Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 6.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. szeptember 08. szombat, 04:21; Megbeszéljük

3. oldal / 3

Gábor György, vallásfilozófus
Dilettantizmus és cinizmus: amikor egy kormány a saját vallott értékeit is semmibe veszi

Bolgár György: - Az örmény egyházról szeretnék Önnel beszélni, és információkat megtudni róla. Valószínűleg a magyar társadalom többsége nem sokat tud az örményekről, csak azt, hogy keresztények, méghozzá régi keresztények. Talán feltűnt az azeri botránnyal kapcsolatban sokaknak, hogy Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, levelet küldött II. Karekin örmény katolikosznak szolidaritását, együttérzését kifejezve az örmény keresztényekkel és az örmény néppel. Hasonló levelet küldött Bölcskei Gusztáv református püspök, valamint a magyarországi evangélikus egyház vezetője is, és ők is hasonlóan értékelik ennek az azeri ügynek a következményeit, és támogatásukról biztosítják az örmény népet és az örmény egyházat. Mi pontosan az örmény egyház, és milyen kapcsolata van például az európai katolikusokkal meg reformátusokkal?

Gábor György: - Sok minden elhangzott már ezzel az üggyel kapcsolatban. Politikai, külpolitikai, jogi és gazdasági szakértők szólaltak meg, de nekem nagy bánatom volt, hogy mintha kimaradt volna eddig egy szempont. Mégpedig egy olyan szempont, amely legalább olyan fontos, mint az előbb említettek. Ezzel a szemponttal kapcsolatban pedig tökéletesen tetten érhető a kormány a teljes dilettantizmusa, úgyhogy az ügy most – egy bájos képzavarral élve – a dilettantizmus állatorvosi lovává nőtte ki magát.

- Mondhatjuk, hogy a szempont figyelmen kívül hagyása mutatja a dilettantizmust.

- Így van. Vegyük sorba a dolgokat. Először is, a mai világban a politikai élettől a migrációs jelenségeken át egészen a terrorizmusig, a vallási civilizációs kérdések meghatározó szerepet játszanak. Ahhoz, hogy ezt tudjuk, elég figyelemmel követni a politikai eseményeket. Ezért ezt nem tudni, és ezzel nem számolni az több mint bűn, az hiba. Különösen egy olyan térség vonatkozásában, ahol geopolitikailag a legkényesebb – és olykor a leggyilkosabb – módon van jelen a vallási tényező. Geopolitikailag a világ egyik legkényesebb területéről van szó. Egyébként nem pusztán Azerbajdzsán és Örményország miatt, jóllehet a kettejük véres konfliktusai szinte folyamatosak. 1988 és 94 között közel harmincezer áldozata volt ennek a konfliktusnak. Azonban tudjuk, hogy itt van az atomhatalommá váló vagy arra aspiráló Irán is, valamint a legkülönfélébb nagyhatalmi érdekeltségei révén az Egyesült Államok és Oroszország is. Emellett Irán okán értelemszerűen Izrael is érintett. Továbbá ott van a NATO-tag Törökország, amelynek épp az örményekkel volt súlyos és mindmáig kibeszéletlen, kegyetlen konfliktusa.

- Amelynek ráadásul időnként megmutatkozó, súlyos fizikai következményei vannak, merényletekkel és különböző politikai konfliktusokkal.

- Így van. Ebbe sikerült beletenyerelnünk, és éppen az előbbiekből következően – a vallási civilizatórikus konfliktusból fakadóan – a kormány egy hihetetlenül komoly nemzetbiztonsági kockázati tényezőt szabadított Magyarországra. Aki ismeri napjaink politikáját, az pontosan tudja, hogy miről beszélek. A vallási terrorizmus ma sajnos az egész világon virulens. A következő, amiről érdemes beszélni, hogy a kormány úton-útfélen hangoztatja mélységes elkötelezettségét a keresztény értékek iránt. A sebesen áterőltetett alaptörvény preambulumában is – ami a Nemzeti Hitvallás nevet kapta, ezzel is a szakralitást kifejezendő – olvashatjuk mindjárt az első bekezdésben, hogy büszkék vagyunk arra, hogy Szent István hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Aztán a szöveg kitér a kereszténység nemzetmegtartó szerepének az elemzésére is. Ehhez képest a világ legősibb keresztény államával szemben tette meg a kormány mindazt, amit megtett. Egy olyan országgal, amely éppen a kormány által folyamatosan hangoztatott vallási civilizatórikus rokonság okán kötődik Magyarországhoz. Azért egy kicsit kitérnék az örmények és a vallás kapcsolatára. Szóval az örmények hite szerint Jézus két tanítványa, két apostol, Tádé és Bertalan már az ötvenes, hatvanas években komoly hittérítői munkát végeztek, hirdették az evangéliumokat, és aztán 301-ben Világosító Szent Gergely püspök egyházalapítása nyomán államvallás lett a kereszténység. Persze most nincs mód ezt részletesen kifejteni, de sok teológiai, dogmatikai vita követte és követi az egész folyamatot. A lényeg az, hogy az örmények éppen a kereszténységük okán, a történelem során hihetetlenül sokat szenvedtek. Gyilkolták őket kereszténységük okán a perzsák, a keresztényüldöző rómaiak, a mongolok, arabok, törökök, a muszlim világ és így tovább. Szóval genocídiummal sújtott népről van szó. Tehát Erdő Péter teljes joggal reagált valóban érzékenyen, és rendkívül tiszteletreméltó módon, amikor megírta a levelét, amelyben valóban szolidaritásáról biztosította az örmény keresztényeket és a sokat szenvedett örmény népet. Ugyanezt tette a református és az evangélikus egyházfő is.

- Igen. Szóval nem árt tudatosítani, hogy miközben Magyarországon oly sokan büszkék arra – és nem alaptalanul –, hogy ez egy ezeréves állam és kereszténység, most egy olyan országgal fordultunk szembe, amelyben 295 óta államvallás a kereszténység, ezért egyháza a legrégibb keresztény egyháznak minősíthető.

- Így van, és zárójelben jegyzem meg, hogy ehhez képest a KDNP – vagyis bontsuk most ki a betűszót: Keresztény Demokrata Nép Párt – hallgat. Tulajdonképpen most arról van szó, hogy egy muszlim népességű országban lassan népi hősként tekintenek egy baltás gyilkosra, aki ugye egy hitetlent, nem igazhitűt ölt meg. Hiszen az áldozatnak az volt az egyetlen hibája, hogy örmény, és ezért mészárolták le. Vagyis teljes vallási tudatlanságról tanúskodik az, hogy valaki azt képzelte, hogy majd ennek az országnak az elnöke lesz az, aki a muszlim népesség akaratával szemben börtönbe csukja a gyilkost. Ráadásul tudjuk, hogy Aliyevnek van mit kompenzálnia, hiszen az apja KGB-s tábornok volt és az azeri kommunista párt főtitkára. Tehát Aliyevnek neofita túlbuzgósággal folyamatosan bizonyítania kell, vagyis kizárt, hogy egy olyan lépést megtett volna, hogy börtönbe zárja ezt az embert. Ugyancsak ide tartozik – és ez nagyon komoly gondokat okozhat a továbbiakban –, hogy az örmény katolikus egyház története során több kísérlet történt örmény részről arra, hogy előbb Bizánccal, majd Rómával unió létesüljön. Volt részleges és valóságos unió is, de a folyamat még zajlik. 1996-ban I. Karekin katolikosz és II. János Pál egy közös nyilatkozatban ismerte el – és ez óriási lépés –, hogy nincs dogmatikai különbség közöttük. Ezt a folyamatot pedig most nem könnyítette meg a magyar politika. Arról ugyancsak szólni kell, hogy a világ minden olyan országát, amely önmagát a civilizált világhoz tartozónak mondja – de a nyugati vagy a zsidó-keresztény tradícióra épülő országokban mindenképpen –, éppen az emberi élet és az emberi méltóság fokozott védelme különbözteti meg a többitől. Ezek tradicionális vallási értékek is, és ezekben az országokban természetes módon és konszenzuálisan bűn a gyilkosság, amelyet a jogalkotói szándék és a jogalkalmazói gyakorlat egyértelműen szankcionál. Különösen nagy bűn, ha a gyilkosság minősített esetéről van szó. Itt egy előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságról volt szó. Sőt még a rasszista indíttatás is megjelenik, hiszen az áldozat egyetlen bűne az volt, hogy örmény. Tehát a kormány – azt kell mondanom, hogy totálisan érdektelen, hogy egy remélt vagy netán realizálódott gazdasági előnyszerzés okán vagy szimplán a totális dilettantizmusból fakadóan – egészen egyszerűen a civilizációnk, a keresztény és a zsidó civilizáció alapvető értékrendjével fordult szembe, és ez ellen követett el merényletet. Felmerül a kérdés – és nem szeretem ezt a szófordulatot, de most mégis használni fogom –, hogy mi az üzenete ennek? Hiszen úgy tűnik, hogy ettől a pillanattól kezdve akár rasszista alapon végrehajtott gyilkosságokat is meg lehet úszni Magyarországon, a kérdés csak az, hogy mennyit fizetünk vagy nyújtunk-e valamilyen gazdasági előnyt. Ez a minap elhangzott egy politikai elemző szájából is.

- A megbékélést ez biztosan nem szolgálja, az nyilvánvaló. Azt akartam még kérdezni, hogy vajon ez a vallási közelség, vagyis a közös keresztény alapja a két országnak vajon segíthet-e abban, hogy a most kétségtelenül meglévő, súlyos ellentét feloldódjon. Tehát várható-e Ön szerint akár egyházi oldalról kezdeményezés bármelyik országból, illetve bármelyik egyházból? Hiszen ez a lépés valóban nagyon rosszul sikerült, és Magyarország és Örményország kapcsolatai valószínűleg sokáig szenvedni fognak még ettől, de talán egyházi oldalról elindulhat valamiféle megbékélés.

- Egészen biztos, hogy ez így lesz. Nem vagyok jós, ezért az idejét nem tudom megjósolni, de egy dologban biztos vagyok. Ehhez valóban egy felelősségének teljes tudatában lévő kormányra lenne szükség. Ez az egész történet, ha mást nem, azt gyönyörűen bizonyítja, hogy ez a kormány, ahogy nap mint nap tapasztalhatjuk, a vallási érzületet instrumentalizálja, politikai eszköznek tekinti. Különböző szólamokat, deklarációkat hallhatunk, és igyekszik a kormány az egyházakat úgy kihasználni, ahogy a politikai érdekei kívánják. Tehát az egyházakat díszletnek tekinti. Egyébként a 2011-es egyházi törvény nagyon sok vonatkozásban ezt tükrözi vissza. Közben ugyanez a kormány minden további nélkül nyugodtan fittyet hány a közös zsidó-keresztény értékek sorára, ha éppen a kétes érdekei úgy kívánják, vagy ha arra van szükség, akkor egyenesen ignorálja őket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!