Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 24.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. augusztus 30. csütörtök, 02:43
- Megbeszéljük
A gyógyszerkassza hiánya és az egészségügyi béremelés perspektívája
Kincses Gyula, egészségügyi szakközgazdász, volt egészségügyi államtitkár
Bolgár György: - Azt olvasom a Népszabadság címoldalán, hogy kilyukadt az egészségügyi, illetve a gyógyszerkassza, és hogy az Egészségbiztosító azt szeretné, ha a kormány sürgősen feltöltené, mert hogy az év végéig legalább hetvenmilliárd forint kellene ahhoz, hogy a gyógyszereket a jelenlegi áron lehessen továbbadni a fogyasztóknak. Ez Önt mint egykori gyakorló egészségügyi politikust váratlanul érte? Hiszen sokan figyelmeztettek már előre arra, hogy a kormánynak ez a nagyon bátor és nagyon radikális egészségügyikassza-csökkentése nem biztos hogy végrehajtható.
Kincses Gyula: - Azt hiszem, ez senkit nem ér váratlanul, aki ehhez egy kicsit is ért. Nagy hagyománya van ennek Magyarországon, hogy a gyógyszerkasszát alultervezik. Ezzel a költségvetést, amikor beterjesztik, egy elfogadható szinten tartják, és gyakorlatilag már akkor tudja mindenki, hogy ez nem tartható. Ez gyakorlatilag az elmúlt húsz évben, de mondjuk tizennyolc vagy tizenhat évben így volt. Most sokkal nagyobb volt ez a mérték, és talán annyi a különbség, hogy most egy olyan mértékű a csökkentés történt, ami nemcsak alultervezés, hanem egy nagyon erős vágás volt, ami elindított megint egy folyamatot, amiben együtt sír és együtt nevet az összes szereplő.
- A nevetést nem nagyon hallom.
- Így van. Hiszen egyrészt sír az állam, mert nem lesz tartható a költségvetés, ugyanakkor a betegek terhei is fognak valamit növekedni, és a gyártók ebben a rendszerben rosszabbul kell hogy járjanak.
- Hát a gyártók nagyon sírnak, ők már a működőképesség határainál tartanak. A magyar gyógyszergyártók is sírnak, mondván, hogy a hazai piacuk nagyon nagymértékben szűkül, őket az segíti ki, hogy elsősorban Közép- és Kelet-Európában még működik a piac, Oroszországban is működik, tehát a Richter meg az EGIS nagyjából megmaradnak. De például új kutatásokra nem jut pénz, és a magyar gyógyszeripar le fog maradni. Ez egyértelmű üzenet, az itt lévő nyugati, úgynevezett innovatív gyógyszergyárak pedig azt mondják, hogy ha ez így megy tovább, akkor vissza kell vonniuk gyógyszereket a magyar piacról.
- Vagy ha terméket kevesebbet is vonnak ki, de az a folyamat, ami szerencsésen elindult, hogy logisztikai központok, K+F részlegek települnek Magyarországra, bizonyosan megáll.
Márpedig a magyar gazdaság érdeke is volna, hogy ezek a nagyon fejlett, korszerű, vezető nyugati gyógyszergyárak a tevékenységük egy részét ide hozzák, és ez nekünk mindenképpen plusz lenne.
- Ez abszolút így van, csak ezzel minden kormány szembesült, hogy a gyógyszerkasszával mi a cél, iparpolitikát akarunk-e vele szolgálni, vagy támogatáspolitikában akarjuk a kasszából a legtöbbet kihozni. Ennek valahol a határmezsgyéjén kell mindenkinek lavírozni, az nem megy, hogy egyszerre azt mondom, hogy radikálisan csökkentem a kasszát, ugyanakkor másik programban pedig azt mondom, hogy az egészségipar a zászlóshajó, azon belül is a gyógyszerpiac. Tehát a két állítás együtt nem megy, de egyébként ezzel a konfliktussal mindenki szembesült. Amit még a tisztesség kedvéért el kell mondani, hogy annyiban más a helyzet, hogy nem arról van szó, hogy tisztán pénzkivonás történt, hogy változatlan feltételek mellett tettek kevesebb pénzt a kasszába, hanem pár olyan dolog is elindult, mint például ez a vaklicitnek nevezett dolog, ami a lakossági tehernövekedést egy darabig akár kompenzálja, vagy fékezi.
- Tehát, hogy a gyógyszergyártók versenyeznek egymással, hogy ki ajánlja ugyanazért a termékért a legolcsóbb árat, és akkor azt veszi meg az egészségbiztosítás.
- Ez így van, csak ez a másfajta, úgynevezett generikus, neves generikus gyártók – például a TEVA – piaci részesedésének a megzavarását jelenti, akik Magyarországon jelen vannak. Tehát ennek is inkább iparpolitikai kockázatai vannak, mint egészségbiztosítási kockázatai.
- Ha egy ilyen vakliciten az indiai gyártó jóval aláígér a Debrecenben működő TEVA-nak, akkor lehet, hogy a gyógyszerkassza tud spórolni néhány milliárdot, de lehet, hogy a TEVA kénytelen lesz bezárni. Mondjuk ez nem holnapi fejlemény semmiképpen sem, csak ilyen következménye is lehet ennek, hogy kiszorul egy itteni gyártó.
- Igen, ha elméleti kockázatokat nézünk, akkor az igazi kockázat az, hogy mi van akkor, ha az az indiai vagy akármilyen gyártó, amelyik miatt a TEVA-t vagy a magyarországi gyártók valamelyikét kiszorítjuk a piacról, olyan mélyre ment az árral, hogy ő sem tudja tartani, és csődbe megy. Akkor egy leszerelt gyárat nem lehet félév múlva, egy év múlva újraindítani azért, mert az az olcsó szereplő csak blöffölt. Tehát ilyen jellegű kockázatok mindenképpen vannak ebben. Ugyanakkor vannak pozitív fejlemények is. Tudom, hogy ezt nem mindenki fogja szívesen hallani, de szerintem az, hogy elindult a generikus programnak az a része, hogy például egyes dolgokban már hatóanyagot kell felírni, ez hasznos. De ilyen a betegek együttműködésének előírása is, ami még gyerekcipőben jár, de legalább az a gondolat, hogy az a gyógyszer legyen támogatva, amit be is vesznek, és ami használ, olyan irányba mutat, amit ha szakszerű és jó szabályozással és az emberi tényezőket figyelembe véve fejlesztenek tovább, akkor kompenzálják a pénzkivonás egy részét.
- De mondjuk azt, hogy ezeket az irányokat már korábban is fölfedezték, és 2007-től kezdve el is kezdték őket bevezetni. Hogy mekkora sikerrel, az más kérdés, tehát ilyen értelemben azt is lehetne mondani, hogy az egészségpolitika racionalizálása folyamatos. Bár lehet, hogy a politika sokszor ennek az ellenkezőjét sugallja.
- Ez szerencsére egy csomó dologban így van, hogy a szakmai rész kevésbé változik, mint az a máz, amivel le van öntve. Tehát amit szerkezetváltásnak hívunk az egészségügyben. A járóbetegközpontok felé, az egynapos sebészet felé való elmozdulás ugyanilyen dolog, és ez is szerencsére politikai ciklusokon átívelően, különböző szlogenekkel, de egy folyamatosan működő program.
- Akkor még arra szeretném, ha kitérne, hogy egykori egészségpolitikusként mennyire látja sikeresnek, vagy nem is sikeresnek, mert azt még nem lehet lemérni, de reményt keltőnek ezt a napokban elindult béremelést, ami egyrészt visszamenőleges volt az év elejéig, és orvosokat, egészségügyi dolgozókat érintett? Az előbbieket nagyobb mértékben, az utóbbiakat nem teljes mértékben. Ugye tudjuk, hogy a házi orvosok kimaradtak belőle, de az egészségügyi szakdolgozókat is kevésbé érinti, de mégis egy kísérlet, és bizonyos szempontból talán reményt keltő, hogy itt lehet tartani az egészségügyi dolgozóknak azon részét, akik már a távozás gondolatával foglalkoztak. Vagy ez egy olyan egyszeri próbálkozás, aminek időleges vagy ideiglenes hatása lehet, mert ha nem folytatódik, akkor ugyanúgy következik az elvándorlás?
- A szerkesztő úr válaszolta meg, hogy ha folytatódik, akkor...
-... Szóval még nincs végleges válasz erre, ugye?
- Így van. Magyarul ez a lépés létfontosságú volt, és elkerülhetetlen, különben nem is lépte volna meg a kormány, de olyan vészhelyzet van az egészségügyben, hogy ez megúszhatatlan volt. Ha ez egy folyamat első lépcsője, akkor lehet stabilizáló hatású, de ha úgy gondolták, hogy ezzel letudták érdemben a béremelést, akkor ez bizonyosan kevés.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
