A Romsics-vitához – Zsigmond Lászlóról
- Részletek
- Napi apró
- 2012. július 13. péntek, 03:15
- Zsigmond Anna
Tisztelt Galamus-szerkesztőség,
Kérem, tegyék lehetővé véleményem megjelenését, amelyet hiába küldtem el a Rubiconnak kétszer*, válasz nélkül maradt.
Üdvözlettel
dr. Zsigmond Anna
egyetemi docens
Igen nagy veszélyt jelent Romsics értekezése. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, kiderül, hogy nemcsak az említett történészek (köztük apám, Zsigmond László) élete ismeretlen előtte (vagy tudatos a tudatlansága), hanem múltjuk, sorsuk, tetteik, írásaik különbözősége is, így a cionizmus útja mint egyik megoldás a harmincas években, kivándorlás, majd hazatérés, vagy a baloldaliság más formái, a Rabbiképző, a tanári pálya stb. Egy a közös bennük, és ez döbbenetes, az, hogy zsidók. Innen zavaros a történelem, hiszen joggal felmerülhet bármely fiatalban (ezt mint egyetemi oktató állíthatom), egyetemi vagy nem egyetemi hallgatóban, középkorú magyar állampolgárban: és a numerus clausus? Akkor hát nem is volt olyan kirekesztő, ha ezek az emberek mégiscsak értelmiségiekké váltak a Horthy-korszakban így vagy úgy, vagy az egész „utaztatás-láger-munkaszolgálat”, hiszen visszajöttek, tele marxista eszmékkel, korábban megszerzett diplomával, nyelvtudással. Akkor mégis miről szól az egész antiszemitizmus története Kövér György Tiszaeszlárjától (Eötvös Károly) máig? Mese? Igen, nagy veszély a zsidóság ily módon való kiemelése abból a magyar közegből, amelyben ők születtek-éltek-munkálódtak-haltak, abból a Magyarországból, ahol alkottak, akkor-amikor-akik! Hiszen nemcsak történészek, írók, költők jöttek vissza, hanem orvosok, mérnökök és ügyvédek is (lásd a recenziómat). Meg kellene őket nevezni? Vagy eltüntetni végleg?
* Részletek a második Rubiconnak írott levélből (az első július 5-én, a második július 10-én kelt)
Tisztelt Szerkesztőség,
Újra küldöm korábbi e-mailemet, és kérem válaszukat. Nem hiszem hogy magyarázatra szorul, miért. Amennyiben a Szerkesztőség ennyire összezár, védve azokat is, akik aláírták tiltakozásukat Gerő András véleménye ellen, nem hiszem, hogy a szakmában erkölcsi példát mutatnának. Nevek nélkül: az aláírók többsége tanítvány volt, és megvolt a lehetőségük arra, hogy korábban is kifejtsék véleményüket, többen megtették, igaz. Egyiküknek sem volt bántódása, azaz nem is voltak oly helyzetben, hogy megtorlás kövesse „bátorságukat”. Itt nevek nélkül sokan magukra ismerhetnek, köztük volt pécsi kollégák.
[…]
Hogy ki is volt Zsigmond László és az említett történészek, azt sohasem a kurzustörténészek döntik el. Litván György nekrológjában Zsigmond László nem volt marxista, mások szerint igen, de mindez nem számít, ha munkásságát, az egyetemestörténelem-kutatásait, tisztességét nézzük. Nem kívánom Romsics Ignácnak, az aláíróknak sem (akik többször változtatták „fiatal” koruk ellenére nézeteiket az elmúl 20 évben), de Gerőnek sem az 1945–1949-es éveket, de ajánlom a Petőfi köri vitát. Ma ilyen bátornak lenni gyávaság. Mit is hagy ez az utókorra?
http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/kiadvanyok/petofikor03
http://www.rev.hu/rev/images/content/kiadvanyok/petofikor/03/petofikor03_0601_2.pdf
http://www.natarch.hu/archivnet/old/news/news.phtml?id=8
http://www.archivnet.hu/politika/a_petofi_kor_sajtovitaja_utan.html?oldal=4”
(Zsigmond Anna)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!