Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 5.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. szeptember 07. péntek, 02:47; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Visszacsúsztunk a versenyképességi rangsorban
Vakhal Péter a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. tudományos munkatársa

Bolgár György: - Ma jött a híre annak, hogy feltűnő mértékben romlott Magyarország nemzetközi versenyképessége egy évente közrebocsátott rangsor szerint, amit a World Economic Forum – ez egy svájci intézmény – ad ki évente. A 48. helyről a 60-ra estünk vissza, és az Európai Unió 27 országa közül már csak a 23. legversenyképesebbek vagyunk. Kezdjük azzal – miután Önök a World Economic Forum magyarországi szakértő partnerei –, hogy miből indul ki egy ilyen versenyképességi ranglista? Mit vesznek számításba, mennyire komoly ez vagy mennyire hasraütés – persze azért ennél komolyabb szervezetekről van szó –, vagy csak néhány fontos mutató összevetéséből áll? Mennyire alapos?

Vakhal Péter: - Legalább négy versenyképességet mérő felmérés létezik a világon, és szerintem a Világgazdasági Fórum felmérése a legalaposabb. Ez nagyjából évente változik, 140 mutatót vesznek figyelembe.

- Az már elég soknak hat, nem olyan, hogy van négy-öt, ami tudjuk, hogy nagyon fontos, a 140 már nagyon részletes dolog.

- Igen, nagyon részletes, ezeknek egyik fele makrostatisztikai mutató, a másik fele pedig egy vállalati felmérésen alapul, amikor kifejezetten nagyvállalatokat – egy-két kicsi is előfordul a mintában – kérdeznek meg, az ő percepcióikra kíváncsiak az ország gazdaságát illető kilátásokat, illetve a közbizalmat illetően. És hogy egyszerűbb legyen kezelni ezt a 140 mutatót, tizenkét pillérbe sorolták be őket. De hogy még egyszerűbb legyen, hogy ne kelljen még tizenkét pillérrel sem foglalkozni, igazából három alapkövet különböztetnek meg. Fundamentumok, úgynevezett hatékonyság növelő tényezők és az innováció. Úgy kell elképzelni, mint egy piramist, hogy a legalján a fundamentumok vannak, ezzel minden ország, mondjuk úgy, hogy rendelkezik.

- Mondjuk ide számít az infrastruktúra, az utak, hasonló dolgok?

- Ide négy dolog számít. Az intézményi háttér, mint a legeslegfontosabb, az infrastruktúra, a makroökonómiai környezet, valamint az egészségügy és az alapoktatás.

- Ezek valóban fundamentális dolgok és nem is olyanok, amik évről-évre óriási változást mutatnak. Lehetnek nyilván változások, kedvező vagy kedvezőtlen elmozdulások, de ezek a legstabilabb dolgok, amelyek hosszú távra kihatnak. Ugye?

- Nekünk sikerült produkálni azért évről-évre egy visszaesést ezekben a mutatókban, Magyarország tizenkét helyet esett vissza. Ebből a tizenkét pillérből nyolc romlott, kettő stagnált és kettő javult. És a legnagyobb probléma, hogy ebben a fundamentumban négy pillér van, és a négyből három romlott. Kifejezetten az intézményi háttér az, amiben komoly visszaesés volt tapasztalható.

- Az intézményi háttérbe mit tartozik bele? Politikai intézmények is?

- Pontosan.

- Ott lehetnek változások, mert ott gyakoriak is.

- Igen, de nem jellemző, legalábbis nem szokás és nem jó, ha ebben változás áll be. Az intézményi háttér legelső pillére a tulajdonjogok. A WEF – World Economic Forum – hangsúlyozottan a tulajdonjogokhoz érti az úgynevezett pénzügyi eszközöket is. Megtakarítások, befektetések és a magánnyugdíjpénztári vagyon is. Ezeken kívül ide tartozik még a korrupció, a kormányzati visszaéléseknek egy külön pillérje van, és a bírói gyakorlatnak is. A közintézmények hatékonyságát, illetve a közbiztonságot is nézik.

- Tehát ez mind az intézményi háttérhez tartozik?

- Igen.

- Akkor itt nagyon-nagyon alaposan körülnéznek, hogy milyen stabil keretei vannak egy ország gazdasági fejlődésének. Ugye körülbelül erről van szó?

- Pontosan. Ezt én úgy szoktam összefoglalni, hogy a közbizalom nemcsak a közintézményekbe vetett bizalom, hanem úgy általában a gazdaságba vetett bizalom indikátorai ezek, és a mutatók nagyon erősen összefüggnek a beruházási tevékenységgel. Ha egy vállalat érzi azt, hogy itt azért a kilátások nem olyan jók, akkor elhalasztja a beruházásait, kisebb beruházást valósít meg. De akár a lakosság fogyasztásán is érezhető a közbizalom. Ha az emberek úgy érzik, hogy itt valami nem lesz jó, akkor kevésbé fogyasztanak, ugyanakkor, ha úgy érzik, hogy megy a szekér, akkor szívesebben fogyasztanak.

- Csak közbevetőleg jegyzem meg, az imént utalt arra, hogy a négy fundamentálisnak nevezett pillérből három romlott, de a negyedik, az egészségügy és az alapoktatás javult. Holott ha a magyarokat megkérdezik, akkor nem hiszem, hogy túl sok javulást látnak vagy érzékelnek az egészségügyben vagy az alapoktatásban. Sőt, az alapoktatás alapjai látszanak megrendülni például a kötelező tanulási korhatár leszállításával, az egész intézményrendszer átszervezésével, államosításával vagy legalábbis ennek kilátásba helyezésével.

- A felmérés egyik sajátossága, hogy ebben 144 ország van, és a pontszámok úgy alakulnak ki, hogy veszik a legjobb országot, veszik a legrosszabb országot és elhelyezik valahova az éppen vizsgált országot, esetünkben Magyarországot. Tehát amikor ilyen összehasonlításokról beszélünk, akkor nem a szűk környezetünkre kell elsősorban gondolni, hanem sajnos arra, hogy vannak olyan országok, ahol az írástudatlanság nagyobb, mint nálunk, viszont…

- Szóval összehasonlítva lehet, hogy ezek a területek jobban jöttek ki, ellentétben a többiekkel.

- Igen. Egyébként nem változtak ezek a mutatók, az egészségügyben is van még három-négy almutató, amelyek nem változtak jelentősen. Egy dolog volt, ami komolyan befolyásolta ennek a pillérnek az értékét, az a várható élettartamunk. Egyébként egy három vagy négy évtized változása most pontosan nincs előttem…

- Ami ráadásul nem 2011-ben történt, akkor mérték nyilván, de ez nem egy 2011-es fejlemény, hanem hosszú évekből összeadódó folyamatos fejlődés.

- Igen. Ez egy politikai rendszereken átívelő várható élettartam, ami, ha csak marginálisan is, de emelkedett, és ez az egy pozitív fejlemény. Ebben nemcsak az egészségügy van egyébként benne, hanem mondjuk a közlekedésbiztonság is.

- Például ha kevesebb a halálos baleset Magyarországon – márpedig évek óta csökken ezek száma –, akkor növekszik az átlagos várható élettartam.

- Bizony növekszik, de az öngyilkosságok száma is beleszámít. Ez eléggé bizarr mutató, de így áll össze. Viszont egy valamit hadd tegyek hozzá, hogy ez volt az egyik pillér, amiben javultunk, a másik pillér a makroökonómiai környezet, ami egy kicsit csalóka mutató, különösen Magyarország esetében. Ez is öt mutatóból áll össze, a GDP arányos államháztartási hiány vagy költségvetési hiány, a GDP arányos államadósság, a GDP arányos megtakarítások, az infláció és a hitelminősítők.

- Ebből az utóbbi három kapásból romlott, hiszen a minősítők leminősítettek minket bóvliba, a megtakarítások az én tudásom szerint nem nőttek, inkább csökkentek. Viszont amit az elején felsorolt, a GDP arányos államháztartási hiány, az a hiányból pluszba váltott 2011-ben.

- Igen. Ez az, ami egy kicsit megborítja a mutatót, ugyanis minden mutatóból fel lehet állítani egy rangsort. A WEF ezt egyébként meg is teszi, egy ötszáz oldalas kötetet kell elképzelni. Minden mutatónak van egy rangsora, például GDP arányos államháztartási hiánynak is, ami 2010-ben mínusz 4,1 százalék volt, ha jól emlékszem, 2011-ben – mert az WEF év végi adatokkal dolgozik – plusz 4 százalék volt. És ezzel a plusz 4 százalékkal a világ 144 országa közül Magyarország a 13. helyet szerezte meg.

- Mindannyian tudjuk és az ember csodálja, hogy a WEF nem tudja vagy nem akarja vagy nem szabad neki számításba vennie, hogy ez csak egy egyszeri alkalom volt, a magánnyugdíjpénztári vagyon elvételének beöntése – legalábbis részbeni beöntése – az államháztartásba, ettől fordult pozitívba a mérleg. 2012-ben ez már nincs így és nem is lesz így, ez a pénz már el van költve. Az Európai Bizottság, az Európai Unió is figyelmeztetett minket emiatt. A Világgazdasági Fórum ne tudná ezt? Miért így számolta bele, miért számolta el ezt pozitívumként? Mert egyszerűen a számok makacs dolgok, és akkor se lehet megváltoztatni őket, ha tudjuk, hogy mögötte a tartalom egyszeri és félrevezető?

- Ez egy kétutas megoldás. A WEF tényadatokkal dolgozik. Ezeket nem is az államok, tehát nem a Nemzeti Bank, a KSH vagy éppen a minisztérium szolgáltatja. A WEF egy IMF-adatbázisból vagy világbanki adatbázisból dolgozik, és nem néz utána. Ugyanakkor a vállalatvezetőkkel készített felmérés során a közbizalomban ez igen markánsan megjelenik. Tehát azért is mondtam, hogy a tulajdonjogok védelme – amibe a pénzügyi eszközöket hangsúlyozottan odaértik – szépen lecsökkent.

- Tehát azt mondja, hogy egy ilyen adatot tudomásul vesznek, beraknak a sok adat mellé, és nem kutatják, hogy éppen miért volt pozitív Magyarországon 2011-ben az államháztartási mérleg? Azt mondják, hogy most ennyi volt és ezt így számoljuk, ez ennyit ér. Kész.

- Igen. Nekik nem is céljuk, hogy ezzel foglalkozzanak, ezzel nekünk kell foglalkozni mint magyarországi partnernek. És meg is nézték, hogy ha nem lett volna ez az eltolás vagy elvonás a magánnyugdíjpénztárakból, akkor az MNB adatai szerint egy -5,2 százalékos hiány alakult volna ki. És ezzel nem a 13. helyet szereztük volna meg ebben a mutatóban, hanem a 111. helyet valahol Lengyelország és Litvánia között.

- Akkor mi lett volna az összesített rangsorunkkal? Tehát akkor esetleg nem tizenkét helyet csúszunk vissza összesítésben, hanem még többet?

- Feltételezhetően igen, de azért legyünk igazságosak, a közbizalmat érintő mutatók részben emiatt is romlottak. Tehát ha nem lett volna ez az elvonás, akkor lehet, hogy a közbizalmi mutatók mondjuk magasabbak lettek volna. Ezt így nem lehet megmondani, de ha csak a parciális hatását nézzük, tehát azt mondom, hogy minden egyéb változatlan, kivéve ezt az egy mutatót, akkor Magyarország nem a 60., hanem a 63., Bulgária mögött.

- Még egy kérdésem volna Önhöz, hogy mi értelme van egy ilyen versenyképességi mutatónak. Azon kívül, hogy mindenki vagy diadalmasan felmutatja, hogy mennyivel javultunk vagy szomorúan regisztrálja, vagy – mint a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium – úgy értékeli, hogy ez is jól mutatja, hogy milyen sikeres volt az elmúlt két év. De mindegy, mindenki a vérmérséklete, ízlése, politikai beállítottsága szerint dönti ezt el. De ezen kívül ér valamit? Vagy van ennek valami következménye? A gazdasági folyamatokat a beruházók, a külföldi befektetők bizalmát ez erősíti vagy csökkenti adott esetben? Tehát ennek konkrét gazdasági következményei is lehetnek akár?

- Magának a jelentés eredményének nincsen konkrét gazdasági következménye.

- Ettől nem fognak hirtelen megriadni a befektetők, mert amúgy is nagyjából tudják.

- Igen, ezt ők nagyjából tudják, ez egy visszajelzés. Visszajelzés a gazdaságpolitikai döntéshozóknak, visszajelzés a vállalatvezetőknek, visszajelzés az állampolgároknak, hogy itt tart az ország. Igazából következménye nem a jelentésnek van, hanem azoknak a folyamatoknak, amelyekről a jelentés ír. Ugyanis ha megnézzük, hogy milyen pályát írt le Magyarország a 2000-es évektől, 2003 óta volt egy emelkedő tendencia, közelítettük a régió vezető országait, Csehországot és Lengyelországot, bár mindig volt egy olyan nagyjából 20 helynyi eltérés még a legvégén, és most hirtelen visszafordultunk. Tehát ez egy visszajelzés, és ami nagyon fontos, hogy az intézményi háttérben történtek a legrosszabb folyamatok, amit mondtam többször is, hogy a közbizalomra és a bizalomra igaz, hogy nagyon nehéz megszerezni és nagyon könnyű elveszteni. És talán még nehezebb visszaszerezni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!