Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 8.

• Nyomtatás

Részletek

Bolgár György - Megbeszéljük

2012. augusztus 10. péntek, 04:07

Megbeszéljük

Nem tudjuk elkölteni az uniós pénzt
Varju László, országgyűlési képviselő, a Demokratikus Koalíció pártigazgatója

Bolgár György: - Tulajdonképpen nem igazán ebben a minőségében kérdezem, hanem mint az előző kormányzat Gazdasági és Fejlesztési Minisztériumának államtitkárát, ugyanis Önnek nagy rálátása volt arra, hogy az uniós fejlesztési pénzeket hogyan használjuk fel, milyen szervezetben, milyen rendben és mi történik ezekkel a pénzekkel. A www.figyelo.hu című portálon ma azt olvastam, hogy százmilliós üzletet jelenthet több fideszes politikusnak és számos kormányközeli vállalkozónak az új Széchenyi-terv mikrovállalkozásoknak szóló programja, ugyanis a kisvállalkozók csak úgynevezett hitelközvetítőkön keresztül juthatnak az alapvetően uniós forrásokra támaszkodó támogatásokhoz, és ezeknek a hitelközvetítőknek jelentős része kormánypárti kötődésű. A hitelközvetítők pedig itt óriási pénzeket fognak le vagy tartanak maguknál, ugyanis az államtól – a www.figyelo.hu szerint – 0,4 százalékos kamattal kapják a pénzt és 9 százalékos kamattal adják tovább. Márpedig ez százmilliókat jelenthet ezeknél a hitelközvetítőknél. A www.figyelo.hu felsorolja, hogy Papcsák Ferenc, Braun Márton fideszes képviselők milyen vállalkozásfejlesztési alapítványok élén állnak, de az alapítvány és a hitelközvetítő nekem elsőre nem jön össze. Talán Ön ki tud segíteni.

Varju László: - Gyakorlatilag azt tették, hogy egy teljesen kiéheztetett piacon – ahol kis- és középvállalkozásoknak szinte lehetetlen hitelhez jutni bankon keresztül – elindítottak egy olyan programot, amibe bevontak közbenső cégeket, akik nem bankon keresztül, hanem annak bevonásával intézkednek, de alapvetően a cégek azok, akik a hitelt kiosztják. Ezért létrehozták ezt a harmincöt milliárdos alapot, és valóban nagyon komoly sápot húznak mindazok, akik ebben közreműködnek. Hiszen a megfizetett kamat nagy része e vállalkozásoknak jár, így Széles Gábor vagy Papcsák Ferenc a kedvezményezettek.

- Ezek tulajdonképpen banki feladatok, de a bankoktól elvették és a hasznot gyakorlatilag a közvetítő cégeknek passzolták át?

- Igen. Azzal az ideológiával, hogy olyan cégeknek szánják ezt a hitelt, akik a bankoknál nehezen kaphatnának hitelt. De a bankoknál ma nem azért nehéz kapni hitelt, mert a vállalkozások nem értenek ahhoz, hogyan kell egy hitelkérelmet benyújtani, hanem egészen más okok miatt vonultak ki a bankok a kis- és középvállalkozások finanszírozásából. És így most lett egy ilyen közbenső megoldás, hogy aki jól teljesít, aki számukra szimpatikus, azoknak a kis- és középvállalkozásoknak majd adnak. És természetesen jó fideszes módszerrel van megoldva a dolog, mert egyik oldalról vannak az említett cégek, de vannak köztük olyanok is, akik egyébként évek vagy évtizedek óta foglalkoznak hitelközvetítéssel. Így lényegében a kamat hitelesíti ezt a programot, mint a Széchenyi-hitel közvetítőjeként vagy szervezőjeként….

- Ezt a KA-VOSZ Pénzügyi Szolgáltatásokat Közvetítő Zrt. hozta létre. Tehát azt lehet mondani, hogy ez benne van a gazdasági életben, ugye?

- Így van, pontosan. Míg közben – vagy erre a közvetítésre vagy másmilyen módon – keletkeztek új szervezetek, amelyek bekapcsolódtak ebbe.

- Értem, hogy a bankok nem ugrálnak, mert abban a pillanatban, hogy megtennék, kapnának még pár tíz- vagy százmilliárdos terhet a nyakukba. Viszont valószínűnek tartom, legalábbis elsőre, hogy ha a bankoknak mondta volna azt az állam, hogy itt van harmincöt milliárd, amit a mikrovállalkozásoknak szánok, és tudom, hogy ti nem bíztok bennük, mert nincs biztosíték rá, hogy visszakapjátok a kifizetett hitelt, de ha én nektek 0,4 százalékos, tehát lényegében formális, jelképes kamatra adom az összeget, ti pedig továbbíthatjátok 9 százalékkal, akkor valószínűleg a bankok is úgy döntöttek volna, hogy ilyen feltételek mellett szívesen beszállnak az üzletbe. Nem?

- Ez szinte egészen biztos, hiszen harmincöt milliárd forintnál több mint kétmilliárdot jelentő kockázati alappal lehet számolni, ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy egy pénzintézet, ha erre lehetőséget kap, mérlegelte volna és el tudta volna dönteni, hogy részt vesz-e egy ilyenben. Nagy valószínűség szerint igen. Ehelyett tulajdonképpen a Fidesz és a kormány környezetébe tartozó baráti szervezetek egy része bekapcsolódhatott ebbe, ők kaptak arra lehetőséget, hogy azt a rendszert és azon vazallusok számát lehessen bővíteni, akik akár kiszolgáltatottságból, akár másmilyen ok miatt, de rá vannak szorulva erre a hitelre. Forduljanak egy fideszes céghez, akkor kapnak hitelt.

- Rossz az, aki rosszra gondol, úgyhogy gondoljunk jóra. Itt van mondjuk a Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, ennek az elnöke Papcsák Ferenc országgyűlési képviselő, Zugló polgármestere. Bár Zugló és a Kisalföld viszonylag távol van egymástól.

- Ő ráadásul Szabolcsból indult, de hát erről már ne is beszéljünk.

- Igen. Az egész országos pályát bejátssza, az biztos, de nyilván ért hozzá. De tegyük fel, hogy ennek az alapítványnak szép haszna, bevétele származik a hitelközvetítésből. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a képviselő zsebében landol a pénz, hanem nyilván egy ilyen vállalkozásfejlesztési alapítvány, ha van haszna, akkor azt felhasználja más vállalkozások támogatására, nem?

- Működésére vagy más vállalkozások támogatására, tevékenységére használja fel. A jóindulat vagy a jóhiszemű megközelítés mellett is ott marad az a nyitott kérdés, hogy miért a kormány egy ilyen képviselőjéhez kell fordulni kérelemmel azért, hogy kaphassak hitelt, hiszen máshol amúgy sem kaphatok. Én magam azt a következtetést vonom le, hogy mint más területeken is érezhető, a kormány kifejezetten, szándékosan kiszolgáltatottságot hoz létre bizonyos döntésekben.

- Tehát valamiféle vazallusrendszert hoz létre? Ez az egész lényege?

- Igen, hiszen a kiszolgáltatottságból az következik, hogy segítséget kell kérnem valakitől, és ők meg is mutatják, hogy kihez kell fordulni. És holnapután nemcsak hitelt mondanak, hanem azt is megmondják, hogy még mit kell csinálnom a mellett, ha én hitelt szeretnék kapni.

- Akkor egy kicsit tágítsuk az uniós támogatással kapcsolatos beszélgetésünket. Az elmúlt hetekben mintha valamiféle pánik tört volna ki kormánykörökben, és eljutott egész a miniszterelnökig is, aki valamilyen konferencián mondta azt néhány hete, hogy az Európai Unióból dől a pénz, ami meglehetősen szokatlan kijelentés tőle, aki folyamatosan csak kritizálta az uniót. Viszont nem tudunk vele élni, és mindent meg kell tenni azért, hogy a rendelkezésünkre felajánlott összeget 2013 végéig, tehát az új költségvetésig lekössük és aztán a következő években pedig be is vonjuk az országba. Ezért a kormány mindent meg fog tenni. De látszott, aztán a különböző kiszivárgott hírekből ezt nagyjából igazolni is lehetett, hogy óriási bajok vannak a felhasználással, nem tudunk elég pénzt lekötni. Mi történt? Mert ha az emlékeim nem csalnak, akkor 2010 elejéig – tehát a Bajnai-kormány hivatalban eltöltött utolsó idejéig – kifejezetten az élen voltunk az uniós tagállamok között a lekötött és lehívott pénzek tekintetében.

- Pontosan így van, lényegében a Gyurcsány-kormány indítása és a Bajnai-kormány vezénylete alatt a rendelkezésre álló hétezer milliárd forintból négyezer-háromszáz milliárd forintot lekötöttünk. A fennmaradó, mondjuk majdnem fele összeget kellene felhasználnia a kormánynak azokra a célokra, amelyeket egyébként a Széchenyi-tervben meghatározott.

- És ha jól emlékszem, akkor a Bajnai-kormány utolsó idejében – ez nem tudom mennyi volt, félév vagy pár hónap – azt mondták, hogy most akkor nem is fogunk több ilyen pályázatot elbírálni, mert tudjuk vagy valószínűnek tartjuk, hogy a választások után új kormány alakul, legyen ez az ő judíciumuk, döntsék el ők, hogy a pénzeket hogyan akarják felhasználni. Tehát még egy laufot is adtak a következő kormánynak, hogy tessék, nem fogjuk előre elkölteni az összes pénzt, csináljátok belátásotok szerint.

- Így van, ez a döntés született meg, és ebből indulhatott el gyakorlatilag maga a Széchenyi-terv. Igazából az a helyzet alakult ki, hogy 2013-ig az összes keretet le kellene kötni, le kellene szerződni. Én nemrég azt mondtam, biztos vagyok benne, hogy egy olyan nyolc-kilencszáz milliárd forintot már elbuktunk ebből a szempontból.

- Tehát azt mondja, hogy már lehetetlen lesz lekötni?

- Igen, hiszen tulajdonképpen a kifizetés sebessége havonta a felét nem éri el annak – ha a hátralevő hónapok számával számolunk –, hogy ki lehessen fizetni. Tehát egy igen jelentős összeg elveszítése előtt áll Magyarország. Ez még fokozódik azzal, hogy van még egy szabály a 2013. év végi szabályon túl, hogy van évente egy minimum, amit ki kell fizetni. Ezzel ösztönzi az unió azt, hogy előre is, ne pedig csak a ciklus végére hagyja meg a kifizetéseket egy ország. Van egy éves minimum is, amit ki kell fizetni, és például a Környezet és Energia Operatív Programban már ez évben beáll a veszteség, pénzvesztés előtt állunk, és ahogy számoljuk, még van további olyan operatív program, ahol már 2012-ben várható ez a veszteség, nem is várunk ezzel 13-ig.

- Mi ennek az oka? Mi történt? Tehetetlenek, dilettánsok voltak, vagy úgy gondolták, hogy úgy átalakítjuk ezt az egész programot, hogy senki se ismer rá, viszont jól fogunk járni vele? De mégsem tudták megcsinálni.

- Két vagy három dolog talán, ami történt. Az egyik, hogy egy politikai felülvizsgálat zajlott tízegynéhány hónapon keresztül a bent lévő pályázatokból, hogy mi az, amit ki lehet dobni, hogy több legyen az a pénz, amiről maguk tudnak rendelkezni.

- Ne oda jusson, ahova azt szánták.

- Így van, ahogy az eredetileg el volt tervezve. Lelkük rajta, ebben valamennyit nyertek. Az igazi baj az, hogy ezzel a tízegynéhány hónappal jelentős ütemvesztés történt. A vállalkozásoknál, az embereknél csökkent a hit abban, hogy valaha itt pénzhez lehet jutni, és így a 2011-ben meghirdetett Széchenyi-terv jelentős csúszásba került. E mellé azért tegyük hozzá objektív módon azt is, hogy maguk a vállalkozások is nehéz helyzetbe kerültek a válság nyomán, mert az önrész biztosítása a bankoknál, mondjuk úgy, elnehezült, mert nem tudnak hozzájutni a hitelhez, amivel el tudták volna indítani ezeket a pályázatokat.

- Magyarán a bankok tönkretétele ezt is sújtotta, mert azok, akik uniós támogatást akartak volna igénybe venni a bankoktól, nem jutottak pénzhez, nem tudták az önrészüket megteremteni, vagyis ha a bankokat letámadta a kormány, akkor közvetve ez még az uniós támogatások igénybevételét is nehezítette.

- Igen, elveszítettük azt a képességünket a vállalkozások és önkormányzatok szintjén, hogy ők a maguk önjáró módján juthassanak hozzá a fejlesztésekhez és vihessék azokat végre. Ehelyett most ki vannak szolgáltatva, ha valaki majd megengedi, akkor nyerhetnek csak pályázatot és esetleg még hitelt is hozzá.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >