Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 5.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. szeptember 07. péntek, 02:47
- Megbeszéljük
Teljesen téves az ÁSZ megítélése a 2008-as hitelfelvételről
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter
Bolgár György: - Talán úgy két héttel ezelőtt az Állami Számvevőszék kiadott egy jelentést a magyar adósságkezelésről, és ennek volt néhány nagyon meglepő állítása. Többek között az, hogy 2008 végén nem is kellett volna felvennünk ezt az IMF-hitelt, illetve, hogy ha már felvettük, akkor azonnal adósságtörlesztésre kellett volna fordítanunk. Ön akkor még nem volt ugyan pénzügyminiszter, csak néhány hónappal később lett, de gondolom éppen azért, mert már az Ön pénzügyminisztersége alatt ez az IMF-hitelfelvétel tovább folytatódott, tehát lehívtunk egy következő részletet, majd, még mindig az Ön pénzügyminisztersége alatt, 2009 őszén ezt abbahagytuk, és azt mondtuk, megpróbáljuk magunkat a piacról finanszírozni, ezért megvannak az információi is meg megvan a véleménye is.
Oszkó Péter: - Annyiban hadd pontosítsam, amit mondott, hogy az én miniszterségem alatt a magyar kormány már nem hívott le IMF-hitelt.
- Tehát 2009 márciusa után már nem is hívtunk le?
- Én áprilistól vagyok.
- Ja, igen. Akkor márciusban még lehívtunk.
- Igen, és azt követően nem volt lehívás. De az állítás eleve teljesen értelmetlen. Nem tudom, hogyan hangzott ez el, ha elhangzott az Állami Számvevőszék jelentésében, de az IMF hitel lényegében nem plusz tartozást jelentett az országnak, hanem ahelyett, hogy állampapírokat bocsátottunk volna ki, vagyis a piacokról vontunk vona be pénzt, a Valutaalaptól kértünk. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ebben a Fidesz is rettentő buta és félrevezető kommunikációt folytat. Azt hiteti el az emberekkel, hogy az IMF-hitel többlettartozásokat eredményezett. Pedig dehogy eredményezett plusz tartozást, az IMF hitelt azért kellett felvenni, mert éppen nem jegyezte le senki az állampapírokat. Tehát ami pénzt a piacról vont volna be az államháztartás saját finanszírozásra, azt ehelyett a Valuta Alaptól vonta be. Tehát ugyanazt a pénzt vettük fel, csak éppen máshonnan. Ráadásul kedvezőbb kamatozással. Ez az egyik. A másik, hogy az IMF-hitelnek egy jelentős részét adósságtörlesztésre fordította a költségvetés, hiszen korábban kibocsátott állampapírokat vásárolt belőle vissza. Nagyon jelentős mennyiségben vásárolt akkor az Állami Adósságkezelő, 2008-2009 fordulóján, állampapírokat piaci szereplőktől, amivel valójában a piacon kint lévő adósságát vásárolta vissza. Tehát nem tudom, hogy ki tett olyan állítást, hogy nem is kellett volna felvenni a hitelt.
- Ez az Állami Számvevőszék jelentésében olvasható.
- Akkor ilyen apró részletekről megfeledkeztek. Az IMF-hitel egyébként a költségvetés működését finanszírozta olyan módon, ahogy azt valamiből amúgy is finanszírozni kellett volna, részben pedig adósság visszavásárlásra szolgált. Úgyhogy itt azért nagyon fontos alapvető összefüggéseket tisztázni és nagyon szerencsétlen dolog, hogy ebben még mindig ilyen félrevezető kommunikáció zajlik.
- Ráadásul ez az Állami Számvevőszék alaposnak látszó, nagyon vaskos jelentésében van, és végül is ez az egész azt a benyomást kelti, hogy teljesen alap nélkül növelték, duzzasztották fel az államadósságot.
- Ez butaság. Az IMF-hitel nem duzzasztja az államadósságot, az államadósságot az duzzasztja, ha magas költségvetési hiány mellett gazdálkodik az ország. Ugye 2008-tól, 2009-ben és 2010-ben is, kifejezetten mindent megtett az ország és az akkori költségvetés, hogy alacsonyan tartsa a hiányt, sokkal nagyobb arányban, mint bármelyik másik ország, amelyik válságban volt. Tehát azokat az éveket már végképp nem lehet hibáztatni a magas államadósságért. Államadósságot emellett még úgy is lehet csinálni, hogy valaki elpazarolja a tartalékokat, mint például azt a magánnyugdíjpénztári háromezer milliárdot, amit szétszórtak. Abból ugye nem most lesz államadósság, hanem majd később, amikor a nyugdíjakat ki kell fizetni a magánnyugdíjpénztárak helyett. Tehát a 2008-2009-2010-es periódus biztos hogy nem tehető felelőssé a jelentős államadósság-növekedésért. Sőt, sokkal kisebb arányban növekedett az államadósság, mint egyébként azt a válság indokolta volna. Meg lehet nézni minden más ország adósságnövekedési eredményeit ebben az időszakban, és látszik, hogy Magyarország akkor nagyon fegyelmezetten, nagyon szigorúan gazdálkodott, és nagyon vissza tudta fogni az adósságnövekedést.
- Az ellenőrzés, illetve a jelentés készítője adott nekem egy interjút úgy két héttel ezelőtt, és azt mondta, hogy egyszerűen nem lett volna szükség az IMF-hitel felvételére. Tudtuk volna magunkat finanszírozni még néhány hónapig a válság ellenére.
- Nem jegyezték le a magyar állampapírokat. Lehet, hogy volt bizonyos tartalék, de amikor nem jegyzik le az állampapírokat, akkor az utolsó filléreket elkölteni egy költségvetésből irtózatosan veszélyes. Tehát ez olyan hazárdjáték, amit felelős kormány nem tesz meg.
- Én arra utaltam, hogy akkor a piac úgy érezte, hogy ez a helyzet abszolút nem biztos, sőt nagyon is veszélyes, nagyon ingatag, a forint az euróval szemben nagyon meggyengült, talán háromszázhúsz fölé ment az árfolyam.
- Az már később, ugye tavasszal ment háromszázhúsz fölé. Ősszel még nem volt ekkora az árfolyam.
- De akkor is volt egy erős megingás a forintban.
- Mondom, az IMF-hitel olyan finanszírozást szolgált, amit amúgy is be kellett volna a piacról fizetni, ráadásul magasabb kamatok mellett. Az IMF-hitel alacsonyabb kamatot, alacsonyabb költséget eredményezett a költségvetésnek. Emellett nyilvánvaló, hogy abban az időszakban nem jegyezték le a magyar állampapírokat, sőt öntötték a piacra, még vissza is kellett vásárolni az Állami Adósságkezelőnek. Tehát maximum tartalékokból tudott volna néhány hónapig elevickélni a költségvetés.
- És a tartalék viszonylag alacsony volt. Ugye ez volt az egyik probléma, hogy a nemzeti bank tartaléka kevés volt.
- A jegybank-tartalék azért bizonyult kevésnek, mert abban az időszakban viszont a bankrendszer forrásai is nagyon megcsappantak, csak rövid szerződéseket, tehát egy éven belül lejáró szerződéseket tudott a bankrendszer kötni, és úgy tudott forráshoz jutni. Ráadásul romlott az árfolyam, és ne felejtsük el, hogy az IMF-hitel nemcsak a költségvetést finanszírozta, hanem több nagy bank is kapott belőle finanszírozást, pont azért, hogy megálljon a lábán.
- Magyar tulajdonú nagybankok voltak ezek, mert a külföldieket a külföldi tulajdonosok finanszírozták.
- Így van. Nagyon sokáig fenntartották ezt a fegyelmet. Egészen addig, amíg nem kezdték el kirángatni alóluk a talajt. Ma azt mondani a megismert körülmények alapján, hogy nem kellett volna felvenni 2008-ban az IMF-hitelt, butaságnak tartom. Egyébként én nem vettem részt a hitelfelvételben, nem is tárgyaltam, nem is voltam akkor még a politika közelében sem. És miután mi kormányra kerültünk, nem hívtunk le IMF-hitelt. Tehát nem lenne dolgom védeni ezt a hitelfelvételt. De szakmailag tartom butaságnak ezt megkérdőjelezni. Nyilván részben az ilyen kommunikációk mögött az a szándék bújik meg, hogy valahogy védjék azt a védhetetlen dolgot, amit a mostani kormány csinál, hogy évente százmilliárdos károkat okozva az országnak bohóckodik a gazdaságpolitikájával és az IMF-tárgyalásokkal.
- A számból vette ki a kérdést. Nem lehet, hogy ez annak az alátámasztására született, hogy most se kellene tulajdonképpen IMF-hitel?
- De ugye kettős beszédet folytat a kormány, mert közben a piacoknak igyekszik azt mondani, hogy de igen, kell, és meg fogunk állapodni. Csak közben láthatóan nem akar megállapodni, mert nem akarja azt az őrült randalírozást befejezni, amit a gazdaságpolitika terén csinál. Nem tudom, miért jó ez neki, merthogy népszerűnek sem népszerű, ezt most már ténynek vehetjük, hogy károsnak káros, azt is ténynek vehetjük, hiszen látjuk, hogy a gazdasági-pénzügyi adatok, a versenyképesség, a növekedés mennyit zuhant az utóbbi időben. De a kormány ragaszkodik ehhez a teljesen hibás úthoz. És nyilván egy Valutaalap-megállapodás ezt nem tenné lehetővé. Tehát folyik ez a fajta öncélú bohóckodás, éves szinten nagyságrendileg legalább százmilliárdos plusz költséget, kamatkárokat okozva a költségvetésnek, és egyéb hiteladósokról nem is beszéltünk.
- Mennyi szép célját megvalósíthatná a kormány, ha ezt a százmilliárdot azokra költené, és nem pedig a felesleges finanszírozásra.
- Én nem tudok racionális magyarázatot felfedezni ebben a kormányzati magatartásban. Gazdaságilag sem jó, de egyébként szerintem politikailag sem. Ilyesfajta gazdasági zuhanásból nehéz politikai tőkét kovácsolni. Tehát a relativitásnak vége.
- El kell olvasni a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményét, amely szerint a World Economic Forumon, a svájci versenyképességi rangsorban Magyarország pozíciójának változása jól mutatja, hogy az elmúlt két év pénzügyi konszolidációja áldozatokkal járt ugyan, de sikeres volt. Igen. Tizenkét helyet zuhantunk.
- 2008-ban voltunk a 62. helyen. Pedig nyilván akkor azért eléggé megtépázta a válság az országot. 2010-ben az 52. helyre sikerült feljutni. Most megint a 60-adikon vagyunk, tehát 2010 és 2012 között az 52-ről a 62-re történő visszazuhanást hogyan lehet sikerként kommunikálni, ehhez már olyasfajta valóságmegmásító kommunikációs tettek kellenek, amiket a Fidesz egyébként remekül elsajátított. De azért a valóság mégiscsak beköszön mindenki ablakán, tehát lehet, hogy ez a kommunikáció egy idő után már eszköztelen marad.
- De mintha a Valutaalap-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter most már bekeményített volna. Egy mai beszédében mondta azt, hogy az IMF-hitelt nem úszhatjuk meg. Én ilyen erős szavakat tőle még nem hallottam.
- Ezek a típusú kommunikációk mindig a piacoknak szólnak. Tehát akkor nyilván érti a kormány, hogy baj lehet, mert egyre kevésbé hisznek a Magyarországot finanszírozó befektetők a Valutaalappal kötött megállapodásban. Ilyenkor ők mindig kiállnak, és azt mutatják a világnak, hogy mi már mindjárt aláírjuk a megállapodást. De én azért azt gondolom, hogy olyan negyedéves-féléves gyakorisággal szoktak ilyen nyilatkozatok megszületni, aztán megint negyedévig, félévig nem történik semmi, mert a kormány kihasználja azt, hogy a piacok egy-egy nyilatkozattól megnyugodnak. Úgyhogy a mai nyilatkozatnak én nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Elkezdett gyengülni a forint egy ideje, nyilván az fáj a kormánynak is, hogy az emberek ezt a saját bőrükön érzik. Tehát ezt a folyamatot próbálják megállítani, de pillanatnyilag csak kommunikációval, mert láthatóan azokból a pénzügyi-gazdasági tervekből, amelyek egy ilyen megállapodást nyilvánvalóan hátráltatnak, egyelőre semmit nem visszakozott a kormány.
- Megúszhattuk volna vagy megúszhatnánk az IMF-hitelt például ilyen azeri kötvénykibocsátásokkal? Vagyis, hogy a magyar kötvényeket mondjuk Azerbajdzsán két-három milliárd dollár értékben lejegyezte volna?
- Tudjuk, hogy ez eleve lehetetlen, tehát az az eszközkezelő, amit megjelöltek mint esetleges állampapírvásárlót, nem vásárolhat ilyen mennyiségben bóvli kötvényeket. Márpedig a magyar állampapír sajnos pillanatnyilag bóvli kötvénynek számít. Tehát ez egy teljesen fiktív feltételezés.
- Ha ezt feltételeztük, akkor lehet, hogy csőbe húztak minket ebben is?
- Lehet, mert az derült ki, hogy az a típusú alap nem is vásárolhat két-hárommilliárdos értékben magyar állampapírt. Jóval kevesebb értékben vásárolhatna akkor is, ha egyáltalán bármi kedve lenne hozzá. De nem sok mindenkinek van kedve ilyen típusú bóvli dolgokból bevásárolni, és a kormány mindenképpen elérte az elmúlt két évben, hogy bóvli besorolásba került a magyar állampapír. Korábban nem ott volt, amikor átvették a kormányzást. De lényeg a lényeg, ez a két-hárommilliárd euró sem lenne jó semmire, legfeljebb egy év megúszására. Mert a kormánynak végre azt kéne belátni, hogy nem negyedéveket, féléveket vagy éveket kell túlélni, hanem olyan gazdasági pályát kéne kialakítani, ami tartósan biztosítja Magyarország stabilitását, finanszírozhatóságát és növekedését.
- Nem lehet, hogy ez a kormány mégiscsak másfél évet akar megúszni a választásokig, aztán majd valahogy hátha rendbe tudja tenni?
- Minél inkább politikai természetű egy kormányzás, minél inkább a hatalompolitika tölti ki a kormány figyelmét, annál inkább igaz ez, hogy választási periódusokat akar túlélni. Ennek a kormánynak a viselkedése ezt a jellegzetességet mutatta, ez kétségtelenül így van.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
