rss      tw      fb
Keres

Az amerikai örmény lobbyról




Az örmény egyike az Egyesült Államok három leghatékonyabb etnikai lobbyjának az egyik legnevesebb amerikai politológus, Zbigniew Brzezinsky – Carter elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója – szerint.

Brzezinsky szerint a vezető trojkában az örményeket csak az izraeliek és a kubaiak előzik meg. Az amerikai örmény diaszpóra fő célja a Törökországgal és törökökkel rokon azeriekkel szembeni érdekérvényesítés az Egyesült Államok külpolitikájában. Az örmény lobby egyik jelentősebb csoportja, az Örmény Ifjúsági Szövetség (az Örmény Forradalmi Szövetség ifjúsági szervezete). (Négy másik tömörüléssel egyetemben szerdára tüntetést hirdetett meg a Los Angeles-i azeri és magyar főkonzulátus elé, ezzel tiltakozva Ramil Safarov azerbajdzsáni katonatiszt kiadatása, illetve a neki adott azeri elnöki kegyelem ellen.)

Az örmény lobby erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a Jereván, a határok török-azeri blokádjának hatását enyhítendő, évi 90 millió dollár – eddig mintegy 2 milliárd dollár – segélyben részesülhet. Egy főre átszámítva Örményországnál csak Izrael kap magasabb amerikai anyagi támogatást.

Az amerikai diplomácia meglehetősen passzív a de facto örmény ellenőrzés alatt álló, önmagát függetlennek tekintő Hegyi-Karabah, valamint az azt övező, megszállt azeri területek kérdésében. A többségében örmények lakta, örményül Arcahnak nevezett, de a nemzetközi közösség által hivatalosan Azerbajdzsán részeként elismert területért a két szomszédos ország a Szovjetunió felbomlásakor háborút vívott egymással. Hegyi-Karabah 1997 óta nem hivatalos képviselettel rendelkezik Washingtonban.

Az örmény lobby meghiúsított már Törökországgal megkötendő fegyverüzleteket is. Az érdekérvényesítők legfontosabb célkitűzése az, hogy az amerikai kormányzat végérvényesen minősítse népirtásnak az örmények százezreinek az első világháború idején, az Ottomán Birodalomban történt legyilkolását, ezt azonban még nem sikerült elérnie. [Lásd Huszár Ágnes írását: Örmény sors – a szerk.]

A genocídium kifejezést elnökként egyedül Ronald Reagan használta, akinek fő beszédírója az örmény származású Ken Kachigian volt. A kis híján egy évszázados sérelem súlyosságát érzékelteti, hogy az éppen hivatalban lévő Los Angeles-i török konzul 1973-ban és 1982-ben is örmény terrorista merénylet célpontja volt.

Barack Obama elnök idén áprilisban, az örmények által sorscsapásként emlegetett 1915-ös tragédia évfordulóján ismét tartózkodott attól, hogy genocídiumnak minősítse az akkori tragédiát. Annak ellenére is, hogy ezt a 2008-as választási kampány idején megígérte. Obama ugyanakkor a tények és felelősség „teljes elismerését” sürgette Ankaránál, amit Törökország mindig is hevesen visszautasított.

„A történelem vitatása destabilizálja a jelent, és foltot ejt azok emlékén, akiket megfosztottak életüktől, ugyanakkor a múlttal való elszámolás lefekteti a békés és virágzó közös jövő alapjait” – mondta az amerikai elnök.

Annak, hogy Washingtonban forró kásaként kerülgetik az örmény népirtás néven nevezését, az az oka, hogy a NATO-tag Törökország az Egyesült Államok legfontosabb muszlim szövetségese a közel-keleti térségben. Eddig az amerikai képviselőház külügyi bizottsága volt a legmagasabb szintű testület, amely 2010 márciusában népirtásnak minősítette a tragédiát. Ankara válaszul hazahívta nagykövetét, aki csak azután tért vissza állomáshelyére, hogy világossá vált: a képviselőházban a dokumentum nem jut el a szavazásig.

Az amerikai örmény lobby tömegbázisa Los Angeles térségében található, amely Moszkva után a legnagyobb örmény lakossággal rendelkező település Örményországon kívül. A 2000-es amerikai népszámlálás adatai szerint a dél-kaliforniai nagyvárosban – amelyben található egy Kis Örményország elnevezésű negyed is –, valamint annak körzetében csaknem 170 ezer örmény élt, ami akkor az egyesült államokbeli örmény származásúak 43 százalékát jelentette. New York környékén az ezredfordulón 35, Boston térségében pedig 21 ezer örmény származású ember lakott.

Az amerikai népszámlálási hivatal két évvel ezelőtt 475 ezerre becsülte az országban élő, teljes egészében vagy részben örmény felmenőkkel rendelkező lakosok számát, de nem hivatalos becslések szerint ez a szám elérheti a másfél milliót is.

Amerika örményei közül a nagypolitikában a legmagasabbra George Deukmejian jutott, aki 1983 és 1991 között Kalifornia kormányzója, korábban pedig az állam főügyésze volt. Lyndon Johnson kormányában Paul Robert Ignatius a haditengerészet államtitkára volt. Több polgármester is kikerült közülük és a képviselőknek, különösen ha Dél-Kaliforniában kívánják megválasztatni magukat, oda kell figyelniük az örmény diaszpóra szavára.

A szervezetek és magánszemélyek laza koalíciójából álló lobby főbb oszlopai közé sorolják az Amerikai Örmény Akcióbizottságot, Amerika Örmény Nemzeti Bizottságát (ez egy Obama elnököt és Szapáry György washingtoni nagykövetet megcélzó levelezési kampányt hirdetett meg), az Amerikai Örmény Gyűlést és az Örmény Ifjúsági Szövetséget.

Az örmény lobby tevékenységének ellensúlyozására tavaly Azerbajdzsán-Amerika Szövetség néven azeri érdekérvényesítő iroda nyílt Washingtonban. Alapítói Anar Mammadov üzletember, hazája milliárdos közlekedési miniszterének fia, és Khayal Sharifzade, a Bank of Azerbaijan volt elnök-vezérigazgatója.


(MTI)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!