Aczél Endre
- Részletek
- G-7
- 2012. július 29. vasárnap, 02:57
Az én olimpiám – 3.
2012.07.31.
A (valóban kellemetlen) magyarhimnusz-botrányhoz annyit: tiszta szerencse, hogy a rendezők megtalálták a zenét (olyat, amilyet) a kardozó Szilágyi Áron ünnepléséhez, mert első olimpiai bajnokunk melegítőjén egy megfejthetetlen felirat díszelgett: „Magyarország”. Van ötletem arra nézve, hogy ki találta ki az évtizedeken át bevált „Hungary” magyarosítását – vélhetően a mi nemzetibüszkeségkomplexustól szenvedő ordító egerünk –, és ha van, akkor azon töröm a fejem, hogy amikor a világ mindenben bennünket követ, akkor miért nem követ ebben is? Miért írják a kínaiak a melegítőjükre azt, hogy „China” s miért a japánok azt, hogy „Japan”? Tudniillik ez a két név „odahaza” nem létezik. Csungkuo: a kínaiaknak ez Kína, Nihon vagy Nippon: ez a japánoknak Japán. Mindkét büszke és hatalmas nemzet megtehette volna, hogy a „saját” nevét hímezi a sportruházatára, éspedig nem latinos átírással, hanem az eredeti írásjegyekkel. Jó vicc lett volna, nem? Találgathatta volna mindenki, hogy az illető honnan való. Csak nem Koreából (Csoszun)? Most csak rólunk találgatják, de sebaj. Valaki biztos örömét leli benne, és emeltebb fővel jár, mint korábban.
Ami mármost a londoni olimpia harmadik napját illeti, fájdalommal kell nyugtáznom jó néhány dolgot. Az első, hogy három csapatsportban vagyunk érdekeltek, sőt érem- (akár arany-) esélyesek, de az első akadályon női vízipólózóink éppúgy elbuktak, mint a férfiak, avagy a férfi kézisek. Oké, semmi baj, ettől még mindhárman dobogósok, sőt elsők lehetnek – amit egyébiránt nem hiszek –, de ettől még a „többet vártunk” szindróma érvényes. Talán nem is annyira rájuk, mint háromszoros úszó Európa-bajnokunkra, Cseh Lászlóra érvényes ez, akinek második nekifutásra sem sikerült döntőbe kerülnie – ezúttal a 200 méteres pillangóúszásban. Nem hogy nem sikerült, esélye se volt rá. Közel 1 másodperccel úszott gyengébben, mint Debrecenben, ahol ebben a számban aranyérmes lett. Esélye legfeljebb a mögötte idehaza második Biczó Bencének volt, aki ugyanúgy lemaradt a döntőről, mint Cseh, de csak egy hajszállal. Ráadásul úgy, hogy futamában három hosszon át elsőként érte el a falat. Kár. (Ad notam hungariam: Hosszú Katinka mindenesetre futamgyőztesként a döntőbe jutott 200 vegyesen, de látva a másik futamot, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a 400 vegyesen győztes kínai Jet nem hogy ő, más se fogja megverni ebben a számban.)
Veszteseink – MTI-fotó: Kovács Anikó
Azért velünk együtt nem hullott el a kontinensünk. A hétfői úszónap olyan volt, hogy a sok tengerentúli után végre két európai bajnokot is avattak egyéni számban: 200 gyorson a francia Yannick Agnelt, 100 női mellen a 15 éves litván Ruta Meilutytét (azaz egy Meilutys nevű úr leányát). Mindkettő történelmi teljesítmény volt. Én olyat Agnel távján még nem láttam, mint most. A francia fiú ebben a sprintszámban csaknem 2 másodperccel, azaz testhosszakkal verte a mezőnyt, és amikor célba ért, még arra is volt ideje, hogy hátraforduljon és nézze, miként küzdenek a riválisai. Hihetetlen! Mellesleg az amerikai Lochte, akinek én sok aranyat jósoltam ( ne szerződtessenek jósnak!) itt még dobogós se lett, és ugyanazt a megalázást kellett elszenvednie a franciák ifjú, húszéves csillagától, mint a 4x100-as gyorsváltóban, ahol a gall négyes mindenki döbbenetére „leúszta” a verhetetlennek hitt amerikaiakat, pontosabban a befutó Ryan Lochtet. Ami pedig Meilutytét illeti, ez a kis Egerszegi-utód kis hazája első olimpiai aranyát szerezte úszásban, hitetlenkedő pillantások közepette, hiszen a tavalyi törökországi ifjúsági „olimpiát” leszámítva eddig semmilyen nemzetközi eredménnyel nem dicsekedhetett. A BBC szakértője a versenyek előtt egy fillért nem adott volna azért, hogy az egyébként Angliában nevelkedő kislány akár döntőbe jut. (Eddig – némi túlzással – én is azt hittem, hogy Titenis ide vagy oda, a litvánok alapjában csak kosárlabdázni tudnak.)
És ki adott volna akár két fillért is azért, hogy egy számára nem létező sportágban, a tornában Nagy-Britannia csapata bronzérmet szerez? Szakértő ember biztosan nem. Aztán megverték az oroszokat, az ukránokat, a németeket. Nekünk nem jó hír, hogy a csapatot az a Louis Smith „vitte a hátán”, aki első helyen került a lólengés (hét végén) esedékes döntőjébe s akinek sajnos ezek után minden esélye megvan arra, hogy megverje egyik legnagyobb favoritunkat, Berki Krisztiánt (aki csúnyán elrontotta a gyakorlatát, bár ötödikként is így is bekerült a legjobb nyolc közé). Megint egy rossz hír. Mint ahogyan az is, hogy „önjáró”, mindenkivel konfliktusban levő szupertehetséges lövészünk, Sidi Péter légpuskában nem tudott a döntőbe bejutni. Még két száma van azonban, ahol javíthat, bár erre nem tennék nagy tétet. A rossz kezdés nagyon meg tudja viselni a lelket (vö. Cseh László). Több bon mot-m mára nem lévén, most leteszem a tollat, versenyezni amúgy se tudnék a Videoton labdarúgó csapatának különös edzőjével, Paulo Sousával, aki a Pápa elleni szánalmas döntetlen (1-1) után ezt találta mondani: „Fejlődniük kell a játékvezetőknek is, hogy az ország labdarúgása is előre lépjen.” (Magyar fordításban: nem a Videotonnak, nem neki, hanem a bíróknak. Jó, mi?)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
