Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 24.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. augusztus 30. csütörtök, 02:43; Megbeszéljük

2. oldal / 4

A magyar nyugdíjakat kizárólag a magyar kormánytól kell megvédeni
Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium volt államtitkára

Bolgár György: - A napokban Orbán Viktor tartott egy előadást magyar nagykövetek előtt, és ebben többek között kiemelte azt, hogy a magyar válságkezelés milyen sikeres volt, szemben az európaival, és bár talán nem vagyunk olyan jók, mint mondjuk a lengyelek meg a szlovákok, meg esetleg a csehek, de azért remélhetőleg ehhez a csoporthoz fogunk tartozni, szemben a tehetetlenkedő európaiakkal. Kezdjük innét, hogy Ön szerint mennyire volt a magyar válságkezelés, akár a példaként említett közép-kelet-európaiakhoz viszonyítva sikeres vagy kevésbé sikeres, és mennyire volt egyértelműen sikeres a nyugat-európaihoz képest.

Katona Tamás: - A két év adatai azt mutatják, hogy a magyar válságkezelés abszolút kudarc. Most már egyértelmű, hogy Magyarországon recesszió van, az első negyedévben hátulról voltunk a harmadikak, tehát nálunk csak két országnak volt nagyobb a GDP-visszaesése, és most ott tartunk, hogy az utolsó ötben vagyunk. A kelet-közép-európai térségtől pedig gyökeresen eltér a magyar gazdaság, mert Szlovákia és Lengyelország is gyorsan, három-négy százalékkal fejlődik, mi pedig egy-másfél százalékkal visszaesünk.

- És akkor még ott van az a kirívó eredmény, hogy az Európai Unióban a legmagasabb infláció, válságos körülmények között Magyarországon van, 5,8 százalékkal.

- Így van.

- Az a furcsa, hogy lehet, hogy a magyar társadalomnak föl sem tűnik, mintha hozzászoktunk volna az elmúlt nem is annyira húsz, inkább azt mondanám, huszonöt, lassan harminc évben ehhez az inflációhoz. És nem reagálnak annyira élesen a fogyasztók arra, hogy az áraknak nem ennyivel kellene növekedniük. Megszoktuk már a saját panaszainkat is, hogy ó, már megint fölment ennek vagy annak az ára, de közben a magyar társadalom nem reagál erre élesen.

- A fogyasztó soha nem az inflációt érzékeli, hanem a reáljövedelmének a változását. Az elmúlt időszakban valóban volt magas infláció, volt kétszámjegyű is elég sokszor, de akkor azért vagy szinten maradtak a reálkeresetek – leszámítva a kilencvenes évek első felét –, vagy pedig csak egy minimális csökkenés volt. Most éppen az első félévi adatok alapján 3,8 százalékkal csökkent a reálkereset Magyarországon nettó.

- Beszéltem itt a műsorban néhány nappal ezelőtt a KSH volt elnökével – egyébként Ön is volt a Központi Statisztikai Hivatal elnöke –, tehát Mellár Tamás beszélt itt arról, hogy a statisztikák milyen szemérmesen nem számolnak be a reálkereset változásáról. Szóval arról szerettem volna egy-két mondatban kérdezni, hogy a napokban kiadott a KSH egy szokásos havi jelentést a létszám és kereset alakulásáról a magyar gazdaságban, és megint, visszatérően, a kormányváltás óta ebből csináltak rendszert, benne van az, hogy a bruttó bérek mennyivel növekedtek, a nettó bérek, vagyis az adólevonás után kézhez kapott bér mennyivel nőtt. Az azonban hiányzik, hogy az árakhoz képest mennyit ér, tehát hogy mi volt a tényleges kereset, a reálkereset. Márpedig ez a Bajnai-kormány alatt, a Gyurcsány-kormány alatt, a Medgyessy-kormány alatt, meg talán még az első Orbán-kormány alatt is úgy volt, hogy ezekben a jelentésekben szerepelt a keresetek valódi értéke. Miért van az Ön szerint, hogy ezt most megspórolják és ilyen egészen durva módon manipulálják a közvéleményt?

- Legalábbis úgy látszik, hogy visszatartják az adatokat, vagy egyre több adatot tartanak vissza. Vannak egész ágazatok, ahonnan semmilyen adat nincs. Például a bűnügyi statisztikáról semmilyen adat nincs, úgy látszik, zavarja őket, hogy két hét alatt nem sikerült közbiztonságot teremteni. De valóban, a reálkereseti adatot sem közlik, a létminimum alatt élők számát nem közölték, tehát elég sok minden van, amit most már nem közölnek. Ezzel együtt azok az adatok, amelyeket a KSH közöl, korrektek.

- Igen, tehát a dolog nem arról szól, hogy a KSH meghamisítja az adatokat, miközben az ellenzékből a Fidesz folyton ezt állította.

- Soha ilyen nem volt.

- Most sem hamisítja meg, csak éppen nem közli őket, hogy ne lássunk tisztán. Ha valaki nagyon utána akar nézni, akkor persze megteheti, meg össze is adhatja, hogy ja kérem szépen, az inflációs közleményükben ott volt, hogy 5,8 tized százalékos az áremelkedés, a bérekről szóló közleményükben ott volt, hogy nem tudom én, 1,8-cal emelkedett, tehát akkor kiszámolom, hogy mennyi a különbség, mekkora a reálkereset. De azért a magyar társadalom többsége nem statisztikákat hasonlítgat össze, hanem legföljebb meghallgatja vagy odafigyel rá – egy kis része legalább –, hogy mennyi volt a reálkereset, nőtt vagy csökkent, plusz vagy mínusz?

- Igen, sőt, ugye nem illik egy újságírónak bírálni a sajtót, de tulajdonképpen arról van szó, hogy ezt még a sajtó sem teszi meg, a médiumok sem teszik meg.

- Gyakran lustaságból nem teszik meg, vagy az is lehet, hogy tudatosan. Én néha hajlamos vagyok feltételezni, hogy csak lustaság. Átvesszük az eredetit, aztán nem kell vele foglalkozni, miközben az újságírói meg szerkesztői feladat ott kezdődik, hogy megnézem, hogy ez a hír miről szól, és milyen nagyobb összefüggésbe helyezem bele, és akkor mi mihez kapcsolódik, minek mi az értelme. Na de mindegy, ez az újságírásról szólt, mi pedig a gazdaságról beszélünk. Mégpedig arról is, hogy ugyancsak Orbán Viktor szerint, ha az IMF azzal jönne nekünk az ősszel kezdődő hivatalos tárgyalásokon, hogy csökkentsük a nyugdíjat, annak a magyar kormány ellen fog állni a végsőkig, mert nem hajlandó a nyugdíjakat csökkenteni. Az Ön tudomása szerint az IMF elkezdte pedzegetni azt, hogy csökkentsük a nyugdíjakat?

- Nem, itt Orbán Viktor saját magával vitatkozik, ugyanis az IMF ilyen típusú ajánlásokat nem szokott tenni. Az IMF azt várja a magyar kormánytól, hogy ő tegyen olyan javaslatot, amelyben a hitelkérelemmel együtt fölvázolja azt a makrogazdasági pályát, azokat a szabályokat és költségvetési lépéseket, amellyel visszafizethetővé teszik a kölcsönt. Tehát tulajdonképpen az IMF megfogalmaz néhány ajánlást. Egyébként nagyon jól látszik, hogy amiket mondott például most a nyári tárgyalások során, az éppen ellentétes azzal, amit Orbán Viktor állít.

- Mik ezek? Mondjuk az egykulcsos adó megváltoztatását úgy látszik, többször is sugalmazták, vagy megtették az ajánlatukat, hogy szerintük nem jó ez a mostani, mert aránytalanul sújtja a kiskeresetűeket, és nem hozta meg a várt gazdasági növekedési eredményt.

- Illetve úgy fogalmazott az IMF közleménye, hogy azt javasolja, az ad hoc adóintézkedések helyett fenntartható módon csökkentsék az államháztartási hiányt.

- Ebbe nem férne bele a nyugdíjak csökkentése. Ha kevesebb a nyugdíjkiadás, az abból a szempontból fenntartható, hogy az állami kiadásokat stabilan csökkenti?

- Igen, csak közben olyat is mondott egyébként az IMF, hogy a társadalom szélesebb rétegei számára előnyökkel járó növekedést kellene preferálni vagy megalapozni.

- Tehát az IMF-nek sem áll érdekében egy olyanfajta gazdasági egyensúly Magyarországon, ahol mondjuk majdnem hárommillió nyugdíjas létfeltételeit rontják, és ezáltal a fogyasztást is visszafogják, a társadalmi feszültséget is fokozzák. Ők másfajta egyensúlyban gondolkoznak?

- Az nem egyensúly, az nem teremt valós egyensúlyt. Jól látszik a mai gazdasági helyzet egyik problémája, hogy ha ilyen mértékben csökken a belső fogyasztás, azt nem lehet az exporttal ellentételezni. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy többek között ezért zuhan a gazdaság teljesítménye. Még egyszer mondom, a magyar nyugdíjakat kizárólag a magyar kormánytól kell megvédeni, mert csak a kormány tehet ilyen lépéseket, az IMF erre semmilyen javaslatot nem tett.

- Azt akartam még megkérdezni, hogy a Napi Gazdaság egyik mai híre, értesülése szerint Orbán Viktor néhány hete a Coca Cola magyarországi üzemében járt, és stratégiai együttműködést ígért a világ egyik legnagyobb vállalatának, valamint fölavatott egy új gyártósort, és lelkesen dicsérte a Coca Colát, miközben azelőtt lemaradtunk egy majdnem negyvenmilliárd forint értékű óriási Coca Cola-beruházásról, aminek az idehozatalát komolyan fontolóra vették, csak a kormány kiszámíthatatlan és multiellenes politikája miatt jobbnak látták inkább Romániába elvinni. Ez egyrészt ugye nem meglepetés, ha valóban így volt, mert akár tudunk róla, akár nem, lehetett hasonló, hiszen tudjuk, hogy a kormány mennyire kiszámíthatatlan és gyakran tőkeellenes politikát folytat. Másfelől meg az ember ebben az esetben sem hallotta, érezte, tudja, hogy ezek a nyugati nagy cégek, multik valóban elégedetlenek-e. Mindenki csendben van, senki nem szól, néha elmennek ugyan panaszra – mint a bankok – az Európai Unióhoz, de még ők is alapvetően befogják a szájukat. Hogy lehet ez, hogy ezek a Magyarországnál jóval erősebb cégek – nem tudom, hogy a Coca Cola mennyit ér a tőzsdén, de arra fölfigyeltem a napokban, hogy az Apple, az iPhone gyártója és híres számítógépgyártó körülbelül ötször annyit ér a jelenlegi részvényárfolyamok alapján, mint Magyarország egész éves termelése –, szóval hogy ezek a nagy nemzetközi vállalatok miért olyan békések, csendesek, mintha meg volnának félemlítve?

- Azt gondolom, hogy ők megfélemlítve nem érzik magukat, de kétségtelen, hogy ők a lábukkal szavaznak, amit úgy kell érteni, hogy egyszerűen Magyarországról menekül a működő tőke is és a szellemi tőke is. Ezt az elmúlt két év adatai egyértelműen mutatják és bizonyítják. Nagyon jól mutatja az, hogy az idén minden elemző azt várta, hogy milyen jelentős felfutás lesz az ipari termelésben, mert egymás után beállnak majd a nagy autógyártók, de közben az ipar termelése mégis alig-alig növekszik, sőt az első féléves termelés még csökkent is, mert hogy újabb beruházások nem jönnek. Nyolc-tíz százalékkal zuhan a beruházás, és egyszerűen ez a néhány autógyár csak részben tudja kompenzálni az elmaradó beruházásokat.

- Arról nem beszélve, hogy ha a magyar gazdaság egyértelműen a Mercedes és az Audi, meg esetleg az Opel termelési konjunktúrájának van kiszolgáltatva, tehát egy iparághoz van kötve, az életveszélyes.

- Hogyne, ezt a szlovák gazdaság helyzete 2008-2009-ben elég jól mutatta. Még most sem olyan magas nálunk a gépjárműgyártás koncentrációja, de kétségtelenül rossz az irány. Arról nem beszélve, hogy az a néhány nagyberuházás, amit nagy csinnadrattával átadott a jelenlegi miniszterelnök, az előző kormányokhoz köthető.

- Igen, mert a Mercedes is meg az Audi is akkor döntött arról, hogy idehozzák a termelés egy részét. Szóval azt akartam csak kihozni ebből, hogy ezek szerint a tőke meg a nagyvállalatok világa nem olyan, mint a politikáé, ők nem beszélnek, hanem csendben pakolnak, vagy csendben meghozzák a döntésüket, hogy akkor inkább Romániába mennek.

- Pontosan. Ők határozott döntéseket hoznak, de nem akarnak ők politikai polémiákba keveredni, erre nincs szükségük, nem szokásuk, egyszerűen csak a saját érdekeiknek, illetve a gazdasági körülményeknek megfelelő döntéseket hozzák. Egyébként a bankok is meghozták ezeket a döntéseket, de nem vonultak ki az országból, mert kétségtelenül bíznak abban, hogy 2014 után egy normálisabb társadalom- és gazdaságpolitika következik. De visszafogták a hitelezésüket, csukják be egymás után a fiókokat, és egyszerűen a hitelezés hiányában leült a gazdaság, mert ugye ez az a kormány, amelyik Széchenyit emlegeti, és a zászlójára tűzi, de nem olvassa, hiszen hitelezés nélkül egyszerűen nincs gazdaság. És ez itt is bejött.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!