Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 9.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. augusztus 11. szombat, 06:52; Megbeszéljük

2. oldal / 4

A magyar úszók és Risztov Éva sikeréről
Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke és Risztov Éva olimpiai bajnok

Bolgár György: - Gratulálok, bár nem te úsztál, de azért az egyik kiváló úszód nyert váratlan aranyérmet. Ugye váratlan volt?

Gyárfás Tamás: - Álmodtunk róla, bronzéremben reménykedtünk, és megtörtént a csoda. Szóval kibírhatatlan volt meg csodálatos egyidőben, én a célban ültem és négy tizeddel nyerni tíz kilométeren…

– Ez döbbenetes. Ez abszolút szokatlan dolog, nem? Mennyi ez? Egy tenyérnyi?

– Hát körülbelül.

– Szóval döbbenetes a dolog. De hogy számoltad ki például azt, hogy bronzéremben lehet reménykedni?

– Hát úgy, hogy volt egy olimpiai kvalifikáció és Évi második lett az angol mögött. Na most ugye az első tíz az már kivívta korábban a részvétel jogát, a korábbi versenyek alapján, és volt Portugáliában egy verseny, úgy egy hónapja, és ő ott másodikként hát remekelt. Hát ez volt bíztató számunkra. És hát tud úszni.

– Gondolom, hiszen ha valaki ha valaki nem tud úszni, az tíz kilométer alatt csak elmerül. De ő tudott.

– Ez valami egészen fantasztikus. Rajt-cél győzelem volt, a Forma-1-ben láttam ilyet utoljára.

– Ez mennyivel több erőfeszítés? Vagy hány másodpercet jelent? Ugye azt mindenki nagyjából tudja, aki nem jól tud úszni az is, hogy könnyebb úgy úszni vagy könnyebb úgy evezni, vagy könnyebb úgy futni, látjuk az atlétikai stadionokban, részben, hogy látod, előtted ki megy, mit diktál, jó követni őt, másrészt, hogy a vízben ennél még inkább segít az, hogy valakinek a farvizén úszhatsz. Egy kicsit könnyebb úgy menni.

– Itt van Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, előtte konzultáltunk, ő beszélt Évával. Tényleg így történt, hogy én azt mondtam, ha tud beszélni Évivel – mert én nem mertem venni a bátorságot, ez az edző dolga –, hogy az elején álljon az élre, mert itt ölik egymást az úszók. Tehát ugyan ott vannak a bírók akiknek az a dolguk, hogy ha az egyik nyomja a másikat vagy belekönyököl az arcába vagy…

– Olyan szorosan indulnak egymás mellett?

– Hát egyszerre indul mindenki, huszonöt ember, és gyilkolják egymást a vízben, tehát mindenki arra törekszik, hogy valahogy előnyt szerezzen, és ne vegye észre a bíró. Na most legutóbb Évi Sanghajban szerepelt,akkor kizárták a versenyből, mert akkor még rutintalan volt, egy ausztrál úszott mellette, az Évit csipkedte, a lábára tette a kezét, nyomta az oldalát, Évi pedig olyan jó magyarosan kiemelkedett a vízből és bevágott egyet, és őt állították ki. Tizenötször kapott ilyen szurkapiszkát, és Évi pedig, akkor még rutintalanul, elégtételt vett. Most egyébként ugye ez az ausztrál csak harmadik lett, ő a világbajnok, tehát most megelőzte őt Évi. És azzal, hogy vezetett, kizárta azt, hogy őt út közben szekírozzák. Nagyon kockázatos, mert a futásban is nem engedik elmenni a többieket, tehát a nagyok nem az elején hajtanak rá, hanem a végén hajráznak, hagyják, hogy valaki ott kínlódjon elül. Ő pedig élre állt, és a többiek abban bíztak, hogy sprintben, a végső ötven-száz méteren megelőzik, hát majdnem így történt, de Évi kibírta.

– De ugye az alapkérdésem az volt, hogy körülbelül hány másodpercet jelenthet az, hogy valaki tíz kilométeren keresztül elől úszik, és nem valaki mögött.

– Erre mondom azt, őszintén, hogy mit tudom én.

– Miért nem mondod, hogy tíz másodpercet, és akkor meg vagyok elégedve.

– Kiváló. Köszönöm, most már tudjuk. Tehát nincsenek szabályok, hát ez egy olyan döbbenetes verseny, hát tíz kilométer alatt van, akit kihúznak a partra, a dél-afrikai versenyző rosszul lett az iramtól és mentőcsónakkal vitték el. Tehát bármi történhet, egymást is kikészíthetik a versenyzők, tehát ez egy kegyetlen dolog.

– Ez olyan, olyan mint a vízilabda? Hát az úszásban soha nem érnek egymáshoz, hát éppen el is vannak választva. Olyan úri sportnak tűnik ebből a szempontból, hogy mindenki ússza a magáét, és nem a másikkal törődik, legfeljebb oldalra néz, hogy a másik hol tart. Ez meg olyasmi, mint a vízilabda?

– Mindent tudsz ezek szerint. Nem olyan mint a vízilabda.

– Semmit nem tudok, csak kérdezni próbálok.

– Két tudós beszélget egymással. Labdával játsszák a vízilabdát, itt nincs labda, tehát majdnem olyan. Hát mint mondjak. Tehát tíz másodperc az talán még reálisabb szakmai megállapítás volt. De legyen olyan, most nekünk teljesen mindegy. Szóval most nagy a boldogság itt, mert ugye Gyurta győzelmére számítottunk, volt egy álmom, nem, több volt mint álom, tehát egyfajta realitás, hiszen Hosszú Katinka már világbajnoki címet is szerzett, három Európa-bajnoki győzelme volt egyéniben, most a váltóról nem is beszélek. Aztán Cseh Laci szintén három Eb-t nyert, most volt világbajnok. Reméltük, hogy talán lesz még egy arany. A kettő közül az egyik bejön. Tehát Katinka két századdal maradt le a dobogóról, negyedik lett négyszáz vegyesen, utána már nem volt önmaga. Cseh Laci meg az elején nem volt önmaga, amikor Phelps oldalvizén úszott, és azt hitte, hogy sétahajózva beérnek a döntőbe. És aztán Phelps nyolcadikként jutott be, Laci pedig kilencedikként kiesett, pedig négyszázon is benne volt az érem legalább.

– A szövetségi kapitány kicsit csalódottan is ment haza, hogy hát nem sikerült azt, amit terveztek. Na de ezek után mindent revideálni kell, mert ugyan nem sikerült egészen az, amit terveztetek, de a végeredmény ugyanolyan remek lett.

– Igen, és ugye még azt is mondták nekem, mit tagadjam, hogy micsoda botorság volt Budapesten vagy Debrecenben EB-t rendezni, ahol huszonhat érmet szereztek a mieink, kilenc aranyat, hat ezüstöt, tizenegy bronzot, mert ez az olimpiai szereplés befolyásolta. Ez egy csacsiság, ez valaki kitalálta, aztán többiek kórusban utána. Mert ugye az angolok nem voltak ott az EB-n, és most nincs aranyérmük. A németek, az olaszok érem nélkül mentek haza innen, mert most már vége az úszásnak.

– Elég döbbenetes a németek leszereplése, de bizonyos értelemben az angoloké is. Másban fantasztikusan teljesítenek, úszásban négy évvel ezelőtt remekek voltak, most pedig mintha leszálló ágba kerültek volna.

– Igen. Európában mi vagyunk a másodikak, mert Franciaország, amely teljes csapattal ott volt az EB-n, itt négy aranyérmet szereztek, tehát lenyűgöző volt a franciák helytállása. Pedig ott voltak az EB-n. És most már nekünk is kettő van, mert a hollandoknak is kettő volt, nekik nem volt egyéb, tehát nekünk most két arany van egy bronzzal, illetve két negyedik hellyel, egy ötödik, két hatodik hely, nyolcadik is volt, tehát a pontversenyben huszonhét pontot szereztek az úszók. Minden nap imádkozom, hogy a kajak-kenuzók ezt múlják felül, szerintem már túl is vannak rajta, tehát minden tisztelet az övék. A második legeredményesebb sportág vagyunk a magyarok között. Európában pedig úgyszintén a második a franciák mögött. Akkor ne rendezzünk EB-t? Hát az ottani győzelmet nem lehet elvenni ezektől az emberektől.

– Különben is az egy fontos világverseny, hát ha ott győznek, az önbizalmat is ad meg érmet is.

– Hát meg a magyar közönség. Hát azt az eufóriát, amit ott átéltünk! Csak ilyenkor, tudod, ha nem sikerül, mondjuk csak negyedik lett Hosszú Katinka, hát persze, mert ott volt az EB-n és csak három számban nyert, fúj! De most ez önirónia természetesen. Tehát az is remek teljesítmény, bár sok ilyen magyar Európa-bajnok lenne. És mondom, az európai rangsorban, sajnos, mert ugye Európa lemaradt, csak kilenc aranyérmet szerzett, eddig nyolcat, akkor kettő mi vagyunk, kettő a holladok, négyet a franciák, a litvánok egyet.

– Itt megjegyezted, hogy nem mertél szólni Risztov Évának, hogy ugorjon ki az elején, nehogy hagyja magát lenyomni, leütni, megcsipkedni és így tovább. Biztos, ami biztos, előzze meg a többieket. Nem merted mondani, szóltál Kósa Lajosnak, hogy mondja ő. Hát miért nem merted ezt te megmondani neki? Vagy gondoltad, hogy majd egy Kósa Lajostól megijed Risztov Éva, és akkor neki teljesíteni fogja vagy neki el fogja hinni? Miért?

– Nem. Van neki edzője, elsősorban azért nem, és tegnap ugye kint volt Kósa Lajos a vízilabdameccsen, szurkolt a csapatnak, sajnos kevés volt, ugye az olaszok ellen egy góllal kikaptunk, de akkor mi másról beszélgettünk volna, ugye, a negyedek közben, mint Éváról. Szerintem még a negyedek alatt is. És akkor elemeztük, és azt mondtam, hogy én ezt mondanám.

– Ő vette a lapot.

– Mondta. De hát én nem szólhatok bele, hát hogy nézne az ki, és erre a Kiss Lacinál jobb nincs, és szerintem ő is azt mondta. Tehát lehet, hogy összetalálkoztak a vélemények, mert csak ki kell bírni. Tehát, hogy tíz kilométert végig vezetni, mert jószerivel ez történt, hát az elején együtt úsztak az angollal, meg az ausztrál volt ott vele még, de hát végül is az élmezőnyben rajt-cél győzelmet aratni ez frenetikus.

– Van még ott magyar úszó, aki például drukkolt Risztov Évának? Vagy már csak vezetők vannak kint és egyéb érdeklődők?

– Nem, úszó már nincs, de azért Risztov Éva, mert a sajtótájékoztatón hívtatok, itt áll mellettem. Ugyan két emberrel beszél, nem tudom, hogy műsoridőbe belefér-e, odaadom neki a telefont.

– Hát boldogan, hogyne, hogyne.

– Akkor most a két kollégát megkérem. Bocsáss meg, a Klubrádióval beszélek, megengeditek? Mert ez élő adás, és akkor odaadnám.

Risztov Éva: - Igen, tessék.

Bolgár György: - Bolgár György vagyok jó napot kívánok. Gratulálok. Fantasztikus amit itt láttunk, hallottunk, hogy az első pillanattól kezdve vezetett, és végig tartotta, majd 0,4 másodperccel győzött, hát ilyen szerintem nem volt még. Volt már ilyen?

– Hát magyar tíz kilométeren még nem győzött olimpián, tehát valószínűleg nem volt. Nagy verseny volt, volt hajrá a végén, de ha még szorongattak volna egy kicsit jobban, lett volna még egy hajrá bennem, de ennek így kellett történnie, és nagyon boldog vagyok.

– Biztos így kellett történnie. Kérdeztem Gyárfás Tamástól, hogy mennyivel nehezebb, hány másodperccel keményebb az, hogy végig vezet valaki és nem valaki mögött úszik. Szóval ez mennyit jelent időben?

Risztov Éva: - Hát nagyon nehéz elől vezetni, mert a többieket a lábvizemen húzom. Ez azt jelenti, hogy kétszer annyi erő kell körülbelül ahhoz, hogy a többieket behúzzam. Hát a Tour de France-hoz lehetne hasonlítani, nem nagyon nyer győzelmet az, aki elől megy. Nagyon ritkán. Hát én viszont megpróbáltam futamgyőzelmet hozni.

– Bízott magában, hogy megnyerheti ezt a versenyt? Mert tulajdonképpen mindenki meglepetésként fogadja.

– Nekem annyira nem volt meglepetés, mert rengeteget edzettem, és azok az emberek, akik nap mint nap velem voltak, hittek bennem és bíztak bennem, és ők elhitették velem, hogy képes vagyok bármire. Egy percig nem gondoltam a verseny közben, hogy hol vagyunk és ez milyen verseny, hanem csak azt, hogy ezt a versenyt meg kell nyerni. És amikor beértem, akkor tudatosult bennem, hogy én olimpiai bajnok lettem. És nagyon nagy öröm számomra, hogy tegnap meglepetésszerűen kihozta Debrecen város vezetése édesanyámat, és nekem ez egy hatalmas öröm volt, hogy édesanyám azon a versenyen volt ott, ahol nem második, harmadik vagy nyolcszázhetvenhatodik, hanem olimpiai bajnok lettem. Úgyhogy ez dupla öröm számomra.

– Azt mondja, hogy amikor kijött a vízből, akkor tudatosult, hogy olimpiai bajnok lett. Milyen tudatosan olimpiai bajnoknak lenni?

– Hát nagyon nehezen viselem a nagyon sok kérdést, mert nem készültem fel rá, mert igazából nem a kérdések és a siker miatt akartam olimpiai bajnok lenni, hanem hogy bebizonyítsam magamnak, hogy valamiben én vagyok a legjobb. És ami eddig nem sikerült a huszonév alatt, az most sikerült. Tehát igazából én a visszatérésemet saját magamnak csináltam, és saját magamért akartam az olimpiai aranyat, és nem a vele járó csinnadrattával, de hát ez is hozzátartozik, úgyhogy úgy érzem, hogy ezzel egy kicsit meg kell barátkoznom. De én nagyon örülök, hogy volt az a három év kihagyásom, mert tudom értékelni most már azt, vagyis tudom hova tenni azt, amit most elértem.

– Lehet, hogy csak az úszásra készült, és arra nem, ami utána lesz, de higgye el nekem, gördülékenyen és nagyon jól válaszolt a kérdésekre. Még egyszer gratulálok ehhez is.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!