Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 24.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. augusztus 30. csütörtök, 02:43; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A bankszektor vesztesége: nincs hitelező, nincs hitelfelvevő
Felcsuti Péter, a Bankszövetség egykori elnöke

Bolgár György: - A Napi Gazdaság és mások jelentése szerint is – mert ez a PSZÁF, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján olvasható, és erről számoltak be a lapok – a magyar bankszektor a második negyedévben több mint harmincmilliárd forintos veszteséget termelt. De talán ennél a részadatnál is érdekesebb a Heti Világgazdaság, a HVG e heti összeállítása, amely arról számol be, hogy a magyar bankrendszer 1987 óta nem látott veszteséget produkált a múlt évben, 2011-ben. Szóval bekövetkezett az, amire a pénzügyi szakemberek figyelmeztettek, hogy a bankrendszerre rárontó kormányzat nem biztos hogy a kívánt eredményt éri el. Lehet, hogy ez volt a kívánság, hogy a bankszektor forduljon veszteségbe, de lehet, hogy mégiscsak túlcsapott a határokon, hogy ha több mint húsz éve a legnagyobb veszteséget produkálta, és ez a veszteségtermelés jelenleg is tart. Az Ön értékelése szerint az történt, amit várni lehetett, vagy a helyzet még annál is rosszabb?

Felcsuti Péter: - Én azt gondolom, hogy a 2011-es év egyértelműen a végtörlesztéssel magyarázható – és elméletileg egyszeri eset –, tehát a megismétlődése, nagyon bízom benne, nem várható. 2012-ben, 13-ban, 14-ben, abban az egynéhány évben, ami még előttünk áll, én azt gondolom, hogy a fő probléma az, hogy a bankok hitelezési aktivitása lényegében megszűnt. És mert megszűnt a hitelezési aktivitásuk, ezért nem nagyon van kamatbevételük, viszont ezzel párhuzamosan a meglévő hiteleik folyamatosan romlanak. Szóval ez egy eléggé kellemetlen vagy elég rossz csapdahelyzet a bankok számára nagyon sok oknál fogva, tehát nem lehet egyetlen okra visszavezetni ezt a dolgot. Igazságtalan lenne azt mondani, hogy ez kizárólag a kormány tevékenységének köszönhető.

- Benne van a válság is természetesen.

- Benne van a válság, benne van az eurózóna válsága, benne van az a nagy bizonytalanság, ami az Európai Unióban működő bankok helyzetével kapcsolatos bizonytalanság, tudniillik azok az új szabályok, amelyek megnövelik ezeknek a bankok tőkeszükségletét, és hogy ezt a tőkeszükségletet hogyan lehet kielégíteni. Szóval nagyon sok tényező játszik most közre ebben a dologban. Egy azonban biztos, hogy ugyanazok a bankok, amelyek Magyarországon lényegében beszüntették a hitelezési tevékenységet, számos környező országban, ha óvatosan is, de újra hitelezni kezdtek, és én azt gondolom, hogy ez itt az a hír, amire föl kell figyelni. Tudniillik Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Romániában a bankrendszer hitelezési aktivitása újraindult, miközben ma Magyarországon sem az úgynevezett magyar tulajdonú bankok – az OTP, az FHB és mások –, sem pedig a külföldi tulajdonú bankok nem hiteleznek. És azért nem hiteleznek, mert a gazdaság olyan helyzetben van, amilyenben, illetve mert a kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát folytat, meg a bizalom hiányának is köszönhetően. Szóval ezek együttesen olyan helyzetet teremtenek, ahol a kereskedelmi bankok tulajdonképpen nem nagyon akarnak hitelezni, pontosabban, ha akarnak hitelezni, akkor csak olyan kamat- és biztosítéki feltételek mellett, amire nem nagyon van kereslet. És ez ördögi körré tud átalakulni, hogy a bankok nagyon szigorú feltételek mellett akarnak hitelezni, ezt az ügyfelek nem tudják teljesíteni, és egy idő után az ügyfelek azt mondják, hogy úgysem fogunk hitelt kapni, nem is érdemes fejlesztésekben gondolkodni. És ezek így egymást erősítve egy nagyon rossz spirált tudnak létrehozni.

- Ezek a bankösszesítések részben azt mutatják, hogy maga a forgalom is csökkent reálértékben, tehát nemcsak a veszteség volt tavaly majdnem háromszázmilliárdos. Az elég brutális…

- Elég tragikus.

- …hogy a forgalom maga is csökkent, az úgynevezett mérlegfőösszeg reálértékben mindenképpen, és ezen belül a vállalati hitelek is csökkentek, meg a fogyasztói, a lakossági hitelek is. Tehát sehol nincs meg az a biztonság, hogy akarnának és képesek volnának hiteleket felvenni a bankoktól kedvező vagy normális feltétek mellett.

- Igen. Ezek oda-vissza működnek. Ugye az előbb azt próbáltam mondani, hogy ha a bankok bizonyos feltételek mellett hajlandók is adni, azok a feltételek az ügyfelek számára irreálisan keménynek tűnnek, vagy azt gondolják, hogy a jelenlegi helyzetben nem tudnák kitermelni az ilyen hitelek visszafizetéséhez szükséges forrásokat. Inkább fel sem veszik ezeket a hiteleket, és mivel ők nem veszik fel, a bankok meg nem nyújtják. És ez a helyzet az, amikor a gazdaságban nem keletkeznek új beruházások, nem bővül a vállalatok tevékenysége, és mindaz, amit most látunk, amire azt mondjuk, hogy a GDP egy, esetleg másfél százalékkal csökken idén, és jövőre is nagyon bizonytalan, hogy mi fog történni, jelentős mértékben visszavezethető arra, hogy megszűnt a banki hiperaktivitás.

- És ugye nem azért – ahogy erre többször is utalt –, mert a bankok olyan gonoszok volnának és olyan szigorúak, hogy nem akarnak senkinek adni, inkább viszik haza a pénzt, hanem azt is látjuk ezekkel a fejleményekkel egyidőben, hogy a kilencven napja nem törlesztett, vagyis bizonytalanná vált adósságokat sem a lakosság, sem a vállalatok nem tudják egyre nagyobb arányban visszafizetni. Ez a kilencven napon felül nem törlesztett adósság a vállalati körben tizenöt százalékos, a lakossági körben tizenhárom százalékos, vagyis ilyen magas arányban nem fizetik vissza az adósságokat, és ez megrendíti a bankok helyzetét.

- Igen, megrendíti, de azért valamennyire árnyalni kell ezt a kijelentést. Ugye ez egy arányszám, aminek van egy számlálója, meg van egy nevezője. A nevező a bankok által nyújtott összes ilyen jellegű hitel, és felül a számlálóban vannak a nem fizető hitelek. Na most, ha a bankok hitelezési tevékenysége nem bővül, hanem csökken, akkor a nevező változatlan. Tehát – ha úgy tetszik – van egy természetes vagy egy automatikus növekedése ennek a nem fizetési aránynak, hiszen a nevező állandó.

- Ha nőne az új hitelkihelyezés, akkor ez nem tűnne ilyen drámainak, ugye?

- Így van, ez a dolog lényege, tehát ha itt egy dinamikus vagy egy elfogadható szintű hitelezési tevékenység lenne Magyarországon, akkor ezek a számok sokkal kevésbé lennének drámaiak.

- Vegyük a második legnagyobb magyar bankot, az OTP után ez az osztrák Erste. És a nem visszafizetett hitelek aránya most már húsz és fél százalék. Az egy tragikus adat, nem?

- Ez egy borzasztóan magas szám, de itt még egy harmadik árnyaló tényezőt behoznék, amit lehet olvasni most már a szakértői elemzésekben, hogy a bankrendszer, tulajdonképpen azt lehet mondani, kettészakadt. Vannak a bankrendszernek azon tagjai, amelyek, ha szelíd mértékben ugyan, de képesek nyereségesek maradni, és van a bankrendszernek néhány más tagja, amely az előző években nagyon agresszívan növekedett, ezek továbbra sem képesek a nehézségekből kikászálódni, és az Erste inkább az utóbbihoz tartozik.

- Az Erste, meg a német tulajdonú MKB tartozik még ezekhez, ugye?

- Az MKB is oda tartozik, így van. Tehát úgy néz, mintha lenne két-három olyan külföldi tulajdonú bank, amelyik viszonylag jól, hát nem jól, de mondjuk nem nagyon rosszul került ki ebből a rossz időszakból, ezek közé tartozik az Unicredit, a Citi, a Budapest Bank stb., és úgy tűnik, hogy a korábban nagyon agresszívan növekvő Erste, Raiffeisen, CIB, MKB, ez az a négy, amelyik jobban megszenvedi a válságot.

- Van még egy érdekes – ha tetszik – kakukktojás ebben a banki sorban, ugyanis 2011-ben harmincnyolc milliárdos, 2010-ben majdnem húszmilliárdos veszteséget mutatott föl az állami tulajdonban lévő MFB, a Magyar Fejlesztési Bank. Ez vajon hogyan értékelhető, minősíthető? Mert azért nem egy szokványos bankról van szó.

- Azt kell mondanom, hogy az állami tulajdonú bankok sorsa az – minthogy az állam irányítja őket és nagyon gyakran fejlesztéspolitikai célok megvalósításának a szolgálatába állítják őket, tehát nem ritka –, hogy nem szerepelnek valami jól. És még hozzávehetjük, hogy Magyarországon az állam jellemzően nem csupán valamilyen emelkedett fejlesztéspolitikai célokat tart szem előtt, hanem nagyon gyakran az állam nevében eljárók elé konkrét üzleti célokat is állít. Tehát az, hogy az MFB ennyire rosszul szerepel, őszintén szólva engem nem lep meg olyan rettenetesen. Mint hírlik, az állam ennek ellenére még sokkal nagyobb szerepet szán az MFB-nek a jövőre nézve, százmilliárdos feltőkésítésről olvastam. Ez bizony azokat a fejlesztési, politikai célokat hivatott majd szolgálni, amiről beszéltem. Ezért én azt gondolom, hogy az MFB-ről még hallani fogunk mint a veszteséges bankok egyikéről.

- De ehhez ugye egyértelműen közpénzből megy a feltőkésítés.

- Teljes mértékben.

- Tehát amit ott elveszít az állami bank, az mindannyiunk közös pénze.

- Az el van veszve, ez így van.

- Amit az Erste elveszít, az osztrák részvényeseké.

- Az osztrákok jajgatnak, és az osztrákok azt a pénzt pótolják is. Amit az MFB el fog veszíteni, azt csak a magyar állam, illetve Ön meg én pótolhatjuk.

- Ehhez képest mivel magyarázza azt, hogy például az Erste nem akar kivonulni Magyarországról? Tavaly volt valami százötvenmilliárd forintos vesztesége, tehát a teljes magyar banki veszteség fele lényegében az Erstéé volt, de a bank vezérigazgatója néhány hete talán a portfolio.hu-nak nyilatkozott, és azt mondta, hogy maradni akarnak. És bár nagyon nem értenek egyet a kormány politikájával, de úgy érzik, hogy Magyarország mégiscsak fontos és szükséges, és talán belátja a kormány is, hogy nem a világnak van szüksége Magyarországra, hanem Magyarországnak a világra.

- Igen, én is olvastam, és azt gondolom, hogy ez egy korrekt nyilatkozat volt a részéről. Ennek ellenére, ha egy icipici cinizmussal vegyíteném ezt az elismerést, akkor hozzátenném azt, hogy ezek a bankok túl sokat invesztáltak már Magyarországba ahhoz, hogy ilyen könnyen ki tudjanak innen menni.

- Tehát nem olyan egyszerű ez, mint leszerelni egy gyártósort a Coca Colánál, és átvinni Romániába, egy bank felszámolása sokkal veszteségesebb.

- Így van. A Coca Cola egynéhány könnyűszerkezetes épületből áll, a gépeket öt perc alatt leszerelik, elviszik, ez semmi. Tehát azt kell mondanom, hogy jóformán semmifajta erőfeszítést nem jelent. A bankok százmilliárdokat invesztáltak pénzben, gépben, emberben ezekbe a piacokba, tehát nagyon rövid távon ezeknek a bankoknak nincs ilyen lehetőségük. De ennek ellenére igaz, amit a vezérigazgató úr mond, hogy a bankok nem is rövidtávú játékosok, tehát én azt gondolom, hogy ők úgy gondolják – és nem feltétlenül ok nélkül gondolják azt –, hogy ők ezt ki fogják várni. Úgy értem, ezt a rezsimet.

- Mindabból, amit itt nekünk elmondott az elmúlt tíz percben arról, hogy mi a helyzet a magyar bankrendszerben, mi következik 2013-ra, 2014-re nézve a magyar gazdaságban?

- Az az igazság, hogy sokkal szívesebben lennék optimista, meg szívesebben mondanék ilyen rózsás előrejelzéseket, de én történetesen a pesszimisták közé tartozom. Se a magyar gazdaság általános kilátásait illetően, sem azon belül a magyar bankrendszer kilátásait illetően semmilyen különösebb optimizmus nincs bennem, ez egy stagnáló időszak lesz még évekig.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!