Nyílt levél Hunyady György akadémikushoz
- Részletek
- 2012. július 30. hétfő, 02:50
- Krausz Tamás
Tisztelt Osztályelnök úr!
Kedves Gyuri!
A magyarországi antiszemitizmus a parlamenttől a futballpályákig a mindennapi élet jelenségévé vált a rendszerváltás nyomán. Gondolom, egyetértünk abban, hogy bocsánatos antiszemitizmus nem létezik, miként általában a rasszizmus minden formája idegen a valódi tudományosság világától. Ezért elgondolkodtató, hogy Gerő András vitája Romsics Ignáccal micsoda indulatokat keltett, és milyen sokféle politikai érdek tapad máris hozzá.
Gerő Andráshoz írt, nyilvánosságra hozott leveled meglepő szintre emelt egy internetes publicisztikai vitát „az antiszemita értelmezési keretek” sajátosságairól és tartalmáról. Bármennyire is vitatható lehet Gerő András Romsics Ignácot érintő kritikája, a hivatalos akadémiai tiltakozás egy szervezett aláírásgyűjtési akció nyomán valójában rossz vagy legalábbis nyomasztó reminiszcenciákat ébreszt. Mivel magam is állást foglaltam – bár nem azonos elméleti és politikai paradigmában gondolkodunk – e vitás kérdések tárgyában, már Gerő Andrást megelőzően, szeretnék a jövőre vonatkozóan néhány kérdést feltenni, megfogalmazni. Olyan kérdések ezek, amelyeket számos kollégám is feltett szűkebb vagy tágabb körben.
Az utóbbi évtizedekben már szokatlan eljárásnak számított, ha intellektuális és tudományos eszközök helyett vitás kérdéseket hivatalos-hatalmi feddéssel, netán aláírási kampánnyal kívántak eldönteni. Látod-e veszélyét annak, hogy e téren fordulat áll be szellemi életünkben? Lehetséges-e, hogy az aláírási kampányhoz való csatlakozás egyfajta belépőjegy a 2010 után kialakult új, tekintélyelvű rendszerbe az „alkotó” értelmiség számára? Mi lehet az oka annak, hogy miközben akadémikusok élére álltak egy internetes cikkel szemben szervezett tiltakozásnak, nem történt semmiféle nyilvános fellépés az Akadémián a neohorthysta kultuszpolitika ellen? Miért nem szólalt meg egyetlen akadémikus sem a fajvédő, hungarista, antiszemita pap, Prohászka Ottokár „felszobrozása” ellen? Miért nem tiltakoztak az akadémikusok, történészek és irodalomtörténészek nyilas írók (köztük egy gyilkos) „tankönyvi” rehabilitálása ellen? Tudományos akadémiához méltó színvonalú, arányos reakciónak tartod Te ezt?
Kedves Gyuri!
Meggyőződésem szerint e kérdések nem egyedül engem foglalkoztatnak, ezért akartam őket nagyobb nyilvánosság előtt is felvetni. Mint kiváló kollégától és tekintélyes szakmai képviselet vezetőjétől várnánk a választ ezekre a felvetésekre.
Budapest, 2012. július 29.
Nagyrabecsüléssel üdvözöl:
Krausz Tamás, egyetemi tanár
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!