt levelében. Ám „a magyar kormány élesen bírálta Ramil Safarov szabadlábra helyezését”,** és felhívta a figyelmet, hogy az azeri kormány „megszegte a két ország megállapodását”. Az azeri kormány a kiadatás előtt „biztosította a magyar felet”, hogy az elítélt katonatiszt letölti börtönbüntetése hátralévő részét.***

Ezért a német kormány „nem kételkedik a magyar kormány 2012. szeptember 6-án Bécsben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Állandó Tanácsában tett nyilatkozatában, amely szerint az azerbajdzsáni bűnelkövető kiadatását jóhiszeműen, az azerbajdzsáni kormány írásos diplomáciai biztosítékai alapján, az elítélt személyek kiadatásáról szóló strasbourgi egyezmény keretében hajtotta végre”.



* Ide tartozó információ, hogy a ciprusi Páfoszon, az Európai Unió tagállamai külügyminisztereinek kétnapos informális tanácskozásán Martonyi János külügyminiszter megpróbálta tisztára mosni a magyar kormány szennyesét az azeri ügyben, ezek szerint sikerrel. A Külügyminisztérium közleménye szerint ugyanis az ülésen Martonyi János részletes tájékoztatást nyújtott az örmény katonatársa 2004-es budapesti meggyilkolásáért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt azeri katonatiszt, Ramil Safarov kiadatásának ügyéről. A miniszter szerint Magyarország nyolc éven keresztül éppen azért nem teljesítette a vonatkozó azeri kérést, mert Baku nem kívánt írásos garanciát adni az ítélet végrehajtása tekintetében. Az írásos garanciája kézhezvétele után viszont a magyar kormány pusztán a nemzetközi jog és a hasonló esetekben eddig folytatott gyakorlat alapján járt el. Válaszában a tanácskozáson elnöklő Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője megértéssel fogadta a magyar álláspontot és több miniszterrel egyetemben felajánlotta segítségét a diplomáciai konfliktus okozta feszültség csökkentésében. (Írásunk: Két kérdés Safarov-ügyben)

** Safarovot pénteken, augusztus 31-én szállították Bakuba (hírösszefoglalónk: Örmény-magyar konfliktus egy gyilkosért – vagy 2-3 milliárd euróért?).  Szombaton, szeptember elsején a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleménye volt az egyetlen reakció (hírösszefoglalónk: Örmény-magyar konfliktus: szombati fejlemények). Ekkor már tudtuk azt is, hogy egy örmény miniszterhelyettes szerint Magyarország az utolsó pillanatig tagadta, hogy Safarovot át fogják adni Bakunak. Ekkor már ismertük Selmeczi Gabriella (és a Jobbik) véleményét is, hogy a Fidesz „nemzetközi jogilag rendezettnek és lezártnak tekinti” az azeri kiadatás ügyét. És ismertük Kovács László, volt külügyminiszter véleményét is, hogy biztosítékot kellett volna kérni Azerbajdzsántól, és ha a magyar kormány kapott ilyen biztosítékot, tiltakozni kellett volna a megszegése miatt. Vasárnap, szeptember 2-án aztán megszólalt Szijjártó Péter is (hírösszefoglalónk: Örmény-magyar konfliktus: az örmény oktatási miniszter szerint Magyarország bűnrészes lett a gyilkosságban), Németh Zsolt külügyi államtitkár pedig bekérette Azerbajdzsán Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, és diplomáciai jegyzéket nyújtott át neki. Ebben az áll: „Magyarország Kormánya megdöbbenéssel értesült az azeri fél azon döntéséről, amely amnesztiában részesítette a 2006-ban gyilkosságért jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Ramil Sahib Szafarovot.” Kár, hogy Németh Zsolt később, szeptember 5-én elmondta: „tisztában voltunk azzal, hogy itt az elnöki kegyelem a nemzetközi jog szabályai szerint lehetséges”. Vagyis nem hiteles sem a megdöbbenés, sem a jóhiszeműség, ha, noha számítottak rá, erre az eshetőségre nem kértek biztosítékot (hírösszefoglalónk: Többszörös dilettantizmus – Németh Zsolt nyilatkozott).

*** Kovács László, korábbi külügyminiszter azt is többször elmondta, hogy szakmai hibákat követett el a kormány (mármint ha egyáltalán érdekelte a dolog), például azzal, hogy az Európa Tanács-i egyezménynek csak a 9-es paragrafusára figyelt a megállapodásban, a 12-esre, amely lehetővé teszi, hogy külön kegyelemben részesítsék az átadott foglyot a saját országában, nem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!