Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. szeptember 4.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. szeptember 06. csütörtök, 02:30; Megbeszéljük

3. oldal / 4

Azeri kiadatás – minden ízében hibás
Balázs Péter volt külügyminiszter

Bolgár György: - Ez az azeri ügy valószínűleg még jó ideig foglalkoztatni fogja a magyar diplomáciát is, de a nemzetközi diplomáciát is, és reméljük, hogy nem fajul súlyosabbra az örmény-azeri konfliktus, mert akkor a következmények valóban beláthatatlanok. De mennyire van vagy lehet igaza a magyar vezetésnek, amikor minduntalan azt hangoztatja, hogy az ügy le van zárva, Magyarország a nemzetközi jog előírásainak megfelelően cselekedett.

Balázs Péter: - Nézze, ez két állítás. Az egyik, hogy az ügy megtörtént, a szégyen megtörtént, meg nem történtté nem lehet tenni, tehát e tekintetben le van zárva. Visszacsinálni nem lehet. Tehát ebben igaza van, megtörtént. A másik, hogy a nemzetközi jog szerint ez vagy naivitás, vagy nem tudom minek nevezzem, ostobaságnak. Tudniillik az előre tudható volt, hogy ha Szafarovot Azerbajdzsánnak kiadják, aki ott nemzeti hős, aki az év embere volt és a többi, ez fog vele történni vagy valami nagyon hasonló. Hát ezt tudni lehetett, ennek tudatában cselekedett a kormányzat.

– Az Ön külügyminisztersége alatt volt bármiféle mozgás ebben az ügyben?

– Nem, akkor nyugalom volt, egyik oldalról sem érkezett semmiféle impulzus, se azeri, se örmény oldalról.

– Ha érkezett volna mondjuk egy finom kérés vagy tapogatózás azeri oldalról, akkor mi a követendő eljárás? Ki hova fordul, ki kit kérdez meg?

– Nézze, van két rétege ennek az ügynek. Az egyik a hagyományos igazságügyi eljárás, ami az igazságügyminiszter hatásköre, hogy egy büntetését töltő személyt átadunk-e a hazájának és pontosan milyen feltételekkel. Ugye a feltétel általában az, hogy ugyanazt a büntetést töltse le, amit a bíróság kiszabott rá. Arra kell vigyázni, nehogy például halálbüntetést szabjanak ki, mert hogy abban az országban ezt a cselekedetet halállal büntetik.

– Tehát ha Azerbajdzsánban érvényben volna a halálbüntetés, akkor éppen az lehetne a meggondolás – bár ebben az esetben épp az ellenkezője történt –, nehogy egy ilyen brutális gyilkosságért halálbüntetést szabjanak ki.

– Így van.

– Mi pedig a magyar jog értelmében nem szabhattunk ki rá, de akkor nem lehet súlyosabbat a másik országban sem adni.

– De hát van olyan, hogy kábítószerrel való üzletelésért egyes délkelet-ázsiai országokban halálbüntetés jár. Tehát ugye ezt el kell kerülni, és egyébként a meglévő büntetést kell letölteni. Ám ez nem egy egyszerű igazságügyi téma, hanem ez egy politikai ügy.

– Sőt, nemzetközi politikai, nemzetközi diplomáciai ügy. Gondolom, az igazságügyminiszter nem is saját hatáskörben dönt, hanem átszól a Külügyminisztériumnak, hogy ide figyeljetek itt egy azeri. Itt volt elítélve, kérik az átadását, mi ennek a nemzetközi háttere. Mondjátok el nekünk. Nem így megy?

– Hát ugye eleve nem is az ő szintjén jöttek az impulzusok, hanem politikai csatornákon, Alijev elnök maga dicsekszik azzal, hogy ezt ő intézte el, és nyilván nem a magyar igazságügyminiszterekkel tárgyalt erről, hanem magasabb szinttel.

– Hát kétszer is találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel.

– Így van. Noha az elnök a nyilatkozataiban néha keveri a magyar köztársasági elnököt és miniszterelnököt, de minthogy ő elnök, ő csak elnökkel szokott tárgyalni. Na most persze hogy ilyenkor, egy ennyire érzékeny ügyben, a legutolsó kérdés a jogi lebonyolítás, a legfontosabb az, hogy milyen politikai felelősséget vállal az, aki egy ilyen megkereséssel elkezd foglalkozni egyáltalán. Ilyen helyzetben a legjobb megoldás, nemcsak Magyarország, hanem az egész nemzetközi közösség számára, ha ez az ügy nyugton van, a bűnös tölti a büntetését, és nincs körülötte feszültség, nincs körülötte esemény. Azt hiszem, ez az a platform, ahol minden egyéb különbség mellett az Egyesült Államok, Oroszország, Törökország, Irán és még sokan mások egyet tudnak érteni.

– Elképzelhető-e az, hogy ha valóban Orbán és Alijev szintjén játszódott legalábbis ennek az ügynek az alapvető kezelése, hogy miután a miniszterelnök hazatért a tárgyalásairól, kiosztotta az Igazságügy Minisztériumnak a feladatot, és kihagyták az egészből tudatosan a Külügyminisztériumot, hogy ne akadékoskodjék.

– Én nem tudom, ez hogy történt, erről nem kaptunk semmiféle tájékoztatást. De azt feltételezem, látva az események folyását, hogy külügyesek ebben nem nagyon voltak benne, olyan fokú dilettantizmus lengi körül az egészet, tehát a legelemibb kockázatelemzésnek nem látom nyomát. A kimenetel mérlegelésének, a nagyon pontosan előre látható események számbavételének az elemzése. Tehát ilyen valószínűleg nem történt. Nekem erős a gyanúm, hogy a Külügyminisztérium ebben nagyon kevéssé volt benne.

– Akkor nézzük meg a dolog nemzetközi jogi oldalát. Ugye létezik egy olyan európai egyezmény, még 1983-ból, amely lehetővé teszi az egyik országban elítélt átadását annak az országnak, amelynek az állampolgáráról van szó. És ez egy normális dolog természetesen, nyilván azt akarták ezzel elérni, hogy bizonyos esetben humanitárius vagy egyéb okokból erre lehetőség legyen. De ehhez az egyezményhez Azerbajdzsán majdnem húsz évvel később több fenntartást fűzött, és az egyik közülük az, hogy amennyiben Azerbajdzsánban ítélnek el egy külföldit és onnan szállítják át egy másik országba, mondjuk az illető anyaországába, hazájába, akkor az illetőnek adandó kegyelemről vagy amnesztiáról előzőleg meg kell állapodni Azerbajdzsánnal. Vagyis Azerbajdzsán nem esik bele abba a hibába, hogy rábízza a másik országra, kegyelmet ad-e az illetőnek vagy sem, tessék vele megállapodni. Nemzetközi jogászok szerint egy ilyen egyezményhez fűzött fenntartásnak az a lényege, hogy ezek szerint minden, az egyezményhez csatlakozó ország ugyanezt a fenntartást érvényesítheti Azerbajdzsánnal szemben.

– Hát ez nem biztos, hogy így van, tudniillik ezt a fenntartást tudomásom szerint Azerbajdzsán és Németország tette meg annak idején és ez rájuk vonatkozik.

– De ha velük kapcsolatban vetődik fel ugyanígy, ugyanez az ügy, akkor mondjuk Magyarország érvényesítheti ugyanezt a fenntartást Azerbajdzsánnal szemben.

– Én azt gondolom, hogy nem, ez Azerbajdzsán saját fenntartása, viszont ad egy alapot, hogy azt mondja: minthogy Önök ezt így gondolták, mi most megfordítjuk, és kérünk szépen egy kétoldalú kötelezettséget, hogy Magyarország is ugyanezt alkalmazhassa az adott esetben. Tehát lehet egy ilyen reciprok alkalmazást megkísérelni ezen az elvi alapon. Meg lehet próbálni. Mindenképpen felelőtlenség volt úgy kiengedni ezt a kegyelemgyanús elítéltet, hogy amnesztia és elnöki kegyelem ügyében semmiféle kötelezettségvállalás nem történt az egy az tájékoztató levélen kívül.

– Amire hivatkoznak, amit nyilvánosságra hoztak. Igen.

– A Magyar Nemzetben megismertünk, de az egy fabatkát nem ér. Az azt mondja, hogy nálunk általában letölthetik a büntetést a…

– Tehát még csak nem is Szafarovra vonatkozik, hanem azt írja az az igazságügyminiszter-helyettes, hogy Szafarovval kapcsolatos érdeklődésünkre az a válaszunk, hogy az ítéletek végrehajtása, tehát nem az ő ítéletének a végrehajtása, az ítéletek végrehajtása az európai…

– Külföldi államokat mond. Igen.

– …egyezmény 90. cikkelyének megfelelően történik. Tehát az semmire sem biztosíték. De azt mondja ezek szerint, hogy meg lehetett volna próbálni a fenntartást vice versa érvényesíteni.

Balázs Péter: - Ha már idáig jutnak, ugye már az is egy szörnyű nagy gesztus, hogy egy ilyen minősített gyilkossági ügyben egyáltalán otthoni letöltésre kiadnak valakit. Már ez is gesztus. Ugye az, hogy mindenféle biztosíték nélkül adják ki, az pedig szamárság.

– A kérdés akkor az, hogy ezt még utólag is meg lehet tenni? Tehát akár Magyarország ennek az átadásnak a lebonyolítása után mondhatja azt, hogy miután minket is váratlanul ért Szafarov szabadon bocsátása, előléptetése, hiszen minket ennek a levélnek az alapján arról biztosította, hogy az ítéletet le fogja tölteni, még ha nem is egészen pontosan így értelmezhető ez a mondat, vagy hogy pontosan nem értelmezhető így, csak általánosságban, ezért nem gondoltuk mi jóhiszeműen azt, hogy el fogják engedni. Kérjük így utólag, hogy állapodjunk meg arról, hogy ha Azerbajdzsán hozzájárulást kér a saját esetében a kegyelemhez, az amnesztiához, akkor ez ránk is vonatkozzék, és Magyarország ehhez nem járul hozzá. Vagy ez már veszett fejsze nyele, ezt utólag már meg sem lehet próbálni.

– Ez ahhoz hasonlítható, mint ha valaki az autóját egy rosszhiszemű vevőnek eladja, az elfüstöl a kocsival, ő meg fut utána és kiabál, hogy de adja ide a pénzt. Hát ez a dolog eldőlt, megtörtént, kikacagnának minket, nemcsak az azeriek, az egész világ. Aki előtte nem szerzi be a biztosítékokat, az utána már bottal ütheti a nyomát.

– Van még egy pontja ennek az európai egyezménynek, azt hiszem a 23. cikke, amelyik azt mondja, hogy ezekről a konkrét ügyekről tájékoztatni kell az Európa Tanács illetékes büntetőjogi kérdésekkel foglalkozó bizottságát. Megtörténhetett ez?

– Hát ugye ez megint olyan, hogy nem tudjuk, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy itt semmiféle egyéb tájékoztatás nem történt. A minimális tájékoztatás az lett volna, hogy Örményországot felkészítik erre az ügyre, és elejét veszik a zászlóégetésnek és zászlótaposásnak. Így még az az erkölcsi alapja sem volt meg a magyar kormánynak, hogy ez ellen az elemi tiltakozást megtegye, és azt mondja, hogy kérem szépen tiltakozunk, hogy a magyar zászlót megtapossák, tiltakozunk az ellen, hogy a jereváni magyar tiszteletbeli konzul munkáját és irodáját megzavarják, mert mi mindent megtettünk. De hát két nap hallgatás után jött egy igen gyengécske, kerülőutakon közzétett kormány-állásfoglalás.

– De ha ezt a cikkelyt pontosan olvassuk, márpedig igyekeztem, vagyis hogy tájékoztatni kell ezt a bizonyos bizottságot az egyezmény alkalmazásáról, és mi nem tettük meg, akkor nem a nemzetközi jog előírásainak megfelelően jártunk el.

– Hát erről büntetőjogászt kéne megkérdezni. Én úgy tudom egyébként Bárándy Pétertől, hogy nem is kell ehhez nemzetközi kötelezettség. Magyar törvény rendelkezik az elítéltek átadásáról, tehát annak alapján simán el lehet járni, és nem tudok arról, hogy minden ilyen átadást notifikálnának az Európa Tanácsnál. Túl sok lenne. Ebben az esetben, ha egy komoly eljárás történik és egy komoly biztosíték születik, akkor azt el tudom képzelni, hogy azt letétbe helyezi a magyar kormány az Európa Tanácsnál, és kéri az ügy felügyeletét, ellenőrzését, tekintettel annak a politikai vonatkozásaira.

– De nyilvánvalóan igyekeztünk ezt a legnagyobb csendben megcsinálni, nemhogy még értesítsük is az Európa Tanácsot. Hátha valaki még beleszólna!

– Hát annál nagyobbat durrant utána.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!