Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. augusztus 7.
- Részletek
- 2012. augusztus 09. csütörtök, 03:23
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2012. augusztus 7-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Európa tíz legveszélyesebb politikusa közé sorolja Orbán Viktort a tekintélyes német hetilap, a Spiegel. A többiek között olyanok vannak, mint a szélsőjobboldali holland Geert Wilders, az osztrák Strache vagy a francia Marine Le Pen. Remek társaság?
Következő témánk, hogy a Fidesz visszautasította Sólyom László volt államfő figyelmeztetését arról, hogy az előzetes választási regisztráció alaptörvény-ellenes és európai uniós elvekbe is ütközik. A Fidesz szerint viszont nem. Kinek lesz igaza?
Aztán, egy vezető befektetési szakember szerint sokba kerül az országnak a kormány faragatlansága. Jaksity György volt tőzsdeelnök szerint semmibe se kerülne udvariasnak és együttműködőnek lenni a világgal. A gazdaságpolitikán pedig mindenképpen változtatni kell. Majd ő is megkapja a faragatlan választ?
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy félév alatt háromszázötven milliót költöttek bútorra a Matolcsy-féle minisztérium háttérintézményei. Holott a Fidesz ellenzékből állandóan a szocialista kormányok bútorvásárlásait támadta. Most pedig még lábtámaszokra is jutott pénz a Nemzeti Innovációs Hivatalban. Jó innovációhoz fel kell tenni a lábakat?
Mi a véleményük továbbá arról, hogy a miniszterelnökség a minisztériumok és a kormányhivatalok munkatársainak gyerekei három luxusóvoda közül válogathatnak? A szocialisták tiltakozására az Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményt adott ki, amely szerint a jó minőségű oktatás, nevelés minden gyerek lehetősége vagyis mindenki hozzáférhet. Ha csak úgy nem?
És végül beszéljük meg, hogy az LMP a szolidaritással, a Millával és a 4K-val kíván összefogni. Sok kicsi sokra megy? Esetleg semmire?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A szélsőjobboldali demonstráció után
Toldi Tamás, Devecser polgármestere
Bolgár György: - Milyen a hangulat most Devecserben? Azok után, hogy két nappal ezelőtt volt ez a jogos magyar önvédelemért elnevezésű, meglehetősen szélsőséges és cigányellenesnek is nevezhető megmozdulás. Milyen a hangulat, ki mit gondol, ki hogy jár az utcán, csinálnak-e valamit?
Toldi Tamás: - Hát nehéz ugye egyértelműen véleményt mondani, hogy ki mit gondol a dologról. Ami biztos az, hogy feszültebb a hangulat. Ettől tartottunk végül is, és ezért nem támogattuk mi ezt a megoldást. Hát ez igazából semmi, hogy induljunk harcra valakik ellen, hát ugye ez…
– Ez a feszültség miben mérhető le? Miben érhető tetten? Látható, hogy az utcán az emberek igyekeznek minél gyorsabban bemenni a házukba vagy nem néznek egymásra vagy nem beszélgetnek, vagy mi történt?
– Ennyire azért nem érzékelhető. Hát igazából a kisebbség van nagyon felzaklatva, akik ellen ez a felvonulás irányult.
– Hány roma él körülbelül Devecseren?
– Ezt nem lehet megmondani pontosan. Én azt gondolom, hogy az ötezer lakosnak olyan harminc százalék körül lehet az arány.
– És milyen például az ő életük? Milyen életkörülmények között vannak, mennyien dolgoznak közülük? Vannak erre ha nem is pontos adataik, de becsléseik?
– Igen. Ami alapvetően fontos, hogy teljesen más itt a probléma, illetve más az ő életük, mint a romáknak az ország más részein.
– Mint Borsodban vagy Szabolcsban ugye?
– Így van. Itt autóval jár azért a többség, lomiznak, tehát ezt a használtcikk-kereskedést folytatják, Ausztriából, Németországból hoznak be használt holmikat, és itt egy kis piacot csinálnak a városon kívüli területen, egy volt laktanyában folyik ez a kereskedés, és legalább valamilyen szinten azért ők is biztos hozzájárulnak a közös költségekhez, tehát félig-meddig legálisnak mondható. Ők alkalmaznak saját maguk közül olyanokat, akik nem képesek vállalkozásra, tehát viszonylag egy nagyobb közösség ebből a tevékenységből úgy, ahogy meg tud élni. De harcok vannak természetesen, külföldi országok most már egyre inkább rájönnek arra, hogy ez nyersanyag, tehát nekünk is egyre több alkalommal kell vitázni, illetve érvényesíteni a romák érdekeiket. Mert ha ez nem menne, akkor baj lenne.
– Milyen fajta harc vagy konfliktus ez?
– Leginkább az, amit mondtam, tehát az, hogy nem szeretik most már, ha behoznak nyersanyagokat.
– Szóval egyre nehezebbé válik ez a fajta munka vagy kereskedés, mert nem jutnak hozzá ezekhez az árucikkekhez.
– Nehezebben megy, így van. Több a zaklatás most már emiatt.
– Tehát nehezebbé válik az ő megélhetésük is. De azért azt mondja, hogy mégis többnyire ezzel ők el vannak foglalva, és valami keresetük, bevételük, jövedelmük is származik ebből.
– Igen, és amikor Magyarországon is a lakosság jó része nagyon nagy szegénységben él, ők valóban egyszerűbb és olcsóbb terméket árusítanak, árulnak.
– Akkor ha a romák helyzete Devecseren messze nem olyan rossz, mint mondjuk az ország északi, észak-keleti részén, akkor milyen típusú feszültségek, konfliktusok, összezördülések, incidensek voltak mondjuk a településen, ami miatt ez a hétvégi demonstráció is lezajlott?
– Hát most ami ezt kiváltotta, az egy verekedés volt egy magyar család és a közelben élő roma család vagy családok között. Ez tettlegességig fajult. Néhány nappal azt megelőzően voltak szóváltások, ebből alakult ez a dolog ki.
– És hány ember vett részt ebben a szóváltásban, verekedésben?
– Hát a család négytagú volt, meg egy segítség volt, amennyire én tudom, illetve a romák közül többen voltak, aztán perceken belül még többen lettek. Tizenhét embert vitt el a rendőrség, és ezek ellen az emberek ellen indult eljárás garázdaság címszóval.
– Vagyis a rendőrség nem nézte ezt tétlenül, hanem közbelépett, és ezek szerint el is indította az igazságszolgáltatás menetét?
– Így van, azonnal ott voltak, talán ennek köszönhető, hogy nem lett komolyabb komolyabb sérülés, illetve probléma.
– Mennyire gyakori ez Devecseren? Volt már ehhez hasonló vagy esetleg cigány családok közti összezördülés? Esetleg magyar családok közti hasonló verekedések? Van ennek bármiféle előzménye, vagy ez egy kivételes dolog volt?
– Nem. Abszolút nem volt ilyen jellegű dolog korábban. Olyasmi volt, évekkel ezelőtt, vagy időnként van, hogy valakit bántalmaznak, esetleg brutálisan is, de az egy-két ember között zajlott, ilyen még nem volt.
– Miért tudtak odavinni több száz embert, egyes tudósítások szerint akár ezret is egy ilyenfajta demonstrációra? Annyira megromlott emiatta közhangulat Devecseren vagy éppen a településen kívülről jöttek össze sokan, egészen más indíttatásból?
– Nem, hát Devecserben azért a roma közösség és a magyar közösség egymás mellett él, vannak konfliktusok természetesen, de egyértelműen ki kell jelenteni, hogy abszolút nem lehet egy kalap alá venni az egész roma közösséget. Tehát nagyon komoly létszámban vannak, akik beilleszkedni igyekeznek vagy tudnak. Sőt, a régi devecseriek, tehát maga a város is nagyon sok mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ténylegesen sikeres legyen.
– Fizikailag mennyire van élesen elválasztva mondjuk a romák által lakott terület a magyarokétól? Szóval a romák csak együtt laknak vagy köztük itt-ott vannak olyanok is, akik egészen más részein a városnak?
– Nem. Volt korábban egy cigány telepünk, egy roma telepünk nekünk, a város szélén, de a katasztrófa kapcsán ezt lebontottuk. És előtte is volt már nagyon sok roma család, akik a város különböző pontjain éltek magyar családok mellett. Most viszont nagyon sokan kaptak lehetőséget, anyagi segítséget ahhoz, hogy az ő kis egyszerű házuk helyett tudjanak venni valahol a városban vagy bárhol arrébb egy házat. Így most aztán azt lehet mondani, hogy teljes egészében egymás mellett élnek a romák és a magyarok.
– Tehát vegyes gyakorlatilag a város. Nincsenek elkülönülve a romák és a nem romák egymástól. Ami tulajdonképpen jó. Nem lehet azt mondani erre, hogy ez jó? Mert a konfliktus tulajdonképpen kevésbé van kódolva akkor a különböző lakók között nem?
– Van előnye, hátránya természetesen, azt gondolom, hosszútávon mindenképpen ez a megoldás. Az viszont el kell ismerni, és azt gondolom, ez nem új dolog, hogy néhány családdal vannak gondok, a viselkedésüket nem igazából lehet tolerálni.
– Tehát még ha nem bűnözés is, amit csinálnak, vagy nem minősíthető bűncselekménynek, akkor is a viselkedésük sérti az ottani normákat. Vagy az általános emberi normákat? Körülbelül erre gondol?
– Igen, ez jellegzetes. Nem bűnözésről van szó, itt egy-két lopás van, mint általában máshol is, de nem ez a jellemző. Inkább ez, amit Ön is mondott, tehát az, hogy egy nyugdíjas házaspár, ha odahaza él, és dolgozó családok mennek haza este, akkor a hangoskodás miatt vagy más egyéb utcai vagy bolti kisebb atrocitás miatt…
– Ilyenkor például a polgármester vagy a rendőrség, vagy bárki tud valamit tenni? Figyelmeztetik őket egyszer, kétszer, háromszor, vagy valamilyen büntetés lehet mondjuk rendzavarás vagy hangoskodás miatt? Mi az eljárás?
– Igen, próbáltunk. Tehát amikor van valamilyen rendezvény náluk, és nagy hangerővel szól a zene, természetesen az a mi kérésünk a lakossághoz, hogy azonnal jelentsék be a rendőrségen, megvan a telefonszáma a rendőrségnek, kimennek, de itt ez nem mindig volt sikeres. Azt gondoljuk most mi is, hogy erre a problémára kicsit komolyabban kell majd odafigyelni. Erre is meg hát néhány másra is.
– Visszatérve erre a tegnapelőtti demonstrációra, ahol nemcsak egy jobbikos képviselő, hanem például szélsőséges szervezetek vezetői, a betyársereg vezetője például tulajdonképpen nagyon uszító hangú beszédeket mondtak: ez milyen nyomot hagyott a városban? Esetleg sokan úgy gondolták, hogy na végre valaki meg meri mondani ezeknek a cigányoknak, vagy akár a magyarok körében is az vélemény ha egyáltalán ez leszűrhető negyvennyolc órával később, hogy na azért ez túlzás, hát a helyzet nem ennyire rossz. És a cigányok között milyen lett ennek a visszhangja?
– Tehát ahogy Ön is mondja, én azt gondolom eddigi észrevételek tapasztalások alapján, hogy mindegyik variáció előfordul. Tehát van, aki azt mondja, hogy igen, ez kellett, érezzék azt is, hogy velük szemben állunk. A másik azt mondja, hogy abszolút nincs erre szükség, elvoltunk eddig egymás mellett, ez csak feszültséget keltett, csak rosszabb lett ehhez a mostani állapothoz képest. Tehát nagyon sok vélemény van. Az idő fogja megmondani, hogy valójában ennek milyen hatása lesz majd.
– Önnek azért polgármesterként egy fokkal vagy több fokkal nagyobb a felelőssége is meg nyilván a gondja is mindezzel, mert a demonstráció résztvevői elmennek, Ön viszont ott marad, és felelős azért, hogy mi történik a városban. Ön szerint mi a módja a helybeli konfliktusok lehető legbékésebb megoldására?
– Én azt gondolom és azt mondtam az első perctől fogva, hogy nem ez a megoldás, tehát itt a megoldást hosszú távon gondolkodva kell megtalálni. Mi ezért csinálunk kötelező délutáni iskolai foglalkozást gyerekeknek, ami azt jelenti, hogy a mélyszegénységből jövő fiatal anyuka a gyerekével bejöhet délelőtt, és ott foglalkozásokon vesz részt szabadon, a gyerekkel játszhatnak stb. Ezért próbálunk most a kistérségen belül egy olyan szakiskolát csinálni, amely ezeknek a gyerekeknek, fiataloknak fog majd segítséget adni ahhoz, hogy szakmát tudjanak tanulni, mert egyelőre most az volt, hogy elmennek egy másik városba, és tapasztalatok szerint fél év után visszajönnek, és folytatják a lomizást. Tehát a szakma abszolút nem volt fontos számukra, márpedig ha nincsen a romák között piacképes szaktudás, akkor ezt kell megérteni mindenkinek. Mi azt mondjuk, ez az irány. Amellett természetesen, hogy a jelenlegi konfliktusokat kezelni kell mindenképpen, nekünk a rendőrséggel hatékonyabbak kell fellépni, és azt mindenkinek meg kell értenie, hogy ne egy masírozó sereg próbáljon rendet csinálni Devecserben, hanem itt helyben, közösen összefogva az emberekkel, és csak azokkal a családokkal szemben, amelyek ezt csinálni fogják később is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Őt is elbocsátották – helyzetjelentés az operából
Rácz István operaénekes
Bolgár György: - Önt rendkívüli felmentéssel bocsátotta el az operaház közalkalmazotti állományából Ókovács Szilveszter, még kormánybiztosként. Egyébként tényleg, milyen funkcióban van jelenleg Ókovács Szilveszter? Ugye nem pályázaton elnyert tisztségben van, nem az operaház főigazgatója, viszont a kormánybiztosi tisztségét megszüntették. Szóval mint kicsoda bocsátotta el Önt?
Rácz István: - Augusztus 31-éig Ókovács Szilveszter még az operaház kormánybiztosa. Ez az információnk van a sajtóból. Nekem is és az egyesületnek is, a Magyar Operaénekesek Egyesületének is. És úgy tudjuk, szintén a sajtóból, hogy augusztus 31-e után vagy mint miniszteri biztos vagy mint megbízott főigazgató továbbra is az operaház élén marad.
– De hát ez a beszélgetés nem Ókovács Szilveszter sorsáról, hanem az Önéről szól. Szóval, mi az, hogy rendkívüli felmentés, mi az oka, és ráadásul, ahogy tudom, Ön a Közalkalmazotti Tanács vezetője. Hogy lehet Önt csak úgy egyszerűen elküldeni? Milyen alapon?
– Annyit helyesbítenék a dolgon, hogy én a Közalkalmazotti Tanács tagja voltam, illetve a szakszervezetnek is tagja vagyok, és főbizalmiként működtem az operaházban addig, ameddig a felmentésem, idézőjelben, meg nem született. De továbbra is a szakszervezeti funkcióm megmaradt, és az országos szakszervezeti elnökségnek is tagja vagyok. A rendkívüli felmentés pedig arról szól, hogy valamilyen indokkal alátámasztva, egyik napról a másikra felmenthetnek egy közalkalmazottat, és ennek a következményei azok, hogy attól a naptól már fizetés nem jár, és az operaházból most minden operaénekest csoportos létszámleépítés kapcsán elküldtek. A kollégáknak még jár végkielégítés és felmondási idő. Nekem már ez sem, mert a rendkívüli felmondás ezt hozza magával. Illetve még annyi érdekesség van a dologban, szintén idézőjelben, hogy én a következő évadra az Ókovács Szilvesztertől még munkát sem kaptam.
– Hogyhogy? Önt nem bocsátották el eddig?
– Eddig azért nem bocsátottak el, mert a csoportos létszámleépítésnél a munkáltatónak engedélyt kell kérnie, illetve ki kell kérnie a szakszervezettől, a szakszervezeti vezető funkcióban lévő embert, embereket, és a szakszervezet engem nem adott ki. De aztán időközben elindítottak ellenem egy fegyelmit is, amely aztán végül is június 30-án lezárult, különösebben eredmény nélkül. Erről július 4-én kaptam értesítést, hogy megszüntették a fegyelmit, és írásbeli figyelmeztetésben részesítenek, majd július 6-ával pedig az elbocsátásomat kaptam kézhez.
– Na akkor térjünk egészen konkrétan a tárgyra. Mi a baj Önnel, miért indult a fegyelmi eljárás? Hamisan énekel, nem ment be a próbára, veszekszik a karmesterrel, a rendezővel vagy rosszakat mond a kormánybiztosra, az operaház tekintélyét lejáratja és így tovább. Hátha eltaláltam az egyikkel a valódi okot.
– Igen, azokról, amelyeket Ön először mondott, egyről sincs szó, tehát nem szakmai indokokról és szakmai okokról van szó. Az volt a fegyelmimmel kapcsolatban is az egyik indok, illetve most a felmentésemmel kapcsolatban is, hogy én olyan nyilatkozatokat tettem, illetve a Magyar Operaénekesek Egyesülete olyan nyilatkozatokat jelentetett meg a sajtóban, amelyek hátrányosan érintik és nagyon komolyan inszinuálva rombolják az intézmény és az intézmény jelenlegi vezetésének a hírnevét és a nimbuszát, mármint nem az intézménynek, hanem a jelenlegi vezetésnek.
– De ez csak azért van, mert Önök tiltakoztak amiatt, hogy az operaénekeseket eltávolítják az operából és alkalmanként szerződtetik őket? Tehát egyszerűen a más véleményüket nem tolerálják?
– Így van. Ez az alapprobléma, hogy mi ennek hangot adtunk. Hogy az Magyarország egyetlenegy operaházában abszurd dolog, hogy nincs társulat, azaz hogy a társulat tagjai között nincsenek operaénekesek, noha ez az operaház működését tekintvén ugye alaptevékenység. Egy operaházban szoktak néha operát játszani, és operaénekesek is szoktak néha énekelni. És mi ezt nehezményeztük, illetve a kezdet kezdetén, amikor ez az egész elindult ősszel, akkor még nagyon baráti és hát ígéretesnek tűnő volt a hangnem, amelyben még válaszokat kaptunk. Mert hiszen mi sem támadtunk egyből. De aztán az egész kezdett elromlani, és lassan ez lett a vége, hogy egy ilyen, mondhatni üldözés indult be azok ellen az emberek ellen, akik a fő hangadói voltak ennek az ügynek. Ezt nem én mondom, minket minősített így a kormánybiztos meg renitenseknek nevezett. A fő hangadók ellen ez a fegyelmi eljárásokban csúcsosodott ki, aztán a végső kifejlete a dolognak az volt, hogy engem rendkívüli felmondással eltávolított a kormánybiztos az operaházból úgy, hogy már tegnap be sem engedtek az operaház épületébe.
– Ez ráadásul ennyire súlyos? Hogy bemenne bomlasztani, és azt azért nem engedhetjük meg?
– Nem ez az indok, hanem az, hogy mivel én már az operaháznak nem vagyok tagja, csak indokolt esetben mehetek be, és akkor is csak úgy, ha valaki engem felkísér, ha megjelölöm, hogy milyen ügyben megyek és hová akarok menni. Hát mint egy rabot a beszélőre.
– Ez rendkívüli állapotot jelez, de miért jött létre ez a rendkívüli állapot? Feltételezem, hogy nem politikai oka van ennek, hiszen annak nyomait sem látom, nem érzékelem. Valószínűleg pénz van mögötte, és talán az, hogy a kormánybiztos más módon akar pénzt spórolni, mint ahogyan azt az operaház társulata vagy a társulat meghatározó tagjai hasznosnak, normálisnak, ésszerűnek gondolják.
– Igen, valószínű, hogy ez van mögötte, mert született egy kormányhatározat, amely minden állami intézményre vonatkozóan lett kihirdetve, amelyben, azt hiszem, egy húszszázalékos költségspórolásról volt szó. De sem a kormányhatározatban, sem a minisztériumtól érkező direkciókban nem szerepelt az, hogy az operaház alaptevékenységéhez elengedhetetlen szervezeti egységet, a magánénekeseket és a karmestereket, elbocsássák. Arról nem is beszélve, hogy a harminchat magánénekes között, aki még az operaház tagja, még mindig vannak, akik a felmondási idejüket töltik rajtam kívül, s ez 190 milliójába került az operaháznak éves szinten, bruttó. Így pedig a következő évadra betervezett művészlétszám csak az operaénekeseket tekintvén közel 820 millió forintjába fog kerülni az operaháznak.
– Ezt komolyan mondja? Hogy négyszer annyiba fog kerülni a spórolás után az énekesi gázsi, mint ha közalkalmazottként foglalkoztatták volna őket?
– Így van, így van.
– De ezt a kormánybiztos is biztosan tudja, nem?
– Tudja, persze. Sőt ő nyilatkozta nem is tudom már pontosan, hol, hogy ő tisztában van azzal, hogy többe kerül ez az egész, de hát ez így fog működni.
– Akkor lehet, hogy valamilyen személyes ízlésbeli kérdés, hogy mondjuk ő nem szereti Tokody Ilonát, nem szereti Rácz István, ellenben szereti x-et y-t és z-t, hát akkor inkább őket foglalkoztatja, és majd velük köt szerződéseket. Nekik ajánl fel szerepeket.
– Merem remélni, hogy nem így van. De amennyiben így van, az megint csak érdekes helyzet. Ennek egyértelműen a kormánybiztos nem adott hangot, de persze az ember gondolhatja meg érezheti úgy, hogy a személye ellen irányul ami történik, konkrétan most ugye velem kapcsolatban vagy a Tokody művésznővel kapcsolatban. De ez kinek-kinek a saját megítélésén múlik. De az tény, hogy spórolásnak ezt nem lehet nevezni, hiszen az elbocsátottaknak a végkielégítése közel 1,1 milliárdba kerül.
– Kik maradtak közalkalmazottként az operában?
– Közalkalmazottként maradt a zenekar, az énekkar, a nemzeti balett és a műszak. Valamint az adminisztráció, egy elég jelentős számú adminisztráció, amit én most nem azért hangsúlyozok, mert őket bántani akarom ezzel, csak érzékeltetni.
– Persze. Na de pont az operaénekeseknek ne lenne helye ebben a közalkalmazotti státusrendszerben? Hiszen ha gyakorlatilag mindenki más maradhat, akkor éppen ők miért nem?
– Hát ez számunkra is megdöbbentő, és ez ügyben próbálunk már kora ősz óta egyezkedni, hogy ez nem elfogadható helyzet, hiszen az egész szakmát kitenni az utcára, és onnan behívogatni énekeseket különböző produkciókra, nagyon rövid idő alatt összepróbálva a darabokat, ez egy nonszensz helyzet, hiszen az utcáról nem lehet beszaladgálni egy operaházba, és azt mondani, hogy na most itt világszínvonalú vagy európai színvonalú produkciókat csinálunk. Ez nem egy hobbi dolog, az operaéneklés. És itt komoly műhelymunkának kell és kellene folyni, mint ahogy korábban is folyt, hogy olyan produkciók szülessenek, amelyekre valóban azt lehet mondani, hogy komoly, magas színvonalú előadások jelennek meg az operaház színpadán.
– Azt olvasom a Népszavában, hogy a kormánybiztos többek között azzal indokolta az Ön eltávolítását, elbocsátását, hogy egy Facebook-bejegyzésben sértő kifejezésekkel illette őt vagyis Ókovács Szilvesztert. Ez igaz?
– Hát egy ilyen facebookos beírás valóban született, én is láttam, az én nevem alatt, és azzal a fényképpel, amely a Facebookon fenn volt. De én erre azonnal reagálva írtam a Facebookra, megírtam, hogy ez nem az én beírásom, és ez valóban így van, én ilyet nem írtam.
– Hát léteznek ilyen technikai lehetőségek ilyesfajta hamisításra, ez biztos.
– Abszolút, hiszen hallottunk már régebben olyan dolgokat, hogy 12-13 éves gyerekek beléptek a Pentagonhoz meg a NASA-hoz, hát akkor ez is elképzelhető.
– Gondolom, azért nem olyan nehéz itt a Rácz István neve alatt Facebook-bejegyzést írni.
– Én is azt gondolom, hogy nem nehéz.
– De mi volt ebben? Nagyon durva volt? Akárki találta vagy akárki írta is ezt?
– Én egyszer-kétszer elolvastam, hát olyasmiről szólt, hogy nem alkalmas Ókovács Szilveszter az operaház vezetésére.
– Hát ez nem olyan durva, ezt akár operaénekesként vagy közalkalmazottként is elmondhatná a nyilvánosság előtt is, ha ez a véleménye, nem?
– Természetesen. Én úgy gondolom, hogy szólás- és véleménynyilvánítási szabadság van, tehát ez nem olyan vészes. Arról nem is beszélve, hogy ellenem akkor még fegyelmi eljárás folyt, hát azért annyira balgának, úgy gondolom, senki nem gondolhat a kollégáim közt meg a színház vezetésében, hogy amikor eleve egy fegyelmi eljárás folyik, akkor én ilyen lépést teszek. Tehát azért egy kicsit durva és átlátszó is, hogy ilyen hirtelen megjelent egy ilyen beírás, és ez milyen jó kázus volt arra, hogy engem ennek alapján és még egy-két más indoknak az alapján el lehessen bocsátani azonnal az operaházból.
– Mije marad? Milyen eszközei vannak az elbocsátás után Önnek mint szakszervezeti vezetőnek, mint az énekesek egyik leghangosabb vagy leginkább jelenlévő, legalábbis eddig jelen lehetett érdekvédőjének?
– Lehetőségként a munkaügyi per marad, amelyet én el is indítok, illetve el fogok indítani napokon belül a rendkívüli felmondással kapcsolatban.
– De abból szerepe nem lesz. Mármint operaszerepe.
– Abból sajnos nem, és mint tudjuk, évekig is elhúzódhat egy munkaügyi per, addig a megélhetésem, egy rövid ideig, ameddig valamennyi tartalékom van mint volt közalkalmazottnak, a közalkalmazotti béremmel egy hajszálon lóg. Már voltam a múlt héten a munkaügyi központban munkanélküli segélyre bejelentkezni, mert hát ez kötelező dolog, amit három hónapig kapok, és utána nem tudom, hogyan tovább.
– A többi operaénekes csendben van? Tehát hangjuk van, remélem marad is az operaszínpadon, de egyébként ezeket az ügyeket egymás után csendben lenyelik? Tokody Ilona, Rácz István és a többiek?
– Hát én úgy tudom, hogy Tokody művésznő is perelni fog és még van egy-két kolléga.
– Én értem, a per az egy dolog, és azt nyilván meg is kell lépniük. Csak ha a többi operaénekes is azt mondaná, hogy na azért ez már túl sok, ezt nem fogadjuk el, tiltakozunk emiatt, akkor talán a kormánybiztos is jobb belátásra jutna.
– Igen, hát ezzel az a probléma, hogy jövőre a volt harminchat közalkalmazotti jogviszonyban lévő operaénekes közül és a már nem közalkalmazottként fellépő művészkollégák közül is sokan kaptak jövőre előadásokat. Elég jó pénzekért, és elég nagy előadásszámban.
– Szóval ki akarná ezt kockáztatni? Ugye?
– Így van, és tulajdonképpen ezzel a szakmát, a külsős és belsős énekeseket, azaz a még volt közalkalmazottakat és a nem közalkalmazottakat tulajdonképpen leszalámizták és megosztották a társaságot, és természetesen, ami érthető, mindenki az egzisztenciáját félti, és művészember lévén vágyik a színpadra, mert ugye az az élete, az életünk, hogy színpadra mehessünk és léphessünk. Nagyon komoly munkával, ami megelőzi ezt. De hát így tulajdonképpen nehéz a harc, de nem fogjuk feladni természetesen, mert ez egy abszurd állapot, hogy egy 128 éves múltú intézményben, ahol mindig is volt operaénekesi csapat, akármilyen szerződésben is, akár határozott, akár határozatlan idővel, de hogy ez megszűnjön, és sem a jelenlegi gerinchadnak, a korosztályomnak, sem a fiataloknak egy prespektíva se legyen, hogy az operaház tagjai lehetnek, ez tarthatatlan. Ez tarthatatlan, és számomra döbbenetes, és az egyesület számára és a szakma nagy részének is az. Ezt egyszerűen nem értik meg azok, akik ebben az egész problémás ügyben döntést tudnának hozni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!