Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. július 17.

• Nyomtatás

Részletek

2012. július 19. csütörtök, 03:00

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. július 17-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy megindultak a tárgyalások az IMF-fel több mint féléves várakozás után. A magyar államkötvényeket a nap folyamán sikerrel adták el. Lehet, hogy bejön az Orbán-kormány taktikája és a piacok bizalmat szavaznak neki? De igaza van-e Kövér Lászlónak, aki szerint a tárgyalásokon arról lesz szó, ki az úr a saját hazánkban?

Másik témánk, hogy a miniszterelnök a bankrendszer felét magyar kézben szeretné látni. Államosítás jön, vagy csak tönkreteszik a külföldi bankokat, hogy azok kénytelenek legyenek eladni magyar leányaikat?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy semmibe veszi az alkotmánybíróság tegnapi döntését a kormány, és nem akar változtatni a bírák kényszernyugdíjazásának rendszerén? Csak a törvények összehangolásán. Mert mindent megtehetnek?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy legalább tavaly ősz óta tudott a magyar ügyészség a Budapesten élő háborús bűnösről, Csatári Lászlóról, mégsem lépett. És a nyomozás most is ismeretlen tettes ellen folyik. Folyik?

És végül beszéljük meg, hogy bár néhány hete még nagy kormányzati hűhóval jelentették be, mégsem szerződik Veszprémbe a kiváló kézilabdás Nagy László. Mert a Barcelona által kért hárommillió euró helyett csak hetvenötezret ajánlott fel a magyar egyesület. Önöknek minden tiszta? Mert nekem nem. Mire ment ki ez a játék?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az egészségügy átalakításáról
Székely Tamás, volt egészségügyi miniszter

Bolgár György: - Valami elindult az egészségügyben. Mi ez a valami? Július elsejétől új betegirányítási-rendszer lépett életbe, államosítás van, béremelés, hatvankét éves kortól kötelező nyugdíjazás lesz. Sok minden egyszerre, de nem igazán látni az egyenes irányát. Vannak olyanok is – a korábbi kormányhoz közelálló egyes közgazdászok, szakértők –, akik azt mondják, hogy ez az irány nem is rossz. De Ön szerint, aki belülről látta, ismeri, mi az, amit javára lehet írni, mi az, amit nem?

Székely Tamás: - Úgy foglalnám össze röviden, hogy ezek – legalábbis egy részük – szükséges lépések voltak. A másik része, hogy ezek nem feltétlenül elégséges lépések. A teljesség igénye nélkül július elsejétől új struktúrában működik az egészségügy, ez a számok nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy 2155 aktív ággyal kevesebb működik, mint ami eddig működött, 15 – korábban aktív tevékenységet végző – intézmény már csak krónikus ellátást nyújt. Megszűntek a mátrix osztályok.

- Mit jelent az, hogy mátrix osztály?

- Amikor többféle szakma működik együtt. Voltak az úgynevezett sebészeti mátrix osztályok, itt közös vezetés alatt működött például a sebészet, traumatológia, urológia, fül-orr-gégészet. Ezek megszűntek, most mind önállóan fognak működni. Itt van bennem egy nagy kérdés, ezek azért működtek korábban mátrix egységként, mert nem feltétlen volt meg a minimum feltételrendszernek megfelelő személyi vagy tárgyi feltételrendszer. Most, hogy ezek megszűntek és helyettük a sebészet, traumatológia stb. osztályok lettek meghatározva kapacitásként, kérdéses, hogy ezek meg fognak-e tudni felelni a minimum feltételrendszernek.

- Tehát amikor urológiai sebészeti beavatkozás kell, de ezt önállóan kell elvégezni, akkor nem biztos, hogy minden egyes feltétel adott hozzá, míg egy ilyen közös rendszerben, ha valami hiányzott arról az oldalról, akkor azt a másik résztvevő tudta pótolni.

- Így van. Ez egy pozitív változás is lehet, negatív is, majd meglátjuk. Az új minimum feltételrendszereknek való megfelelés nagyjából az év végéig szükséges. Addig kell az intézményeknek megoldani, hogy a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak legyenek.

- Mik a céljai ennek? Az, hogy 2155 ágyat megspóroljanak vagy 15 kórházat átállítsanak a mindennapi, normális egészségügyi ellátásból egy krónikus ellátásra – tehát olcsóbb ellátási formára –, vagy pedig más, és ez csak egy mellékes hozadéka lehet valamiféle megtakarítás formájában?

- Nagyon remélem, hogy itt a cél nem feltétlen a megtakarítás volt, hanem elsősorban az, hogy voltak olyan kórházak, illetve voltak olyan kórházi osztályok, ahol egyértelműen nem tudtak megfelelni a személyes és a tárgyi feltételeknek. Például nem volt elég szakorvos.

- Tehát odaküldték a beteget, de nem volt hozzá megfelelő ellátás, mert nem volt vagy műszer vagy orvos.

- Úgy gondolom, hogy ez garantál egy jobb szakmai színvonalat bizonyos fokig, hiszen most már, ahova a beteg megy, ott elvileg rendelkezésre állnak a tárgyi és személyi feltételek.

- Azért, ahogy hallom különböző orvosoktól, szakemberektől, ez messze nincs így, vagy legalábbis e pillanatban még messze nincs így. Lehet, hogy majd valamikor lesz és akkor lehetne igazán értelmesen átalakítani ezt a kórházi ellátórendszert, ha még a szocialista-szabaddemokrata kormányzat idejében elkezdett egészségügyi reformot radikálisabban hajtanák végre, hogy valóban létrehoznának olyan súlyponti kórházakat, ahol minden van, ahova bárki, bármilyen betegséggel vagy bármilyen balesettel beesik, akkor el tudják látni. Viszont ebből nem harmincvalahány kell, mint amennyit eredetileg ott létrehoztak, hanem elég volna 12-15 az országban. Oda lehetne összpontosítani pénzt, paripát, fegyvert és akkor lehetne ezek köré kiépíteni a másodlagos, kevésbé jól ellátott, de különböző módon kiegészítő intézményeket, amivel pénzt is lehetne spórolni és az ellátás színvonalát is javítani. Ám de ez a mostani csak kozmetikázás.

- Én is így gondolom. Végül is, amikor a negyvennégyezer körüli aktív ágyban körülbelül kétezer a változás, tehát öt százalék, akkor itt azért érdemi változás nem valószínű. De ha áttérünk egy kicsit a másik gondolatkörre, a kórházak állami kézbevételére, ez megint csak lehet egy jó dolog. Egyrészt azért mondom, mert abban az esetben, ha az állam a központi költségvetésből több pénzt fog fordítani az intézményekre, mint amennyit a korábbi tulajdonosok, az önkormányzatok fordítottak, akkor ez biztos, hogy pozitív dolog, hiszen akkor elindultunk azon az úton, amit Ön is említett, hogy jó minőségű ellátás, jól felszerelt kórházak és így tovább.

- De nem látjuk ezt a költségvetésben.

- Ez problémát jelent mindenképpen, hiszen az Emberi Erőforrás Minisztérium jövő évi költségvetés-tervezetében erre a célra nem látok forrást. Ez egy lehetőség lett volna, de a költségvetés jelenlegi számai mellett úgy tűnik, hogy ez az előny kihasználatlan marad.

- Míg korábban meg azt lehetett látni, olvasni, hallani, hogy az önkormányzatok kezelésében lévő kórházak ki tudtak járni maguknak elengedhetetlenül szükséges pótlásokat. Nem is keveset, ugye?

- Nem is úgy mondanám, hogy ki tudtak járni, hanem hogy az önkormányzatok eleget tettek a feladataiknak, a jövő évi költségvetés-tervezetben van egy összehasonlítás, hogy az önkormányzatok idén mennyit költenek az intézményeikre, ez 60 milliárd forint. Viszont jövőre az állami, illetve a központi költségvetésben nem látok erre 60 milliárd forintnyi forrást, tehát ilyen értelemben az intézmények rosszul járnak.

- De az a 60 milliárd forint a kórházaknál rengeteg pénz.

- Persze, ott nagyon komoly forrás van.

- Hiszen tudjuk, hogy legalább 30-40 milliárdos hiány mutatkozik minden évben, amit mindegyik kormányzat valahogy, nagy nehezen összeszed, aztán következő évben kezdődik újból. Ha még ehhez a 30-40 milliárdhoz jön 60 milliárd, ami eltűnik kézen-közön, mert az önkormányzatok már nem kezelők és nem tesznek be pénzt, az drámai helyzetet is eredményezhet. Jó, persze, akkor majd az államosítás után az állam be fog lépni vészhelyzetben. De lehet-e erre építeni egy új típusú egészségügyet?

- Szerintem ezt tervezettebben kellene megoldani, úgy, hogy a forrás eredetileg ott van és nem akkor próbáljuk meg pótolni a hiányokat, amikor már ég a ház.

- Szócska Miklós egészségügyi államtitkár – aki láthatóan keményen dolgozik, hogy valamit összehozzon, csak mintha mind a két kezét megkötnék közben – azt mondta itt a Klubrádióban Rangos Katalin kolléganőmnek, hogy ez az új rendszer meg fogja hozni az eredményeket és ez nem olyan – még ha a dicséretek egy része erre is vonatkozik –, mint ami a korábbi kormányok idején volt, alapvetően különbözik tőle és különben is, annak idején azt a rendszert mindenféle egyeztetés nélkül próbálták létrehozni egy pillanat alatt, most pedig komoly egyeztetések, koordinációk voltak, és mindenkit beavattak. Ráadásul lassan tisztázzák, hogy ki mire képes, eddig még azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán hány szakorvos van ebben az országban, hány altatóorvos, hány sebész. Most kezdik ezt kibogozni. Tényleg így volt, hogy senki nem tudott semmit?

- Nem, ebben egyáltalán nem értek egyet az államtitkár úrral. Abszolút pontosan tudtuk, olyannyira tudtuk, hogy a humánerőforrás monitoring-rendszert mint kategóriát mi hoztuk be. Ez arról szól, hogy nyilvántartsuk az orvosokat, a szakdolgozókat, életkor, szakma szerint és így tovább. Meg kell nézni az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal honlapján, mondjuk a 2009-es jelentést – amit én írtam éppen alá –, ott megvan kistérségenkénti bontásban, hogy melyik kistérségben hány orvos, hány szakdolgozó van. Lehet, hogy ez elkerülte az államtitkár úr figyelmét. A másik része pedig az, hogy lehet azt mondani, hogy ez egy jobb struktúraváltás vagy egy jobb rendszer, mint amit mi vagy az én elődeim csináltak, de azt azért nem állítanám, hogy itt időben hosszabb volt az egyeztetés, mert azt a kritériumrendszert, ami alapján meghatározták az ágyszámokat, azt azért nem tették közzé, tehát ez egy eléggé ismeretlen kritériumrendszer. És hogy mást ne mondjak, a július elsejétől érvényes kapacitásokat valamikor június 4. hetében tették fel az ÁNTSZ honlapjára és úgy gondolom, hogy az egy dolog, hogy a kórházak fenntartóival és a kórházi menedzsmenttel egyeztették a kapacitásokat, de a háziorvosoknak is tudni kell, hogy hova lehet és hova kell beutalni a betegeket.

- Ha maradnak még háziorvosok. Mert itt van ez a hatvankét éves kötelező nyugdíjkorhatár. A háziorvosok jelentős része hatvankét év fölötti. Mi lesz, ha nekik el kell menniük?

- Szerencsére ilyen törvényt még nem fogadott el az Országgyűlés és remélem, hogy nem is fogja elfogadni. Van olyan statisztikai kimutatás, amely értelmében ma Magyarországon a körülbelül harmincezer praktizáló orvos huszonöt százaléka hatvan év fölötti. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az orvosok negyede nyugdíjba kerülne abban az esetben, ha ezt a törvényt meghoznák és következetesen betartanák. Ez pedig, véleményem szerint, egyet jelentene a magyar egészségügyi ellátás összeroppanásával.

- Ahhoz mit szól, hogy – ha ez még nincs is törvénybe foglalva, de az már gyakorlatban látszik – a kórházak vezetésére hatvankét év fölöttiek nem alkalmasak? Kiírták a kórházigazgatói pályázatokat, de aztán az elbírálásnál kiderült, hogy tízegynéhány esetben eredménytelenné nyilvánították őket, mert olyanok voltak a jelentkezők és az esélyesek között – talán a vélt nyertesek között is –, akik ugyan kiváló szakemberek, de hatvankét évesek vagy már elmúltak. Valóban itt kell meghúzni a korhatárt, egy igazgató legyen fiatalabb?

- Nem tudok erre mit mondani, és azért mondom ezt így, mert nyilvánvalóan minden ember más. Vannak olyan hatvankét éves emberek, akár kollégák, akár kórházi igazgatók is…

- Akik alkalmatlanok és vannak, akik alkalmasak. Nem?

- Így van. Tehát ilyen generálklauzulát nem feltétlen célszerű hozni, ezeket a határvonalakat nem feltétlen kell ilyen mereven megfogalmazni, hiszen a jelenleg még érvényes jogszabályok szerint az osztályvezető főorvosok általában hatvanöt éves korukig maradhatnak a hivatalukban, az egyetemi tanárok ennél hosszabb ideig. Tehát itt azért egy differenciált korosztály-meghatározás vagy differenciált nyugdíjba-vonulási lehetőség van és eddig a nyugdíjazás lehetősége az én olvasatomban az volt, hogy aki akar, az elmehet nyugdíjba.

- Nem volt kötelező.

- Olyan szakmák vonatkozásában, ahol a tapasztalatnak nagyon nagy szerepe van, veszélyes dolog a nagy tapasztalatú embereket nyugdíjba kényszeríteni, hiszen nem biztos, hogy az utánuk következő generáció minden tagja rendelkezik azzal a tudással, amivel az idősebbek. Hozzáteszem persze, hogy minden ilyen jellegű kérdést egyedileg kell elbírálni. Ahogy nem lehet kijelenteni azt, hogy hatvanöt éves korig bárki vezethet egészségügyi intézményt, ugyanúgy ennek a fordítottját sem lehet szerintem ex katedra kijelenteni, hogy aki viszont átlépett egy bizonyos életkort az biztos, hogy nem alkalmas.

- Ha az egészségügyet is irányító Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője két évig lehetett a hetven éven felüli Réthelyi Miklós, akkor talán hatvankét éves kórházigazgató is tud működni. De ez csak egy zárójeles megjegyzés volt. Még egy része az egészségügy átalakításának a gyógyszerkassza brutális és folyamatos megkurtítása. Ami egyrészt a magyar és külföldi gyógyszergyárak számára egyaránt óriási teher, a kérdés, hogy a betegek számára is az-e. Szócska Miklós a napokban azt mondta, hogy nem, a betegek olcsóbban jutnak a gyógyszerekhez, mint korábban. Ön szerint is?

- Szerintem nem, mert ha a számokat nézzük, az ez évi költségvetésben 275 milliárd körüli összeg áll rendelkezésre gyógyszertámogatásra. Egyébként az egy-öt havi adatok alapján ezt jóval túllépik, tehát várhatóan 300 milliárd forint fölött lesz a kiadás. Ehhez képest jövőre körülbelül 200 milliárd körüli támogatási összeg van tervbe véve.

- Szóval az egyharmadát elvonnák? Ez elképesztő összeg.

- Így van. Van egy ilyen csökkenő tendencia, tavalyhoz képest a gyógyszerek ára a bevezetett intézkedések kapcsán körülbelül 10 százalékkal csökkent. Ha elfogadjuk azt, hogy minden egyes áremelkedés általában a forgalom csökkenésével jár, akkor azt mondjuk, hogy összességében részben a forgalom, részben a gyógyszerárak csökkenéséből egy olyan 15 százalékos kiadáscsökkenés származik, de itt a kasszában 30 százalékos csökkenés lesz. Ezért úgy gondolom, hogy a lakossági terhek emelkedni fognak 10-15 százalékkal. Ez egyrészt abból a szempontból nagyon nagy gond, hogy ha a beteg nem tudja kiváltani a gyógyszerét – márpedig lesz olyan beteg, akinek nem lesz pénze a drágább gyógyszerek kiváltására –,  nyilván romlani fog az egészségi állapota, ezért aztán ő személyesen is rosszul jár. Aztán, ha a gyógyszerek ára megy lefelé, akkor egyrészt a gyógyszertárak árrése is megy lefelé, ez nyilvánvalóan a gyógyszertárak egy részénél a csődöt jelentheti, másfelől a magyar gyártók, ha lejjebb viszik az árakat Magyarországon, akkor exportálni is alacsonyabb áron fognak tudni, hiszen külföldön azt mondják, hogy emberek, ha odahaza el tudjátok adni száz forintért, akkor nálunk is tudjátok eladni annyiért, és ne próbáljátok 150-ért. Ha pedig a gyártó megpróbálja azt mondani, hogy akkor nem kérek támogatást, legyen szabadáras a termék, akkor külföldön meg azt mondhatják, hogy micsoda terméket akartok ti itt eladni, ha otthon még nem is támogatja a társadalombiztosítás. Tehát ezzel egyfelől lesz egy hazai bevételveszteség, másfelől pedig az exportpiacokon is veszteség lesz, és természetesen, ha nincs jövedelme egy gyártónak, akkor nyilvánvalóan adót is kevesebbet fog fizetni.

- Összességében tehernövekedés a lakosságnak is, de tehernövekedés lesz a magyar gyógyszergyártóknak is, ha ezt mind meg akarják rajtuk spórolni.

- Igen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Kirúgták az egyház által átvett iskolából
Nyeste László, középiskolai tanár, az MSZP mezőkövesdi elnöke, megyei alelnöke

Bolgár György: - Önt néhány nappal ezelőtt kirúgták a Széchenyi István Szakképző Iskolából, nem sokkal azelőtt, hogy ezt az iskolát átvette a katolikus egyház, mert ősztől már a magyar katolikus egyház iskolájaként működik tovább az intézmény. Nehéz nem keresni összefüggést a két tény között. Hiszen Ön a városi MSZP vezetője, és nem látják szívesen ebben a katolikus iskolában. Ki adta át a felmondólevelét, az új fenntartók?

Nyeste László: - A probléma azzal kezdődött, hogy már korábban is elég aktív szerepet vállaltam a helyi közéletben Mezőkövesden. Egy olyan városban, ahol közismerten elég komoly Fidesz-tábor van. Ez 2006-ban kezdődött. Én nem rejtettem sohasem véka alá a meggyőződésem, és próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy a helyi baloldaliak érdekeit képviseljem.

- Például a város polgármestere, Tállai András is fideszes országgyűlési képviselő, belügyi államtitkár és korábban pénzügyi államtitkár volt. Szóval egy befolyásos ember a másik oldalról.

- Így van. Korábban ő volt, 2010 óta pedig Fekete Zoltán a polgármester. Visszatérve az eredeti kérdésre, az iskola átadásának körülményei nagyon érdesek voltak. Egy teljesen váratlan döntés született idén márciusban arról, hogy a mezőkövesdi fenntartó az iskoláját – amely az egyetlen szakképző iskola Mezőkövesden – át kívánja adni a katolikus egyházmegyének. Ez önmagában nem lett volna probléma, de ezt a döntést semmiféle egyeztetés nem előzte meg. Tehát nem egyeztettek sem az érintett tanárokkal, sem a szülőkkel, sem az önkormányzati képviselőkkel, sem a szakbizottsággal. Egy rendkívül gyors megoldást választottak. Sürgősségi indítvány formájában még márciusban beterjesztette az átadási szándékot a város, és lényegében egy nap alatt el is döntötte, hogy a szándéknyilatkozatát ki fogja fejezni a fideszes többség arról, hogy a szakképző iskolát átadja az Egri Főegyházmegyének.

- Ez ugye összefüggésben van azzal, hogy az állam viszont államosítani akarja a közoktatási intézményeket, és ez alól az önkormányzatok – még a fideszes vezetésű önkormányzatok is – valahogyan ki akarnak bújni. Mintha nem volnának elégedettek azzal, hogy majd az állam, a fideszes kormányzat fogja irányítani az iskolákat. Miért? A konkrét ügyet félretéve egy kicsit, mi ennek az oka? Úgy gondolják, ha elveszítik a befolyásukat, akkor már inkább legyen mondjuk egyházi fenntartó?

- Én azt gondolom, hogy ennek alapvetően pénzügyi okai vannak. Persze nyilván van más oka is. Mindenesetre a centralizált oktatási rendszer kiépítésének egyik eleme az, hogy valójában a létszámgazdálkodást és az intézmény fölötti irányítási jogot veszi át az állam január elsejétől, illetve korábban már a megyei fenntartású intézményeknél átvette idén január elsejétől. A következő évben pedig az összes többi iskolafenntartó meg fog változni. Ez azt jelenti, hogy a helyi önkormányzatok költsége lesz továbbra is az iskola fenntartása – vagyis az egyéb számlák fizetése –, de a létszámgazdálkodást egy központilag vezérelt rendszerrel fogják irányítani. Tehát meghatározhatják, ki lesz az iskolavezető, milyen pedagógusokat foglalkoztathatnak, milyen egyéb juttatások illetik meg a pedagógusokat. Nyilván ennek praktikus okai is vannak. Nálunk az egyházi átadás valójában mindenkit váratlanul ért. Engem is és a város lakosságát is. Hiszen senki sem tudott róla, ráadásul csak a döntés után következtek az egyeztetések. Az egyeztetésekre lényegében két hónapot hagyott az önkormányzat. Már a szándéknyilatkozat kiadása után megpróbáltak minden érintett féllel egyeztetni. Azt tudni kell, hogy az Egri Főegyházmegye megígérte az egyeztetések során a pedagógusoknak, hogy mindenkit át fog venni, aki jelenleg az iskola alkalmazottja, kivéve azokat, akik óraadó tanárok. Illetve a szerződéssel foglalkoztatott tanárokról azt mondta, hogy addig alkalmazza őket az iskolában, amíg a szerződésük le nem jár, de minden egyéb alkalmazottat át fog venni.

- Azonban Ön nem tartozik az óraadók közé, hiszen – ha jól tudom – Ön igazgatóhelyettese is volt ennek az iskolának évekig.

- Igen, én határozatlan időre voltam kinevezve, és már tizenhat éve tanítottam az intézményben, és minden ranglétrát megjártam. Egyébként érzelmileg is nagyon kötődöm az iskolához, hiszen korábban itt kezdtem el a tanulmányaimat. Géplakatos szakképzettséget is ebben az iskolában szereztem, aztán itt érettségiztem le, és később itt lettem pályakezdő tanár is. Majd a ranglétrán szépen fokozatosan felemelkedve jutottam el az igazgatóhelyettesi pozícióig. Aztán az ominózus váltás 2006-ban magával hozta azt is, hogy amikor beadtam az igazgatói pályázatom, nem engem választott az önkormányzat képviselőtestülete, annak ellenére, hogy a pedagógusok és az alkalmazottak túlnyomó többségének a támogatásával én rendelkeztem a jelenlegi igazgatóval szemben. A későbbiekben pedig az igazgatóhelyettesi pozícióból is elmozdítottak.

- Szóval az egyház mint új fenntartó még így is elfogadta volna Önt. Hiszen vállalta, hogy minden tanárt átvesz, és dolgozhatnak tovább.

- Így van. A szerződésben is benne volt – amit május 31-i hatállyal írt alá az önkormányzati fenntartó, illetve az Egri Főegyházmegye képviselője –, hogy hatvankilenc tanárt fognak átvenni. Tehát a szerződésben vállalt kötelezettségeket az ígéretek szerint fogalmazta meg az egyház. Azonban volt egy érdekes kiegészítő kitétel arról, hogy azokat fogja átvenni az egyház, akik még augusztus 30-án is állományban vannak.

- Szóval ez volt a kiskapu?

- Igen. A munkaszerződések megkötése elvileg július 10-én történt volna meg, aztán egy kicsit csúszott ez a dolog. Itt egy komoly ellentmondás van. Hiszen ha július 10-én mindenkinek munkaszerződést ajánlottak volna, ahogy ezt tervezték korábban, akkor ha valaki aláírja a munkaszerződését júliusban, akkor augusztus 31-én nem lehet nem állományban. Szóval egy kis ellentmondás észlelhető, de az egyházi ígéretet megtartották. Sokkal inkább érdekes ebben a dologban, hogy az átadás valójában úgy történt meg, hogy az egyház minden jövőbeli körülményt ismert. Azt is tudta, hogy a diákok létszáma az iskolában csökkenni fog, ismerte az osztálylétszámokat, a leendő összevonásokat, és azt, hogy öt osztállyal lesz kevesebb a jövőben az iskolánkban. Ennek tudatában vállalta azt a létszámot, amit a szerződésben is leírt, vagyis hatvankilenc pedagógus átvételét. Ezután született az önkormányzati testületben egy előterjesztés, amelyet a jelenlegi igazgatónk jegyzett, és amelynek az volt a lényege, hogy mivel csökken az iskola tanulólétszáma és öt osztállyal lesz kevesebb jövőre – ami körülbelül száz órát jelent –, ezért három fővel kell csökkenteni az iskola pedagógusállományát. Ezt az előterjesztést július 14-én szövegezték meg, vagyis két héttel a szerződés aláírása után. Tehát az egyház vállalta a feltételeket, majd az önkormányzati fenntartó, illetve az intézményvezetés behozta a létszámcsökkentést. Azonban az adatoknak csak egy részét tárta fel a képviselőtestület előtt az előterjesztő, mert azt nem mondta el, hogy ugyanakkor az elmúlt tanévben több mint kettőszáznyolc túlórát kellett ellátniuk hetente a pedagógusoknak.

- Magyarán száz órával kevesebb, de kétszáznyolc túlóra volt, vagyis még mindig maradnak túlórák.

- Így van. Számításaim szerint, még ha le is vonjuk az összevonások és csökkentések hatásait, körülbelül nyolcvan túlóra még akkor is marad a rendszerben. Tehát nem kellett volna elküldeni embereket, hiszen még a következő tanévben is hetente nyolcvan túlórát el kell látni az iskolában tanító pedagógusoknak.

- Én azt sem értem, hogy ha egyszer az egyház vállalta a fenntartást, és vállalta volna a teljes tantestületet, akkor miért volt az olyan fontos az önkormányzatnak, hogy spóroljanak. Hiszen mostantól ez az egyház dolga, spóroljanak ők, ha akarnak.

- Így van. Egy olyan dologról született döntés az önkormányzati fenntartó által, amely már nem az önkormányzati fenntartót fogja érinteni, hiszen ez a leépítés gyakorlatilag már az egyházi fenntartót fogja érinteni. Tehát szeptember elsejétől nyilván változni fog a létszám. Augusztus 15-i hatállyal felmentettek engem és még egy pedagógust. A harmadik fő, akit leépítettek, egy nyugdíjas munkavállaló volt, aki elérte a nyugdíjkorhatárt. Tehát szerencsére ő nem aktív munkavállaló volt, és őt is belevették ebbe a létszámba. Azonban ez a döntés már valóban az egyházi fenntartó érdekeltsége lett volna.

- Nem lehet, hogy – durván leegyszerűsítve a dolgot – az húzódik meg e mögött, hogy csak nem fognak otthagyni egy szocialista tanárt, aki majd belülről bomlasztja a katolikus egyház által vezetett iskola szellemiségét?

- Sohasem politizáltam az iskolában. Én ettől mindig tartózkodtam, pedig történelmet, társadalmi ismereteket és filozófiát is tanítottam, de természetesen mindig tiszteletben tartottam azt az alapelvet, hogy a politikának nincs helye az intézményben.

- Lehet, hogy történelemre meg filozófiára mostantól amúgy sem lesz szükség, mert kevesebb közismereti tárgyat kell tanítani a szakképző iskolákban, nem?

- Ez így van, de mondjuk hét órával lesz kevesebb történelem óra. Azt hozzátenném még azért, hogy készítettem egy alternatív tantárgyfelosztási javaslatot, amelyben egy kis jóindulattal, tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások beépítésével én minden tanár kollégának ki tudtam adni a kötelező óraszámait. Igaz, túlórák nélkül, de mindenkinek biztosított lett volna az állása, ha elfogadja az iskolavezetés a javaslatomat, de erre sajnos nem volt hajlandó. Én nem csak feltételezem, hanem határozottan azt gondolom, hogy itt a háttérben egyértelmű a politikai motiváció. Hiszen nem tudom, hogy mi más indokolja azt, hogy másfél hónappal az intézmény megszűnése előtt hoznak egy olyan döntést, amely két tanárt az utcára tesz. Ráadásul két olyan tanárt, aki már több mint másfél évtizede dolgozik az intézményben. A kolléganőmnek, aki a másik elbocsájtott, a munkájával sem volt semmiféle probléma, korábban nem volt rá panasz. Az én munkámmal kapcsolatosan sem merültek fel problémák és panaszok. Ennek ellenére ránk esett a választás. A kolléganőmnél is és nálam is egyértelmű az MSZP-s kötődés, és gondolom, rendkívül kényelmetlen lett volna, ha mi egyházi intézményben tanítottunk volna.

- Mi már beszéltünk egy fél évvel ezelőtt, a Miskolcról induló éhségmenet kapcsán, amely a parlamentnél kötött ki. Az államtitkár fogadta a menet tagjait, és közölte, hogy mindenkinek van munka minden fideszes városban, itt a hó, itt a lapát, tessék ellapátolni a havat az útról. Ön pedig ott volt, és lapátolt is egész éjszaka. Hát aki ilyesmire képes, az menjen havat lapátolni! Most egy kicsit meleg van hozzá, de majd lesz tél, lesz hó is, menjen lapátoljon csak, ne az iskolában rontsa a levegőt!

- Igen. Amikor ez az egész folyamat elindult, akkor az igazgató leült velem, több órát beszélgettünk, és azt mondta, hogy állást szeretne ajánlani. Én megkérdeztem tőle, hogy hol szeretne állást ajánlani, amikor a mezőkövesdi önkormányzati fenntartású intézményekben nincs olyan munkalehetőség, ami a végzettségemnek megfelelne. Ráadásul, ha én elfogadom az ő munkalehetőség-ajánlatát, akkor azt is elismerem, hogy nekem ott az iskolában nincs munkám. Akkor megkérdeztem tőle, hogy jövőre nekem lesznek-e óráim? Azt mondta, hogy még nem tudja, hogy lesznek-e óráim vagy nem. Tehát már akkor nem volt biztos, hogy egyáltalán jövőre biztosít-e számomra órákat vagy nem. A másik érdekes és enyhén arcpirító dolog az volt, hogy amikor megkaptam ezt az ominózus állásajánlatot dokumentálva, az első helyen egy takarítónői állás szerepelt, ami nyolc általános iskolai végzettséget igényel.

- Komolyan? Ráadásul úgy szerepelt, hogy takarítónő?

- Igen, takarítónő. Fel volt sorolva egy táblázatban, hogy milyen szabad álláshelyek vannak a mezőkövesdi intézményfenntartónál, és az első helyen a takarítónő szerepelt nyolc általános iskolai végzettséggel megjelölve.

- Ez  a férfiakra nézve hátrányos nemi megkülönböztetés, ami nem túl szép.

- Emellett kicsit arcpirító is, hogy egy ilyen állást rögtön első helyre tesznek számomra és nyilván a kolléganőm számára is.

- Igen, a dolgon el lehet viccelődni, de azért ennél ez sokkal súlyosabb. Valójában mit csinálhat ezek után a mezőkövesdi MSZP-elnök, aki középiskolai tanár, viszont nincs a városban olyan középiskola, amelyik alkalmazná. Mit lehet tenni? Elmehet takarítónőnek, de ezen kívül?

- Én már korábban egyébként készültem erre. Számítottam rá, hogy a politikai tevékenységem miatt előbb-utóbb nem lesz helyem az iskolában. Ezért időközben elvégeztem egy újabb egyetemi képzést, amellyel próbáltam magam bebiztosítani, hogy ne csak az oktatás világában, hanem azon kívül is tudjak dolgozni. Humánerőforrás-menedzserképzést végeztem a Miskolci Egyetemen, és próbálok elhelyezkedni a gazdaságban. Próbálok elhelyezkedni az iskolán kívüli életben, mert úgy látom, hogy az intézményátadások miatt rendkívül szűkös lehetőségek vannak az oktatásban, és nekem nem lesz állásom ebben a rendszerben. Főleg egy központosított rendszerben egyáltalán nincs esély arra, hogy én be tudjak lépni az oktatásba a későbbiekben. Úgyhogy most állást keresek, lehetőségeket keresek, hiszen van családom. Van két kislányom, öt- és nyolcévesek. Őket természetesen el kell tartani, és biztosítani kell számukra lehetőségeket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A romániai helyzetről és a Nyirő-temetésről
Bunta Levente Zoltán, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere

Bolgár György: - Fényes tekintetű Ön, polgármester úr?

Bunta Levente Zoltán: - Szoktam tükörbe nézni, de a fényes tekintetet nem látom. Mindenképp azt gondolom, hogy nem fátyolos a szemem, se nem ködös, úgyhogy az éles látáshoz lehet, hogy közben az is hozzájárul, hogy az ember csillog. Vagy nem is tudom. Nem értettem a kijelentést.

- Csak azoknak magyarázzuk el, akik nem ismerik ezt a bizonyos kijelentést. Kövér Lászlótól, az országgyűlés elnökétől származik, aki a hétvégén egy televíziós interjúban azt mondta, arra várunk a Nyirő-újratemetés ügyében, hogy a nagy tehetségű és fényes tekintetű székelyudvarhelyi polgármester úr végre hibátlanul ki tudjon tölteni egy űrlapot. Még egy űrlapot se tud kitölteni, polgármester létére?

- Úgy látom, hogy Kövér László fényez engem, de elmondhatom azt, hogy az űrlap rendesen volt kitöltve. Az igénylőnek voltak némi gondjai, ugyanis amikor a Nyirő temetéséhez igényelték az úgynevezett beleegyezést – habár nem is beleegyezésről van szó, hanem egy tanúsítványról –, nyilvántartásba vettük, akkor bizony elrontották, két helyen is elég súlyos hibát követtek el.

- Kik voltak az igénylők?

- Az országgyűlés megbízottjaként járt el Fráter Olivér, aki hol Nyirő José nevet használt ugyanazon a lapon, hol Nyirő Józsefet. Márpedig egy nevet nem szabad lefordítani, ezt mindenki tudja. Ugyanakkor egy nagyon furcsa okmányt is mellékeltek, a temetés előtti pénteken kérték mindezt, habár lett volna idejük – másfél év –, hogy felkészüljenek, de legalábbis egy hónap biztos. Elkövették azt a tévedést is, hogy május 20-án Nyirő József el volt hamvasztva. Ilyen jellegű bakikat nem mi követünk el.

- Már előre bejelentették, hogy el volt hamvasztva?

- Igen, tehát május 11-én igazolták, hogy május 20-án el volt hamvasztva. Így, szó szerint. Úgyhogy, ha valakivel baj van az nem mi vagyunk. Mi is szoktunk tévedni, nem vagyunk tévedhetetlenek, de ebben az ügyben sejtettük, hogy turpisság van. Felkészültünk és úgy jártunk el, mint ahogy húsz éve járt el a hivatal. Ha tényleg az lett volna a szándékunk, hogy akadályozzuk a dolgok menetét, akkor biztos megkapjuk idejében ezt a két hibát, nem az ügy kibontakozása után következnek be. Egyébként is, az ötven eurót sem éri el a büntetés, amit ki kellett volna kifizetni, ha valaki nem helyesen jár el, az okmány hiányában ennyi a büntetés.

- Azt mondja, hogy azt az ötven eurót nem fizette ki a magyar országgyűlés hivatala?

- Nem azt. Ha nem lett volna meg ez a papíros, akkor lett volna büntetés.

- Ja, értem.

- Ötven euró, ha mégis eltemetnek valakit. Gyakorlatilag egy nyilvántartásról és egy banális papírról van szó.

- Áhá, szóval el lehetett volna temetni.

- Nyugodtan lehetett volna temetni.

- Nyugodtan, csak ötven euró büntetést kellett volna fizetni. Ehelyett meghátráltak, nem temették, vajon miért?

- Egyfelől a kampányba szerettek volna beavatkozni és az ellenpártnak szerettek volna mindenképp babérokat szerezni. Ez nem jött be nekik, és akkor rájöttek, hogy mekkora nagy butaságot, diplomáciai botrányt követtek el, a két ország viszonyát megrontották, még Izrael és Magyarország viszonyát is, és még mondhatnám.

- Meg az Egyesült Államok és Magyarország viszonyát is némileg.

- Nagyon sajnálom, de akinek szégyellnivalója van és aki nem jól járt el, azt az országgyűlés hivatalában kell keresni. Mit mondjak, számomra meglepő volt az, hogy a magyar országgyűlés nevében eljárók egész mást mondanak a nyilvánosság előtt, mint ami bent elhangzik. És nem is a saját véleményüket mondják, hanem például az én számba adnak olyan szavakat, hogy Nyirő Józsefet lenyilasoztam. Van öt tanúm arra, hogy ez nem így történt. Milyen világ az, vagy milyen emberek azok, akik egy ügyben így járnak el, és egy magyar tárgyaláson megpróbálnak ilyen értelmezést adni? Magyarán csúsztatnak, ferdítenek, valótlanságokat állítanak. Milyen emberek azok, akik így próbálnak elérni eredményeket?

- Ki kezdeményezte Nyirő József újratemetését? Székelyföldön találták ezt ki vagy a magyar országgyűléstől, magyar politikai körökből jött? Mit tud?

- Többen voltunk, Székelyudvarhelyen már ezelőtt tizenöt éve volt egy civil kezdeményezés, ezelőtt másfél-két évvel én is kezdeményeztem, hisz Nyirőnek ez volt a végakarata, és a tisztességes úgy lett volna, ha Nyirő Józsefet eltemetik, ha azt kívánta, hogy legalább a lelke térjen vissza Székelyföldre, hogy nyugodjon békében. Aztán időközben kiderült, hogy Kövér László is ügyködik – vagy legalábbis az irodája, hivatala – az ügyben, így mi azt mondtuk, rendben van, amiben tudunk, segítünk, hisz magasabb hivatal az övé, mint a miénk, így engedtünk neki teret, hiszen jobban tudják végezni a dolgukat, mint mi. Ugyanis más eszközeik vannak, több lehetőségük van, diplomáciai stb. Ez rendben is volt mindaddig, amíg el nem kezdtek az ügyek úgy bonyolódni, hogy politikai kampányba csapott át az egész.

- Önök ezt nem politikai eseményként képzelték el, hanem egy székely író egyszerű újratemetéseként.

- Végakarataként, így van. Kértük, hogy adják át a székelyeknek az eltemetés jogát, de ezt nem nagyon akarták. Javasoltuk azt is, hogy ha nem adják át, akkor az írószövetségek által nevesített valamelyik alapítvány, intézmény rendezze, de semmiképp sem szabadott volna túlpolitizálni, nem szabadott volna diplomáciai botrányt csinálni belőle, politikai kampánnyá tenni. Hisz magukra rántották a román hatalmat és magukra rántottak itt sok mindent, ami nekünk egy kicsit sem jó. Mi kisebbségben vagyunk, néha jobban át kell gondoljuk, hogy mit teszünk, sérülékenyebbek is vagyunk. Ha nem segítenek, akkor legalább ne ártsanak, mondjuk mi, de hála Istennek ezen is túl vagyunk, és kibírtuk.

- Mekkora visszhangja lett ennek a botránynak Székelyföldön?

- Elég, és nemcsak Székelyföldön, hanem Erdély más városaiban is. A román nacionalizmust könnyű volt felkorbácsolni és ez kifejtette a hatását a választásokon. Meg lehet nézni egyik-másik településen, ahol a mérleg éppen hogy billegett a mi szempontunkból, mert vegyes lakosú település, ott bizony ennek az ügynek is köszönhetően úsztak el mandátumok. Nem hiányzott ez nekünk, egy kicsit sem.

- Mitől lett Ön a bűnbak személyesen, fényes tekintetű padisah?

- Arról szólt a történet, hogy Kövérnek van egy komája, aki kövérke a testalkatát tekintve tizenkét évig regnált itt polgármesterként, valószínűleg ő alá szeretett volna nyúlni Kövér László valamilyen okból. Aztán, hogy ez politikai vagy magánok, én nem tudom, de valószínű, hogy innen származtatik az én fényes tekintetem.

- Az előbbiekben már utalt arra, hogy a román politikai életben is meglettek ennek a következményei, és a magyar közösséget ez elég súlyosan érintette, román nacionalista erők felhasználták ezt az ügyet is arra, hogy természetesen politikai előnyöket kovácsoljanak mindebből. De ráadásul még valami történt itt az elmúlt hetekben Romániában, nem utolsósorban sok szempontból hasonlóan, mint ahogy Magyarországon az elmúlt két év zajlott, legalábbis Európában egyre inkább megteszik ezt az összehasonlítást a két Viktor között. Igaz a romániai Viktor szociáldemokrata, ellentétben a magyarral, de hatalomtechnikájuk sok tekintetben hasonló. Mi folyik az Ön, illetve az Önök megítélése szerint most Romániában? Hogyan lehet értékelni vagy elhelyezni mindazt, amit a román kormányzat próbál most csinálni az országban?

- Hatalmi harc folyik, amit egyáltalán nem nézünk jó szemmel, nem hiányzik. Ilyenkor néha előkerül a kisebbség, mint ahogy elő is került a magyar orvosi egyetem ügye, meg egyéb ügyek is, amelyek számunkra egyértelműen rossz hangulatot jelentenek, nemcsak diszkomfortot, ennél többet, félelemérzetet is akár.

- Két tűz közé kerülhetnek, nem? Elég kedvezőtlenül hathat az RMDSZ-re a baloldal és a jobboldal között is.

- Igen, ha ezt a dolgot nem jól menedzseljük vagy a viszonyulásunk nem megfelelő, megtörténhet. Habár én azért bízom benne, hogy az ősszel majd elülnek ezek a hullámok. Semmiképpen nem szeretnénk, hogy ez is megviseljen bennünket, mint ahogy a Nyirő-ügy itt, helyi szinten megviselt. Legszívesebben ezeket az eseményeket távolról szemlélnénk. Lehet, hogy a végére jót hoz nekünk, mert úgy nézem, hogy a szociáldemokrata kormány az ügyetlenkedései miatt talán a százalékait rendesen csökkenti, így lehet, hogy az RMDSZ lesz megint a mérleg nyelve. Persze nem lehet azért ezzel sem előreszaladni, én inkább szeretem a csendet, a békességet, azt a lehetőséget, amikor élni, dolgozni lehet, és ez most úgy tűnik, hogy ennek nem kedvez. Markó Attilát, államtitkári rangban lévő elöljárónkat azért ítélik el, mert valamit visszaszolgáltatott. Szóval ezek az idők egyáltalán nem kedveznek a munkának és a kisebbségnek sem, nem jó semmire az ilyen jellegű egymásnak feszülés.

- Azt mondja, hogy a békességet, a nyugalmat szereti. Lát rá esélyt, hogy Nyirő József hamvait békében, nyugalomban, botrány nélkül temetik el Székelyudvarhelyen?

- Nagyon bizakodom benne, és ha ez a dolog nem fog megtörténni sürgősen, a következő két-három hónapban, akkor kezdeményezni fogunk. Én azt mondom, aki tenni akarja a dolgát, az most tegye, ha már elkezdte, ha már nem akarja átadni a temetési jogot. Viszont, ha ez nem történik meg az említett időn belül, akkor átvesszük a kezdeményezést. Azt nem lehet, hogy Nyirő hamvai bolyongjanak a nagyvilágban, azt sem lehet tudni, hogy hol van, mert ez nem tisztességes, nem a végakarat teljesítése. Ez egy kegyeleti kérdés, aminek eleget kéne tennie mindenkinek.

- Önmagában is botrány tényleg, hogy hol vannak a hamvak. Micsoda dolog ez? Ez valóban kegyeleti ügy.

- Aztán, hogy a dolgok csillapodnak-e, csitulnak-e, én remélem, hogy igen. Mindenképp arra számítunk, hogy dolgos idők jönnek, amikor végezzük a dolgunkat, azt tesszük, amit az emberek elvárnak tőlünk. És ez volna jó Magyarországon is, ez volna jó Romániában is. Nemcsak a kisebbségnek, hanem az ország lakóinak, mindenkinek. Tudom, hogy a gazdasági világ egy felbolydult helyzetet hozott, de bölcsebbeknek kell lennünk, ne mindenki a saját kis hasznát nézze, azon túl kell tekinteni és a közösség dolgát kell előre venni. Én bízom azért abban, hogy a bölcsesség csak előkerül valahonnan és a józan ész dominálni fog. Remélem legalább ősztől, téltől.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >