Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. július 17.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. július 19. csütörtök, 03:00; Megbeszéljük

3. oldal / 4

Kirúgták az egyház által átvett iskolából
Nyeste László, középiskolai tanár, az MSZP mezőkövesdi elnöke, megyei alelnöke

Bolgár György: - Önt néhány nappal ezelőtt kirúgták a Széchenyi István Szakképző Iskolából, nem sokkal azelőtt, hogy ezt az iskolát átvette a katolikus egyház, mert ősztől már a magyar katolikus egyház iskolájaként működik tovább az intézmény. Nehéz nem keresni összefüggést a két tény között. Hiszen Ön a városi MSZP vezetője, és nem látják szívesen ebben a katolikus iskolában. Ki adta át a felmondólevelét, az új fenntartók?

Nyeste László: - A probléma azzal kezdődött, hogy már korábban is elég aktív szerepet vállaltam a helyi közéletben Mezőkövesden. Egy olyan városban, ahol közismerten elég komoly Fidesz-tábor van. Ez 2006-ban kezdődött. Én nem rejtettem sohasem véka alá a meggyőződésem, és próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy a helyi baloldaliak érdekeit képviseljem.

- Például a város polgármestere, Tállai András is fideszes országgyűlési képviselő, belügyi államtitkár és korábban pénzügyi államtitkár volt. Szóval egy befolyásos ember a másik oldalról.

- Így van. Korábban ő volt, 2010 óta pedig Fekete Zoltán a polgármester. Visszatérve az eredeti kérdésre, az iskola átadásának körülményei nagyon érdesek voltak. Egy teljesen váratlan döntés született idén márciusban arról, hogy a mezőkövesdi fenntartó az iskoláját – amely az egyetlen szakképző iskola Mezőkövesden – át kívánja adni a katolikus egyházmegyének. Ez önmagában nem lett volna probléma, de ezt a döntést semmiféle egyeztetés nem előzte meg. Tehát nem egyeztettek sem az érintett tanárokkal, sem a szülőkkel, sem az önkormányzati képviselőkkel, sem a szakbizottsággal. Egy rendkívül gyors megoldást választottak. Sürgősségi indítvány formájában még márciusban beterjesztette az átadási szándékot a város, és lényegében egy nap alatt el is döntötte, hogy a szándéknyilatkozatát ki fogja fejezni a fideszes többség arról, hogy a szakképző iskolát átadja az Egri Főegyházmegyének.

- Ez ugye összefüggésben van azzal, hogy az állam viszont államosítani akarja a közoktatási intézményeket, és ez alól az önkormányzatok – még a fideszes vezetésű önkormányzatok is – valahogyan ki akarnak bújni. Mintha nem volnának elégedettek azzal, hogy majd az állam, a fideszes kormányzat fogja irányítani az iskolákat. Miért? A konkrét ügyet félretéve egy kicsit, mi ennek az oka? Úgy gondolják, ha elveszítik a befolyásukat, akkor már inkább legyen mondjuk egyházi fenntartó?

- Én azt gondolom, hogy ennek alapvetően pénzügyi okai vannak. Persze nyilván van más oka is. Mindenesetre a centralizált oktatási rendszer kiépítésének egyik eleme az, hogy valójában a létszámgazdálkodást és az intézmény fölötti irányítási jogot veszi át az állam január elsejétől, illetve korábban már a megyei fenntartású intézményeknél átvette idén január elsejétől. A következő évben pedig az összes többi iskolafenntartó meg fog változni. Ez azt jelenti, hogy a helyi önkormányzatok költsége lesz továbbra is az iskola fenntartása – vagyis az egyéb számlák fizetése –, de a létszámgazdálkodást egy központilag vezérelt rendszerrel fogják irányítani. Tehát meghatározhatják, ki lesz az iskolavezető, milyen pedagógusokat foglalkoztathatnak, milyen egyéb juttatások illetik meg a pedagógusokat. Nyilván ennek praktikus okai is vannak. Nálunk az egyházi átadás valójában mindenkit váratlanul ért. Engem is és a város lakosságát is. Hiszen senki sem tudott róla, ráadásul csak a döntés után következtek az egyeztetések. Az egyeztetésekre lényegében két hónapot hagyott az önkormányzat. Már a szándéknyilatkozat kiadása után megpróbáltak minden érintett féllel egyeztetni. Azt tudni kell, hogy az Egri Főegyházmegye megígérte az egyeztetések során a pedagógusoknak, hogy mindenkit át fog venni, aki jelenleg az iskola alkalmazottja, kivéve azokat, akik óraadó tanárok. Illetve a szerződéssel foglalkoztatott tanárokról azt mondta, hogy addig alkalmazza őket az iskolában, amíg a szerződésük le nem jár, de minden egyéb alkalmazottat át fog venni.

- Azonban Ön nem tartozik az óraadók közé, hiszen – ha jól tudom – Ön igazgatóhelyettese is volt ennek az iskolának évekig.

- Igen, én határozatlan időre voltam kinevezve, és már tizenhat éve tanítottam az intézményben, és minden ranglétrát megjártam. Egyébként érzelmileg is nagyon kötődöm az iskolához, hiszen korábban itt kezdtem el a tanulmányaimat. Géplakatos szakképzettséget is ebben az iskolában szereztem, aztán itt érettségiztem le, és később itt lettem pályakezdő tanár is. Majd a ranglétrán szépen fokozatosan felemelkedve jutottam el az igazgatóhelyettesi pozícióig. Aztán az ominózus váltás 2006-ban magával hozta azt is, hogy amikor beadtam az igazgatói pályázatom, nem engem választott az önkormányzat képviselőtestülete, annak ellenére, hogy a pedagógusok és az alkalmazottak túlnyomó többségének a támogatásával én rendelkeztem a jelenlegi igazgatóval szemben. A későbbiekben pedig az igazgatóhelyettesi pozícióból is elmozdítottak.

- Szóval az egyház mint új fenntartó még így is elfogadta volna Önt. Hiszen vállalta, hogy minden tanárt átvesz, és dolgozhatnak tovább.

- Így van. A szerződésben is benne volt – amit május 31-i hatállyal írt alá az önkormányzati fenntartó, illetve az Egri Főegyházmegye képviselője –, hogy hatvankilenc tanárt fognak átvenni. Tehát a szerződésben vállalt kötelezettségeket az ígéretek szerint fogalmazta meg az egyház. Azonban volt egy érdekes kiegészítő kitétel arról, hogy azokat fogja átvenni az egyház, akik még augusztus 30-án is állományban vannak.

- Szóval ez volt a kiskapu?

- Igen. A munkaszerződések megkötése elvileg július 10-én történt volna meg, aztán egy kicsit csúszott ez a dolog. Itt egy komoly ellentmondás van. Hiszen ha július 10-én mindenkinek munkaszerződést ajánlottak volna, ahogy ezt tervezték korábban, akkor ha valaki aláírja a munkaszerződését júliusban, akkor augusztus 31-én nem lehet nem állományban. Szóval egy kis ellentmondás észlelhető, de az egyházi ígéretet megtartották. Sokkal inkább érdekes ebben a dologban, hogy az átadás valójában úgy történt meg, hogy az egyház minden jövőbeli körülményt ismert. Azt is tudta, hogy a diákok létszáma az iskolában csökkenni fog, ismerte az osztálylétszámokat, a leendő összevonásokat, és azt, hogy öt osztállyal lesz kevesebb a jövőben az iskolánkban. Ennek tudatában vállalta azt a létszámot, amit a szerződésben is leírt, vagyis hatvankilenc pedagógus átvételét. Ezután született az önkormányzati testületben egy előterjesztés, amelyet a jelenlegi igazgatónk jegyzett, és amelynek az volt a lényege, hogy mivel csökken az iskola tanulólétszáma és öt osztállyal lesz kevesebb jövőre – ami körülbelül száz órát jelent –, ezért három fővel kell csökkenteni az iskola pedagógusállományát. Ezt az előterjesztést július 14-én szövegezték meg, vagyis két héttel a szerződés aláírása után. Tehát az egyház vállalta a feltételeket, majd az önkormányzati fenntartó, illetve az intézményvezetés behozta a létszámcsökkentést. Azonban az adatoknak csak egy részét tárta fel a képviselőtestület előtt az előterjesztő, mert azt nem mondta el, hogy ugyanakkor az elmúlt tanévben több mint kettőszáznyolc túlórát kellett ellátniuk hetente a pedagógusoknak.

- Magyarán száz órával kevesebb, de kétszáznyolc túlóra volt, vagyis még mindig maradnak túlórák.

- Így van. Számításaim szerint, még ha le is vonjuk az összevonások és csökkentések hatásait, körülbelül nyolcvan túlóra még akkor is marad a rendszerben. Tehát nem kellett volna elküldeni embereket, hiszen még a következő tanévben is hetente nyolcvan túlórát el kell látni az iskolában tanító pedagógusoknak.

- Én azt sem értem, hogy ha egyszer az egyház vállalta a fenntartást, és vállalta volna a teljes tantestületet, akkor miért volt az olyan fontos az önkormányzatnak, hogy spóroljanak. Hiszen mostantól ez az egyház dolga, spóroljanak ők, ha akarnak.

- Így van. Egy olyan dologról született döntés az önkormányzati fenntartó által, amely már nem az önkormányzati fenntartót fogja érinteni, hiszen ez a leépítés gyakorlatilag már az egyházi fenntartót fogja érinteni. Tehát szeptember elsejétől nyilván változni fog a létszám. Augusztus 15-i hatállyal felmentettek engem és még egy pedagógust. A harmadik fő, akit leépítettek, egy nyugdíjas munkavállaló volt, aki elérte a nyugdíjkorhatárt. Tehát szerencsére ő nem aktív munkavállaló volt, és őt is belevették ebbe a létszámba. Azonban ez a döntés már valóban az egyházi fenntartó érdekeltsége lett volna.

- Nem lehet, hogy – durván leegyszerűsítve a dolgot – az húzódik meg e mögött, hogy csak nem fognak otthagyni egy szocialista tanárt, aki majd belülről bomlasztja a katolikus egyház által vezetett iskola szellemiségét?

- Sohasem politizáltam az iskolában. Én ettől mindig tartózkodtam, pedig történelmet, társadalmi ismereteket és filozófiát is tanítottam, de természetesen mindig tiszteletben tartottam azt az alapelvet, hogy a politikának nincs helye az intézményben.

- Lehet, hogy történelemre meg filozófiára mostantól amúgy sem lesz szükség, mert kevesebb közismereti tárgyat kell tanítani a szakképző iskolákban, nem?

- Ez így van, de mondjuk hét órával lesz kevesebb történelem óra. Azt hozzátenném még azért, hogy készítettem egy alternatív tantárgyfelosztási javaslatot, amelyben egy kis jóindulattal, tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások beépítésével én minden tanár kollégának ki tudtam adni a kötelező óraszámait. Igaz, túlórák nélkül, de mindenkinek biztosított lett volna az állása, ha elfogadja az iskolavezetés a javaslatomat, de erre sajnos nem volt hajlandó. Én nem csak feltételezem, hanem határozottan azt gondolom, hogy itt a háttérben egyértelmű a politikai motiváció. Hiszen nem tudom, hogy mi más indokolja azt, hogy másfél hónappal az intézmény megszűnése előtt hoznak egy olyan döntést, amely két tanárt az utcára tesz. Ráadásul két olyan tanárt, aki már több mint másfél évtizede dolgozik az intézményben. A kolléganőmnek, aki a másik elbocsájtott, a munkájával sem volt semmiféle probléma, korábban nem volt rá panasz. Az én munkámmal kapcsolatosan sem merültek fel problémák és panaszok. Ennek ellenére ránk esett a választás. A kolléganőmnél is és nálam is egyértelmű az MSZP-s kötődés, és gondolom, rendkívül kényelmetlen lett volna, ha mi egyházi intézményben tanítottunk volna.

- Mi már beszéltünk egy fél évvel ezelőtt, a Miskolcról induló éhségmenet kapcsán, amely a parlamentnél kötött ki. Az államtitkár fogadta a menet tagjait, és közölte, hogy mindenkinek van munka minden fideszes városban, itt a hó, itt a lapát, tessék ellapátolni a havat az útról. Ön pedig ott volt, és lapátolt is egész éjszaka. Hát aki ilyesmire képes, az menjen havat lapátolni! Most egy kicsit meleg van hozzá, de majd lesz tél, lesz hó is, menjen lapátoljon csak, ne az iskolában rontsa a levegőt!

- Igen. Amikor ez az egész folyamat elindult, akkor az igazgató leült velem, több órát beszélgettünk, és azt mondta, hogy állást szeretne ajánlani. Én megkérdeztem tőle, hogy hol szeretne állást ajánlani, amikor a mezőkövesdi önkormányzati fenntartású intézményekben nincs olyan munkalehetőség, ami a végzettségemnek megfelelne. Ráadásul, ha én elfogadom az ő munkalehetőség-ajánlatát, akkor azt is elismerem, hogy nekem ott az iskolában nincs munkám. Akkor megkérdeztem tőle, hogy jövőre nekem lesznek-e óráim? Azt mondta, hogy még nem tudja, hogy lesznek-e óráim vagy nem. Tehát már akkor nem volt biztos, hogy egyáltalán jövőre biztosít-e számomra órákat vagy nem. A másik érdekes és enyhén arcpirító dolog az volt, hogy amikor megkaptam ezt az ominózus állásajánlatot dokumentálva, az első helyen egy takarítónői állás szerepelt, ami nyolc általános iskolai végzettséget igényel.

- Komolyan? Ráadásul úgy szerepelt, hogy takarítónő?

- Igen, takarítónő. Fel volt sorolva egy táblázatban, hogy milyen szabad álláshelyek vannak a mezőkövesdi intézményfenntartónál, és az első helyen a takarítónő szerepelt nyolc általános iskolai végzettséggel megjelölve.

- Ez a férfiakra nézve hátrányos nemi megkülönböztetés, ami nem túl szép.

- Emellett kicsit arcpirító is, hogy egy ilyen állást rögtön első helyre tesznek számomra és nyilván a kolléganőm számára is.

- Igen, a dolgon el lehet viccelődni, de azért ennél ez sokkal súlyosabb. Valójában mit csinálhat ezek után a mezőkövesdi MSZP-elnök, aki középiskolai tanár, viszont nincs a városban olyan középiskola, amelyik alkalmazná. Mit lehet tenni? Elmehet takarítónőnek, de ezen kívül?

- Én már korábban egyébként készültem erre. Számítottam rá, hogy a politikai tevékenységem miatt előbb-utóbb nem lesz helyem az iskolában. Ezért időközben elvégeztem egy újabb egyetemi képzést, amellyel próbáltam magam bebiztosítani, hogy ne csak az oktatás világában, hanem azon kívül is tudjak dolgozni. Humánerőforrás-menedzserképzést végeztem a Miskolci Egyetemen, és próbálok elhelyezkedni a gazdaságban. Próbálok elhelyezkedni az iskolán kívüli életben, mert úgy látom, hogy az intézményátadások miatt rendkívül szűkös lehetőségek vannak az oktatásban, és nekem nem lesz állásom ebben a rendszerben. Főleg egy központosított rendszerben egyáltalán nincs esély arra, hogy én be tudjak lépni az oktatásba a későbbiekben. Úgyhogy most állást keresek, lehetőségeket keresek, hiszen van családom. Van két kislányom, öt- és nyolcévesek. Őket természetesen el kell tartani, és biztosítani kell számukra lehetőségeket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!