Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 29.

• Nyomtatás

Részletek

2012. augusztus 31. péntek, 01:47

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. augusztus 29-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Európai Unió Bizottsága szerint továbbra is aggodalomra ad okot a sajtószabadság és benne a Klubrádió helyzete Magyarországon. Ezt közölte a Népszabadsággal a bizottság egyik szóvivője. A médiatanács rögtön sértődötten reagált, hogy rájuk miért nem kíváncsi az unió. Na vajon miért?

Következő témánk, hogy visszakozott az Új Színház vezetése, és mégsem mutatja be az antiszemita Csurka-darabot. A főrendező szerint nem azért, mert Fischer Ádám karmester nemzetközi aláírásgyűjtést helyezett kilátásba, hanem mert a fenntartó főváros főpolgármestere Tarlós István szintén nem helyeselte a bemutatót.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy első fokon pert nyert a Hírtévé ellen Gyurcsány Ferenc, mert a tévé alaptalanul állította, hogy főiskolai szakdolgozata plágium volt?

Mi a véleményük aztán arról, hogy a belügyminiszter levélben figyelmeztette a polgármestereket, nehogy elmaradjanak az iskolákban a megnövelt számú testnevelésórák. De mi köze ehhez a belügyminiszternek?

És végül beszéljük meg, hogy lemondott tisztségéről a jövő nemzedékekért és a környezet védelméért felelős ombudsmanhelyettes, mert munkája lehetetlenné vált. Lassan felmorzsolódik az egész ombudsmani rendszer?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Lemondott
Fülöp Sándor az alapjogi biztos jövő nemzedékekért felelős helyettese

Bolgár György: - Ön már nem sokáig helyettes, mert lemond. Miért? Azon kívül, hogy az elmúlt hónapokban nemigen hallottam Önről és Öntől semmit, holott néhány évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel és ambícióval látott hozzá a munkájához. Ez tehát önmagában egy kívülálló számára meg is magyarázná a lemondását, de általában mégsem szoktak az emberek megválni a funkciójuktól, még ha nem sikerül is nekik az, amit eredetileg terveztek.

Fülöp Sándor: - Olyan elvi kérdések merültek fel, hogy nem nagyon van más választásom. Egy alkotmányos konfliktus állt elő, ami valószínűleg nem az első a környezetvédelem tekintetében és nem is az utolsó, szeretik ezt a témát az alkotmányozók, ez alól a tavalyi Alaptörvény megírói sem voltak kivételek. Szeretnek nagy szavakat használni és nagy ígéreteket tenni. Az én esetemben a jövő nemzedékeinek tettünk, tett az ország nagy ígéreteket, hogy majd a természeti erőforrásokat konkrétan felsorolva, részletezve hogyan őrizzük meg a számukra, illetőleg a költségvetésben is hogyan vesszük figyelembe az érdekeiket. Igen ám, de ennek elmaradt a konkrét végrehajtása, és nem szeretném, ha a jövő nemzedékekért felelős alapjogi biztos-helyettesre mutogatnának, mert én bizony – jól mondta az előbb – nem nagyon rendelkezem olyan hatáskörökkel, olyan eszközökkel, amivel a jövő nemzedékek érdekeit bármilyen módon képviselni tudnám. És ebben a helyzetben nekem nem szabad sokáig megmaradnom.

- Tehát az Alaptörvény abszolút egyértelműen állást foglal amellett, hogy szükség van a környezet védelmére, a jövő nemzedékek biztonsága, egészsége stb., érdekében, és megígéri, hogy ennek a törvényi keretei is meg lesznek teremtve. Ám nem születtek meg a kellő törvények.

Fülöp Sándor: - Ez így van.

- Kérdem én, törvények nélkül a jövő nemzedékekért felelős alapvető jogok biztosának helyettese miért nem működhet. Azt mondhatja, hogy törvény ugyan nincs, de hozzám jönnek a panaszok és az Alaptörvény értelmében én úgy gondolom, hogy a panaszok jogosak, sérti az Alaptörvényt ez, az, amaz az intézkedés vagy lépés, ami történt. Nem lehetett volna így fellépni?

- De lehetett és mi négy évig így is léptünk fel, és nagyon büszke is vagyok az így elért eredményekre. Több ezer hektár zöldfelületet mentettünk meg, városi levegő, zaj-ügyekben tudtuk a helyi közösségek érdekeit sikerrel képviselni. Világörökség-területeket mentettünk meg, nem ionizáló sugárzástól is megmentettünk egy százhatvan ezres várost, Pécset. Lehetett ezt így csinálni, amíg volt hozzá irodánk és negyven emberünk. Január 1-jétől a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának irodája megszűnt, és negyven ember helyett három fővel dolgozom helyettesként, de nem is igazi helyettesként, inkább tanácsadóként működtünk az alapjogi biztos irodájában, aki egyébként tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett, hogy a környezetvédelmi ügyeket integrálja a saját munkájába, környezeti panaszokat meg vizsgálatok kezelt, indított jó szemlélettel, kiváló kollégákkal. De ez nem ugyanaz. A negyven és a három fő között vagy a csak erre szakosodott profi, elkötelezett stáb, illetőleg a sok más, legalább húsz másik alapjoggal is foglalkozó alkalmazott között nagy a különbség. Ez a két dolog nem tehető egymás mellé, ég és föld, nagyon nagy a mennyiségi és – talán azért mondhatom – a minőségi különbség is, nem akarom őket megsérteni, mert szeretnék én annyira érteni a másik tizenkilenc alapjoghoz, ahogy ők, de ez nem ugyanaz. A környezet védelmében is nagy visszalépés történt, nem csinálhatok úgy, mintha még minden nagyon szép és jó lenne.

- Mi nyomott többet a latban? Az, hogy lényegében megszüntették a külön ombudsmani hivatalokat és apparátusokat, és ezzel eleve ellehetetlenítették például az Ön munkáját, vagy az, hogy miközben megszűnt az önálló hivatala és besorolták helyettesnek, lényegében apparátus nélkül, aközben az egységes alapvető jogi biztosi hivatalon belül háttérbe szorították? Tehát akarva-akaratlanul, de melyik lehetett a fontosabb? A formai változás vagy pedig az, hogy gyakorlatilag az alapvető jogok biztosa másodrendűnek vagy sokadrendűnek minősítette az Ön, illetve az Önök munkáját?

- Be kellett állnunk a sorba, ez kétségtelen. Félre ne értsen, volt már nekem öt főnököm is, és remekül tudtam dolgozni, tehát nem az a gond, hogy helyettesként kellett tovább dolgozni. De a környezetvédelmet besorolni a többi gazdasági, szociális és egyéb jogok közé, véleményem szerint az eleve hibás felfogás. Ahogy Sándor György mondta a Lyukas órában, felmentettek, behozzák a bordásfalat. Nem biztos, hogy a környezetvédelem ugyanúgy tudja cipelni a bordásfalat. Tehát, hogy – különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben – a környezetvédelemre soha nem volt pénz meg figyelem, erőforrás vagy hajlandóság. Mindig hátrébb sorolták. Ha be kell állni a sorba, akkor a különféle gazdasági és szociális jogokért is felelős hivatal a legjobb indulat mellett is jóval kisebb figyelmet, erőforrást és igazságot fog a környezet ügyének adni. Mert ezt kell tennie saját szakmai szempontjai alapján.

- Pedig ugye látjuk, hogy Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa bizonyos tekintetben hiperaktív. Szinte nincs olyan nap, hogy ne jönne elő valamilyen állásfoglalással, és ráadásul most rászakadt az is, hogy az Alkotmánybírósághoz is ő fordulhat, mert az egyszerű állampolgár ezt már nem teheti meg.

- Komoly erőfeszítéseket tesz, végzi a dolgát, egyszerűen ennek így kell lennie.

- Igen. De azt megtehette volna vagy megtehetné, hogy azt mondja, az alapvető jogok biztosaként úgy dönt, hogy Önnek nem három munkatársat hagy meg, hanem húszat, és húsz emberrel a zöld ombudsman – aminek Önt becézték – mégis csak dolgozhat. Igaz, hogy nem negyven, de húsz, és azt csinálja, amit akar, adja be nekem, amit fontosnak tart, és én majd továbbadom, és ezt nem is ellenőrzöm, mert nem az a dolgom, megbízom a helyettesemben környezetvédelmi ügyekben. Ezt meg lehetett volna csinálni? Vagy az egész rendszer átalakítása már erre sem hagyott lehetőséget?

- Elvben meg lett volna talán erre is a lehetőség, de azt gondolom, hogy a rendszer logikája nem ezt diktálta. Tehát neki adva volt egy egységes alapjogi hivatal, amiben mondjuk húsz alapjogot kell védeni, és gyakorlatilag osztott-szorzott és ennyi jutott a környezetvédelemre. Nyilván, ha éppen az alapjogi biztos megszállott környezetvédő, akkor lehet, hogy majd egyszer valamelyik következő biztos húsz vagy még annál is több környezetvédelmi ügyintézőt fog kinevezni. De ez önmagában nem egy életbiztosítás. Tehát nem személyekről van itt szó, nem személyek döntésétől kellene hogy ez a dolog függjön, hanem attól, hogy az alkotmányban az egészséges környezethez való jog megerősödve lépjen ki a homályból. Egyébként nyilván húsz-harminc évvel ezelőtt még nem láttuk ennek ennyire a fontosságát, tehát a korábbi szövegekhez képest erősebben került be, a világ csodájára járt, és most nem tudom, hogy büszke legyek-e vagy szégyelljem, hogy a magyar alkotmányban ilyen nagyszerű szövegek vannak a jövő nemzedékekről. Meg kellett volna teremteni a végrehajtás intézményi feltételeit, az emberektől függetlenül.

- Segítette volna Önt, ha a kormányzati munkában a környezetvédelem hangsúlyosabb szerepet kap? Mert azt látjuk, hogy egy korábban igen hangos és jól szereplő környezetvédelemmel foglalkozó szakpolitikus, Illés Zoltán vezeti a környezetvédelmi részét annak a bizonyos minisztériumnak az államtitkáraként, de Illés Zoltán, amennyire hangos volt és amennyire gyakran emelte fel a szavát ellenzékből, annyira eltűnt a közéletből az államtitkári funkciójában. Tehát ha Önnek nincs kormányzati partnere, aki a környezetvédelmet fontos területként tudja pozícionálni a kormányban, akkor nyilván még magára hagyatottabb ombudsmanként.

- Illés Zoltán példája éppen azt mutatja, hogy mennyire nem a személyek, a személyi kvalifikáció, a lelkesedés számít. Ezeket nem lehet azért szerintem tőle elvitatni és a szakmai háttere is megfelelő.

- De ez a szervezeti rendszer akkor is így működik, ha Illés Zoltán korábban más típusú politikus volt, most a környezetvédelem le van fokozva. És ez kormányzaton belül is igaz, meg az ombudsmani hivatalban is igaz.

- Igen. Nyilván személyektől sok minden függ, de azért itt intézmények fociznak. Úgy szoktuk mondani, hogy egy ilyen kecske- és káposztaügyi főhivatalban azért a káposztaügy főosztályvezetője kevesebbet tud tenni. A környezetvédelem nagyon sokszor – ha az elmúlt húsz évet vagy még többet áttekintünk – volt összeházasítva másik jogterülettel és mindig a rövidebbet húzta. Mindig nagyobb érdekérvényesítési képességű ágazattal lett egybesorolva. A személyes véleményem az – talán már az eddigiekből is kiderült –, hogy az önálló környezetvédelmi érdekképviseletnek mindenhol ott kéne lennie, hivatali, ombudsmani, minisztériumi szinten, minden hatósági szintnél. Egyszerűen elvi okokból. A környezetvédelem ütköző hatósági ág, ütköző tudomány, ha ezeket az ütközéseket más szervezeten belül letompítjuk, rossz kompromisszumokra késztetjük a környezetvédelmet, akkor a hatékonyság látja majd ennek a kárát.

- Akkor semmi súlya és hangja, ugye?

- Így van.

- Tud esetleg egy-két olyan nyilvánvaló példát mondani az elmúlt hónapok ténykedéséből vagy amióta az Alaptörvény megszületett, hogy Ön próbálkozott volna, szükség lett volna arra, hogy az Ön állásfoglalását figyelembe vegyék, de mégsem jutott el akár állásfoglalásig, akár bármilyen hivatali intézkedésig? Nem tudott megmozdulni, holott szüksége lett volna rá a magyar társadalomnak, a magyar közéletnek és a környezetnek meg a jövő nemzedéknek is.

- Nagyon-nagyon sok minden dől el mostanában. Nagyon felgyorsultak az események. Azt hiszem, hogy azok a döntések, amelyeket most hozunk, meghatározzák a gyerekeink, unokáink életét és boldogulását. Hogy csak egyvalamit mondjak, mostanában dől el – mi közönséges földi halandók lehet nem is tudjuk, hogy mikor – az ország energiapolitikája.

- És ez nem akármi.

- Lehetséges, hogy valamelyik ágazat túlságosan erős lesz a lobbizásban, túlnyeri magát és egy egészségtelen energiamix lesz. Itt kerülni kell a szélsőségeket. Én sem mondom azt, hogy csak napelem, csak szélerőmű, csak kisvízi erőmű vagy földhő. Valószínűleg egy olyan egészséges energiamixre lenne szükség, amiben lehet, hogy az atomnak és lehet, hogy – bizonyos körülmények és megfelelő levegőtisztítás mellett – a szénnek és az alternatív földgáznak mint kiegészítő és rugalmas erőforrásnak ott a helye. Ám nem tudom, hogy merre haladnak a dolgok, de félek attól, hogy adott esetben húsz-harminc év múlva még mindig nyögni fogjuk egy rossz megoldás kamatait, és adott esetben akkor már egy halom ócskavason fogunk ülni. Ez csak egy példa, tehát ugyanúgy az agrárkérdésekben is döntő, hogy merre indulunk el. A fenntartható, a földet mint élő erőforrást kezelő vagy az iparszerű mezőgazdaság irányába, ami olcsó tömegtermeléssel ontja a profitot és ismét agrárnagyhatalom lehetünk. De esetleg tíz-tizenöt év múlva már a termőföldjeink minősége sem lesz termőföldnek nevezhető.

- Értem. Tehát ezek az ország sorsát alapvetően befolyásoló viták és ebben a környezetvédelemnek és a környezetvédelemre hivatott hangoknak nem jut szólam, ugye?

- Így van, kevés szerepe van mostanában. Ebben a szimfóniában valahol nekünk most egy generálpauzánk van.

- Nem az Ön ügye, főleg nem a reszortja, de azért valami rálátása csak lehet. Valami hasonlóságot érzek az Ön helyzetében a kisebbségi jogok volt biztosával, aki szintén ombudsman-helyettes. Tele vagyunk kisebbségi feszültségekkel, ügyekkel, konfliktusokkal, de nem hallom, nem látom Kállai Ernőt. Lehet, hogy ugyanez a szervezeti beszorítottság őt sem hagyja úgy dolgozni, mint korábban?

- Az biztos, nincs stábja, hogyan dolgozhatna. Tanácsadó szerepe van a helyettes ombudsmanoknak, és végül is azok a szakértők, akik Kállai úr alatt dolgoztak, itt vannak a hivatalban, válaszolnak a panaszokra. De ez megint más. Megint nagyon-nagyon sok párhuzamosság van a környezetvédelemmel. A kisebbségvédelem is olyan, amely ha egyenlő esélyeket kap a többi alapjoggal, akkor valószínűleg háttérbe szorul. Ez szintén egy hendikepes kérdés, nem véletlen, hogy a nálunk szerencsésebb országokban jóval több támogatásban részesítik, mint a többi alapjogot, és úgy lesz csak egyenlő. De nagyon sok ilyen van, például a fiatalkorúak meg a terhes anyák a munkajogban. Nem mondhatjuk, hogy kérem, legyen egyenlőség, ők is cipeljék ugyanazokat a súlyokat. Magyarán a jog ismeri azt a mechanizmust, hogy bizonyos gyengébb érdekképviseleti képességgel rendelkező ágazatoknak plusz támogatást ad.

- Odaállít valakit, aki képes hangosabban és erőteljesebben védeni az érdekeit.

- Kállai Ernő képes rá, ezt ő megmutatta. De megint oda jutottunk vissza, hogy egy-egy ember mit tehet, ha az intézményi háttér elégtelen.

- Jól érzékelem, hogy az Ön lemondása több annál, hogy frusztrálódott, hogy úgy érzi, nem tud megfelelően működni, nem az eredeti hivatalnak megfelelően és az eredeti ambícióinak megfelelően, hanem ezzel a tiltakozással valamire fel akarja hívni a figyelmet, hogy ez így tarthatatlan? Hogy hátha az Ön távozása felhívja a társadalom, a közélet, a politika figyelmét arra, hogy ezen változtatni kell?

- Ez egy gesztus, nyilván önmagában nem fogja megváltani a világot, de valóban ez a célom. Személyes sértettség nincs bennem, nekem itt ebben az új helyzetben is egy nagyon megtisztelő, magas rangú, jól fizetett, kényelmes állásom volt és ebben a tanácsadói posztban végül is az alapjogi biztos figyelembe vette a tanácsaim nyolcvan-kilencven százalékát, és igyekezett a környezetvédelmi ágazatot is a helyén kezelni. Különösen büszke vagyok arra a négy évre, amelyet, hatvan kiváló kollégával, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosaként eltölthettem. Rengeteget tanultam. Nagyon elégedett ember vagyok, nincs bennem személyes frusztráció.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Megvennék a Népszabadságot
Kránitz László, az MSZP Szabad Sajtó Alapítványának vezetője

Bolgár György: - A Népszabadság sorsáról szerettem volna Önnel beszélni, mert a napokban azt nyilatkozta, hogy a Szabad Sajtó Alapítvány hajlandó megvásárolni a svájci Ringier Kiadótól a lap többségi részesedését. A Szabad Sajtó Alapítvány kisebbségi tulajdonos, és tudjuk, hogy a Ringier el akarja adni a lapot, mert nem egyesíthette a portfolióját vagy a lapjait a magyarországi Springer kiadóvállalattal, mert a Médiahatóság erre nem adott engedélyt neki. Így jobb híján megválna a Népszabadságtól, Önök pedig bejelentették az igényüket. Legalábbis azután olvastam ezt, hogy Csintalan Sándor is meg akarta venni az újságot, legalábbis bejelentette ezt. Mi a helyzet most? Komoly eladási szándékról, eladási kényszerről van szó vagy egyelőre csak bejelentésekről? Csintalan is bejelentette, a Szabad Sajtó Alapítvány is bejelentette és a végén lehet, hogy egyikből sem lesz semmi.

Kránitz László: - Remélem, hogy az utóbbi kijelentése nem fog megvalósulni. A Szabad Sajtó Alapítvány kisebbségi tulajdonosa a Népszabadság Zrt.-nek. Mi 27 százalékos tulajdonosai vagyunk a Zrt.-nek, a többségi tulajdonos – ahogy Ön is említette –, a svájci Ringier Kiadó. Jó néhány hónapja tárgyalásokat folytatunk a Ringier Kiadó Kft.-vel a Népszabadság Zrt. helyzetéről. Volt egy olyan pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a mi 27 százalékunkat megvásárolja a többségi tulajdonos, de ez különböző okok miatt az utolsó pillanatban meghiúsult. Hogy ennek mi volt az oka, egészen őszintén mondom Önnek, hogy a mai napig nem tudom megmondani, de már nem is érdekes. Ezután állt elő az az új helyzet, amikor is a többségi tulajdonos azt mondta, hogy ő ugyan nem veszi meg a mi 27 százalékunkat, ellenben a 70 százalékos tulajdonát felajánlja nekünk megvételre. Kaptunk egy nagyon korrekt ajánlatot a svájci kiadótól.

- Ez a korrekt azt jelenti, hogy megfizethető?

- Korrekt az ajánlat. Ha megengedi, akkor most üzleti titokra való hivatkozással…

- Nem, én nem kérek számokat Öntől, csak azt, hogy azt jelenti-e a korrekt, hogy megfizethető, tehát hogy komolyan tudnak-e vele foglalkozni.

- Igen, nagyon komolyan tudunk vele foglalkozni, hiszen a Népszabadság egy olyan brand, egy olyan tradíció, olyan hagyománya van Magyarországon, amivel csak és kizárólag komolyan szabad foglalkozni. Épp ezért nem is foglalkoznék az Ön által említett úr ajánlatával. Mi komolyan gondoljuk azt, hogy a Népszabadságra Magyarországon szükség van, az az olvasói tábor, amivel rendelkezik, megérdemli azt, hogy a lap jövője rövid-, közép-, és hosszú távon biztosított legyen. Épp ezért küldtük el a napokban a válaszunkat a Ringier ajánlatára, amiben tulajdonképpen az áll, hogy természetesen a dolog érdekel bennünket és kezdeményeztük a tárgyalások megkezdését. Nyilván Ön is tudja, hogy hosszabb folyamat, amikor elkezdünk alkudozni magáról a Népszabadságról. Az ajánlat korrekt, egészen közel áll azokhoz az elképzelésekhez, amiket mi gondolunk a Népszabadság többségi tulajdonának megszerzéséről. Remélem, hogy a svájci kiadó ezt az ajánlatát nagyon komolyan gondolja. Amennyiben ez így van, akkor szerintem rövid időn belül meg tudunk állapodni a többségi tulajdon megszerzéséről.

- Arról nincs véletlenül információja, hogy a Ringier zavaró repülésnek tartotta-e Csintalan lépését vagy felajánlkozását, vagy komolyan vette esetleg, és vele is elkezd tárgyalni, netán kihasználja Önökkel szemben, hogy jobb árat érjen el? Mit tud erről?

- Nem tudok ezzel kapcsolatban nyilatkozni, erről a többségi tulajdonost kellene megkérdezni, hiszen az ajánlat vagy a megkeresés is hozzájuk futott be, nem pedig hozzánk. A tényekhez még hozzátartozik, hogy nekünk van egy elővásárlási jogunk, ami ugyan korlátozott, de mégiscsak elővásárlási jog, amivel adott esetben élni fogunk és élni is szeretnénk. Illetve az is egy nagyon fontos dolog, hogy bennünket keresett meg a Ringier egy ajánlattal, nem pedig másnak adott ajánlatot. Mi erre az ajánlatra válaszoltunk. A másik megkeresést a magam részéről egyelőre tényleg nem minősíteném, nem akarunk vele foglalkozni. A mi szándékainkat, elképzeléseinket se pro, se kontra nem befolyásolta ez a megkeresés vagy ez a légből kapott kacsa.

- Akkor tekintsünk optimistán a jövőbe, és tételezzük fel, hogy megállapodnak a Ringierrel, a Szabad Sajtó Alapítvány fogja mondjuk 2013-tól kiadni a Népszabadságot. Mit terveznek vele? Felvetődtek olyan aggályok az elmúlt hónapokban, hogy esetleg egy párt, az MSZP befolyása alá kerülne ez a kétségtelenül baloldali lap, és az nem tenne jót neki, mert egy pártnak mások az érdekei, mint adott esetben egy kiadóvállalatnak. Hogyan tekintenek erre a feladatra? Végül is a Szabad Sajtó Alapítvány nem is egy kiadóvállalat, tehát ez újdonság volna Önöknek is.

- Így van. Újdonság volna nekünk is, habár tulajdonosai vagyunk a Népszabadságnak – ahogy említettem – 27 százalékban, de egész más kisebbségi tulajdonosként viselkedni és egész más felelősséget jelentő, többségi tulajdonosnak lenni. Nekünk az a célunk, hogy a lap értékrendje, irányvonala ne változzon. Mi ebből a lapból nem szeretnénk pártlapot csinálni. Ehhez jelen pillanatban meg később sem fűződik semmilyen érdekünk, hiszen a lap olvasói között nyilván nagyon sokan vannak olyanok is, akik nem feltétlenül az MSZP-re szavaztak vagy szavaznának bármikor is, hanem sokan más szervezetekre szavaztak vagy szavaznának. De nekünk mégiscsak fontosak a Népszabadság olvasói, meg maga a Népszabadság is nagyon fontos, hiszen úgy gondolom, hogy a politikai napilapok palettáján a Népszabadság a leghitelesebb, a legobjektívebb, annak ellenére, hogy kisebbségi tulajdonosként mégiscsak benne van a Szabad Sajtó Alapítvány. Semmiképpen nem mondanám pártlapnak. Nem szeretnénk ezen változtatni, ezt nagyon szeretném hangsúlyozni. Szeretnénk megtartani a lap értékrendjét, irányvonalát. Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Az is igaz, hogy mi nem rendelkezünk kiadói tapasztalattal, de keressük annak a lehetőségét, hogy olyan harmadik személyt, tehát társaságot vonjuk be a lap későbbi üzemeltetésébe, aki rendelkezik ezekkel a készségekkel és képességekkel.

- Tehát egy szakmai szereplőt, akinek esetleg valamilyen anyagi ereje is volna?

- Pontosan. Ilyenre gondoltunk.

- A következő nagy kérdés az, hogy fenn tudják-e tartani a Népszabadságot. A korábbi években ez a lap – bár a legnagyobb példányszámú politikai napilap – mégiscsak veszteséges volt. Nem tudom, hogy a legutóbbi évben is az volt-e, de éveken keresztül igen. És nyilván az MSZP-nek és benne a Szabad Sajtó Alapítványnak nincs arra pénze, anyagi háttere, hogy tartósan egy sok száz milliós vagy milliárdos veszteséget elviseljen.

- Ez pontosan így van, nem célunk az, hogy további veszteséget termeljük. Habár a Népszabadság múlt éve a vártnál jobb volt. Az, hogy veszteséges, sok okra visszavezethető, amivel én most nem kívánnék foglalkozni. Nyilván a piac is, az olvasói szokások is megváltoztak. A mi célunk az, hogy ezt a lapot biztosan tudjuk működtetni, üzemeltetni. Azért is válaszoltunk az ajánlatra, mert korrektnek tartottuk. Nyilván, ha megállapodunk a Ringier-vel, akkor majd magáról az ajánlatról vagy magáról a vételről is hosszabban tudok Önnek, illetve a rádió hallgatóinak beszélni. Alaposan végiggondoltuk ezt a helyzetet, és arra a következtetésre jutottunk, hogy tudjuk biztosítani és garantálni a lap működését. Ez tényleg egy megfontolt, alapos döntés volt, hiszen nem kerülhet a Népszabadság abba a helyzetbe, amibe néhány más lap az elmúlt pár évben került. Ezt mindenféleképpen el szeretnénk kerülni. Megvannak azok a lehetőségek a tárházunkban, ami alapján ezt a lapot nagy biztonsággal, nyugodtan tudjuk majd üzemeltetni és működtetni.

- Ha már említett néhány olyan lapot, amelyek erősen beszorított helyzetbe kerültek, akkor itt van a szocialista párthoz ugyancsak közelálló Népszava, aminek a léte forog kockán sok információ szerint. De ha a Szabad Sajtó Alapítvány és az MSZP megszerzi a többségi tulajdonrészt a Népszabadságban és ez valószínűleg hosszú időre komoly kiadásokat kényszerít az Alapítványra illetve az MSZP-re, akkor vajon életben tudják-e tartani a Népszavát?

- Én, mint a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumának elnöke erről nem igazán tudok mit mondani. Nyilvánvalóan az elmúlt időszakban a Szabad Sajtó Alapítvány támogatta a Népszavát, pontosan a politikai irányvonala, értékrendje miatt. Hogy a jövő mit hoz, ezt nem tudom Önnek megmondani. Természetesen a Szabad Sajtó Alapítvány nem véletlenül támogatta a Népszavát, hiszen olyan értéknek tartotta és tartja, aminek meg kell maradnia.

- Legalább elvileg azt tudja mondani – mert gondolom nem olyan egyszerű megmondani –, hogy mi mennyi lesz, és hogyan lehet ennyi pénzből kijönni? Az MSZP, illetve a Szabad Sajtó Alapítvány szerint szükség van mind a két baloldali lapra? Ezek kiegészítik egymást vagy adott esetben esetleg a kisebbiktől meg lehet válni?

- Nagyon őszintén mondom, hogy nem tudok erre most válaszolni Önnek.

- Tehát nem tudja.

- Nem, hanem nem tudok rá válaszolni. A Népszavának nyilván van egy tulajdonosa, vannak támogatói. Az egyik támogatója a Szabad Sajtó Alapítvány, az Alapítvány elnökeként azt tudom mondani, hogy a Népszava nagyon fontos szerepet tölt be a politikai lapok között.

- Szóval, hogy szükség van-e mind a két lap hangjára, hogy ezek kiegészítik egymást, adott esetben erősítik egymást, az nyilvánvaló.

- Nyilván szükség van rá, baloldali politikusként nem is mondhatok mást. Hiszen mindkét lap tulajdonképpen más-más csoportokhoz jut el, más-más emberek olvassák. Az elvi kérdésre a válaszom az, hogy igen, elvileg szükség van mind a két lapra.

- De hogy a gyakorlatban mit tudnak vele csinálni, azt egyelőre nem tudja megmondani.

- Erről nincs is kompetenciám beszélni.

- Akkor visszatérve még egy utolsó kérdés erejéig a Népszabadsághoz. Mit gondol, mennyi idő alatt lehet lezárni a tárgyalásokat a vételről?

- Az volt a kifejezett kérésünk a válaszlevelünkben, hogy a lehető legrövidebb időn belül szeretnénk a tárgyalások végére jutni és a végén megszerezni a Népszabadság többségi tulajdonát.

- Ez a lehető legrövidebb akár néhány hét is lehet?

- Néhány hét azért nyilván nem, azért ennél hosszabb időben gondolkodunk. Itt pár hónapról beszélünk.

- Akkor jól lőttem be ezt a 2013-tól időpontot?

- Nagyon szeretnénk 2013. január elsejétől a Népszabadság többségi tulajdonosai lenni. Igen, jól lőtte be.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Sikeres volt a kampánya: levették a Csurka-darabot
Fischer Ádám karmester

Bolgár György: - Győzött a politika ellen vagy a hatalom ellen. Két hét telt el körülbelül azóta, hogy közölte, nemzetközi aláírásgyűjtést szervez az Újszínházban tervezett Csurka-bemutató ellen, és ehhez képest az elmúlt napokban kiderült, hogy az Újszínház vezetése visszakozott. A főpolgármester előzőleg közölte, hogy a darabot vagy annak a végét legalábbis vállalhatatlannak tartja. Ha Ön nem száll be a ringbe, akkor lehet, hogy hamarosan Csurka-bemutató lett volna. Aratott már ilyen győzelmet?

Fischer Ádám: - Én ezt nem nevezném győzelemnek, de meg vagyok lepve, hogy az én interjúm kellett ahhoz, hogy az emberek foglalkozzanak a darabbal. Év elején olvastam az ÉS-ben a Radnóti Sándor-kritikát, és annak alapján kezdtem érdeklődni, hogy ez mi. És márciusban Brüsszelben az ottani képviselőkkel is beszéltem erről, hogy ez milyen veszélyes. Majd nem történt semmi. És meg vagyok lepve, most elmondtam az interjúban, milyen hullámokat vetett az, hogy egy aláírás akciót szándékozok indítani szeptember elején ez ellen. Nem gondoltam volna. Azt elmondhatom, hogy az aláírásgyűjtést természetesen felfüggesztjük. Most egyelőre nem is tudom megítélni, mi volt annak az oka, hogy ezt a darabot ilyen gyorsan levették. Az én számomra ez a darab szimbólum. Ez a Horthy-korszak reneszánsza és az ideológiának a feltámadása. Arról szól a darab, hogy minden bajnak az oka Trianon.

– Sőt ennél még többről is szól, mert nemcsak Trianon, sőt nem is csak a Horthy-kultusz feltámasztása, hanem gyakorlatilag egy cion bölcsei, drámai változatban.

– Hát természetesen, mindenről a zsidók tehetnek. És a zsidó összeesküvés. Ez tipikusan antiszemita bűnbakkeresés, de én magam részéről azért gondolom, hogy ez nemcsak erről szól, hanem az egész Horthy-korszak beállítottságáról, arról, hogy a mindenért Trianon felelős. Én ezt veszélyesnek tartom. Jó, hogy ez nem jött létre ez az előadás, mert ha létrejön, és a közönség már az első felvonás alatt elkezd mocskos zsidózni, úgy, mint az izraeli-magyar meccsen, akkor nem tudom, mit csináltak volna a politikusok. De ez benne volt a darabban.

– Hát például nem vesznek róla tudomást. Végül is a magyar-izraeli meccsen történtekről sem vettek tudomást jó néhány napig, csak akkor, amikor kényelmetlenné vált. Lehet persze, hogy ez is kényelmetlenné vált volna, de egyelőre ezek szerint nem kell ettől tartania senkinek, hogy szembesül a színházban mocskos zsidózókkal. De nem biztos, hogy végleg le van véve napirendről. A Magyar Hírlap úgy tudja, hogy későbbi időpontban esetleg mégiscsak bemutatják, és Pozsgai Zsolt főrendező azt is elmondta, hogy nem Öntől ijedtek meg, csak tiszteletben tartják a fenntartót. Vagyis Tarlós István főpolgármestert, aki közölte, hogy nem támogatja ezt a bemutatót.

– Én remélem, hogy nem tőlem ijedtek meg, hát én nem vagyok olyan tényező, hogy meg lehessen tőlem ijedni. Bár ahogy Ön ezt mondta, annak idején a gyerekkoromban azt mondták, hogy a TASZ cáfol, és ha a TASZ cáfolt, az volt a bizonyíték rá, hogy az állítás igaz. Ha azt mondja, hogy nem ijedt meg, akkor valószínűleg megijedt. De nekem nem az a célom, hogy nemzetközi sajtókampánnyal fenyegetőzzek, valakit rávegyek valamire, amit nem tart helyesnek. Ez rendkívül sérelmes, kegyeletsértő, ez egy rossz darab. És ha ezt sokan felismerik, akkor elértem a célomat.

– Úgy látszik, hogy sokan, legalábbis a szellemi életben felismerték és elkezdték kutatni, hogy hol lehet olvasni, egyre többen döbbenten.

– Meg lehet kapni a könyvesboltban. Bemegy az ember, és megvehette volna. De ezt már februárban is mondtam Brüsszelben a képviselőknek.

– Akkor még nem volt meg igazán a propagandája, most meglett, na most biztos hogy olyanok is olvasták, akik nagyon helyeselnek, de ezek szerint sokan olyanok is, akik valóban elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek tartják, hogy 2012-13-ban egy állami pénzből működő budapesti színház ilyen antiszemita kirohanást bemutasson. Milyen volt a visszhangja Önnek személyesen, mármint ennek a megnyilatkozásának és a tervének, hogy aláírást gyűjt? Tehát mit kapott? Támogatásokat, vagy azt mondták Önnek, hogy ejnye, hát nem kéne így beavatkoznia, vagy amit például a főpolgármester mondott, hogy bezzeg Fischer Ádám Wagnert vezényel, és abba se szólok bele. Szóval milyen volt a reakció?

– Én ezzel az akcióval most két-három hónapja foglalkozom. Meg kell hogy mondjam, az első menetben azt gondoltam, hogy a színfalak mögött lehet ezt inkább megoldani, és próbáltam beszélni Brüsszelben képviselőkkel, leveleket is írtam, hogy ez a jobboldal érdeke, hogy a szélsőjobb és a jobb közötti ilyen mértékű botrányos összejátszás, mint amire az Újszínház felhívta a figyelmet, ne legyen, hogy próbálják lebeszélni őket anélkül, hogy sajtókampányba kellene kezdeni.

– És ők hogy reagáltak?

– Mindenki megígért mindent, és nem történt semmi.

– De megértették?

– Nem hiszem. Nem tudom. Én ezt nem azért csináltam, nem hittem volna, hogy ennek ilyen hatása lesz. Az, hogy most belenéztek, hogy végre vették maguknak a fáradságot és elolvasták a darabot, azt én nagyon nagy sikernek tartom, és meg vagyok lepve. De jobb későn, mint soha.

– Nem zavarja az, hogy karmester létére, zenész létére ilyesmivel kell foglalkoznia?

– Engem mindig érdekelt a közélet, és azon kívül, hogy karmester vagyok, a Helsinki Bizottságnak is a tagja vagyok, és emberjogi kérdésekkel már évtizedek óta foglalkozom. Azt is meg kell mondani, hogy tudom, most ez nem téma, de a cigányellenességet és akár a homofóbiát is ugyanolyan vagy sokkal veszélyesebbnek tartom, mint az antiszemitizmust. De én mint szabad polgár csinálom ezt az emberjogi fellépést, és én azért karmester akarok maradni.

– Szabadidejében.

– Szabadidőmben. Ezt csak úgy csinálom, mint mások is, akiket érdekel a közélet.

– A közéleti tevékenysége nem megy a művészi tevékenysége rovására, hanem azt mondja, ez harmonikusan kiegészíti egymást.

– Én nem fogok politikusi pályára menni, ha valaki ettől fél, akkor meg lehet nyugtatni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >