Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. július 13.

• Nyomtatás

Részletek

2012. július 16. hétfő, 02:18

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2012. július 13-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az IMF a jövő hét elején jön, Orbán és Matolcsy viszont megy – szabadságra.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Tarlós István főpolgármesternek fogalma sincs, mikor adják át a 4-es metrót?

Beszéljük meg aztán, hogy változatlan erővel folyik az előző kormányzat embereinek felelősségre vonása, ma éppen Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László államtitkár ellen emeltek vádat.

És végül mi a véleményük arról, hogy a KDNP frakcióvezetője, Harrach Péter megvédte Prohászka Ottokárt, mert szerinte a neves katolikus püspök nem volt antiszemita, ellenben hiteles keresztény volt?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az ellenzéki együttműködésről
Lakner Zoltán politológus

Bolgár György: - A ma megjelent Élet és Irodalomban Ön hosszú cikket írt A végtelenben találkoznak címmel az ellenzéki demokratikus erőkről. Ennyire pesszimista?

Lakner Zoltán: - Hát én inkább szarkazmusnak nevezném.

– Jó, hát én is el tudom képzelni, amikor az ember szája keserű mosolyra görbül, de azért a cikkből magából is az derül ki, hogy legalább annyi érv és remény szól amellett, hogy az ellenzék demokratikus pártjai képesek lesznek összefogni, mint amellett, hogy mégse lesznek képesek erre.

– Hát itt nemcsak a képességről, hanem a hajlandóságról is szó van, szerintem még ez a kérdés sem dőlt el. Ha elmondhatom, hogyan született a cikk ötlete, akkor ezt biztosan érteni fogják a hallgatók is. Összeszámoltam így utólag belegondolva, hogy négy ilyen alapélményem volt az elmúlt néhány hétben: az egyik az a dunaújvárosi önkormányzati időközi választás, ahol csak tizenkét szavazat döntött a Fidesz jelöltje javára, miközben tudjuk, hogy ha bármiféle MSZP-t magában foglaló ellenzéki választási koalíció létrejött volna, akkor simán legyőzik a Fideszt. Volt Schiffer Andrással egy hosszú interjú Szalai Tamás Lajos blogján, és aztán ennek egy része a Népszabadságban is, amiben Schiffer András, aki ugyan már nem frakcióvezető, de meghatározó politikusa az LMP-nek, egy szerintem nagyon sajátságos stratégiai elképzelést fejtett ki. Volt Kónya Péternek egy interjúja, ő meg azt fejtegette, hogy ha mérnék a Szolidaritást, és szerinte mérik, akkor tulajdonképpen öt százalékon lenne, ami hát szerintem egy módszertanilag elég merész következtetés volt a részéről. És volt Oszkó Péternek egy nyilatkozata, amiben nemcsak azt mondta, hogy Bajnai Gordonnak döntenie kell, hanem azt is mondta, hogy az emberek biztosan egy új pártra várnak. Amikor az ember összerakja mindezt, meg nyilván az elmúlt másfél-két éven végigtekintünk, akkor nyilván eljuthat egy olyan következtetésig, hogy itt nemcsak a képességekről van szó, hanem a valódi összefogási hajlandóságról, illetve én főként azt igyekeztem vizsgálni – és szándékom szerint nagyon empatikusan –, hogy itt mindenkinek vannak természetesen méltányolható és megfontolásra abszolút alkalmas kiindulópontjai egy ellenzéki szövetkezésről, de nekem egyre inkább az a véleményem, hogy azért a stratégiát és a vágyakozást el kellene egymástól választani. Tehát ha nekem van egy stratégiám, aminek a végrehajtásához nincsenek eszközeim, akkor az nem stratégia.

– Magyarán úgy látja, hogy az ellenzék több szereplőjének jogos vágyai vannak és méltányolható érdekei, csak éppen képtelen lesz ezeket megfelelően képviselni, és végén akár azt is kockáztatja, hogy bejusson a parlamentbe, hát még azt a nagyobb célt, amelyiknek egyik része lehet, hogy leváltsák a Fidesz-kormányt?

– Nagyjából erről van szó, azért is ilyen hosszú ez a cikk, mert tényleg igyekeztem minden politikai erőnek megnézni azokat az érdekeit és azokat a megfontolásait, ami vezetheti őket a döntéseikben, és azt próbáltam mérlegelni, hogy ezeknek a megvalósíthatósága mennyire reális. És teljesen egyetértek az Ön következtetésével: a közös baj abból fakadhat, ha egy megegyezési minimum sem jön létre, illetve itt még egy dolog van talán, és erre is igyekszem ebben a cikkben utalni, hogy azért itt nemcsak a pártokról van szó, hanem egy mélyebb vagy tágabb vagy magasabb nézőpont kérdése is fölvetődik. Az nevezetesen, és ezt sok politológus kollégám leírta, akinek van valamiféle társadalompolitikai látásmódja is, hogy az elmúlt húsz évre jellemző volt az úgynevezett lebegő pártrendszer – talán Kéri László kifejezése volt ez –, vagyis az, hogy a politikai pártok rugalmasan elszakadtak a társadalomtól, saját konfliktusokat generáltak, és ezeket viszik át a társadalomra. És igazából az ellenzéknek ma az a fő baja, hogy amikor a Fidesz megpróbál egy teljes társadalomátalakítást végrehajtani, akkor logikus lenne, hogy ezzel szemben létrejöjjön egy erőteljes civil ellenállás, illetve egy ellenzéki civil- és pártellenállás – demokratikus ellenállásról és békés ellenállásról beszélek természetesen –, ámde nincsen olyan civil világ, amelyhez a pártok kapcsolódni tudnának. Következésképpen itt nemcsak a pártok közötti kapcsolatokat kellene megteremteni, hanem a pártoknak is nyitniuk kellene mindenféle civil szervezet irányába, csak ez a fajta kapcsolatkeresés is azért ahhoz képest eléggé az elején jár, hogy két év mégiscsak eltelt már ebből a ciklusból!

– Akkor mielőtt továbbmennénk, hadd kérdezzem meg az Ön személyes kiindulópontját vagy reményeit. Abban szeretne bízni, vagy azt látná kívánatosnak, ha az ellenzéki erők összefognának, és közös erővel győznék le a Fideszt, vagy csak azért gondolja így, mert ez az egyetlen reális lehetőség, mert a Fidesz megváltoztatta a választási szisztémát, és lényegében csak arra adott esélyt az ellenzéknek, hogy összefogjanak, mert ha külön-külön próbálkoznának, akkor választási matematikailag kevés lenne az esélyük erre?

– Hát a választási törvény nyilván meghatározó intézményes kényszerítőerő. Egyébként odáig én tényleg el tudom fogadni akár az LMP-nek, akár más kisebb-nagyobb szervezeteknek a kételyeit – de az LMP mondja ezt a leghangsúlyosabban –, hogy a választási törvényből adódik az, hogy talán olyan szervezeteknek is össze kellene fogniuk egymással, amelyek egyébként olyan nagyon nem szeretnének egymással összefogni. Ha szabad rendkívül udvariatlan módon saját magamat idézni, akkor egy korábbi írásomban már fölvetettem azt, hogy egyébként egy új demokratikus alkotmányos rendszert megalapozó ellenzéki összefogás és egy leendő kormánykoalíció között nem biztos, hogy egyenlőségjelet kell tenni. Tehát lehet egy olyan nagy összefogás, ami arról szól, hogy hogyan lehet a demokratikus alkotmányt helyreállítani, illetve még jobbá tenni, mint amilyen volt a 89-es, és az egy másik kérdés, hogy azok közül, akik ebben egyet tudnak érteni, kik azok, akik egy kormányprogramban is egyet tudnak érteni és képesek együtt kormányozni. Ez szerintem azért is egy nagyon fontos disztinkció, mert ez nem köti meg annyira a pártokat. Tehát én tényleg pártokkal foglalkozom, láttam már élő politikust, ebből adódóan el tudom képzelni, hogy az mindenkit aggodalommal vagy legalábbis óvatossággal tölt el, hogy ha 2013-ban leülnek egy tárgyalóasztalhoz, akkor össze vannak láncolva 2018-ig, tehát a következő ciklus végéig. Viszont ha egy ilyen kétszintű megegyezésben gondolkodunk, egy alkotmányosban meg egy kormányprogram alapú megegyezésben, akkor egyáltalán nem áll fönn ez a kötelezettség, mert aki nem akar kormányozni, vagy nem akar az adott társasággal kormányozni, az benne tud lenni csak az egyikfajta megállapodásban!

– A helyzetet ugye nemcsak ez a választási törvénymódosítás teszi súlyossá és különlegessé az eddigiekhez képest, hanem az is, hogy a Fidesz az elmúlt két évben szétverte az eddigi alkotmányos demokratikus rendszert, és legalábbis jelentős mértékben korlátozta a demokratikus lehetőségeket. Vagyis mindenkinek, aki demokrata érzelmű, és úgy látja, hogy egy európai rendszer volna Magyarország létszükséglete, ez ellen kellene elsősorban fellépnie. Az összefogás tehát technikailag is szükséges választási okokból, de egy alapvető elvi okból is, hogy sok megközelítésből ugyan, de mindannyiunkat egy cél kellene hogy egyesítsen, az, hogy a demokrácia rendszerének szétverését mindenképpen megakadályozandónak tartják, és egy olyanfajta új, korszerűbb, de mindenképpen stabil és európai rendszert akarnának a helyére állítani, amit középről vagy középjobbról, baloldalról, szociáldemokrata oldalról, liberális oldalról mindenki elfogadhatónak tart. Ezért kellene összefogni, és erre mondja Ön egyik lehetséges megoldásként azt, hogy helyes, állítsunk föl egy olyan szövetséget, amelyik létrehoz egy új alkotmányt, és aztán a kormányzás egy következő, már gyakorlati lépés volna.

– Ha most nagyon blikkfangosan akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy egy kétharmadból kitelik egy egyketted is, tehát ha van egy olyan parlamenti többség, amely kétharmaddal tud demokratikus alkotmányos változtatásokat végigvezetni, akkor abból a kétharmadból tud lenni egy kormánytöbbség is, tehát egy szűkebb halmaz ezen a halmazon belül. Egyébként annyit azért hozzátennék, hogy a választási törvény persze egyfelől kényszer, mert hogy az egyfordulóssággal premizálási rendszere, illetve az egyéni kerületek túlsúlya arra mutat, hogy egységes választási tömbökben kellene elindulni, ez növeli meg a győzelmi esélyt bárki számára.

– Mert a Fidesz kisebbségből is tudna győzni!

– Hát így van. Másfelől ugye ez a választási törvény úgy van kitalálva, hogy az egypárti vagy egytömbös kormányalakítás esélyét fokozza, következésképpen aki győz, az nagy eséllyel kormányt is tud alakítani. Mert egyébként az egyéni kerületi túlsúlyból meg a premizálási rendszerből adódóan – ugye abból, amit kompenzációnak csúfolnak, de hát abból a győztes is kap töredékszavazatokat, ami szintén egy premizálás – a kétharmad megszerzésének az esélye is fokozódik. Tehát hogy még csak nem is gondolom irreálisnak azt, amiről beszélünk. Nagyon sok feltételnek kell teljesülnie, azoknak a feltételeknek, amelyekről elkezdtünk beszélni, hogy hajlandóság meg képesség legyen, de ha ez egyébként létrejön, akkor itt reálisan megvalósítható tervekről volna szó. És még egyszer mondom, ez nem jelentené azt, hogy azoknak a pártoknak, amelyek leülnének egy új demokratikus alkotmányos szisztémáról tárgyalni, feltétlenül és mindenképpen együtt kellene kormányozniuk.

– Ha a végén egy kicsit a konkrétumok és a realitások felé megyünk, akkor valószínűleg a legnagyobb probléma az lesz, hogy az MSZP sok várakozással ellentétben nemcsak hogy megtartotta korábbi helyét az ellenzéken belül, de erősíteni is tudta, és láthatóan ő lesz a legerősebb ellenzéki párt a 2014-es választások előtt is. Ha viszont tovább erősödik, és a többiek nem tudják ebben követni az ellenzéki oldalon, akkor könnyen lehet, hogy csábítónak látszik majd az MSZP vezetői számára, hogy egyedül induljanak, mert esély van rá, hogy akár egyedül is megverjék a Fideszt, és akkor nem kell egyezkedni, kompromisszumokat kötni más ellenzéki csoportokkal, pártokkal, erőkkel. Ámde a feladat, hogy mégis csak valamiféle közös konszenzussal, egyetértéssel próbálják meg ezt a szétvert demokráciát új alapokon helyreállítani, megkövetelne valamiféle együttműködést ellenzéki oldalról. Mit látna ön egyszerre reálisnak és optimálisnak? Ha tovább erősödne az MSZP, egy önálló MSZP-s indulást és akár győzelmet, vagy az MSZP megerősödése ellenére is valamiféle szövetséget a többi ellenzéki erővel?

– Hát ugye a dolog lefolyása egyáltalán nem mindegy. Ha az történik, hogy mondjuk a választók a lábukkal szavaznak, tehát egy idő után az MSZP ellenzéki erőpozíciója tovább nő, akkor ez okozhat egy pszichés áttörést is. Tehát az MSZP ez esetben visszanövekedhet azzá a váltópárttá, ami volt. Hozzáteszem, szerintem jelentős változása a magyar közéletnek, hogy erről egyáltalán mint egyik lehetséges verzióról beszélünk, mert két évvel ezelőtt erről szó sem volt, hogy itt újra egy egyedüli váltópárt lehetne megint. Nem mondom azt, hogy száz százalék, hogy így lesz, de...

– De ez már nem kizárt.

– Erről ma már nem irreális beszélni. Ebből adódóan tehát, ha ez így lenne, egyáltalán nem biztos hogy itt pártközi összefogásról van leginkább értelme beszélni. Viszont énszerintem még hangsúlyosabban előhívja a társadalmi koalíció megalkotásának a kérdését, tehát egy még inkább megerősödő MSZP esetében egyetlen pártnak kellene azt a feladatot elvégezni, hogy a társadalmi térben is elhelyezi önmagát, hogy kilát a pártvilágból, és ebben a társadalmi mezőben újrapozícionálva magát képes generálni egy szélesebb körű összefogást.

– És látja erre a szellemi és politikai erőt? Mert ehhez azért magabiztosság kell, nagyvonalúság kell és koncepciók sora.

– Szándék van, úgy gondolom. Szerintem mindenki tanulja a cseresznyét. Én hangsúlyoztam már az interjú során az empátiát, és igyekszem, ahol csak lehet, elmondani azt, hogy amivel most szemben áll az ellenzék, az nem egy szokványos ellenzéki fölkészülés, hanem itt egy új politikai pólusnak, egy demokratikus baloldali, liberális – ki tudja, micsoda címkéket lehet még egybegyűjteni – pólusnak a fölépítése a cél. Tehát nem arról van szó, hogy valaki, akiről úgyis tudjuk, hogy ő a váltópárt, egy kicsit felrázza magát, ír egy új programot és nekimegy a választásnak. Itt egy új pólust kell fölépíteni, ki kell találni, hogyan lehet különböző ellenzéki szavazói csoportokat valamilyen politikai keretben egybegyűjteni és együtt tartani. És ehhez kell megtalálni az újfajta politikai eszközöket, az újfajta politikai hívószavakat, az újfajta szervezési stratégiákat. Én ennek a feladatnak a jelentőségét egyáltalán nem becsülném alá, és mint mondtam, két év alatt azért sok mindent el lehetett volna már intézni, de másfelől azért azt nem gondolom, hogy ezzel két év alatt készen kellene lenni. Tehát még a következő két év alkotó módon fölhasználható.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A lánya nem szerepel az olimpián, ellene vádat emeltek
Gyenesei István, volt önkormányzati miniszter

Bolgár György: - Ön a blogjában arról panaszkodik, hogy lányát, az ismert és sikeres öttusázónőt, Leilát nem viszik ki a londoni olimpiára. Pedig Ön szerint megérdemelné?

Gyenesei István: - Köszönöm szépen, hogy fölteszi a kérdést, de ez messze nem panasz volt, egyszerűen a tények a leírása. Megpróbáltam objektíven nézni a helyzetet, bár egy szülőnek nyilván ezt nagyon nehéz megtennie. Egyébként ez az ötszázkilencven-valahányadik blogbejegyzésem, tehát nem ezért írtam a blogot, csak most éppen ez járt a fejemben.

- Pontosan az ötszázkilencvenkettedik bejegyzése volt. Nagyon termékeny, de nyilvánvalóan nem mindegyik olyan, amivel az egész ország nyilvánossága foglalkozik. Ez viszont érdekes, már csak a személyes érintettség miatt is, de amit ír benne, amiatt is. Úgyhogy várom a válaszát, pedig megérdemelné?

- Leila az utóbbi négy évben a legeredményesebb magyar öttusázó volt. Az elmúlt éve betegség és egyéb okok miatt nem a legtökéletesebben sikerült, de a 2012-es évet, az olimpiai kvalifikáció évét úgy zárta, hogy az év három nagy versenyén – a magyar bajnokságon, a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon – megverte magyar ellenfeleit, akik szintén olimpiai kvalifikációt szereztek. Tudni kell azt, hogy három magyar lány szerzett így jogot az olimpiai indulásra Londonba, de a szabályok szerint csak kettő indulhat, egynek tartalékszerep jut, és ez most Leilának jutott. Annak ellenére, hogy az utolsó versenyen – az Európa-bajnokságon – ő a negyedik lett, a másik magyar kislány, Kovács Saci hatodik lett, és a harmadik magyar kislány, Tóth Adrienn pedig a tizenhatodik helyen végzett.

- Ön ebben a bejegyzésben utal arra, hogy más sportágakban – például a legsikeresebb magyar sportágban, a kajak-kenuban – ez nem így van. Nem ez a rendezőelv vagy kiválasztási elv, hanem az utóbbi idők legsikeresebb vagy legfontosabb versenyein kell sikeresen szerepelni az olimpiai kiküldetéshez. Miért van, az Ön tudomása szerint, az öttusában ez másképp?

- Igazából nem tudnék erre választ adni. A legnagyobb gond, ami félreértésekre ad lehetőséget, az, hogy az öttusában nem határoztak meg olimpiára válogatási elveket. Vagyis tulajdonképpen szubjektíven lehet dönteni arról, hogy az a fontosabb, ha valaki az év elején szerepelt jobban, vagy az, hogy az olimpia előtti utolsó két hónapban. Most gyakorlatilag úgy döntöttek, hogy nem az a fontosabb, hogy az olimpia előtt ki szerepelt jobban. Egy rendkívül jól felkészült, korrekt, kiváló szakember a szövetségi kapitány. Úgy gondolom, hogy most őt valahol valakik sarokba szorították, és nem biztos, hogy a magyar öttusa és a magyar sport szempontjából a legjobb döntés született. Nyilván valakik számára ez a jobb megoldás.

- Ön, mint önkormányzati miniszter, volt sportért felelős miniszter is, tehát biztos belelát a dolgokba, az akár a nyilvánosság számára nem ismerhető kártyákba, meg nyilván a lánya révén tudhat olyasmit is, amit egykori politikusként nem. Szóval mindenféle bennfentes információja lehet, és abból, amit mond, az embernek olyan gondolata támad, hogy lehet, hogy valamiféle politikai motívum van annak hátterében, hogy a lánya nem kerül ki az olimpiára, hiszen a papája mégiscsak a Gyurcsány-kormányban szolgált miniszterként.

- Én nagyon szeretném azt hinni, hogy ennek semmi köze nincsen ehhez a döntéshez. Én szakmailag nem tartom ezt jó döntésnek, még akkor sem, ha megpróbálom objektíven, kívülről nézni. Hiszen az amerikai válogatási szisztéma is például az, hogy az megy az olimpiára, aki az utolsó versenyen a legjobb, még ha az addigi világbajnokot győzi le, akkor is. Ahogy Ön is említette, a magyar kajakos nőknél például az egy-két héttel ezelőtti Európa-bajnokságon nyújtott teljesítmény alapján a legjobbak mennek. Az öttusában a legjobb pedig itthon marad.

- Pedig a világbajnokság, az Európa-bajnokság és a magyar bajnokság valóban megkerülhetetlennek látszik, és ha Gyenesei Leila volt az, aki a legjobban teljesített, akkor magától értetődőnek kellene lennie, hogy ő megy.

- Ez volt az utolsó három verseny. Ráadásul az olimpia előtti három legfontosabb verseny időben is az olimpia előtt egymás után következett, és ezeken mindegyiken Leila volt a legjobb. Pontosabban az egyik kislányt mindegyik versenyen megverte, a világbajnokságon pedig Kovács Saci kilencedik lett, Leila tizedik, Tóth Adrienn pedig tizenegyedik. Tehát az eredmények alapján egyértelműen az lett volna indokolt, hogy Kovács Saci és Gyenesei Leila menjen az olimpiára. Én senkinek nem mondom, sugallom, hogy ebben politikát keressen, de meggyőződésem, hogy ez egy szakmai tévedés. Különösen úgy, hogy a szövetség elnöke az Európa-bajnokság előtt egyértelműen megfogalmazta, hogy az öttusa sport érdeke, hogy az olimpia előtti utolsó versenyen legjobban szereplő két versenyzőlány kerüljön ki az olimpiára. Ez most nem teljesült.

- Az, hogy Leila édesapja – bármennyire tényszerű adatok alapján – a nyilvánosság előtt védi meg őt, vagy képviseli ily módon az érdekeit, nem okoz neki gondot? Szóval nem okoz ez feszültségeket például az öttusázó lányok között?

- Én megpróbáltam a blogomban is úgy fogalmazni, hogy senkit ne sértsek meg. Csupán a tényeket írtam le. Nyilván egy sporthoz valamennyire értő, tapasztalattal rendelkező emberként, de mégiscsak a szülő szemszögéből tettem ezt. A számok, az eredmények egyértelműen azt igazolják, hogy nem a két legjobb versenyző, vagy legalábbis nem a két jelenleg legjobb formában lévő versenyző utazik az olimpiára. Ennek pedig gyakorlatilag a vesztese éppen a lányom adott esetben, de ugyanez lenne a véleményem akkor is, ha ő nem a lányom lenne. Még egyszer mondom, én reálisan próbáltam ezt leírni, és ha már egyszer ezt leírtam, akkor vállalom is a véleményem. Valószínűleg Leilának ez nem okoz gondot. Ő egyébként két olimpián volt már, huszonhat éves, és most éppen jogi egyetemre.

- Akkor még négy év múlva is lehet sikeres, nem?

- Igen, ott van még neki a Rio de Janeiró-i olimpia. Ahogy én őt ismerem, egy ilyen tulajdonképpen nem igazságos döntés inkább megkeményíti őt, megedzi őt. Szerintem megmutatja majd, hogy ő a legjobb. Rio de Janeiróban remélhetőleg majd éremesélyes versenyzőként fogja képviselni a magyar sportot és az öttusát.

- Nem véletlenül kérdeztem rá az esetleges politikai összefüggésekre. Ebben a műsorban is később fognak szerepelni olyanok, akik ellen éppen ma emeltek vádat vagy éppen ma tettek ellenük feljelentést. Szóval folytatódik az előző kormányzat vagy kormányzatok tisztségviselőinek folyamatos levadászása. Néhány héttel ezelőtt Ön ellen is vádat emeltek magánokirat-hamisítás miatt. Miről van szó pontosan?

- Ez egy külön történet, amin csak mosolyogni lehet. Ha nem velem történne, akkor talán még nevetnék is. Arról van szó, hogy az egyik megyei önkormányzati képviselőnk, Ormai István kilépett a Somogyért Egyesületből, és elhagyta a frakciónkat is. Előtte minden egyes képviselő saját kezűleg írt egy mandátumról lemondó nyilatkozatot, arra az esetre, ha megszűnne az egyesületi tagsága. Neki most megszűnt a tagsága, és gyakorlatilag letagadta, hogy ő önszántából írta ezt a lemondó nyilatkozatot. Azt mondja, hogy erre nem hatalmazta föl az egyesületünket, amelynek az elnöksége érvényesítette a lemondó nyilatkozatot. Mi bevittük ezt az érvényesített nyilatkozatot a választási bizottsághoz, amit végül a választási bizottság nem fogadott el. Mivel a dátumot valóban az egyik egyesületi tagunk írta rá, mert erre fölhatalmazott bennünket Ormai István, ezért a vizsgálatot végző hatóságok ezt nem tartották jogosnak, és engem, mint az egyesület elnökét, megvádoltak okirat-hamisítással.

- Ezt Ön semmilyen módon nem hozza összefüggésbe az egykori politikai szerepével?

- De, egyértelműen erről van szó. Ha én nem lettem volna a Gyurcsány-kormány minisztere, ha nem lettem volna korábban tizenhét éven keresztül a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, és ha nem lennék a Somogyért Egyesület elnöke – amely itt Somogy megyében a legnagyobb politikai ellenfele mindegyik politikai pártnak, amelyik éppen hatalmon van, vagyis jelenleg a Fidesznek, de az MSZP-nek is adott esetben –, akkor nem történne mindez.

- Ez jelen pillanatban is igaz? Erősebbek, mint az MSZP?

- Igen. Sokkal erősebbek vagyunk. Elég megnézni, hogy a megyei közgyűlésben a Somogyért Egyesületnek három képviselője van, az MSZP-nek kettő, a Jobbiknak egy, az LMP-nek meg egy sincs. Ebből már látszik a támogatottság aránya.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Őt is feljelentették
Szilvásy István, a mai Honvéd Kórház elődjének, az Állami Egészségügyi Központnak a volt főigazgatója

Bolgár György: - Visszanevezték, ugye, az Állami Egészségügyi Központot Honvéd Kórháznak, ahogy ezt nyilván Ön is látta meg hallotta, de hát ma Ön nem egyszerűen a hírekben szerepelt, hanem a kormány zászlóshajójának, újságjának, a Magyar Nemzetnek a címlapján, legfölül, öthasábos címben: Feljelentést tesznek Szilvásy ellen. És itt arról van szó, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter hűtlen kezelés és egyéb gazdasági vétségek gyanújával büntetőfeljelentést kezdeményez Ön ellen. Mennyire számított erre, hogy ez lesz a vége? Sokat támadták Önt már főigazgatósága alatt is, utána aztán még inkább. Gondolt arra, hogy még ez is bekövetkezik?

Szilvásy István: - Talán a főigazgatóságom alatt nem a teljesítményemért támadtak, hanem a családi kapcsolatomért, ugye nem titok, hogy a Szilvásy György volt titokminiszter öccse vagyok.

– Ez annyira fontosnak számít még most is, hogy a Magyar Nemzet leadjében a vastaggal szedett bevezető bekezdésben ott van, hogy Szilvásy István (Szilvásy György volt titokminiszter testvére) ellen. Úgyhogy ezt a mai napig nem felejtették el.

– Ahogy én látom, ez három csapás egyszerre. Egyrészt a bátyám ellen, de azért ne felejtkezzünk meg arról, hogy a bátyám után Gyurcsány miniszterelnök ellen. A másik: azért én látom, hogy van egy ilyen politikai figyelemelterelés is egy kicsit a közgépes ügyekről: egy jó nagy intézményt kellett kiválasztani. A harmadik meg, amit inkább zokon vennék, ez az Állami Egészségügyi Központ elért sikereinek az aláásása, bemocskolása. Szakmailag ugye soha nem tudták megtenni, most Budai Gyula állítólag kérte a Hende Csabát, hogy vizsgálja át az ÁEK gazdálkodását. Teszem hozzá, 2008-ban és 2009-ben is a HM ellenőrzési osztálya részéről ez komplexen megtörtént, az ellenőrzési jegyzőkönyvek rendelkezésre álltak, tehát mindkét olyan aktív évben, amikor én voltam főigazgató, nagyon részletes gazdálkodási ellenőrzést kaptunk.

– Na de Budai Gyula nagyon éber. Igaz, hogy az elmúlt napokban őt is érték bizonyos kudarcok, mert a filozófusok elleni följelentését nemcsak a rendőrség, hanem az ügyészség is visszadobta, pedig ott is több százmilliós ügyre derített volna fényt, csak kiderült, hogy ügy nincs. Tátrai Miklós volt nemzeti vagyonkezelő vezérigazgató ellen pedig első fokon egy bírósági ítélet mondta ki, hogy a vád alaptalan, nem történt bűncselekmény.

– Igen, legalább öt ilyen téma van, amit most lehetne überelni az ÁEK-val, de hadd lohasszam le a kedvüket. De először azt hadd mondjam el, hogy amikor engem 2010. június elsején, a kormányváltás huszadik percében, munkaidőt számítva, tehát 8 óra 20 perckor berendelt Hende Csaba, és tájékoztatott arról, hogy nem kíván velem dolgozni, én fölajánlottam, hogy sok mindent elmondok neki a kórház működéséről, hiszen a kórház a teljes honvédelmi tárca, beleértve a Magyar Honvédséget is, tíz százalékát alkalmazta dolgozóként és a költségvetésének tíz százalékát költötte. Tehát az én főigazgatóságom alatt az Állami Egészségügyi Központ teljes költsége nyolcvanmilliárd forint volt. Ehhez képest nem akart velem természetesen beszélni, azóta se, noha szívesen beszélgetnék vele arról, hogy milyen is egy ilyen nagy kórház, hogyan kéne vezetni, mert azért azt látjuk, hogy lejtmenetbe sikerült vezérelni.

– Igen, erre majd, erre majd térjünk ki, hogy miért van lejtmenetben. De hát ezek szerint, ha nyolcvanmilliárdos költségvetésű kórház, akkor még azt is érteni vélem, hogy miért 8 óra 20 perckor rendelte Önt magához. Lehet, hogy több pénz volt erre fordítva, mint mondjuk a gyalogságra vagy a tüzérségre, vagy légierőkre.

– Nagyon köszönöm, hogy ezt mondta. Talán emlékszik arra a beszélgetésünkre, amit 2007-ben folytattunk, hogy mit várunk az Állami Egészségügyi Központ tevékenysége kapcsán. Akkor én azt mondtam, hogy évi körülbelül tízmilliárd forintos költségcsökkenést az előbbi intézmények összköltségéhez képest.

– Igen, hiszen akkor összevonták a MÁV Kórházzal, a Honvéd Kórházzal, a BM Kórházzal.

– És ami nagyon fontos, az Országos Gyógyintézeti Központtal, ami egy klinikai szintű intézmény. Ezek együtt 2007-ben, illetve 2006-tól számoljunk, mert az volt teljes év, negyvenmilliárd forintot költöttek. Az Állami Egészségügyi Központ az első olyan évében, ami önállóan számolható, az 2008 volt, huszonhét milliárdot. Tehát ott már tizenhárom milliárd spórolás volt. Majd mindjárt mondom azért a szakmai kitételt is, mert orvosként ilyet nem szabad mondani. A 2009-es büdzsénk pedig huszonnégy és fél milliárd volt. Tehát gyakorlatilag folyamatosan csökkent a költség nagyon jelentősen, és ráadásul 2008-hoz képest 2009-ben minden orvos szakmai mutató, minőségi mutató és mennyiségi mutató is emelkedett.

– Tehát több beteget láttak el sikeresen, ez volt a dolog lényege? Kevesebb pénzért.

– Pontosan. Na most ezt 2010 májusában, a kirúgatásom előtt néhány nappal Európai Minőség Díjjal jutalmazták, ami az elkötelezettségért, a kiválóságért minőség díj volt, s alaplépés egy intézmény életében, de mindenképpen a minőséget és a hatékonyságot is bizonyítja. Egyébként Hende Csaba a 2010. július elsejei állománygyűlésen, a Semmelweis napi állománygyűlésen nagyon szépen elmondta, hogy milyen eredményeket ért el a kórház, az én nevemet természetesen nem említette, most viszont Budai Gyula késztetésére kiderítették, amit én nem tudok, hogy mi, mert azért hadd ne fogalmazzak úgy, hogy ez már gyanúsítás.

– Nem, nem, még csak ott tart, hogy feljelentést kezdeményez.

– Jó. Feljelentést kezdeményez, mert arra van gyanú, hogy a 2002-től 2010-ig terjedő időszakban a jelenlegi Honvéd Kórház és elődintézményei, tehát ez az Állami Egészségügyi Központ és korábban a Honvéd Egészségügyi Központ és a Központi Honvéd Kórház gazdálkodásában felleltek furcsaságokat. Én nem tudok arról beszélni, hogy mi történt 2002-től 2007-ig, és arról se, hogy 2010. június elseje után mi történt, mert akkor rúgtak ki. Én a kettő közti időszakban, tehát 2007. július 1-jétől 2010. június 1-jéig tudok beszámolni.

– Hát ugye amit a Magyar Nemzet ír, az lényegében leegyszerűsíthető arra, hogy megkerülték a közbeszerzést többször, több milliárd forint értékben, egyedi megrendelés alapján szereztek be gyógyszereket és higiéniás takarítást is, ahelyett, hogy versenyhelyzetet teremtettek volna, azaz úgy látszik megkerülték a versenyszabályokat.

– Ez egy nagyfokú ostobaság, és az információk tudatában meg kifejezetten azt mondom, hogy káros népbutítás, ugyanis talán más témában felvetődött korábban, hogy 2006-ban Szekeres Imre miniszter azért központosított nagyon sok gazdálkodást a Honvédelmi Minisztérium és a magyar honvédség kapcsán, hogy pontosan a korrupciót és annak a gyanúját is kiszűrjék. Ezért hozták létre a Honvédelmi Minisztérium Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségét (FLÜ), amelyik az összes közbeszerzést bonyolította a teljes HM és MH részére.

– Magyarán ez eleve a kórházon kívül zajlott.

– Abszolút! Hát a kórház dolgozói jártak ki, ezért kezdeményeztem egyébként az FLÜ főigazgatójánál, hogy nem tartanának-e kihelyezett üléseket a kórházban, hogy ne a professzoroknak kelljen utazgatni ezekre a beszerzési, ajánlatkérési procedúrákra, hiszen nagyon fontos az, hogy jó szakember tudja, milyen anyagot, milyen eszközt akar beszerezni, de hát neki operálni is kéne. De ezt átvészeltük. A Központi Pénzügyi Ügynökség volt az, amelyik az Állami Egészségügyi Központ valamennyi fillérjét kezelte. Tehát képzelje el, hogy például egy normál önkormányzati kórház, amennyiben teljesített, az OEP kifizeti neki a pénzt, az megérkezik a számlájára, abból gazdálkodik. Az ÁEK esetében ez úgy zajlott, hogy beérkezett a volt finanszírozás, éves szinten ilyen tizenhárom és fél milliárd forint, a HM Központi Pénzügyi Ügynökségéhez, amely besorolta a kiadásokat. Azokat a kiadásokat, amik részben személyiek, és nyilván az prioritás volt a HM-en belül. Teszem hozzá, hogy az OEP-finanszírozásunk kilencven százalékát elvitték a személyi juttatások. Ennek részben az az oka, hogy kicsit magasabbak a bérek a központi intézményben, részben pedig egyéb okai is voltak, de tény az, hogy dologi kiadásra az OEP-finanszírozásból maradt mondjuk egy-másfél milliárd forint. Ehhez a HM tárca hozzátette azokat a költségvetési előirányzatokat, amik szükségesek és kimutathatóak voltak ahhoz, hogy egy járóbeteg-ellátás megvalósulhasson. Az ellátási kötelezettségünk adott volt, hiszen azt az Egészségügyi Minisztérium annak idején meghatározta. Tehát nem lehetett azt mondani, hogy egy beteget nem veszünk föl, mert nincs pénz.

– Magyarán azt mondja, hogy ezek a vádak, amiket az újságban lehet olvasni, még nem vádak, ezek csak egy feltételezhető feljelentés gyanúsítási pontjai, ezek teljességgel alaptalanok. Számomra elég nyugodtnak is hallatszik Ön, mert ráadásul ilyenkor azt szokták mondani azok, akiket meggyanúsítanak, hogy jobb, ha nem is beszélek erről, hiszen majd úgyis jön a rendőrség, vagy meg esetleg per jön, hát csak nem fogom előre megmondani, hogy mit is képviselek, de ezek szerint Önnek ez teljesen abszurdnak tűnik, aminek semmi, de semmi alapja nincsen.

– Hát nézze, csak azt szeretném érzékeltetni a hallgatókkal is, hogy az én vezetői értekezleteimen körülbelül harmincan ültek, direkt azért, mert ugye négy elődintézményből származtak a dolgozók, hogy minél diverzifikáltabb legyen, minél átláthatóbb a tevékenység. A katonai biztonsági hivatal embere ott ült. Később én kértem, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal is jelenjen meg, pontosan azért, mert a dolgozók jó része közalkalmazott volt, tehát nem katona, és a pácienseknek is a jó része civil volt. Ugye IV. kerület, XIII. kerület, és az agglomeráció. Hát ki képzelheti el azt, hogy ebben a helyzetben, gyakorlatilag a Gyurcsány egészségügyi átalakításnak a zászlóshajója esetében valaki elkezd fillérekért – és mindjárt mondom, hogy miért fillérekért – saját zsebre dolgozni. Azért mondom, mert minden Állami Egészségügyi Központ-pénzt központilag felügyeltek, előirányzatosítottak és utaltak. Semmit nem tehetett az ÁEK. Egyet tehetett, hogy kettőmillió forintig ajánlatkéréses alapon bizonyos beszerzéseket folytathatott.

– Szóval nem milliárdokról volt szó.

– Hát nem.

– De anélkül nem is tudna dolgozni egyetlen intézmény sem, ha még ilyen szűk körben, ilyen szűk határok között sem rendelhetne semmit...

– Én rájöttem arra, hogy sok mindent lehet tenni a főigazgatónak pénz nélkül is, szakmai fejlesztést, arra nagyon odafigyeltünk. Képzelje el, hogy a HM-en belül volt egy olyan intézmény, talán most is van, ahol a parancsnokok, laktanyaparancsnokok stb. a parancsnoki kerettel rendelkeznek. Én csak úgy kaptam parancsnoki keretet, hogy eleve leírták, mire van elköltve. Ez természetesen olyan költség volt, ami vagy megvalósult, vagy terv volt, de mindenképpen volt mögötte közbeszerzési háttér. És akkor hadd mondjam azt határozottan, hogy bárki bármit hazudik, semmilyen olyan ÁEK-ban beszerzett egészségügyi anyag, gyógyszer, vagy eszköz – nyilván ezek nem nagy értékűek, hanem kisebb értékűek – nem volt úgy beszerezve, hogy ne lett volna közbeszerzési előzménye. Na most ezek után természetesen engem meg lehet gyanúsítani meg a gazdasági igazgatót is, hozzáteszem, a gazdasági igazgató egy ezredes, aki a volt Honvéd Kórháznak is a gazdasági igazgatója volt, tehát ha valaki, akkor ő még véletlenül se tévesztette el, hogy milyen HM-rendeletek és utasítások vonatkoznak az új Állami Egészségügyi Központ intézményre, még akkor is, ha én ezt nem tartottam teljesen helyesnek, hiszen egy civil intézmény került katonai közegbe. Most már ez megváltozott...

– Most már visszakerült katonaiba.

– Újra katonaiba, majd megnézzük, hogy milyen eredményekkel fog ez zárulni 2014-ben.

– Tehát meg lehet Önöket gyanúsítani, csak azt mondja, hogy néhány éven belül – mert tudjuk, hogy lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai – ki fog derülni, hogy alaptalanul.

– Hát nézze, tavaly májusban gyanúsítottak meg engem egy közalkalmazott alkalmazása kapcsán, hogy nem volt teljesítés mögötte, ez egy tanácsadói szerződés – hozzáteszem, ez gazdálkodásfejlesztési tanácsadó volt –, most volt az iratismertetés, egy év telt el. De még annyit hadd mondjak, hogy 2010. június végén a Munkaügyi Bíróságon feljelentést tettem, illetve beadványt adtam be, hogy a miniszter jogellenesen mentett föl. Eltelt kettő év és még nincs alperes. Ennyit az igazságszolgáltatás felgyorsításáról.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Vádat emeltek ellene
Fapál László, a Honvédelmi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára

Bolgár György: - A nap folyamán a Központi Nyomozó Főügyészség bejelentette, hogy vádat emelt Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter, szocialista országgyűlési képviselő és Ön ellen, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt. Szerintük a Honvédelmi Minisztériumot negyvenhárom millió forint vagyoni hátrány érte amiatt, hogy Juhász Ferenc miniszterként hozzájárult ahhoz, hogy Ön megvásároljon a Honvédelmi Minisztérium tulajdonában álló lakást, kedvezményesen. Valóban szabálytalan és törvényellenes volt, ahogy Ön a lakáshoz jutott, és ezzel nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelésben vétkes Ön?

Fapál László: - Nem. Ez egy tipikus koncepciós eljárás. Egy koncepciós pernek vagyunk a tanúi, hiszen először az üldözendő személyek körét jelölte ki Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos, majd az ügyészség, a feljelentés alapján, mindezt jogi köntösbe bújtatta. Azért állíthatom ezt bátran, mert Hende Csaba honvédelmi miniszter Budai Gyulának szóló átiratában jogszerűnek találta a lakásom kiutalását, illetőleg annak a megvásárlását. Sőt, a www.elszamoltatas.hu nevű honlapon maga Budai Gyula is ugyanezt állítja a rám vonatkozó adatoknál. Egyébként csak 2011 decemberében – amikor a Legfőbb Ügyészség Juhász Ferenc honvédelmi miniszter mentelmi jogának a felfüggesztését indítványozta a Magyar Országgyűlésnél – derült ki, hogy a Legfőbb Ügyészség húsz év gyakorlatával, valamint Hende Csaba és Budai Gyula álláspontjával ellentétben azt állítja, hogy nekem, aki katonaként voltam egyébként állami vezető, nem a katonai jogszabályok szerint kellett volna lakást kapnom, hanem a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint. Tehát az ügyészség most sem vitatja, és nem is vitatta soha, hogy én szolgálati lakásra jogosult voltam, hanem azt állítja, hogy ezt nem katonaként, hanem köztisztviselőként kellett volna megkapnom. Ez azért nonszensz, mert én hivatásos katonai szolgálati viszonyban voltam akkor.

- Akkor is, amikor ezt a lakást megkapta vagy megvehette?

- Igen, akkor is hivatásos katonai szolgálati viszonyban álltam, és a katonai jogszabályok egyértelműen előírják, hogy a munkáltatóm a miniszter, a szolgálati viszonyomat folyamatosnak kell tekinteni. A törvény egyetlen kivételt tesz, mert azt mondja, hogy a köztisztviselőkre irányadó illetményrendszer szerinti fizetésre vagyok jogosult. Azonban minden más esetben a katonai jogszabályokat kell alkalmazni.

- Magyarán Ön a katonai jogszabályok szerint jogosult volt arra, hogy megvegye ezt a lakást.

- Így van. Jogosult voltam arra, hogy katonaként kérelmet nyújtsak be munkáltatómnak – a honvédelmi miniszternek –, hogy mentesítsen a kizáró ok alól, hiszen korábban lakásveszteséget okoztam. Ez egy általános gyakorlat egyébként.

- Mit jelent az, hogy lakásveszteséget okozott?

- Vannak olyan élethelyzetek a honvédségnél – ezek általában házasság felbontásával járnak együtt –, amikor az érintett fél elköltözik a lakásból, és a korábbi szolgálati lakásban a feleség, a gyerek marad. Ez elvileg kizáró ok arra, hogy újra lakáshoz jusson az ember, azonban erről a jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy a honvédelmi miniszter a kizáró ok alól a hivatásos állomány tagját mentesítheti, és így lehetővé teszi, hogy az lakáskérelmet adjon be, és ezzel egyidejűleg a lakásjuttatás jellegét is meghatározza. Velem is ez történt, és ez nem egyedi eset.

- Ez az a gyakorlat, amivel a Honvédelmi Minisztérium a hivatásos katonákat valamilyen módon segíteni tudta. A fizetés évtizedeken keresztül nem volt magas, valószínűleg ma sem az, de a szolgálati lakásokkal vagy a lakáshoz jutás megkönnyítésével valamilyen módon mégis törvényesen kedvezményhez juttathatta a minisztérium vezetése a különböző rangú, rendfokozatú katonákat, ugye?

- Így van pontosan.

- Ez nem csak a vezetőkre volt érvényes, ugye?

- Nem. Akár X őrmester és Y tábornok is hozzájuthatott. Ez a hivatásos állomány bármely tagjára irányadó volt. Ez volt a gyakorlat, függetlenül attól, hogy úgy próbálják beállítani ezt az egész ügyet, mintha ez egy kirívó eset lenne. Budai szerint negyven esetről van szó, pedig több ezer ilyen esetről beszélhetünk. Az elmúlt húsz évben ez volt a jogszabályi rendelkezés, illetve maga a gyakorlat is, még az első Orbán-kormány idején is. Egészen addig, amíg az ügyészség ezt az újfajta megközelítést ki nem találta.

- Igen. A konkrét esetet nézve, hogy Ön megvásárolhatott egy korábban hatvanöt millió forintért a minisztérium által megvett lakást, az árnak körülbelül a harmadáért, hogy ezt mennyire tartják helyesnek vagy erkölcsileg elfogadhatónak, az egy dolog. Azonban nagyon fontos, hogy ez abszolút törvényesen lett lebonyolítva. Ez nem volt egy kivételes eset, legföljebb annyiban, hogy a miniszter engedélye kellett hozzá.

- Minden esetben a miniszter engedélye kell ehhez. Tehát nemcsak a közigazgatási államtitkárnál, hanem minden hivatásos katona vonatkozásában a honvédelmi miniszter gyakorolja a sajátos diszkrecionális jogkörét. A honvédelmi miniszter lakásrendeletben előírt jogköre, hogy mentesítheti a korábban lakásveszteséget okozó hivatásos katonákat a lakásveszteség következménye alól, és ebben az esetben újra beadhatják a kérelmüket és újból kaphatnak lakást.

- És ahogy Ön is mondta, maga Budai Gyula elszámoltatási biztos is elismerte, hogy ez az eljárás törvényes volt. Ennek ellenére a Központi Nyomozó Főügyészség most vádat emelt?

- Igen. Budai Gyula és Hende Csaba is azt mondja, hogy ez formálisan jogszerű volt – vagyis betartottak minden jogszabályi rendelkezést –, de visszaéltek vele. Én azt gondolom, teljesen mindegy, hogy a jogállamnak melyik szintjén vagyunk jelenleg ebben az országban, bár az igazságszolgáltatás működésébe vetett hitem azért még nem vesztettem el teljesen, hogy ha valami jogszabályszerű, akkor az adott ügyből sem erkölcsi, sem jogi kérdést nem lehet csinálni. Jelen pillanatban a vád egy jogértelmezési vita, ami nem is értem, hogy kerülhet egyáltalán bíróság elé. Az ügyészség benyújtotta a vádiratot úgy, hogy semmilyen tanúvallomás vagy okirat nem támasztja alá az ő jogi álláspontját, hiszen az iratismertetés már áprilisban megtörtént. Tehát semmilyen bizonyítéka nincs, ami a törvényes vád alátámasztásához kellene, ettől függetlenül benyújtotta a vádiratot. Ennek nyilvánvalóan csak kommunikációs hozadéka van. Hiszen látjuk, hogy ez a Hír Tv-ben fő hír minden egyéb mellett. A szokásos Hunvald-, Hagyó-, Juhász-, Fapál-, Szilvásy-ügyeket jól lehet használni a közgépesített állam leplezésére. Azonban én azt gondolom, hogy el fog jönni az igazság pillanata, és én töretlenül bízom a magyar igazságszolgáltatás működésében.

- Van egy másik honvédelmi minisztériummal kapcsolatos korrupciós ügy, amiről viszont az elmúlt hetekben mintha azt lehetett volna olvasni, hogy esik szét.

- Minden mindennel összefügg egyébként most a Honvédelmi Minisztérium háza táján. Nagyon pikáns esetek történtek meg ebben a lakásügyben. Egyébként ez az egész ügy eredetileg nem is lakásügynek, hanem vesztegetési ügynek indult volna. A Kaposvári Törvényszék előtt a vesztegetésben érintett vádlottak közül több embert ötször berendeltek tanúként, és nem a lakásügyről kérdezgették őket, hanem arról, hogy Juhász Ferenc vagy éppen Fapál László kapott-e korrupciós pénzt. Nyilván tanúként elmondták, hogy ilyesmi nem történt. Azért ilyet én még nem hallottam, hogy bírósági hatáskört elvonva, már vád alá helyezett személyeket tanúként hallgassanak meg egy ügyben. Mivel nem tudtak eredményt elérni, ezért maradt a kisebbik csont, az úgynevezett lakásügy. Ezt el lehet húzni – mivel nem kiemelt ügyről van szó – fél-egy évig, de én azt gondolom, hogy az igazság pillanata el fog jönni. A bíróságnak mindenképpen döntenie kell ebben az ügyben. Bár nem tudom, hogy hol, mert ha igazak azok a hírek, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál emeltek vádat, akkor ez eléggé problematikus. Hiszen amikor én a lakáskérelmemet benyújtottam – és ezáltal az ügyészség szerint felbujtóvá váltam –, akkor én hivatásos katonai szolgálati jogviszonyban álltam. A katonai büntetőeljárási szabályok szerint abban az esetben, ha a tettes és a bűnrészes nem különíthető el, akkor minden esetben kizárólagos a katonai büntetőeljárás. Szóval megítélésem szerint a Központi Nyomozó Főügyészség téved, mert ha vádat emel, akkor azt a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsánál kell benyújtania.

- Akkor még ennek a tisztázásával is eltelik egy kis idő, nem?

- Én azt gondolom, hogy azért nyújtották be, hogy utána fél évig majd húzódjon az ügy. Hatásköri viták lesznek, és a végén átkerül majd az ügy oda, ahova egyébként tartozik. Még egyszer mondom, ennek csak kommunikációs hozadéka van, akárcsak a whiskys dobozos ügynek. Folyamatosan el lehet mondani, hogy loptak, csaltak, hazudtak, loptak, csaltak, hazudtak, ahogy egyébként a Fidesz nyolc évig csinálta. Most meg, ahogy látjuk, sorra dőlnek meg ezek az igaztalan vádak.

- Egy évvel ezelőtt beszéltünk körülbelül, és akkor Ön azt írta, talán a blogjában vagy nyílt levélben, hogy bármilyen állást elvállal, még az alapképzettségének megfelelőt is. Nem tudom mi volt az, talán hegesztő.

- Igen, betanított ív- és lánghegesztő.

- Szóval most van valamilyen munkája?

- Abszolút nincs. Mindenki megkérdezi, és ilyenkor mindig reménykedem, hogy hátha azért, mert állást tud ajánlani, de ezzel a névvel jelen pillanatban nem könnyű munkát találni. Én azt gondolom, ha valaki alkalmazna, akkor adó-, munkaügyi és egyéb ellenőrzésnek tenné ki magát. Ezt nagyon jól tudja mindenki, hogy bizonyos kezek utánuk nyúlnának, és gondolom, semmilyen cég nem akarja semmiféle macerának kitenni magát. Úgyhogy jelen pillanatban úgy próbálunk magunkon segíteni, hogy – nem szégyen ezt elmondani – állatokat tartunk, veteményeskertet művelünk, és így próbáljuk a megélhetésünket valamilyen szinten biztosítani.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >